Fejezet
1 1| szomorún hajtá le szép fejét.~– Talán mégis: – az atyámat.~– Mert
2 1| tudom, hogy ezt teszem. És talán azt is tudom, hogy miért
3 5| kérdezőre feltekinteni, mert talán nem mondta volna nekik,
4 6| korifeust vagy kettőt meghódít, talán a rendezőt is, miért ne
5 6| hogy valaha üldözött lesz, talán fogoly, talán száműzött,
6 6| üldözött lesz, talán fogoly, talán száműzött, az bennem mind
7 6| jó emlékezetük van, még talán révedezik előttük, hogy
8 7| Emlékezni fog rá kegyed talán, hogy e hét folytán leend
9 7| nehezedik női vállaira, és talán mondta magában: „Anyám,
10 8| kötelességünkről meg nem feledkeztünk. Talán valamikor támadni fog valaki,
11 9| nemigen gondoltak arra, hogy talán meg is kellene egymást látogatni.
12 9| később el nem beszélte volna, talán meg sem tudta volna senki,
13 10| egyik határból a másikba; talán utol lehet érni, talán nem.
14 10| talán utol lehet érni, talán nem. Vagy pedig egy bizonyos
15 10| Vagy valaki megmentette talán? Efelől kellett volna bizonyos
16 10| szolgál jobban, az az ő titka. Talán mind a kettőnek egyformán.
17 10| szélnek is eregették már; talán eláshatta valahol valami
18 11| Szóljon már ön is, Róbert, talán ön jobban szívéhez tud szólni.~
19 12| kezét, s felnyitotta száját, talán társainak akart kiáltani: „
20 12| öntudat s a szerelmi hűség.~– Talán most rólam álmodik – sóhajta
21 12| előtt, s nevemről szólít, s talán ez órában már ott fogok
22 13| szobában tompa csattanás szól; talán valaki meglőtte magát.~A
23 13| akarom őket menteni.~– Vagy talán „hátrafelé” megmenteni ugye?
24 13| asszonyt megmenteni; vagy talán üldözőbe venni. Ne féltse
25 14| ki a hideg e látványtól – talán nem is az uborka miatt.~
26 14| nem a kívánt irányban, s talán mélyebben fog vágni, mint
27 15| elzsibbasztá testét, lelkét; e kéz talán most is leskelődik reá ott
28 15| s rájuk kiáltott. Mit? Talán azt, hogy álljanak meg?~
29 16| gondolatokban elmélyedve ül, vagy talán éjjel, midőn alszik. Hogy
30 16| találd ki, ki van itt? Vagy talán útban fogja őt találni,
31 17| nem lehet nagyon messze.~– Talán futás közben meg is lőnék?~–
32 17| lélegzetem melegétől, és talán szerelmem forróságától rögtön
33 18| mérget készült bevenni; talán be is vette; talán nem is
34 18| bevenni; talán be is vette; talán nem is volt méreg. Azután
35 18| az erdőben bujdokoltában. Talán azon sírok egyikébe hányták,
36 18| lakói nincsenek megnevezve. Talán elfogták a muszkák, s magukkal
37 18| vitték, ki tudja hová? Vagy talán legrövidebb úton börtönbe
38 18| orvosnak felelnének meg talán.~Hiszen egy kitömött mókusra
39 18| mindenféle napi bohóságon.~Arra talán egyik sem gondolt, hogy
40 18| sincs az országban.~– Te, talán nem is volt?~– De bizony
41 18| mikor a katona nem látja.~– Talán te is tetted már?~– Nem
42 18| krajcárt kap naponként, s aki talán húsz pengős bokrétát nyújtott
43 19| névvel tisztelnek meg. Talán azért dalolt olyan vígan,
44 20| tudom, nem tudom! Mit tudom! Talán fél napra, talán egy napra,
45 20| tudom! Talán fél napra, talán egy napra, talán egy hétre,
46 20| napra, talán egy napra, talán egy hétre, amíg utol nem
47 20| gondolatja támadt, hogy talán az ő fia.~– De hinné-e valaki
48 20| Valami babona lesz az: talán a földi bolhát űzik el,
49 20| mentségére felhozni, hogy talán maga sem tudta földeinek
50 21| elnézésével. Pedig még akkor talán nem is volt igaz. A világ
51 21| közé.~(Valakinek másnak talán nem; hanem éppen annak a
52 21| lehetetlen – mondá Fertőy –, talán csak mond, ami eszébe jut.~–
53 22| És újra zendül a taps. Talán nem is Juditnak már, hanem
54 22| rögtön ráismernének? Hogyan?~Talán játék vége felé mégis akad
55 23| tudok. Sírni akartam azt talán megértik; hanem a zene közbezendült;
56 24| hogy biztosítva vagyunk.~– Talán. Nem mondom. De hát a másik
57 24| beszélünk felőle. Addig én talán kevésbé kockáztatott megoldásra
58 25| tudom még, hogy mit teszek. Talán megbolondulok bele, s talán
59 25| Talán megbolondulok bele, s talán letépem öléből kölykét,
60 25| megfojtom a szeme előtt; talán megölöm őtet magát és magamat
61 25| kertben lenni, asszonyom.~(Talán azért sem akarta bevezetni,
62 26| vissza szerény ajánlatomat. Talán – más kilátásai vannak?~–
63 26| emberrel; hiszen csak látja talán.~– Azt én nem engedem meg –
64 27| vissza szerény ajánlatomat. Talán – más kilátásai vannak?~–
65 27| emberrel; hiszen csak látja talán.~– Azt én nem engedem meg –
66 28| Béla összecsapta kezeit. Talán tapsolt az ügyesen improvizált
67 29| elszakad; jön helyette – talán furcsább, talán nem is olyan,
68 29| helyette – talán furcsább, talán nem is olyan, amilyet kívánunk,
69 29| emberek vagyunk. S ki tudja, talán erényünk ez!~Béla összeharapta
70 29| zavarodva – azt tehetné talán más; maga az a bizonyos,
71 29| visszafutnának, megkerülnék, talán össze is tépnék.~Ezért titkot
72 30| fel kelle találnia.~Miért? Talán hogy megölje? Talán, hogy
73 30| Miért? Talán hogy megölje? Talán, hogy féltése dühével üldözze?
74 30| ezt az asszonyt.~Sejtette talán, hogy ennél az asszonynál
75 30| halálos ijedelem után. És talán egyébért is?~ ~Mikor
76 33| ön uram, ami felől eddig talán kétségben volt. Én önnek
77 34| dolgozhatnának még. Némelyiknek talán ősz haja is van már és fekete
78 34| történetesen hasonlított – talán nem is egyedül Szerafin
79 34| is neje annak, aki írta; talán meg is halt már! Talán nem
80 34| talán meg is halt már! Talán nem is született soha. Ki
81 34| marakodni az emberekkel. Majd talán agyonütnek valahol. Ne félj,
82 34| múlva is megemlékeznek. Talán kieszközli, hogy úrnője
83 35| emlékezetem elhagy; ezt talán csak álmodtam valamikor.~
84 35| azt hinné, hogy ezóta már talán ott ül.~Az pedig, mint mi
85 35| borongós, hűvös idő volt. Talán említettük is már egyszer.~
86 35| csak hagyd rajtam.~– De talán mégis a csizmáiról leverném
87 Ut| forint, ha én ott rekedek; talán attól is tartottak, hogy
|