Fejezet
1 1| körmökkel, s közel hajolva hozzá, hogy szép szőke fürtei
2 1| nem mamáé. Nem is lesz hozzá szerencséje a társaságnak,
3 1| Alig hiszem, hogy tudjon hozzá – szólt mosolyogva –, mert
4 1| bókokat, e kérdést kockáztatá hozzá:~– Mit hisz nagysád, melyik
5 1| állhatom ki.~– Te ne is menj hozzá.~– De az egész világon senki
6 1| De hogyha magad mégy hozzá, akkor meg téged tehet tönkre.~–
7 2| nekem nem sok biztatás kell hozzá.~– Mikor én beszélek, öcsém,
8 2| ilyen gyűjtőívet elvinni hozzá, majd én egy szép megtisztelő
9 2| Igen, én. Megítélheted hozzá való atyai szeretetem nagyságát,
10 2| mindegyikhez kétszer lát hozzá. A háziasszony mégsem fogy
11 2| selyembélés hajnallott elő, hozzá meggyszín bársonymellényt,
12 2| egyszer, közelebb lépve hozzá, komolyan kérdezé:~– S felelsz
13 3| nem egyezünk soha, hogy hozzá menj. Atyád engesztelhetlen
14 3| soha. Ma három órára jön el hozzá a bátyám meg Bárzsing, végrendeletét
15 3| sem kedvem, sem alkalmam hozzá.~– De azért mégis nem kellett
16 3| nagysádtoknak; sietek át hozzá. Magamat alázatosan ajánlom.~–
17 3| Tehát uraim, fogjunk hozzá. Itt a végrendelet készen.
18 4| Körülbelül így szóltam volna hozzá: „Uram, azon városba léptél,
19 5| alásuhanó alak szállana le hozzá! Kedvesének arca volt az!~
20 5| sírok mélyéből is felnyúl hozzá, megragadva gyermekét, midőn
21 5| Most már egészen illett hozzá.~Egyik sem adott semmi életjelt,
22 6| ismerője a költőnek, ki hozzá látogatóba feljött, mondá
23 6| csataképességét. Hirtelen odament hozzá, és behívta egy kapu alá.~–
24 7| nem tudja, hogy kezdjen hozzá.~– Kedves Judit – szólt
25 7| könnye volt, mosolygott hozzá.~– Juditom, én szerelmem;
26 7| hova megyünk most? – szólt hozzá megindult hangon.~– Hová?~–
27 7| képét, s magában így szólt hozzá:~„Anyám, lásd, én boldog
28 7| rendezett; kevesen voltak hozzá. Pusztafit hívta el s a
29 7| csendesen ingatva, suttogá hozzá:~„Jól tetted; helyesen cselekedtél.”~
30 8| jónak látta még egyszer hozzá folyamodni a rumos palackhoz.~–
31 9| lehet ezen sorba nevetni! Hozzá gondolva még, hogy ez az
32 9| Lávaynénak idő kellett hozzá, míg egy pincért elfoghatott
33 9| Ugyan édes lelkem, menjen be hozzá, és mondja meg neki, hogy
34 9| tájékozni magát.~– Uram! – szól hozzá fordulva a parancsnok. –
35 9| asszonyság?~Lávayné odalépett hozzá közel.~– Ez asszony meg
36 9| katona”, akkor gratulálok hozzá önnek is meg nekünk is.~
37 10| Tehát titkosírást használnak hozzá.~Sokféle neme van a titkosírásnak;
38 11| öregúrhoz, közelebb simulva hozzá.~– Kérem, kérem – húzódozék
39 12| dalolni kezd, másik táncol hozzá, a táncoló alak szilaj árnyképeit
40 13| az istállóban, ne legyen hozzá kevély, de ne is traktálja;
41 13| méla csendje hallgatott hozzá.~És e csók után életpiros
42 13| madarai csevegtek, daloltak hozzá.~Judit pedig gyönyörtelten
43 15| sem utol rag nem férhet hozzá.~Ez a rendkívüli, egyedül
44 15| akkor ez az idő nagyon jó hozzá. A záportul nem lát senki,
45 15| saját lágy hangján szólt hozzá: „Hát adjon kegyelmed egy
46 16| egy terebély bükkfa, közel hozzá folyt a patak, apró zuhatagot
47 17| Bolond volt, nem értett hozzá. Mit törődnek ezek azzal,
48 17| míg én meg nem érkezem hozzá. Esküdjél meg!~– Esküszöm.
49 18| valóban igazságtalanok volnánk hozzá, ha eltitkolnók, hogy a
50 18| Szerafin gyakran elkocsikázott hozzá, néha férjével, néha mamájával,
51 19| Ígérkezett még több is hozzá.~Pusztafi kénytelen volt
52 19| megerősíté. Felágaskodott hozzá; a lángnál elpörzsölte a
53 20| derék asszony! Mért nem megy hozzá maga nagyasszonyom, hogy
54 21| kertésszel, most magyarul szólt hozzá, lassan, alig hallhatón:~–
55 21| bouquetokkal, este pedig lásson hozzá, hogy merre van a kerékvágás!~
56 21| gúnymosollyal hajolt oda hozzá.~– Nos, meister Fritz, nem
57 22| megfelelő szolgálatot is hozzá. A tudós, a dandy, a hős
58 22| tapsolnak? Mi joguk van hozzá?~Azután csendesség lett,
59 22| mindig nem érkezett meg hozzá. Tehát Béla nem oda menekült.”~
60 23| arc iránt, holnap olyan hozzá, mint a jég, s holnapután
61 24| legalizált géppapírt használt hozzá a másoló, akkor beleütött
62 25| feleségét, hogy nem volt hozzá soha hűtelen. – Hogy ez,
63 26| érdeket támaszt benne a hozzá legközelebb eső tárgy, nem
64 26| ahhoz, ami nem az enyém, hozzá nem nyúlok.~– Kegyed most
65 26| ki ez az ember, odamegyek hozzá, s így szólok neki: „Uram,
66 27| érdeket támaszt benne a hozzá legközelebb eső tárgy, nem
67 27| ahhoz, ami nem az enyém, hozzá nem nyúlok.~– Kegyed most
68 27| ki ez az ember, odamegyek hozzá, s így szólok neki: „Uram,
69 28| lenni, aztán sohasem talált hozzá való szavakat.~– Tessék.~
70 28| egész alkunak.~– Uram. Én hozzá vagyok szokva, hogy önnek
71 29| kilencet üdvözöl, címét is hozzá kiáltva; hattal okvetlen
72 29| most haragszol? – szólt hozzá Judit, gyöngéden vállára
73 29| és ötödik nap te mégy oda hozzá, és hatodik nap te hordod
74 30| kínáltatott meg; mit szólsz hozzá.~Judit gondolatokba merült.~
75 30| Lehet.~Volozov nyitott be hozzá.~A herceg természet rende
76 30| valami hava van, nem lehet hozzá közelíteni. Az imént a férjét
77 30| vele, aztán mikor odament hozzá, s kérdezte, hogy mi tetszik;
78 31| s ihletett hangon tenni hozzá kérdéseket: Mikor fog ilyen
79 31| szellemekére? Nem jutott hozzá. Az öregasszony folytatta
80 31| vetette magát, s nőül ment hozzá. Hogy nevetett ez engem
81 32| éjjeli álmok mit szóltak hozzá?~Azok is ámították.~E naptól
82 32| értem, hogy miért mentél hozzá? S ha azt tudom, hogy mi
83 33| mosolygással, midőn Béla belépett hozzá. – Ön pontosan eljött.~Bélának
84 34| őt a székből.~Odahajolt hozzá a költő, és fülébe súgta:~–
85 35| megtalálnák.~– Mit szólna ön hozzá herceg, ha holnap kérdezősködnék
86 35| vele” szinte semmit; hanem „hozzá” van valami mondanivalóm.~
87 35| ruháiról leveretni a port. Hozzá tartozandó az.~– Tessék
88 35| valami úgy kényszeríté, hogy hozzá lépésről lépésre közelebb
89 35| aztán egészen közel volt hozzá, hova a delejes iszonyat
|