Fejezet
1 1| kisasszony eléje lebben, s kezét nyújtja neki, egy valóban
2 1| Szerafin erre karjába ölti kezét.~– Menjünk innen, ezek itt
3 1| horgacsoló tű soha el nem hagyja kezét. Akármilyen társaság van
4 1| foglalt, megragadá az ifjú kezét, s mélyen szemeibe tekintett.
5 1| hogy Béla vállára tevé kezét, s hevesen szólt:~– Ön most
6 2| megelőzte a divatot.~Mielőtt kezét nyújtotta volna eléje siető
7 2| terem; kegyed karjába fűzi kezét, a néptömeg a közeledő vándornak
8 2| Béla engesztelőleg nyújtá kezét anyja keze után.~– Minden
9 2| fölkelt, megcsókolta anyja kezét és arcát; a jó öreg átölelte,
10 2| egyszerre nyújtá egymásnak kezét.~– Te sorsod kockáját elvetetted –
11 3| megszorítá a fiatalember kezét.~– Remélem, hogy ön kellemesnek
12 4| lehet. Adja ide Márton a kezét; ketten tán visszatarthatjuk
13 6| Pusztafi, az ifjú hölgynek kezét nyújtva. – Ennek igazán
14 6| Judit, megszorítva a költő kezét.~– Úgy nagyon értéktelen
15 6| elragadtatással a költő”, s kezét nyújtá a leánynak. – Ily
16 6| kilépett a súgólyuk elé, s kezét fölemelte.~„Csend!”~Pusztafi
17 7| éppen oly forrón szorítá meg kezét, mint mikor még nem tudta
18 7| nyúlt, az nem húzta vissza kezét. Hanem gondolta magában:~
19 7| görcsösen megszorítá kedvese kezét, és hirtelen szemébe nézett,
20 8| mondá az, süvegéhez emelve kezét katonásan.~– Hát csak gyakorolja
21 8| illően sipkájához emelve kezét megjegyezni, hogy a kálvinista
22 9| megragadva a szolgabíró kezét. – Mi hír Béláról?~A jó
23 9| Lávayné megszorította Szerafin kezét.~– Ezt jól mondta Szerafin.
24 9| megszorítá az öreg asszonyság kezét:~– Asszonyom, ha önnek a
25 10| öröksége után akarta kinyújtani kezét.~A gyümölcs az ő számára
26 11| tréfásan tartá szemei elé kezét ernyő gyanánt, mintha azt
27 11| megfogta az öreg hadastyán kezét, s olyan meleg hangon kérte:~–
28 12| lenn megszoríták egymás kezét, hallották a közelítő veszélyt.~
29 12| hirtelen feléjük nyújtá kezét, s felnyitotta száját, talán
30 12| az már semmire. Ott tartá kezét szívén hosszan, hogy majd
31 13| szólt Béla megszorítva neje kezét.~– És most ölelj meg, csókolj
32 14| erőszakolá őt Melchior kezét megragadva, de hogy bírt
33 14| önkénytelen keresé régi barátja kezét, gyámolul támaszkodva rá,
34 14| szorítva meg barátja nejének kezét.~– Akkor tudja ön meg, hogy
35 14| megfogta a szekeresgazda kérges kezét, s azt erősen megszorítva
36 15| ősz szemöldökeit, s kérges kezét szája elé fogta. Ekkor azonban
37 15| szorítá meg az öreg halász kezét, tán meg is csókolta volna
38 15| Megbocsáss! – szólt hirtelen kezét nyújtva.~– Miért? – kérdezé
39 15| semmit, csak megszorítá kezét. Azért az elébbeni gondolatért
40 17| áhítattal ragadá meg Béla kezét, s ajkához szorítá azt.~–
41 19| a korsó tele vízzel – a kezét sem mozdította utána. Nézte,
42 19| szólítá meg őt Pusztafi, két kezét vánkosul rakva a tarkója
43 20| pozitúrába téve magát s két kezét a pantalon zsebébe, s egyet-egyet
44 21| nő.~Megragadá az ifjú kezét, mely barna volt és kérges
45 21| előle.~Szerafin megfogta kezét.~– Ne forduljon el tőlem.
46 21| Köszönöm – rebegé Béla, kezét nyújtva a reszkető hölgy
47 21| volna, Szerafin megragadta kezét, s félrerántotta a fegyver
48 22| megismerte az íráson Szerafin kezét.~Odakünn már a zenészek
49 22| élő szobor megmozdult, két kezét összeszorítva fölemelte,
50 22| adta azt Juditnak.~A nő két kezét összetartva, tenyerébe fekteté
51 23| Csak ki kellett Fertőynek a kezét nyújtani utána, hogy felvegye.
52 23| hideg lánc érte az alvó kezét, hirtelen megszakadt lélegzete;
53 24| pátoszból mellére találta tenni kezét, ami Bárzsingot arra a téveszmére
54 25| szolgájuk, úrnőim, csókolom kezét, szép nagysád; ezen volt
55 25| egy igaz barátom – szólt kezét Fertőy vállára téve Lávayné. –
56 28| erőszakával ragadta meg Fertőy kezét, ki a háta mögött állt.~–
57 28| zokogva szorongatá Fertőy kezét.~– Hiszen uram, ön volt
58 28| kezével megkapta a fiatal nő kezét, s ő, az agg nő, ő, az anya,
59 28| nő, ő, az anya, leányának kezét ajkához szorítá, és megcsókolta.~
60 28| térdepelni, s így fogom neki a kezét megcsókolni. Csak a jövendölés
61 29| vezetett; most elbocsátanád-e kezét. A nő éjeket virrasztott,
62 29| barátjáig, annak megszorítá a kezét, s kacagva mondá:~– Hisz
63 30| lőni, Szerafin megfogta a kezét, és visszatartóztatá a lövést.~
64 30| Azután hirtelen megfogta Béla kezét, és így szólt:~– Most fogadd
65 30| ágába kapaszkodva, másik kezét lehajtott feje fölé emelve,
66 30| hogy hasztalan erőlködtem kezét kinyitni: erősebb volt.
67 30| Szerafin mellé, s annak forró kezét kezébe véve. – A regényekben
68 30| álom.~Megszorította Béla kezét.~– Akkor elvállalja ön az
69 30| kezével megszorítá Béla kezét, s nehogy a csigaúton együtt
70 30| szorongatni is kezdé Béla kezét, s beszélt volna valamit „
71 30| Akkor csókolom a szép fehér kezét mennyei nagysád, de a cigány
72 31| állította, hogy ha ő a két kezét az asztalra leteszi, úgy,
73 31| kertben, és én megvertem a kezét, hogy meg ne mérgezze vele
74 31| többé, hogy megverjem a kezét, mert Béla „úr” és „férfi”.
75 32| szorítá meg az asszonyság kezét, s látszott arcán a büszke
76 32| megszorítva a hadastyán kezét.~– Ugyebár meg volt győződve
77 32| Szerafin remegve tette össze kezét, mintha kíméletért esdene.~–
78 32| megragadta a távozni akaró kezét.~– Maradjon. Ne menjen azokhoz,
79 33| készülőhöz lépve s megfogva kezét és mélyen szemébe tekintve.~–
80 33| mit tett ön? – szólt Béla kezét szomorúan fonva egymásba. –
81 33| lábaihoz.~Nem iparkodott annak kezét még egyszer megragadni,
82 33| emeljem föl.~Béla még egyszer kezét nyújtá a nőnek, de ez nem
83 33| haraggal rántva vissza kezét. – Önnek rossz szíve van!~
84 34| csókoland! ~Hogy nyalja gazdája kezét ~A vén eb, a hű bolond!~
85 35| szürke alak eléje nyújtá kezét, két ujja között valami
|