Fejezet

 1     1|        özvegye, nagyságos Holdváryné asszonyság és családja; a honcímeresben
 2     1|         onnan eredt, hogy Hargitayné asszonyság egy ízben, mindenre kiterjedő
 3     1|            úgy vélekedvén Hargitayné asszonyság, hogy ha a koldusok számára
 4     1|            hamis mosolygással Blumné asszonyság.~– Óh, Lávay úr híres szavaló! –
 5     1|       viszonzá a kis termetű, eleven asszonyság, ki olyan apró és mozgékony
 6     2|         találkozot Holdváryékkal. Az asszonyság, Szerafin és Zeleji történetesen
 7     2|         nyűgösködni szoktak.~Az öreg asszonyság pedig nem értett semmiféle
 8     2|            hozott a társaságba. A jó asszonyság aztán egészen jó humorba
 9     3|      megkérdezi: itthon van-e a házi asszonyság és a kisasszony? Ha a kisasszony
10     3|             inas azt mondja, hogy az asszonyság is itthon van, az azt jelenti,
11     3|             idekinn, hogy Hargitayné asszonyság élesen csengő hangjával
12     3|         arcok kedélyével: Hargitayné asszonyság a legnyájasabb mosollyal
13     3|              biztosítá őt Hargitayné asszonyság. – Valami szívességre akarja
14     6|          félretolva a reteszt.~– Két asszonyság akar bejönni.~– Hozzám?
15     6|       Gyöngyi Saroltát.~A kis eleven asszonyság, ki évei dacára igen sok
16     8|            van Lávayné háza; az öreg asszonyság kijött a kapun, utánanézni
17     8|             előtte elhaladót az öreg asszonyság.~– Mi? Ah! Maga az, édes
18     8|             isten – évődék a tisztes asszonyság a harc lecsendesülése után –,
19     9|              húslevest, hogy az öreg asszonyság csak a nagy süstörgésre
20     9|           levese a fazékból.~Az öreg asszonyság odakünn folyton zsörtölődött;
21     9|          hírgalambot kérdezé az öreg asszonyság, hogy ismeri-e az ő Béla
22     9|     veszedelem nem érheti. A jó öreg asszonyság ebben nagyon megnyugodott.~
23     9|            csatadalt is írt.~Az öreg asszonyság aztán sóhajtva monda: „Bárcsak
24     9|       kíséretül vele mentek; az öreg asszonyság kiült a sátorajtóba, s a
25     9|              asszonynéném.~A jó öreg asszonyság többet akart volna megtudni
26     9|         különösen megnyomta.~Az öreg asszonyság szemei megteltek könnyel.
27     9|           Mit, mit? – rebegé az öreg asszonyság, miközben hevenyén szedte
28     9|           bevándorlottaknak. Az öreg asszonyság a sötét romutcákon keresztül
29     9|           mondtam neki, hogy Lávayné asszonyság óhajt vele beszélni, mindjárt
30     9|             hiszem, hogy utolérje az asszonyság.~A pincér és néhány körülálló
31     9|           ellent annak, hogy az öreg asszonyság a bejárat boltíve alá be
32     9|            állták útját.~– Hová akar asszonyság? – tréfálózának vele. –
33     9|            tudta méltánylani az öreg asszonyság bánatát.~– Jól van, én holnap
34     9|        iparkodott mutatni, hogy ő ez asszonyság jelenléte dolgában nem tudja
35     9|              ismerem. Mit akar ez az asszonyság?~Lávayné odalépett hozzá
36     9|             öreg, meghajlott termetű asszonyság, régi divatú zöld köpönyegben,
37     9|       szívélyesen megszorítá az öreg asszonyság kezét:~– Asszonyom, ha önnek
38     9|            okiratot, azalatt az öreg asszonyság leült kerekes rokkája mellé;
39     9|             az idők divatja!~Az öreg asszonyság pedig mindez eseményekről
40    11|  megtalálható állapotban.~– Tehát az asszonyság még mindig beteg?~– Tudja
41    14|             a legelső lesz a jó öreg asszonyság, aki fölkeres, s első szava
42    15|             mondta: „Asszonyom! öreg asszonyság, a kegyed menye-asszonya
43    20|              még semmi baja.~Az öreg asszonyság azután olyankor ki szokta
44    20|              meghalt? – ez volt a jó asszonyság legnagyobb kétsége. – Ha
45    20|                szólalt közbe az öreg asszonyság hangja, ki már negyedszer
46    20|    visszaharagszik – monda a jó öreg asszonyság, s igazán nem adott szalmát.~–
47    21|            No úgy hiszem, Semiramide asszonyság szép lehetett valaha.~–
48    25|          azontúl, hogy mikor az öreg asszonyság a város szigetén levő gyümölcsöskertéből
49    25|       Perflexné ellátogatott az öreg asszonyság kertjébe. Egy idős hivatalnok
50    25|              No igen – szólt az öreg asszonyság –, kegyeteknél melegágyban
51    25|              Ez a tárgy volt az öreg asszonyság gyenge oldala.~– Cserhajú?~–
52    25|             maradni valahogy.~Blumné asszonyság nem tartotta fölöslegesnek
53    25|       búcsúvétel után.~Mikor az öreg asszonyság vendégeinek végre minden
54    25|       Perflexné kertjét.~A kis vidám asszonyság igen szívesen fogadta Lávaynét,
55    25|       ártatlanul mulattat.~A jó öreg asszonyság végtére is azt kezdte hinni,
56    25|          látszott észrevenni az öreg asszonyság arcán, hogy annak kissé
57    25|           nem a magánéletét.~Az öreg asszonyság ismerte a viszonyt Judit
58    25|         családjára hozni!~De az öreg asszonyság nem hallgatott rá, bevágta
59    25|         régen el is küldeté azt a jó asszonyság házához.~
60    26|              hallotta, hogy egy öreg asszonyság van itt, ki magát Lávaynénak
61    26|           Fertőy is itt van.~Az öreg asszonyság intett Fertőynek, hogy csak
62    26|  tisztességesen.~E szavaknál az öreg asszonyság egy kötelezvényt vont elő
63    27|              hallotta, hogy egy öreg asszonyság van itt, ki magát Lávaynénak
64    27|           Fertőy is itt van.~Az öreg asszonyság intett Fertőynek, hogy csak
65    27|  tisztességesen.~E szavaknál az öreg asszonyság egy kötelezvényt vont elő
66    28|          esett vadász~A tisztes öreg asszonyság, midőn holtnak hitt fiát
67    29|             a régi embert.~A jó öreg asszonyság kifogyhatatlan volt a múlt
68    29|            Ekkor értette meg az öreg asszonyság, mire példálózott annyiszor
69    29|        éntőlem mind kitelik.~Az öreg asszonyság nem akarta engedni, hogy
70    29|          miköztünk!~Erre már az öreg asszonyság is hevülni kezdett.~– Hiszen
71    29|            kegyelettel, mint az öreg asszonyság, aki végtelenül szívére
72    29|             az 1851? – kérdé az öreg asszonyság legyőzhetlen kíváncsisággal.~–
73    29|           nyertetek? – kérdé az öreg asszonyság, ki mindent elhitt, amit
74    31|             helyette a kedves Blumné asszonyság. Vele az egész város ismerős.
75    31|             is szólítja a kis eleven asszonyság, akit a rang és cím nem
76    31|      városban. Itt van-e még az öreg asszonyság? Én nagyon szeretem őt,
77    31|              gyanú, miért hogy ez az asszonyság ma megint ráismer, és meglátogatja
78    31|            erővel letartani.~Az öreg asszonyság csak arra kérte, hogy addig
79    31|             bútor, mint más.~Az öreg asszonyság pedig nagyon szkeptikus
80    31|             kitörő jókedvvel az öreg asszonyság –, nincs az én zsebemben
81    31|              dörmögé magában az öreg asszonyság.~– No mármost tegye az ujjai
82    31|             papírlap fölött.~Az öreg asszonyság elővette horgacsoló tűjét,
83    32|       azonnal, ha megengedi.~Az öreg asszonyság sietett ki vendége elé,
84    32|           diadalmasan szorítá meg az asszonyság kezét, s látszott arcán
85    32| megszerethette az ottlakást.~Az öreg asszonyság leülteté Kolbayt a pamlagra,
86    34|          Majd elgázoltak a lovai. Az asszonyság nagyot sikoltott, én pedig