1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2197
Fejezet
1001 19| bizony nincs; azt láthatod, hogy én pénzzel nem járok; hanem
1002 19| meg, és add esküszavadat, hogy ezt az izenetet postára
1003 19| nyíradékot.~Pusztafi ráírta, hogy ő is érthesse, németül e
1004 19| akarod venni, észreveszed, hogy egy vékony lánc jön fel
1005 19| elrejtettünk, azt gondolva, hogy jó lesz, ha majd visszajövünk
1006 19| kérlek, édes szép Vencel, hogy elébb járj el a postára,
1007 19| kincs után, mert félek, hogy majd azután elfelejted.~–
1008 19| elfelejted.~– Esküszöm, uram, hogy nem felejtem el.~– De mégis
1009 19| Hová tegyem a gyertyát, hogy megint el ne vigyék a patkányok?~–
1010 19| fogok.~– De az ám a rend, hogy idebenn gyertyának kell
1011 19| szereti a kocsmárost.” (Hogy miért szerette a bor a kocsmárost,
1012 19| Vencel pedig gondolá magában, hogy ha az ember gyakorlatilag
1013 19| nehézsége volt a kivitelben, hogy ahhoz a pincéhez neki nem
1014 19| Az volt csak a kérdés, hogy mit válogassanak ki. A megkezdett
1015 19| indítványt tevé bajtársának, hogy elég lesz a kiszedett palackok
1016 19| rejtélyes tartalmú palack után.~Hogy ez a vártatás Hubertre nézve
1017 19| fiú volt, s annyit tudott, hogy az arany minden földi anyag
1018 19| röviden fog vele elbánni, hogy hirtelen hozzájusson a tartalmához;
1019 19| azt, s Hubertnek referál, hogy biz egy palack pálinka eltörött,
1020 19| tartalma elment a föld alá.~Hogy milyen őrült vakmerőséget
1021 19| kétségei volnának az iránt, hogy a durr-higannyal mennyire
1022 19| annak röviden elmondjuk, hogy a durr-higany azon szer,
1023 19| általában azzal a szokással bír, hogy legkisebb ütésre, néha csak
1024 19| tudjuk, ki azon pillanatban, hogy a lelt palackokat a derce
1025 19| korpa, mely megőrizte attól, hogy agyonzúzza magát. Ott rátaláltak
1026 19| hajította le; azonkívül, hogy haja és szakálla mind leperzselődött,
1027 19| kérdezősködött, mert félt, hogy válaszul azt is nyerheti: „
1028 20| amikben az öregúr azt hitte, hogy lám, őneki is lehet valami
1029 20| foglalkozás abból állt, hogy naponként fellátogatott
1030 20| fogolynak az a kívánsága volt, hogy olvashasson, adjanak neki
1031 20| fenyítettnek kieszközölhette, hogy beszélhet a feleségével,
1032 20| olvashat könyveket, vagy hogy éppen tintát és papírt is
1033 20| csúfolták a szegény öreget, hogy „a rabok apja”. Délben,
1034 20| biztosítá a kegyes özvegyet, hogy Bélának még semmi baja,
1035 20| kivált bujdosó embernek.~– De hogy a felesége sem ír.~– Az
1036 20| hozzá maga nagyasszonyom, hogy beszélne vele?~– Pest ezer
1037 20| mindennap erősebben állítá, hogy Bélának halva kell lenni,
1038 20| az a gondolatja támadt, hogy talán az ő fia.~– De hinné-e
1039 20| tulajdon ábrázatával! Igaz, hogy ki volt borotválva az álla,
1040 20| engem azzal fenyegetett, hogy vasra veret. Engem! Kolbay
1041 20| érdemes az az ember arra, hogy ilyen derék úr haragudjék
1042 20| emberrth! Kóstolja meg ő, hogy milyen az a kurta vas! Kapor
1043 20| embervadászni!~No majd meglássuk, hogy mit hoz vissza ebből a hajtásból
1044 20| Bárzsingh!~– Én tudom legjobban, hogy ki az a Bárzsing. Ellenségem
1045 20| kérdem. Most csak azt tudom, hogy ő szalad; ön pedig uram
1046 20| Lávayné –, bizony meglássa, hogy nem lesz istenáldás ezen
1047 20| kell pedig legelébb is, hogy e kis dohánytelepen magának
1048 20| melynek haszonbére abból állt, hogy az a becsületes tót ember,
1049 20| tótul. Csakhogy ahelyett, hogy „dobre”, azt mondja, hogy „
1050 20| hogy „dobre”, azt mondja, hogy „dobzse”.~– Hát aztán hová
1051 20| a földi bolhát űzik el, hogy ne menjen a dohányra.~–
1052 20| csudálkozva tapasztalá, hogy a zöld bricska már visszafelé
1053 20| előtt, egyet felszólított, hogy vezesse őt azon emberek
1054 20| volna uraságod. Ugyan jó, hogy itt van.~Kolbay visszahökkent.
1055 20| visszahökkent. Mit örül ez annak, hogy én itt vagyok?~– Egészen
1056 20| ügyével foglalkozunk. De ugyan hogy is vallhatta be uraságod
1057 20| váratlan riposzt a sodrából, hogy nem tudott rá mit felelni.~–
1058 20| folytatta.~– Mert ámbátor hogy ez homok, de megbecsülhetetlen
1059 20| tehető.~– S igen természetes, hogy e földeket aszerint kell
1060 20| mind azon gondolkodott, hogy hiszen nem a dohányföldemnek
1061 20| utánad lóhalálában, hanem hogy elővegyelek, hol jártál,
1062 20| urak” nem akarják átlátni, hogy sok kicsinyből lesznek a
1063 20| bátor vagyok megjegyezni, hogy a fassió benyújtmányi ívén
1064 20| világosan ki van nyomtatva, hogy az illető bevallók maguk
1065 20| uraságod mentségére felhozni, hogy talán maga sem tudta földeinek
1066 20| haszonbérből kiszámíthatta volna, hogy birtoka mely osztályba tartozik.~
1067 20| találkoznunk ezen a téren, hogy nem csoda, ha az ember utoljára
1068 20| hallgatta, némán, mozdulatlanul, hogy tartanak neki leckét hűségből,
1069 20| emberek, mint Bárzsing; hogy vádolják csalfasággal, alattomos
1070 20| emberek, mint Bárzsing; hogy vádolják, hogy védelmezik,
1071 20| Bárzsing; hogy vádolják, hogy védelmezik, hogy gyanúsítják,
1072 20| vádolják, hogy védelmezik, hogy gyanúsítják, hogy mentegetik,
1073 20| védelmezik, hogy gyanúsítják, hogy mentegetik, hogy vallatják,
1074 20| gyanúsítják, hogy mentegetik, hogy vallatják, hogy konvinkálják,
1075 20| mentegetik, hogy vallatják, hogy konvinkálják, hogy gúnyolják,
1076 20| vallatják, hogy konvinkálják, hogy gúnyolják, hogy dicsérik,
1077 20| konvinkálják, hogy gúnyolják, hogy dicsérik, és összesen milyen
1078 20| az a kriminális asszony, hogy megver az isten ebben az
1079 20| ugyan megvert.”~Csak nézte, hogy írnak előtte rovatokba mindenféle
1080 20| rovatokba mindenféle ákombákot, hogy kötik össze ismét csomagokba
1081 20| kirakott hosszú iratokat; hogy indulnak meg, anélkül, hogy
1082 20| hogy indulnak meg, anélkül, hogy őt üdvözölnék, s járnak
1083 20| megkóstolva a porondot; hogy veszik jegyzőkönyvbe a parasztok
1084 20| jegyzőkönyvbe a parasztok beszédeit, hogy határozzák meg, mennyi rész
1085 21| annyira elfáradtak a férfiak, hogy a leányágnak is osztozni
1086 21| faragványocskákat készítettek, hogy hosszú idejük teljék, azzal
1087 21| van valami hibája, ez az, hogy ő „leány”.~Egyszer csak
1088 21| lelkemet, nem azért szólom meg, hogy muszkához ment; mert hiszen
1089 21| kifogásom e házasság ellen, hogy a bárónő ötvenhárom, a herceg
1090 21| mindenki beszélte, azért, hogy magyar honfivá lehessen,
1091 21| rubel jövedelmet húzott. – Hogy egész pontossággal így vannak-e
1092 21| olyan kedvemben vagyok, hogy mindent elhiszek, csak parancsoljanak
1093 21| hercegasszonykák voltak.~Hogy minő családi leszármazásnál
1094 21| azt nem várhatni tőlem, hogy most rögtön minden korlátozó
1095 21| ha megnyugszunk abban, hogy Olga és Feodora úrhölgyek
1096 21| kastélyukba, s úgy illett, hogy Szerafin a meghívást elfogadja,
1097 21| világ beszélt már róla, hogy Szerafin és a herceg között
1098 21| kastélyában.~Néha megtörtént, hogy a herceg és Fertőy elmentek
1099 21| pedig óraszámra elnézte, hogy dolgozik a kertész a virágágyak
1100 21| hagyatékilag kikötötte, hogy azokat a szolgálatból soha
1101 21| elnézegette azt az embert, hogy mit dolgozik, s kérdezgeté
1102 21| megszólítá a kertészt.~– Hogy híják önt?~– Friedrich.~–
1103 21| sárga rózsát, én félek, hogy a kezemet megszúrom.~– A
1104 21| figyeltem rá, és tudom jól, hogy önt megismeré. Csak az akadályozta
1105 21| Csak az akadályozta eddig, hogy önnek nem árthatott, mivel
1106 21| aki azt tudja magáról, hogy akkor halhat meg, amikor
1107 21| megvetően bánik. És azt hiszi, hogy igaza van. Pedig nincs.
1108 21| önnek eszébe kellene jutni, hogy „én ebből a kőből gyémántot
1109 21| lelkemből; igazán és titokban. Hogy szerettem, onnan igaz, mert
1110 21| jogom valakinek azt mondani, hogy szeretem, mert annyiszor
1111 21| összezúz, az a gondolat, hogy van ezen a világon még egy
1112 21| nekem annyi összeköttetésem, hogy önnek sorsán akkor is lehetne
1113 21| midőn azt mondom önnek, hogy Juditot ártatlanul szólják.
1114 21| ön azt a rettenetes kínt, hogy ezt nekem kell önnek megmondanom?~–
1115 21| bolond vagyok én. Ahelyett, hogy tépném, szaggatnám a fonalakat,
1116 21| kell megszabadítnia magát, hogy őt megvédhesse; önnek azért
1117 21| öntől. Azt mondják ugyan, hogy barátok közt kést ajándékozni
1118 21| bolond vagyok én. Ahelyett, hogy örülnék annak, hogy egy
1119 21| Ahelyett, hogy örülnék annak, hogy egy kőkemény szívet, egy
1120 21| még hidegebb vas átszegez, hogy ne legyen se enyém, se másé,
1121 21| mi tervet gondoltam ki, hogy ön megmeneküljön, és nejével
1122 21| van. Engem nemrég felkért, hogy nincsen-e ismerőseim között
1123 21| melyben azt írám neki, hogy egy igényeinek megfelelő
1124 21| egy napon azt fogja látni, hogy Judit is ott lesz ön mellett.~
1125 21| örült neki, jól tudta ő, hogy ez nem neki szólt.~– És
1126 21| terv?~Béla némán intett, hogy elfogadja.~– S már most „
1127 21| este pedig lásson hozzá, hogy merre van a kerékvágás!~
1128 21| hangzó kettős kacaj tanúsítá, hogy a sikoltást odakinn is meghallották,
1129 21| természetesen azt hitték, hogy Olga és Feodora hercegnők
1130 21| találta kilőni fegyverét, hogy a delnők hadd jöjjenek egy
1131 21| nimródok elé, s követelte, hogy ki volt az a szerencsétlen,
1132 21| lőtt.~A herceg elárulá, hogy Fertőy cselekedte.~– Szerencséje;
1133 21| herceg.~– Óh, ha azt tudom, hogy ő ijesztget, attól nem ijedek
1134 21| nevetett.~A herceg azt hitte, hogy azon nevet, amit ő mondott.~–
1135 21| kezdett sejteni. Ő tudta, hogy Fertőy semmilyen sem virágismerőnek.
1136 21| ennek a nagyságos úrnak, hogy érted a mesterségedet.~Ilyen
1137 21| ügyesen játszotta szerepét, hogy tapsolni lehetett volna
1138 21| s akkor látta Szerafin, hogy a homlokán a haj kétfelől
1139 21| kétfelől úgy van felborotválva, hogy arcjellegének egészen szokatlan
1140 21| akik tán azért tesznek így, hogy a papmacska az inggallérukba
1141 21| gmoan” dialektus volt, hogy azt ugyan senki sem foghatta
1142 21| csak arra szorítkozott, hogy a latin „us”-ba végződő
1143 21| bírt annyi önmérséklettel, hogy nem világosította fel, miszerint
1144 21| tartoznak.~– Nos, ugye, hogy nagy tudomány ez? – szólt
1145 21| kár neked öcsém Fritz, hogy professzorrá nem lettél,
1146 21| pedig az a jó szokása volt, hogy mikor szeretett nejétől
1147 21| másnak adta odább.~– Hát ezt hogy híják itt? – kérdezé hirtelen
1148 21| oly közel állt Bélához, hogy csaknem az orraik érték
1149 21| meghunyászkodást mégsem annyira vinni, hogy a speciális kertészi büszkeség
1150 21| Valóban oly jól játszott, hogy Fertőyt magát is zavarba
1151 21| Fertőy jónak talált arra, hogy belőle olyan mérget szíjon,
1152 21| mintegy neheztelve azon, hogy lehet valaki, aki egy lótuszt
1153 21| Tudom, tudom; azt tudom, de hogy nem viseli-e valamely magas
1154 21| azt őszintén megvallom, hogy erre a genre-ra a most élők
1155 21| Ezt csak azért mondja ön, hogy bizonyos helyeken diszkreditáljon.~–
1156 21| Szerafin reszketve látta, hogy Béla ez utóbbi szavaknál
1157 21| annyira elfeledkezik magáról, hogy hirtelen felcsapja a sipkáját
1158 21| híják-e ezt az új szépséget, hogy „reine du théâtre, madame
1159 21| öklével arcul a kérdezőt, hogy az hanyatt esett az akváriumba,
1160 21| herceg oly tréfásnak találta, hogy efölötti mulatságában mindent
1161 22| mesélgetek, tudni fogják, hogy olyan tövissel, minőnek
1162 22| állást keresni arra várva, hogy majd egyszer neje is utána
1163 22| legelső éjszaka csillagaitól, hogy merre van dél, s egyenesen
1164 22| fordul meg. De lehetetlen az, hogy őt e rongyokban valaki észrevegye.~
1165 22| akkor tapasztalta volna, hogy az nem kertészlegény, hanem
1166 22| keresztülzengett a falakon, jelenté, hogy Judit kilépett. Mily hosszan
1167 22| Vajon kik lehetnek azok? Hogy hívják őket név szerint?
1168 22| hall, azt tudatja vele, hogy az, akit szeret, e percben
1169 22| belépti jegyet kapni úgy, hogy a pénztárhoz ne kellene
1170 22| valószínűleg azzal a szándékkal, hogy beléjük köt, miért hagyják
1171 22| csak azért maradtam Pesten, hogy Lávaynét lássam.”~Béla megbocsátott
1172 22| lázadó volt.~Azt mondták, hogy ez Juditnak mesterszerepe.
1173 22| mesterszerepe. Mások azt állították, hogy nem fogja elég élethűséggel
1174 22| is számba kellett venni, hogy nemrég kelt föl súlyos betegségből,
1175 22| Sokan azt is észrevették, hogy Judit jó idő óta nagyon
1176 22| ki balra.~Annyi bizonyos, hogy az ügyelőnek kellett ezúttal
1177 22| kellékre figyelmeztetnie, hogy el ne felejtse majd magával
1178 22| híják színpadi nyelven, hogy rekvizitumok.~Judit fel
1179 22| posta. Kívül az van ráírva, hogy „sürgős”.~Judit átvette
1180 22| előtted, mivel azt hittem, hogy még elejét fogom vehetni.
1181 22| Béláddal, azt ajánlottam neki, hogy menjen el innen gróf Szélaknaynéhoz,
1182 22| Bélát védelmezni? Tudta, hogy Szélaknay grófné is fiatal.~
1183 22| merre; én egyedül sejtém, hogy utasításom szerint Szélaknaynéhoz
1184 22| melyben tudatja velem, hogy az általam ajánlott nevelő
1185 22| megtudni. De tovább, tovább!~„Hogy Fertőy nyomozza megsértőjét,
1186 22| lépteidet, s mindenki tudja jól, hogy az ő lábnyomai a te kapudban
1187 22| találkozhatott? Judit úgy érzé, hogy e gondolat alatt meg kell
1188 22| volt.~Azt mondta mindenki, hogy sohasem játszott még ilyen
1189 22| Maga a kritika is elismeré, hogy minden várakozást fölülmúlt.
1190 22| amidőn megjönnek a hírrel, hogy a kegyelem későn jött, a
1191 22| látták, azt kelle hinniök, hogy ez a művészet remeke; és
1192 22| megtörten és onnan ismét vissza, hogy a jutalmazó közönség kihívására
1193 22| meghajtani, azok sejtették, hogy az több, mint játék!~Az
1194 22| tartaná fölötte hazáig, hogy meg ne ázzék.~Béla ott állt
1195 22| közel haladt el mellette, hogy ruhájával érinté.~Béla figyelmesen
1196 22| távolból követte azután, hogy gyanút ne költsön kísérgetésével.~
1197 22| künn maradt, megvigyázni, hogy minő ablakok fognak megvilágosodni.
1198 22| Arra is kelle gondolni, hogy a házmester észre ne vegye,
1199 22| házmester észre ne vegye, hogy valaki bejött és itt maradt.~–
1200 22| biztonsággal tájékozni, hogy a sok ajtó közül melyik
1201 22| jó gondolat volt a nőtől, hogy azon percben saját sikoltását
1202 22| Mint örülök, mint borzadok, hogy itt vagy! Mily boldog vagyok,
1203 22| szolga úgy hívatja magát, hogy Tihamér.~– Azt én nem tudtam.~–
1204 22| tudtam.~– A házmester mondta, hogy meglelte a tensasszony elejtett
1205 22| megbámulta e szónál úrnőjét. Hogy ő ma éhes!~Persze: nehéz
1206 22| az orvos azt tanácsolta, hogy bort igyam, akkor elmúlik
1207 22| öltött, s elhíresztelé, hogy férje meghalt.~Megmutogatta
1208 22| eleget csodálkozni rajta, hogy milyen különösen változtatja
1209 22| azt kellett magára fogni, hogy dőzsöl, hogy dobzódik, szivarral,
1210 22| magára fogni, hogy dőzsöl, hogy dobzódik, szivarral, borral
1211 22| szivarral, borral él; azért, hogy eltitkolja a rejtve tartott
1212 22| színésznő is, ha híre futamodik, hogy vigasztalást keres, az hamar
1213 22| Annyira már mindenki rájött, hogy a szép özvegy valakit szerelmével
1214 22| felfedezésre is eljutottak, hogy a boldog kiválasztott nem
1215 22| egyszer csak azt vette észre, hogy ismerősei, udvarlói kezdenek
1216 22| elvetett mondataiban; rájött, hogy őt egy nagy úr szeretőjének
1217 22| szerelmének nagysága miatt. Abban, hogy férjének anyját nem tudósítá
1218 22| kellett terjesztenie.~Igaz, hogy Bélának öreg anyja is van,
1219 22| kegyetlenség azt tenni vele, hogy e rövid napokat is úgy sírja
1220 23| egyről nem tud senki mesélni, hogy hol van az a Kalifornia,
1221 23| tudta.~Fertőy annyit tudott, hogy a világ azt hiszi, miszerint
1222 23| részéről bizonyosan tudott, hogy ha van is a közvéleménynek
1223 23| nem lehetett elég.~Igaz, hogy gazdag udvarlók is voltak
1224 23| s csaknem kétségtelen, hogy azoknak valamelyike ruinálja
1225 23| praktikus utógondolattal, hogy a bőkezű imádót ne a nő
1226 23| jól tudta azt az egyet, hogy az csak játék, ő ismerte
1227 23| Afelől is kevés kétsége volt, hogy az igazi senki sem más,
1228 23| azután bosszúsan tapasztalá, hogy a ravasz görög megcsalja
1229 23| gorombaságot követte el, hogy a házigazda pénzét elnyerte.
1230 23| saját motollájára, úgy, hogy a pillebáb pusztán maradna
1231 23| megint oly alanti régiókba, hogy minden ember elszörnyed
1232 23| ember elszörnyed rajta, hogy azután egy pillanat múlva
1233 23| Fertőy nagyon jól tudja, hogy mindez csak komédia, komédia
1234 23| elébb-utóbb rá fognak jutni, hogy az írott és meglevő összegek
1235 23| nézve az a baj forog fenn, hogy a kérdéses végrendelet a
1236 23| ügyvivő, ugyan azt replikázta, hogy a végrendeletnek meg kell
1237 23| meg kell lenni, s ígérte, hogy annak hollétét fel fogja
1238 23| a kezét nyújtani utána, hogy felvegye. Hanem az út és
1239 23| érni, mégis olyannemű volt, hogy Fertőy egy kicsit fázott
1240 23| adott azon gondolatnak, hogy felesége titkos imádóját
1241 23| naplóját el szokta zárni.~Hogy Szerafinnak egy gondosan
1242 23| mellett, s midőn látta, hogy az nem ismer rá, megtapintá
1243 23| akartam magammal hitetni, hogy ez csak álom; de ma már
1244 23| mindennapos ez a lét, érzem, hogy ez valami abból, ami az
1245 23| Róbert feladta a vállamra, hogy vigyem haza. Százszor összeroskadtam
1246 23| borultam sírva, és könyörögtem, hogy ne haljon meg.~Ő pedig nevetett,
1247 23| pedig nevetett, s én láttam, hogy meghal.~Olyan borzasztó
1248 23| hiába könyörögtem neki, hogy ha meghalt, ne nevessen
1249 23| fölébredtem.~Milyen jó, hogy napvilág van körülem; ha
1250 23| azt.~Én úgy örültem neki, hogy nem engem bántanak, hanem
1251 23| arccal lefektették a földre, hogy megverjék, akkor úgy fájt
1252 23| mikor azt mondták neki, hogy keljen fel, ott maradt,
1253 23| akkor sem mertem megvallani, hogy én vagyok a bűnös.~Még azt
1254 23| volt.~Úgy haragudtam rá, hogy minek tesz így, mikor ez
1255 23| Valami úgy kényszerített, hogy tegyem meg. Háttal volt
1256 23| Dühös voltam rá. Akartam, hogy ne lássam többé. A kanócot
1257 23| lőlyukra. Szememet eltakartam, hogy ne lássam. A föld megrendült
1258 23| visszatért, hozta hírét, hogy Róbert él, és ott dolgozik
1259 23| mindenki utat nyitott előttem, hogy mehessek a cárig.~Rajtam
1260 23| lépcsőjéig.~A cár intett, hogy szóljak, mit akarok.~És
1261 23| kétségbeesve vettem észre, hogy elfelejtettem a férfi nevét,
1262 23| álmom elején azt hittem, hogy tudok. Sírni akartam azt
1263 23| Nekem az a gondolatom volt, hogy az én táncosom hóhér…”~ ~„
1264 23| takarva.~Most már megtudtam, hogy mi az a sok gerendaalkotvány
1265 23| csendesen. Szívem úgy dobogott, hogy dobogását mindezeken keresztül
1266 23| nekem nem jutott eszembe, hogy kirohanjak rejtekemből,
1267 23| arcomat, és bedugtam füleimet, hogy ne lássak, ne halljak semmit.
1268 23| onnan felülről. Ereztem, hogy az vér.~Az iszonyat fölébresztett …
1269 23| kezében tartá.~Azt mondta, hogy ma itt fog aludni.~Nekem
1270 23| kellett volna tőle kérdeznem: ,Hogy akarsz te az én vánkosaimon
1271 23| közeledett felém, és kért, hogy csókoljam meg.~Felsikoltottam.
1272 23| történt vele a minap az, hogy amidőn nejét íróasztala
1273 23| borzadály járta át tőle, hogy íme ő egy nőt vett hitvesül,
1274 23| a komornának, s rábízta, hogy maradjon Szerafin mellett
1275 24| felhagyott azzal a tervével, hogy egy gazdag házibarátot üldözzön.~
1276 24| nagy volt, de tudjuk jól, hogy csak egy akkora hógomolynak
1277 24| mint egy lejárt váltó, hogy az az egész lavina aláhömpölyögjön,
1278 24| Kedves barátom! Úgy találom, hogy jó volna, ha a Hargitay-ügy
1279 24| köszönöm. Nagyon örülök rajta, hogy óhajtásaink ekként találkoznak.
1280 24| csakugyan azt hiszi ön, hogy végrendeletünk elégett?~–
1281 24| szerzett ön magának afelől, hogy az többé elő nem kerülhet?~–
1282 24| rá, de szavát nem adta, hogy helyeselné.~Bárzsingúr azonban
1283 24| önként hívott meg bennünket, hogy fogadjuk el; az sem a mi
1284 24| el; az sem a mi hibánk, hogy a gyászos forradalom pusztításai
1285 24| ember jött abba a helyzetbe, hogy hamis kötelezvények mellett
1286 24| tudja ön, tisztelt barátom, hogy azon végrendelet nem csupán
1287 24| felpattant a karszékből Bárzsing, hogy erkölcsi magassága annyival
1288 24| Kettőről azt hiszem, hogy biztosítva vagyunk.~– Talán.
1289 24| nincs-e tudomásuk róla, hogy az illető okirat annak idejében
1290 24| önnek alapos gyanúja van, hogy Bárzsing ez okirat hollétéről
1291 24| Fertőy mosolygott azon, hogy Bárzsing ilyen szépen tud
1292 24| tanácsot adni valakinek, hogy mivel rágalmazza őt saját
1293 24| felelni fognak önnek vissza, hogy nem tudnak az egész tárgyról
1294 24| Fertőy elég jól tudta, hogy az az ügyes ember senki
1295 24| abbeli aggodalmát kifejezni, hogy vajon nem fél-e, hogy az
1296 24| kifejezni, hogy vajon nem fél-e, hogy az a bizonyos elárulhatja.~–
1297 24| felőle. Hallotta ön már, hogy Judit húgomnak fiacskája
1298 24| asszony! Tizennégy hónapja, hogy Lávay Béla meghalt.~– Vagy
1299 24| lehetetlen! Az nem lehet, hogy egy nő eltűrje azt a gúnyt,
1300 24| csupán azért…~– Csupán azért, hogy a férje hollétét eltakarja
1301 24| szivarját, s zúgolódott, hogy patkányszőrt tesznek a dohánylevelek
1302 24| Nekem az nagyon tetszik, hogy ők ennyire szeretik egymást.
1303 24| Annálfogva önt nagyon kérem, hogy titkomat el ne árulja. Mi
1304 24| fülemilefészket.~– Csudálom, hogy ön egyszerre olyan jóakarójuk
1305 24| nyernék vele? Meglehet, hogy előbb menekülne, mint elfoghatnák,
1306 24| kell őt kényszerítenem, hogy előttem megjelenjen. Erre
1307 24| fogom őket kényszeríteni, hogy bevallják előttem: „együtt
1308 24| nekem – monda Fertőy –, hogy amennyire gyűlölöm én ezt
1309 24| férfit, olyan bizonyos, hogy ők egymásért minden nagylelkű
1310 24| bolondságra képesek. Azzal, hogy én őket feldicsérem, nem
1311 24| Fertőyé. Fertőy azt írta, hogy ő az ajánlott oklevél-reprodukcióba
1312 24| idemellékelt három levélből, hogy a felkérdezett tanúk semmit
1313 24| volt annyi figyelemmel, hogy a három válaszadó levél
1314 24| szokása ellenére úgy intézte, hogy a neve tökéletesen olvasható
1315 24| maga emberét.~Tudta jól, hogy ha ő Bárzsing kezébe szolgáltatja
1316 24| értesült az illető helyekről, hogy a kívánt végrendelet ügyvédje
1317 25| nagyon örülnek egymásnak, hogy szerencséjök volt találkozhatni,
1318 25| lehetett ennek a másiknak arra, hogy engemet fölkeressen. Hogy
1319 25| hogy engemet fölkeressen. Hogy jutottam éppen ma eszébe?
1320 25| eszébe? Mi történhetett vele, hogy bebotlott hozzám?~Ilyen
1321 25| feléledt az ismeretség, hogy azután idők fordultával
1322 25| arra szorítkoztak azontúl, hogy mikor az öreg asszonyság
1323 25| meg, kedves asszonynéném, hogy be ne jöjjek, oly kínálgatólag
1324 25| kertészem pedig azt teszi, hogy kijövök kora tavasszal,
1325 25| a munkát.~– Már az igaz, hogy pompás reine Claude-ok;
1326 25| reine Claude-ok; nem hiszem, hogy Versailles-ben szebbek legyenek.
1327 25| Gruber, nem tudván különben, hogy miről foly a beszéd.~Lávayné
1328 25| lejtéséről annyit megértett, hogy valami nagyon jó ennivalóról
1329 25| határozottsággal mondta rá, hogy „jawohl”.~– No igen – szólt
1330 25| annak olyan illatja van, hogy még másnap is megérzik a
1331 25| fölöslegesnek megjegyezni, hogy nem lesz ám senki ottan,
1332 25| azonban megértett Gruber úr, hogy a kezébe adott szilvás kosarat
1333 25| ez most meg engem? Vajon hogy jutottam ma eszébe? Nekem
1334 25| itten.~Az a szerencséje még, hogy senki társaságát sem keresi,
1335 25| különbözött a hétköznapitól, hogy ezen fekete babok voltak
1336 25| de örömest hallgatnak.~Hogy X. kisasszonynak a vőlegénye
1337 25| kisasszonynak a vőlegénye hogy szökött meg a menyegzőnap
1338 25| menyegzőnap előtt, megtudva, hogy apósa bukófélben van. –
1339 25| apósa bukófélben van. – Hogy Y. úr hogy tébolyodott meg,
1340 25| bukófélben van. – Hogy Y. úr hogy tébolyodott meg, s futott
1341 25| nélkül be egy ismerőséhez. – Hogy egy új pár esküvője alkalmával
1342 25| pár esküvője alkalmával hogy fakadt sírva – nem a menyasszony,
1343 25| menyasszony, hanem a vőlegény. – Hogy Q. úr hogy esküdtette meg
1344 25| a vőlegény. – Hogy Q. úr hogy esküdtette meg a feleségét,
1345 25| esküdtette meg a feleségét, hogy nem volt hozzá soha hűtelen. –
1346 25| volt hozzá soha hűtelen. – Hogy ez, s ez nevezetes úri embert
1347 25| ez nevezetes úri embert hogy páholta el egy emberséges
1348 25| ki ottkapta a tilosban. – Hogy az előkelő kisasszonyok
1349 25| mostanában azt kapták fel, hogy a katonai uszodában úszni
1350 25| is fognak majd letenni. – Hogy egy előkelő úr elvette a
1351 25| látogatásaikat elfogadni. – Hogy egy gazdag agglegény hogy
1352 25| Hogy egy gazdag agglegény hogy kért nőül egy özvegy asszonyságot,
1353 25| egy özvegy asszonyságot, s hogy az visszautasította; megkérte
1354 25| végtére is azt kezdte hinni, hogy a tegnapi látogatás s a
1355 25| egyéb cél nincs vele, mint hogy jó kedélyű emberek egymást
1356 25| Fertőy, ezer esztendeje, hogy láttuk! Hozta isten; éppen
1357 25| elkerülni. Nagyon örülök, hogy kedves asszonynénémet is
1358 25| az öreg asszonyság arcán, hogy annak kissé szokatlanul
1359 25| Lávayné hidegen –, azért, hogy szegény fiam meghalt, Judit
1360 25| a sót. Bizony nem tudom, hogy meddig viselheti.~– Ameddig
1361 25| asszonynéném, úgy látszik, hogy régen hallott valamit Judit
1362 25| azok dicsérik.~– Remélem, hogy nem a magánéletét.~Az öreg
1363 25| állítá, s nem lepte meg, hogy ez most rosszat akar beszélni
1364 25| menyéről. Föltette magában, hogy védelmezni foga Juditot.~–
1365 25| taréja.~– Igaz, asszonynéném, hogy sokat ráfognak a szegény
1366 25| mégis bajosan hinném el, hogy Judit húgom kedvéért Juno
1367 25| volna.~– Tudja, uramöcsém, hogy én nem tanultam a diák meséket,
1368 25| járt Juno.~– Hát úgy járt, hogy egy virágot megszagolt,
1369 25| tudná még asszonynéném, hogy Juditnak a napokban fia
1370 25| törekedik titkolni a dolgot, hogy a házon kívül tartaná a
1371 25| Béla fiam tizennégy hónapja hogy meghalt.~– Bizony annak
1372 25| Akkor nem tudom még, hogy mit teszek. Talán megbolondulok
1373 25| arra fogja kényszeríteni, hogy letegye azt a nevet, melyet
1374 25| beszélni; írásban veszem tőle, hogy Béla nevét nem fogja viselni
1375 25| maradjunk annál, asszonynéném, hogy kegyed a saját nevét, én
1376 25| s ígéretet adott neki, hogy segítségére lesz abban az
1377 25| asszony még marasztalta, hogy most jön a fagylalt.~– Eléggé
1378 25| marasztalta még, úgy sajnálta, hogy ez így történt, nem adná
1379 25| Én pedig nagyon köszönöm, hogy elhítt. Nagyon örülök rajta.
1380 25| szívességnek számítom. Azt mondom, hogy az isten áldja meg érte.
1381 25| Itt aztán körültekintett, hogy merre van az a hivatal,
1382 25| sietett.~– Ugyan örülök, hogy jó uramat előtalálom. Mintha
1383 25| felindulva azon a gondolaton, hogy lehet a világon élő teremtés,
1384 25| asszonyom. Sohasem hittem volna, hogy valakinek szívességet tehessek
1385 25| Lávaynét a hadastyán.~– Tudom, hogy szeret kertben lenni, asszonyom.~(
1386 25| átallok odamenni a hivatalba, hogy engem ott jobbra-balra taszigáljanak,
1387 25| összeszidnám.~– Tehát az kellene, hogy útlevelet szereznék a számára,
1388 25| szereznék a számára, anélkül, hogy maga odamenne? Hisz az nagyon
1389 25| menye ellen, de azt tudom, hogy igazságtalan haragja van.
1390 25| kegyed előtt, de azt mondom, hogy ha azt, mint megfogható
1391 25| fejemre, fiam sírjára hozott, hogy Bélámmal nem találkozhatnám
1392 25| embervadászatra indul. Óvom, hogy ne menjen, mert az isten
1393 25| megvert azért a gondolatért, hogy egy embert üldözni akartam.
1394 25| fejemmel meg kellett érnem azt, hogy piruljak. Ha kezem, lábam
1395 26| szögletben; – tizennégy hónapja, hogy Béla e csendes társaságban
1396 26| napjait.~Azt mondhatná valaki, hogy ez börtön. Hiszen bezárva
1397 26| oldalán mohot tenyészt, hogy el ne fagyjanak, gondoskodott
1398 26| gondoskodott arról is, hogy a börtönök lakói meg ne
1399 26| azt az ismerős négy falat, hogy fél tőle megválni, s azt
1400 26| megválni, s azt képzeli, hogy az az egész világ.~S ha
1401 26| hazajáró lelkek boldogok, hogy kedveseiket láthatják, némán
1402 26| sem fog rajta csodálkozni, hogy Judit nem tudatta Bélával
1403 26| bírta őt, midőn rajta állt, hogy el ne veszítse kezéből,
1404 26| kezéből, tehette-e azt, hogy őt ismét kibocsássa egy
1405 26| volt tele.~Nem tudjuk-e, hogy vannak, akik kincseiket
1406 26| is a védlevélben Judit, hogy férje életét megvédheti
1407 26| hátravolt az a félelem, hogy hátha besorozzák. A legkedvezőbb
1408 26| készen kellett rá lennie, hogy születése helyére fogják
1409 26| talált abban a gondolatban, hogy íme az, akit oly hévvel,
1410 26| sem lehet elrabolnia tőle; hogy az az ember, akivel tele
1411 26| szavát, lépteit hallani; hogy a bálványozott férj most
1412 26| felkelté íróasztala mellől, hogy üljön addig az alvó gyermek
1413 26| értesítenünk.~– Sajnálom, hogy oly soká kínoztam, és hagytam
1414 26| bizony az a viszály történt, hogy Melchior barátunk éppen
1415 26| egy gondolatra kitalálta, hogy Fertőy mi jóban töri a fejét.
1416 26| veszedelmes rögeszméje nem támad, hogy egy fővárosi orvosnak azon
1417 26| cselédjétől azt hallotta, hogy egy öreg asszonyság van
1418 26| meg levén győződve afelől, hogy a kísérő úr senki sem más,
1419 26| sem más, mint Melchior! Hogy térhettek vissza ily gyorsan?
1420 26| pillantotta meg.~Átlátta, hogy ez iszonyatos kelepce.~Most
1421 26| önhöz. Én nagyon jól tudom, hogy „ilyen állapotban” levő
1422 26| Reszketett attól a gondolattól, hogy Béla a szomszéd szobában
1423 26| Bélának meg kellett hallania, hogy nemcsak anyja, de Fertőy
1424 26| asszonyság intett Fertőynek, hogy csak hallgasson; engedje
1425 26| a szándékkal jöttem el, hogy rettenetes dolgokat fogok
1426 26| tenni, asszonyom.~– Átlátja, hogy ezt nem viselheti többé?~–
1427 26| Mert azt ne feledje ki, hogy kegyed színésznő, akinek
1428 26| nevét olvassák. Nem hiszi-e, hogy az még nagyobb botrány lesz,
1429 26| kenyérhez való sót. Ideje, hogy megmondjam kegyednek azt
1430 26| mindenesetre a szándékom, hogy kegyedet rábírjam arra,
1431 26| kegyedet rábírjam arra, hogy a nevet, mit fiam által
1432 26| Megvallom, arra voltam készen, hogy ez nagy rábeszélésbe fog
1433 26| rábeszélésbe fog kerülni. Szeretem, hogy kegyed első szóra engedett
1434 26| szóra engedett és belátta, hogy fiam nevét tovább nem viselheti;
1435 26| de mégis lehetetlen az, hogy egy szemérmes nő felemelje
1436 26| színpadot is elhagyni; hittem, hogy kegyedet erre is rá fogom
1437 26| vehetni, de nem hittem, hogy ily könnyen. A színpad kegyednek
1438 26| tréfadolog. Én nem akarom, hogy kegyed szükséget lásson.
1439 26| kiveszi a falatot szájából, hogy holt fia eltaszított nejének
1440 26| büntetésül. Judit jól tudta, hogy ez Lávayné vagyonának legnagyobb
1441 26| hidegen. – Én elhiszem, hogy ön meg van illetődve. Azt
1442 26| Fertőy urat; ő lesz olyan jó, hogy az ügyet közöttünk törvényes
1443 26| fogja hozni; utasítani fog, hogy mindketten mit tegyünk,
1444 26| mindketten mit tegyünk, hogy kölcsönösen ki legyünk elégítve.~
1445 26| elégítve.~Judit azt hitte, hogy most mindjárt a szíve fog
1446 26| szíves jóságát; én elismerem, hogy vétkeztem, vétkemért bűnhődni
1447 26| szerencsétlen teremtésnek nevet.” Hogy híják tehát ezt az embert,
1448 26| nevéről, a színpadról, hogy titkos szeretője lehessen
1449 26| semmirekellőnek; szájával azt mondja, hogy dolgozni fog, és szívében
1450 26| és szívében azt gondolja, hogy majd eltartja a gyalázat!…~–
1451 26| Judit elrémülve hallá, hogy Béla az ajtóhoz közelít;
1452 26| akarta azt visszatartani, hogy ki ne nyílhasson.~Az öregasszony
1453 27| szögletben; – tizennégy hónapja, hogy Béla e csendes társaságban
1454 27| napjait.~Azt mondhatná valaki, hogy ez börtön. Hiszen bezárva
1455 27| oldalán mohot tenyészt, hogy el ne fagyjanak, gondoskodott
1456 27| gondoskodott arról is, hogy a börtönök lakói meg ne
1457 27| azt az ismerős négy falat, hogy fél tőle megválni, s azt
1458 27| megválni, s azt képzeli, hogy az az egész világ.~S ha
1459 27| hazajáró lelkek boldogok, hogy kedveseiket láthatják, némán
1460 27| sem fog rajta csodálkozni, hogy Judit nem tudatta Bélával
1461 27| bírta őt, midőn rajta állt, hogy el ne veszítse kezéből,
1462 27| kezéből, tehette-e azt, hogy őt ismét kibocsássa egy
1463 27| volt tele.~Nem tudjuk-e, hogy vannak, akik kincseiket
1464 27| is a védlevélben Judit, hogy férje életét megvédheti
1465 27| hátravolt az a félelem, hogy hátha besorozzák. A legkedvezőbb
1466 27| készen kellett rá lennie, hogy születése helyére fogják
1467 27| talált abban a gondolatban, hogy íme az, akit oly hévvel,
1468 27| sem lehet elrabolnia tőle; hogy az az ember, akivel tele
1469 27| szavát, lépteit hallani; hogy a bálványozott férj most
1470 27| felkelté íróasztala mellől, hogy üljön addig az alvó gyermek
1471 27| értesítenünk.~– Sajnálom, hogy oly soká kínoztam, és hagytam
1472 27| bizony az a viszály történt, hogy Melchior barátunk éppen
1473 27| egy gondolatra kitalálta, hogy Fertőy mi jóban töri a fejét.
1474 27| veszedelmes rögeszméje nem támad, hogy egy fővárosi orvosnak azon
1475 27| cselédjétől azt hallotta, hogy egy öreg asszonyság van
1476 27| meg levén győződve afelől, hogy a kísérő úr senki sem más,
1477 27| sem más, mint Melchior! Hogy térhettek vissza ily gyorsan?
1478 27| pillantotta meg.~Átlátta, hogy ez iszonyatos kelepce.~Most
1479 27| önhöz. Én nagyon jól tudom, hogy „ilyen állapotban” levő
1480 27| Reszketett attól a gondolattól, hogy Béla a szomszéd szobában
1481 27| Bélának meg kellett hallania, hogy nemcsak anyja, de Fertőy
1482 27| asszonyság intett Fertőynek, hogy csak hallgasson; engedje
1483 27| a szándékkal jöttem el, hogy rettenetes dolgokat fogok
1484 27| tenni, asszonyom.~– Átlátja, hogy ezt nem viselheti többé?~–
1485 27| Mert azt ne feledje ki, hogy kegyed színésznő, akinek
1486 27| nevét olvassák. Nem hiszi-e, hogy az még nagyobb botrány lesz,
1487 27| kenyérhez való sót. Ideje, hogy megmondjam kegyednek azt
1488 27| mindenesetre a szándékom, hogy kegyedet rábírjam arra,
1489 27| kegyedet rábírjam arra, hogy a nevet, mit fiam által
1490 27| Megvallom, arra voltam készen, hogy ez nagy rábeszélésbe fog
1491 27| rábeszélésbe fog kerülni. Szeretem, hogy kegyed első szóra engedett
1492 27| szóra engedett és belátta, hogy fiam nevét tovább nem viselheti;
1493 27| de mégis lehetetlen az, hogy egy szemérmes nő felemelje
1494 27| színpadot is elhagyni; hittem, hogy kegyedet erre is rá fogom
1495 27| vehetni, de nem hittem, hogy ily könnyen. A színpad kegyednek
1496 27| tréfadolog. Én nem akarom, hogy kegyed szükséget lásson.
1497 27| kiveszi a falatot szájából, hogy holt fia eltaszított nejének
1498 27| büntetésül. Judit jól tudta, hogy ez Lávayné vagyonának legnagyobb
1499 27| hidegen. – Én elhiszem, hogy ön meg van illetődve. Azt
1500 27| Fertőy urat; ő lesz olyan jó, hogy az ügyet közöttünk törvényes
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2197 |