Fejezet
1 1| mert ha a most meglevőket ma rögtön felszülné valami
2 1| gyerekeknek, s ihol van ni; ma már a zsidóemancipációrul
3 2| annál többet emlékeztem őrá. Ma megtudtam ez embertől, ki
4 3| még bálványa a nemzetnek, ma lábtörlője. Egy perc alatt
5 3| azt meg nem másítja soha. Ma három órára jön el hozzá
6 5| színe előtt tolmácsolhatja.~Ma elragadóan fog szónokolni,
7 5| mind kimennek a divatból? Ma bizonnyal ezeknek a napja
8 5| miket ő képvisel, tartják ma diadalnapjukat.~Le is van
9 5| dicsekszik, hogy ez a nap ma az ő számára virradt.~Ismét
10 6| találkozom-e legelőször. Ma tehát epochális jó napomnak
11 6| voltak. Vetélytársairól ma is lehúzatja a bőrt Apolló.
12 6| Ahol önök.~– De kegyednek ma másutt kellene lenni. Nem
13 6| még tegnap be volt tiltva. Ma már nincs betiltva. Lássa,
14 6| gondolkozzék soká. Látja, hogy ma olyan nap van, amiben minden
15 6| minden óra egy esztendő. Ma minden lehetséges, még a
16 6| hogy ilyen szerencse érte ma. Pusztafi pedig sietett
17 6| hogy koszorút fognak-e ma este lábaihoz hajítani vagy
18 7| végre valami szóra akadva –, ma reggel találtam a számodra
19 7| bevásárlásaiból, s éppen arra célzott ma reggel az új szállással.
20 7| hóbortnak látszó sietség. Ma indulni kell. A néven, mit
21 8| szeretném úgy ezt a várost! Ma elmennék innen, soha vissza
22 8| másikat a kalickában, s ma már a fehércselédek kezdenek
23 8| idillek ábrándozó helyéül.~Ma azonban szokatlanul népes
24 9| járja a kunyhótanyákat, s ma itt, holnap ott marasztalják
25 9| önnek egy futárja érkezett ma a várba, ki itt hazug híreket
26 9| és nem holnapi dolgokért; ma, még ma kell annak megtörténni.~–
27 9| holnapi dolgokért; ma, még ma kell annak megtörténni.~–
28 11| tréfás kedvemben vagyok ma. Nálam az enyelgés, tréfálózás
29 12| víz színén.~– Nekem még ma van nőm, és holnap lesz
30 15| Jótét lélek arra rá nem ül ma.~– Hallgasson rám kegyelmed.
31 15| ajánlaná is, mégsem venném ma éjjel az evezőt a kezembe.
32 15| asszonyságnak „muszáj” átmenni még ma! Muszáj!~A halász nagyot
33 15| hozta ide, s hogy muszáj még ma átvinni. Tehát átviszem.
34 15| mert magam is odaát kívánok ma lenni.~– Tud kend evezni?~–
35 15| hirtelen akadt társaktól, hogy ma fogják a kapituláló hadseregnek
36 18| miért mondja minden reggel: „Ma Róbertről álmodtam; meglásd,
37 20| ördögnek; annak emberhús kell ma. Azt az embert én meg akarom
38 20| jó ember különben.~– De ma rrrosssz akarok lenni! –
39 21| fognak külföldre. Ahogy én ma reggel önt ez álruhában
40 22| Judit jutalomjátéka lesz ma! Ezért siet annyi ember
41 22| kenyeret hozzon alulról, ma éhes vagyok.~A nőcseléd
42 22| e szónál úrnőjét. Hogy ő ma éhes!~Persze: nehéz szerepe
43 23| lehetetlen, Szerafin csélcsap; ma csupa tűzláng egy új arc
44 23| hitetni, hogy ez csak álom; de ma már mindennapos ez a lét,
45 23| és amaz az álom.”~ ~„Ma Róberttel a mezőn jártam,
46 23| kellene tébolyodnom.”~ ~„Ma kisgyermekek voltunk; iskolába
47 23| cár születése napja van ma.’~Be akartam surranni a
48 23| táncosom hóhér…”~ ~„Ma a tegnapi álmom folytatását
49 23| tartá.~Azt mondta, hogy ma itt fog aludni.~Nekem úgy
50 25| fölkeressen. Hogy jutottam éppen ma eszébe? Mi történhetett
51 25| engem? Vajon hogy jutottam ma eszébe? Nekem nincs kiadó
52 25| éppen jókor érkezett. Nálunk ma dinnyeszüret van.~– Alázatos
53 25| igen, oda fogok menni. Ma rögtön útlevélért megyek.
54 25| szigetért, ha asszonynénjét ma ide nem hívta volna, de
55 29| abban, hányt-vetett emberek.~Ma azt kiáltják, hogy „éljen!”,
56 29| kérdik, hogy „mégis élsz?”~Ma beverik valakinek az ablakát,
57 29| túlságba, nem mondtam: „ma” ez van, „holnap” az lesz:
58 29| tegnapelőtt okos volt, az ma már bolond, s ami ma képtelenség,
59 29| az ma már bolond, s ami ma képtelenség, az holnap egészen
60 29| még semmire.~– Kötelez. Ma kalapot emelsz valaki előtt,
61 30| vannak itt a környékből; ma végezték éppen a szüretet.~
62 30| alatta. Azzal ön nem fog ma egy okos szót válthatni.
63 30| a vitézi torna nem fog „ma” elvégződni. Én eltűntem
64 30| Menjen a kastélyba vissza. Ma nem lehet önnek Volozovval
65 30| dolgokról beszéljünk; látja, az ma nem nekem való, ma az ingemet
66 30| látja, az ma nem nekem való, ma az ingemet is odaadnám,
67 31| asztalkámat is kegyedhez; vagy még ma délután, ha nem leszek alkalmatlan.
68 31| miért hogy ez az asszonyság ma megint ráismer, és meglátogatja
69 31| Fertő; érthetetlen badarság! Ma ennek a szellemnek különös
70 31| balga feleleteket ád. No ma nem kérdezünk tőle semmit.~
71 32| nem látogatott volna meg ma, holnap én mentem volna
72 32| mondanom, de az én életem ma és holnap. – Meglehet, hogy
73 33| természetes kötelessége.~– Ma lesz pörödben a végtárgyalás –
74 33| bocsátani.~A sápadt asszony ma különösen szép volt. Szemeiben
75 33| mint az a másik, melyikben ma tárgyalnom kell.~– Ön „nejének”
76 33| akarom tartóztatni. Önnek ma feleségét kell védelmeznie
77 33| nagyon törődöttnek látszott ma. Vannak arcok, amiket sok
78 33| Fertőy vénebbnek látszott ma tíz évvel, mint tegnap.~
79 33| pontosan eljött.~Bélának ma különösen visszatetszett,
80 33| fogadta, azt hitték, ez ma meg akar verni valakit.~–
81 33| Judit kevés beszédű volt ma. Felölelte kisgyermekét,
82 33| válóperét úgy siettetni. Ma reggel egy kicsit nehezteltünk
83 34| bort adj innom; vizet. Még ma egy szépasszonynál kell
84 34| vétett ez a nő? Azt, hogy ma ezt szerette, holnap meg
85 35| fejezet készült abban.~„Ma láttam őt!…~Mikor kocsim
86 35| színházi páholyából ismert. Ma nyitott terme volt.~Eljött
87 35| szeretetreméltóbbnak, mint ma.~– Ez szép nap volt – szólt
88 35| ingujjra volt vetkőzve.~Ma nem vártak vendégeket. Legalább
|