Fejezet

1501    27|            fogja hozni; utasítani fog, hogy mindketten mit tegyünk,
1502    27|                mindketten mit tegyünk, hogy kölcsönösen ki legyünk elégítve.~
1503    27|             elégítve.~Judit azt hitte, hogy most mindjárt a szíve fog
1504    27|          szíves jóságát; én elismerem, hogy vétkeztem, vétkemért bűnhődni
1505    27|      szerencsétlen teremtésnek nevet.” Hogy híják tehát ezt az embert,
1506    27|                 nevéről, a színpadról, hogy titkos szeretője lehessen
1507    27|  semmirekellőnek; szájával azt mondja, hogy dolgozni fog, és szívében
1508    27|              és szívében azt gondolja, hogy majd eltartja a gyalázat!…~–
1509    27|                 Judit elrémülve hallá, hogy Béla az ajtóhoz közelít;
1510    27|              akarta azt visszatartani, hogy ki ne nyílhasson.~Az öregasszony
1511    28|               visszarettent; ahelyett, hogy fiához rohant volna, átölelni,
1512    28|             szorítani, szemére hányni, hogy miért hagyta őt ily soká
1513    28|                 ne árulja be senkinek, hogy itt látott valamit! Ugye,
1514    28|                Adja ön becsületszavát, hogy titokban fogja tartani ezt!
1515    28|           Hiszen uram, ön volt az oka, hogy én idejöttem; óh, miért
1516    28|                még otthon; megmondták, hogy megver az isten a saját
1517    28|                 Minek mondta ön nekem, hogy Judit menyem becstelen?
1518    28|              nem vásároltam. Én látom, hogy ön rossz ember. A rossz
1519    28|         családunk ügyeiért, tudja meg, hogy Béla nagyon jól ki van mentve
1520    28|                kővé változtatta arcát.~Hogy jöhetett ez az asszony ily
1521    28|             otthon – rebegé Lávayné –, hogy én egykor a menyem előtt
1522    28|               tekinte, mintha kérdené, hogy nincs-e szüksége segélyére.
1523    28|              emelt alakja megnyugtatá, hogy annak semmi férfi ellenében
1524    28|                magában jó szellemének, hogy Judit előtt mindeddig elhallgatta
1525    28|              közel lépve ellenfeléhez, hogy halkan beszélhessen vele –,
1526    28|                vele –, ön úgy látszik, hogy engemet mindenáron maga
1527    28|       igazolttá önnek azon törekvését, hogy megsértőjét mindenáron kényszerítse
1528    28|                ez az ember azt mondja, hogy nem tud semmit fennforgó
1529    28|                kellett arra gondolnia, hogy saját lakában van. Ennyi
1530    28|               fél, bizonyítsam be azt, hogy önt megsértettem?~– Természetesen.
1531    28|                akarja nekem elmondani, hogy megsértett, és most elégtételt
1532    28|                nem követel. Azt pedig, hogy ama paraszt, azon félőrültnek
1533    28|            nálam gyanít. Higgye el ön, hogy a rododendronok levelei
1534    28|              levelei nem olyan sűrűek, hogy azokon keresztül ne lehessen
1535    28|                előtt: „Úgy megijedtem, hogy ha lett volna itt más ember,
1536    28|                nagyokat, gondolja meg, hogy a felesége a szomszéd szobában
1537    28|     felülkerült vad kezdte észrevenni, hogy a vadász ismét fegyvert
1538    28|             hangon.~– Ugye? Jobb lesz, hogy ha halkabban beszélünk?~
1539    28|          tudtam.~Béla úgy vette észre, hogy ebben az egész mesében a
1540    28|               én azt nagyon jól tudom, hogy vannak esetek, mikor az
1541    28|         kiszorítják a világ szeme elé, hogy nem menekülhet másként,
1542    28|              ön ellen? – Azt tehettem, hogy fölkeltettem önben a féltést
1543    28|             amely nap ön hazaérkezett, hogy itt van már. Nem szóltam
1544    28|              Én azt nagyon jól tudtam, hogy ön ok nélkül rejtegeti magát,
1545    28|                 de megvallom őszintén, hogy az nekem igen kedves elégtétel
1546    28|            igen kedves elégtétel volt, hogy ön hónapokig házi börtönt
1547    28|              nagyasszonynak, mint azt, hogy Juditnak fia született.
1548    28|          született. Hihettem-e én azt, hogy ön, ki oly gyöngéd fiú volt,
1549    28|                kínozni azzal a hírrel, hogy meghalt? A világ előtt játszatni
1550    28|         jelenetet elő egyenesen azért, hogy önnel beszélhessek, mert
1551    28|                Miért ön oly nagylelkű, hogy harmadát átengedje annak,
1552    28|            fogok rá, és ön átlátandja, hogy amit beszélek, nem „Schwindel”,
1553    28|                üzlet. Nem engedné meg, hogy leüljek? Így mindig azt
1554    28|                 Így mindig azt hiszem, hogy ajtót akar mutatni.~Béla
1555    28|            maga is. De nagy baja volt, hogy olyan igen jó fiú volt;
1556    28|              sokszor föltette magában, hogy fog goromba lenni, aztán
1557    28|           láttam, meggyőződtem felőle, hogy ugyanaz, melyet én is aláírtam.
1558    28|         lángesze könnyen kitalálhatja, hogy mi hajtja ide Fertőyt. Kegyed
1559    28|                et mond, mielőtt tudná, hogy mire kell felelni. Ezért
1560    28|                Én hozzá vagyok szokva, hogy önnek egy szavát se higgyem.
1561    28|         gyanakodom. És most kérem önt, hogy ha nagyobb okai nincsenek
1562    28|              ön meg fog győződni róla, hogy a tizedik részlet igaz volt,
1563    29|             csak leteszi, mikor látja, hogy magában maradt.~Láttam én
1564    29|             tollas kalappal a fejükön, hogy szebbet se lehetett kívánni,
1565    29|        emlékezik már nagyon sok ember, hogy miért hítták egy időben
1566    29|             divat. Egyszer az a divat, hogy a honleányok tépést csinálnak,
1567    29|                másszor meg az a divat, hogy egyik táncvigalomból ki,
1568    29|                be. Egyszer az a divat, hogy hősök, nagy szónokok arcképeit
1569    29|            azonban úgy veszi a dolgot, hogy a divat csak divat: elkopik,
1570    29|              emberek.~Ma azt kiáltják, hogy „éljen!”, s egy év múlva
1571    29|               egy év múlva azt kérdik, hogy „mégis élsz?”~Ma beverik
1572    29|               tudnak gondoskodni róla, hogy divatban maradjanak. Óh,
1573    29|            hideg e békeszerető időben, hogy nagyobb dolgokat ne is emlegessünk.
1574    29|           Pilvaxból csak úgy köszönti, hogy „szervusz”. Tudva van előtte,
1575    29|           szervusz”. Tudva van előtte, hogy sok ember van, aki ki nem
1576    29|             azon veszik észre magukat, hogy kezet szorított velük, s
1577    29|         öntudatában megnyugszik abban, hogy ő még ráér karaktert kifejteni;
1578    29|              mulatók, kik azt tartják, hogy csak fidélis cimbora legyen
1579    29|              Akik nem akarják átlátni, hogy a világ változik, mert annak
1580    29|          szükségképpen változnia kell; hogy az embernek új ruhát felvenni
1581    29|            mutare consilium in melius, hogy ami tegnapelőtt okos volt,
1582    29|               azt sem hozta volna elő, hogy ment vissza tetszhalott
1583    29|   emberhalálról szó, de van szó arról, hogy „Ha férfi vagy, légy férfi!”
1584    29|                 Életmódunk kényszerít, hogy a világgal érintkezzünk.~–
1585    29|                érintkezzünk.~– De nem, hogy barátkozzunk.~– Teszem-e
1586    29|              kell kezedet megrántanom, hogy ne fogadd el ennek vagy
1587    29|             annyira szeretjük egymást, hogy még a kritikusra is haragszunk,
1588    29|               is rontja azt a tudatot, hogy mi igen jó emberek vagyunk.
1589    29|         asszonyság nem akarta engedni, hogy ilyen tiszta eget, mint
1590    29|               mint az atyja. De azért, hogy pattogni, gorombáskodni
1591    29|               Judit, mikor azt láttam, hogy köszönését elfogadja, de
1592    29|            elfogadja, de ő azt mondta, hogy a sors elégtételt fog adni,
1593    29|        tartozásait; de gondoljon arra, hogy ez az ember sárba tiporta
1594    29|           Hiszen én nem is hiszem azt, hogy Béla valaha szót válthasson
1595    29|           Addig higgyétek felőlem azt, hogy prókátor vagyok, s nem kényeskedem.~
1596    29|             jött be az ajtón jelentve, hogy egy úr van itt, látogatójegyét
1597    29|            fogja azt senki észrevenni, hogy ez Juditnak fáj; vannak
1598    29|               kellett Bélának kínálni, hogy üljön le.~Béla sietett hamarább
1599    29|            sarlatán ugyan azt mondaná, hogy neme a barátságos szolgálattételnek,
1600    29|                 Bélának eszébe jutott, hogy egy időben mennyi rossz
1601    29|                nem volt természetében, hogy ezt neki előhozza.~– Halljuk
1602    29|                 azután füléhez tartva, hogy vajon ugyanannyit üt-e. –
1603    29|               Fertőy gondolta magában, hogy kétharmad rész több, mint
1604    29|                 Amíg Fertőy tétovázik, hogy átvegye a végrendeletet,
1605    29|               árért.~– S ön azt hiszi, hogy én, ha a véletlen kezembe
1606    29|            bíró kezébe adni, ahelyett, hogy elsikkasztaná, mikor teheti.~–
1607    29|   elsikkasztaná, mikor teheti.~– Azaz, hogy – hebegé zavarodva – azt
1608    29|               rajta.~– S ön azt hiszi, hogy én oly semmirekellő gazember
1609    29|    semmirekellő gazember tudnék lenni, hogy ilyen bűntény részesévé
1610    29|            olyan szerencsés arca volt, hogy nem pirulhatott el jobban,
1611    29|                abban a stádiumban van, hogy ha a végrendelet nem kerül
1612    29|           pattanjon fel; azt értettem, hogy szegény a színház, rongyosak
1613    29|             világért meg nem engedném, hogy színésznő legyen.~– Ne beszéljen
1614    29|           kérem.~– Csak azért mondtam, hogy önt figyelmeztessem arra,
1615    29|            Tehát a vége a dolognak az, hogy segítsem a végrendeletet
1616    29|                egy kötelezvényt arról, hogy azon esetben, ha az örökösödési
1617    29|            észrevételt. Én nem hiszem, hogy az a végrendelet megvolna.~
1618    29|                nem tettem volna önről, hogy egyszer csak azt fogja mondani: „
1619    29|         magamat annak bizonyítékaival, hogy amiért ide jöttem, az nem
1620    29|             tartozik ön saját magának, hogy senkiről se tegye föl, miszerint
1621    29|              bízta, és fölhatalmazott, hogy ha ön látni kívánja, mutassam
1622    29|          odanyújtá Bélának. És azután, hogy tanújelét adja, mennyire
1623    29|               mennyire nem tart attól, hogy Béla, ha egyszer tíz ujja
1624    29|       bizalmassága mellett is megtett, hogy a szemközt álló fali tükörből
1625    29|             Bélát; tán egyrészt azért, hogy titokban a hatást tanulmányozza,
1626    29|         észrevevé Bárzsing a tükörből, hogy Béla a kiterjesztett okiratot
1627    29|               ebből semmit.~– Remélem, hogy meg tudja ön magának magyarázni,
1628    29|          undorodik.~Az alkusz átlátta, hogy itt nincsen vásár.~– Ez
1629    29|                tudom csekély eszemmel, hogy ha én őnagyságánál személyes
1630    29|           magamat, azt fogja kiizenni, hogy a feje fáj, vagy szerepet
1631    29|               arról meggyőződve lenni, hogy mikor egy vadász elindul
1632    29|               a jogot; annyi bizonyos, hogy gyakorlatában vannak.~Amint
1633    29|              háziorvos minősége nyújt, hogy régi barátjait meglátogassa,
1634    29|        végtelenül szívére tudta venni, hogy a rafinált cukorban hány
1635    29|             százalék kutyacsont van; s hogy a keményített alsószoknyák
1636    29|         asszonyok előtt bebizonyítani, hogy a szőnyegek a szobában mennyire
1637    29|              írni szoktak, s ha tudta, hogy valami nagyon várt kedves
1638    29|            persze nem tartozott tudni, hogy az, akinek a leveleit oly
1639    29|              Juditot az a csapás érte, hogy atyja Lávay Béla miatt megátkozta
1640    29|                halál meggátlá az apát, hogy átkát visszavonja. Azonban
1641    29|       láthatlan keze a sírból is kiér, hogy gyermekeiket védjék vagy
1642    29|                férjnek, s tudatá vele, hogy most már az átok fele van
1643    29|              ellen. A nő gondolja meg, hogy saját és gyermeke szerencséjéről
1644    29|           módjában van megakadályozni, hogy atyja átka a maga teljességében
1645    29|               a levelet, mintha kérné, hogy fejtse meg ezt a talányt.~
1646    29|      Lehetetlen volt észre nem vennie, hogy e levél Juditot meghatotta.~–
1647    29|             meghatotta.~– Úgy látszik, hogy engemet denunciálnak előtted.~–
1648    29|                   Azzal vádol e levél, hogy vagyonodat kockáztatom.
1649    29|               kockáztatom. Súlyos vád. Hogy nem egyezem ki pörlekedő
1650    29|                 Majd megtudod egyszer, hogy ki írta ezt a levelet. Addig
1651    29|               amit elhurcoltak, tudja, hogy vissza fognak térni rá,
1652    29|                vissza fognak térni rá, hogy meg fognak előtte jelenni,
1653    29|             igazat, s kockáztatom azt, hogy az asszonyok el fognak ítélni,
1654    29|               halavány.~– Azt mondtad, hogy tegyem el irataim közé e
1655    29|           Élnék-e anélkül?~– Hiszed-e, hogy még emlékszem a világosi
1656    29|         elmondott.~Az ember azt hinné, hogy mesét hall, mikor ezt hallja.~
1657    30|                hódít. Tetszik neki az, hogy a világ azt beszéli, miszerint
1658    30|            legelmésebb asszonynak; az, hogy mért nem pirosabb. Volozov
1659    30|              áron deríti fel kedélyét.~Hogy mi az az akármi ár? Azt
1660    30|          tudják.~Azt nagyon jól tudta, hogy férjét teljes szívéből gyűlöli
1661    30|          férjéül.~Az pedig lehetetlen, hogy egy nő, aki férjét gyűlöli,
1662    30|           herceg tudta azt nagyon jól, hogy ezen valaki nem ő. Tehát
1663    30|                 ha valamije fáj; hanem hogy valaki más van lelke rejtekében,
1664    30|           kelle találnia.~Miért? Talán hogy megölje? Talán, hogy féltése
1665    30|             Talán hogy megölje? Talán, hogy féltése dühével üldözze?
1666    30|              fel kelle találnia azért, hogy Szerafin hadd legyen egyszer
1667    30|           egyébről nem nevezetes, mint hogy minden embert, asszonyt,
1668    30|              színésznőnek az ura.~– De hogy híják?~– Lávay Béla.~– Miféle
1669    30|           Hogyan? Akiről azt mesélted, hogy egyszer Fertőyt az üvegházadban
1670    30|             beszélt az akvárium előtt, hogy az a lótusz bizonyosan Lávayné
1671    30|               Egyébiránt én kitalálom, hogy miért jöttél e percben erre
1672    30|              sokszor megtisztel azzal, hogy pénzügyi viszonyainak mibenlétét
1673    30|               orcával küldözöm őhozzá, hogy értekezzék vele, ha tetszik.~
1674    30|        magyarázat nagyon jó volt arra, hogy a valódit eltakarja mindenki
1675    30|               A világ azt fogja hinni, hogy szatírát lát, és nem veszi
1676    30|              gyakran eltűnt máskor is, hogy őt fölkeresse.~Szerafin
1677    30|                egyszer elmondá előtte, hogy Lávayné egykor közeli ismerősnője
1678    30|      átellenben; a város azt is hitte, hogy vetélytársnők.~Most már
1679    30|                már emlékezett arra is, hogy Szerafin nagyot sóhajtott,
1680    30|            boldog.” Volozov azt hitte, hogy érti az egészet, s azt gondolá: „
1681    30|        gyöngeség megvan az embereknél, hogy ha valami jó hírt tudnak
1682    30|               Volozov herceg előhozta, hogy a tagosztályi ügyek nagyon
1683    30|         ajánlanék neki? Én, tudva azt, hogy az urbariális ügyek neked
1684    30|                 Gondolkozol tán rajta, hogy elfogadd-e? Barátom, ha
1685    30|              beledobtad az akváriumba, hogy most is benne volna, ha
1686    30|             soha nem fogod észrevenni, hogy emlékezik rá, miszerint
1687    30|           helyszínén kell megjelenned, hogy a parasztjaival kiegyeztesd.~–
1688    30|                 Ami annyit tesz nálad, hogy majd közlöm elébb a feleségemmel.
1689    30|          bizonyosan azt fogja mondani, hogy fogadd el.~– Azt nem tudom.~–
1690    30|                 Mikor Fertőy megtudta, hogy a herceg Lávay Bélával micsoda
1691    30|              ami több, abban a hírben, hogy férjéhez hű; ez csábító
1692    30|            herceg megtudhatta könnyen, hogy Béla valamikor udvarolt
1693    30|             Fertőyt.~Föltette magában, hogy mindkét nő erényét védeni
1694    30|                egészet megsemmisíteni.~Hogy mi volt ez expediens? Azt
1695    30|           Annyiról tisztában lehetünk, hogy amikor Fertőy unokahúgára
1696    30|              asszonyt.~Sejtette talán, hogy ennél az asszonynál van
1697    30|               fölér az ő gyűlöletével, hogy éppen oly engesztelhetlen
1698    30|           fölkeresni a kertben.~Tudta, hogy annak kedvenc mulatóhelye
1699    30|               érdemelni ez elnevezést, hogy fákat és bokrokat csigatekervény
1700    30|         festett kínai függönyöket, úgy hogy annak, aki be akart a kéjlakba
1701    30|             végig kellett vándorolnia, hogy a hátulsó ajtóig eljusson,
1702    30|           hátulsó ajtóig eljusson, úgy hogy azon időtől, amidőn az ablak
1703    30|      szárnyablakot sorba próbálgatnak, hogy nem lenne-e belőle ajtó,
1704    30|                amíg rászánják magukat, hogy az eleven sövényútnak nekiinduljanak.~
1705    30|                színhelyére érve, érzé, hogy önkéntelenül feltámadt szívében
1706    30|             barlangot képezve, melynek hogy driásza se hiányozzék, egy
1707    30|             őket. A csigaút úgy hozta, hogy éppen csak akkor vették
1708    30|                itt? Tán eszébe jutott, hogy egy alvó szemet, amit kertész
1709    30|         gúnnyal mondá Szerafin, tudva, hogy Fertőy neve nem igen fogja
1710    30|                ember, Lávay; ahelyett, hogy azt mondaná: azaz, hogy
1711    30|                hogy azt mondaná: azaz, hogy ne mondana semmit. Mi szükség
1712    30|          hallgat; olyankor találgatom, hogy miről gondolkozik. – Mikor
1713    30|              fölötte. Csak azt tudnám, hogy mivel lehetne önt megsérteni?~–
1714    30|              szeretném rám haragítani, hogy dühbe jönne, felcsapná előttem
1715    30|           perem. Szabad önt megkérnem, hogy vállalja el?~– Az a kérdés,
1716    30|            vállalja el?~– Az a kérdés, hogy nem védencem ellen van-e.
1717    30|              Összeakasztott Fertőyvel, hogy ki issza le a másikat –
1718    30|               kegyed, én nem tréfálok. Hogy én kegyed sorsán igen sokat
1719    30|               arra beszélnem kegyedet, hogy váljék el Fertőytől.~Szerafin
1720    30|             pedig elkezde kigyulladni, hogy szinte lángolt. Bámulva
1721    30|              kegyednek el kell hinnie, hogy nem ok nélkül, nem semmiskedésből
1722    30|                 kötelességemmé tették, hogy sürgessem kegyedet egy olyan
1723    30|             csak azután mondhatom meg, hogy miért.~Szerafin elmélázva
1724    30|                szemeibe, és azt hitte, hogy olvas belőlük.~Mint csalatkozott!~
1725    30|          valamitől.~Nagyon is nő volt, hogy egy gondolat elől elzárhatta
1726    30|               játszótársa ajánlja azt, hogy váljék el férjétől. Egy
1727    30|           szívdobogás nélkül, kívánja, hogy hárítson el egy akadályt,
1728    30|               Higgyen nekem. Én tudom, hogy merész szó volt, amit kiejtettem,
1729    30|        Fölösleges volt. Én tudtam azt, hogy nő, mint kegyed, ki a tisztelet
1730    30|            annyit mondhatok kegyednek, hogy oly jóvátehetlen balsors
1731    30|              Ön megdöbbent.~– Óhajtom, hogy megdöbbenjen. Egykor igen
1732    30|              akkor tisztán belátandja, hogy nem volt tőlem sem hóbort,
1733    30|       természetes, egyenes számítás, s hogy én előre tudva dolgokat,
1734    30|             szólnék felőle. Jól tudom, hogy kegyed akkor éppen mellette
1735    30|               jut?~– Azt tudja kegyed, hogy a politikáról ebben az országban
1736    30|              magával a sárba, anélkül, hogy tehetett volna ellene.~–
1737    30|          tartaná ön azt lehetségesnek, hogy Fertőyné megtudva azt, hogy
1738    30|            hogy Fertőyné megtudva azt, hogy férjét valami gyalázat fenyegeti,
1739    30|           semmi. Egy ujjam nem mozdul, hogy őt űzze; egy szavam nem
1740    30|               fog hullani.~– Tudja ön, hogy én mit gondolok most?~–
1741    30|               férjemtől, azért… azért… hogy elválaszthasson a hercegtől.~
1742    30|            vagyok álarcozva; ön tudja, hogy én félek öntől; ön tudja,
1743    30|              én félek öntől; ön tudja, hogy egy intésével oda küldhet,
1744    30|         küldhet, ahova akar; ön tudja, hogy nem gondolhatok semmit ön
1745    30|               semmit ön ellen anélkül, hogy ön meg ne látná azt. Mit
1746    30|                fog meg. Én kértem önt, hogy védjen. Mint a gyermek a
1747    30|               kegyed nem akarja hinni, hogy az az érzelem, melyet ön
1748    30|           szorított, s nevetett rajta, hogy hasztalan erőlködtem kezét
1749    30|                 erősebb volt. Ön érzi, hogy erős, s tudja, hogy én gyönge
1750    30|              érzi, hogy erős, s tudja, hogy én gyönge vagyok. – Többet
1751    30|           Többet is tud; azt is tudja, hogy ha ön gyönge volna irányomban,
1752    30|          költészetében él, s elfeledi, hogy annak prózája is van – szólt
1753    30|             ideálja, ugye?~– Fájdalom, hogy éppen ez az; és éppen azért,
1754    30|           visszatérjünk?~– Én tehetem, hogy sohase térjek vissza. De
1755    30|                   El. Biztosítom róla, hogy ha meg lesz kezdve, rövid
1756    30|                azután legyen ön rajta, hogy ne találkozzunk itt többet.
1757    30|                nézve csak megtisztelő, hogy valaki eldobja magát ön
1758    30|                előtt, és nem fél tőle, hogy reá tapos. Isten önnel Béla.~
1759    30|                elzárva.~Béla azt hivé, hogy ez a napja igen csendesen
1760    30|       Egyébiránt arról volt nevezetes, hogy olyankor mikor részeg, igen
1761    30|         asszony mondta már azt felőle, hogy olyankor szeretett bele,
1762    30|             Most hallom udvarnokomtól, hogy ön megérkezett. Ennek igen
1763    30|              felkeresni. De nem azért, hogy pörös dolgokról beszéljünk;
1764    30|         civakodni; hanem azért jöttem, hogy önt is levigyem magammal
1765    30|             kérem, mondja el szaporán, hogy mi kifogásai vannak a jövetel
1766    30|              bruder! Ne tartsd ám azt, hogy most belőlem most a bor
1767    30|           indulókat, amikért meglehet, hogy vasat kap az egész társaság,
1768    30|              aki pedig oly részeg már, hogy mindent kettőnek lát; az
1769    30|                kettőnek lát; az imént, hogy a felesége közeledett a
1770    30|            társasághoz, s mondák neki, hogy Szerafin akar vele szólni,
1771    30|             vele szólni, azt kérdezte, hogy melyik. Ez bizonyosan fel
1772    30|               emberről megmondta neki, hogy ezt ennek meg annak híják;
1773    30|                imént a férjét hívatta, hogy szólni akar vele, aztán
1774    30|             odament hozzá, s kérdezte, hogy mi tetszik; nem szólt neki
1775    30|              szép!~Béla azt mondta rá, hogy innen-onnan ismeri.~Azzal
1776    30|             vállaikat, s magasztaljuk, hogy milyen szépen zenéztek;
1777    30|              cigányai által, s akarta, hogy Béla is az legyen.~– Nézzed
1778    30|             zsenírozza; ő azért tudja, hogy nagyobb művész Ole-Bullnál.
1779    30|                de azért már kitalálta, hogy melyikünk szívéhez micsoda
1780    30|                 s ha akarja, megteszi, hogy én itt rikoltozni fogok,
1781    30|                egy kisasszony. Nézzed, hogy vonaglik minden idege, mint
1782    30|                s kitörte két ép fogát, hogy itthon maradhasson. Gyémánt
1783    30|       életfilozófia, melynek alapelve, hogy mindenből az a jó, ami van,
1784    30|           pihennek rajtunk. Tudja jól, hogy bámuljuk, s gondolja magában: „
1785    30|           túléli a kastélyom, anélkül, hogy fel legyen gyújtva, akkor
1786    30|              Előre utasítok mindenkit, hogy amint látni fogja, hogy
1787    30|                hogy amint látni fogja, hogy Fertőy úr az egész puskaporos
1788    30|             egy tujafás edény mellett, hogy semmit se lásson belőle.~
1789    30|                 Nagyon kacagtak rajta. Hogy a kacagás okát értsük, elébb
1790    30|            értsük, elébb tudnunk kell, hogy a herceg és Fertőy arra
1791    30|               és Fertőy arra fogadtak, hogy amelyik ivás mellett tovább
1792    30|        csillagrúgatás mulatsága abból, hogy az álomtól elnyomottnak
1793    30|               Fertőy odament megnézni, hogy mi történt vele. Látta,
1794    30|                mi történt vele. Látta, hogy a kanóc kialudt, nem jó
1795    30|                akarta húzni a kanócát, hogy majd újat tesz bele.~A röppentyű
1796    30|            odatekintők rémülve látják, hogy Szerafin ruhája meggyulladt.~
1797    30|             perc egyikét fölhasználja, hogy őt megmentse, a másikban
1798    30|               elvette tanácsadó eszét, hogy elnémulva nézett a futó
1799    30|                égő köntösein a lángot.~Hogy ezt tehesse, át kellett
1800    30|            kezeivel, s megakadályozni, hogy a nő mozdulhasson.~És mikor
1801    30|        fektetni, biztosíták az urakat, hogy semmi komoly baja nem történt.
1802    30|    röppentyűvel, s az ideál ott terem, hogy megmentse az életét. Ezt
1803    31|             hallá a bámulatos választ, hogy Calcuttából, Tifliszből
1804    31|               ment tollam, elfelejtve, hogy az asztal nem tárgy, hanem
1805    31|              az ember úgy tudta eddig, hogy nagyapja Kristóf volt, világért
1806    31|      skrupulusokat támasztott magában, hogy hátha mégis annak van igaza.~
1807    31|                Hol jár most ez meg az? Hogy híják, aki ezt meg azt a
1808    31|               megkapták, úgy elhitték, hogy az mennyire hasonlít a megboldogult
1809    31|                 amik érthetővé teszik, hogy lehetett egy korszak, amikor
1810    31|          akármekkora regényt, anélkül, hogy érintkezésbe jönne vele.
1811    31|                Ugyan rendkívüli dolog, hogy Judit annyi év óta most
1812    31|                és cím nem kapatott el, hogy régi ismerőseit, még ha
1813    31|                Judit! Ezer esztendeje, hogy láttuk egymást. Hát hogy
1814    31|               hogy láttuk egymást. Hát hogy vannak? Mit csinál a kicsike?
1815    31|    Százmilliomszor feltettem magamban, hogy meglátogatom kegyeteket,
1816    31|                de holnap lesz a napja, hogy elmegyek, ha megengedi.~–
1817    31|             szokta látni, s azt hiszi, hogy nem is csinál egyebet, mint
1818    31|           asztalt, az mindig azt írja, hogy tanulmányaival foglalkodik.~–
1819    31|           tartozik, akik azt állítják, hogy az asztalírás csak szemfényvesztés,
1820    31|                 Judit azt mondta neki, hogy szívesen látja.~Blumné még
1821    31|              azután igen sokáig örült, hogy ily régi kedves barátnéját
1822    31|            kertben megvendégelte, mint hogy most újabban és erősebben
1823    31|             volna benne a gyanú, miért hogy ez az asszonyság ma megint
1824    31|               ülvén, nem állhatta meg, hogy rögtön a „szellemdús” tárgyra
1825    31|               beszédet.~Azt állította, hogy ha ő a két kezét az asztalra
1826    31|              az asztalra leteszi, úgy, hogy a hüvelykujjai egymáshoz
1827    31|            asszonyság csak arra kérte, hogy addig ne produkálja ezt
1828    31|              hát még a háromban együtt hogy lett volna.~– Kedves Juditom –
1829    31|                négy szegletét letűzni, hogy ne mozogjon.~Lávayné figyelmezteté,
1830    31|                 Lávayné figyelmezteté, hogy vigyázzon, nehogy a szellem
1831    31|                Akarják tudni kegyetek, hogy mi az én szellememnek a
1832    31|         valamit; akármit, csak azt ne, hogy meddig él, meg hogy mi számok
1833    31|                ne, hogy meddig él, meg hogy mi számok jönnek ki a lutrin;
1834    31|           adnak a szellemek választ.~– Hogy beszéljek én ezzel az úrral –
1835    31|     asszonynéném, ennek az a teóriája, hogy ki mennyire míveli ki szellemét
1836    31|         embernek másvilági jutalma az, hogy holta után a teaestélyeken
1837    31|             kérdezzek? Hát mondja meg, hogy hány krajcár van a zsebemben.~
1838    31|         zsebemben.~Blumné távol attól, hogy vitatni kezdte volna, miszerint
1839    31|                készséggel hozzáfogott, hogy e matematikai talánynak
1840    31|               Ez bizonyosan megmondja, hogy hány krajcárt jelent?~–
1841    31|     jóltartotta. Alig várta ő maga is, hogy ismét a table moving csudáira
1842    31|      asztalkára – szólt Blumné –, úgy, hogy a kisujjai az én kezem ujjait
1843    31|            kérdezzük meg a szellemtől, hogy hol jár Lávay Béla.~Az asztalka
1844    31|               Mi ez? Falu?~Ő kérdezte, hogy mi ez: falu? Mintha nem
1845    31|              mint a másik két asszony, hogy ez nem falunak a neve.~Judit
1846    31|                jutott eszébe a kérdés, hogy „Hát kegyed gondolt-e rá?”.~–
1847    31|           válasz. Azt kellene hinnünk, hogy Béla úr ilyenkor délutáni
1848    31|                egyszer jól érzé Judit, hogy akarata és ellenállása dacára
1849    31|           lenni. Néha van olyan napja, hogy egy érthető választ sem
1850    31|           table movingról; azt mondta, hogy most itt hagyja, majd reggel
1851    31|             kisgyermeket, megcsodálta, hogy milyen aprók a kezei, azután
1852    31|    elszomorodva.~– Én látom, és tudom, hogy mit hiszek.~– Mit?~– A jövendőmondó
1853    31|       keresztyéneknek növelték, azért, hogy a világosságot lássák. Az
1854    31|                Ott pedig meg van írva, hogy aki az istenen kívül jövendőmondó
1855    31|                 Én nem felejtettem el, hogy Saul király saját kardjával
1856    31|             lelkem azért nem hisz.” De hogy egy ilyen ostoba papagáj
1857    31|                édesanyám?~– Megmondom, hogy mit gondolok. Ez az asszony
1858    31|         válópör, Fertő, annyit jelent, hogy Szerafin válni akar Fertőytől.
1859    31|           Fertőytől. Fertőy jól tudja, hogy ennek az oka Béla; Fertőy
1860    31|              Blumnét, s Blumné eljött, hogy háborút csináljon a mi békés
1861    31|              lelkekben. Én nem hiszem, hogy a megboldogult lelkeknek
1862    31|         halandó ember parancsolhasson, hogy azok neki felelgessenek,
1863    31|        beszéltek; hanem hiszem igenis, hogy vannak rossz szellemek ezen
1864    31|                  Anyám! Nem hiszi tán, hogy Béla?…~– Nem hiszem, hogy
1865    31|              hogy Béla?…~– Nem hiszem, hogy Béla volna hibás. Nem hihetem.
1866    31|              hihetem. Hiszen én tudom, hogy mit oltottam a fába! Az
1867    31|                a fa levelét megszúrja, hogy az egy csodagyümölccsé nő
1868    31|            Béla jó ember; nagy hibája, hogy az. Szegény apja is az volt.
1869    31|          Szerafin! Nagyon jól ismerem, hogy kicsoda! A közveszedelem
1870    31|           hinnem, mennyire szeretheti, hogy még most is beszél felőle,
1871    31|            betoppant a városba, látta, hogy az dicsőségtől van környezve,
1872    31|              magát, s nőül ment hozzá. Hogy nevetett ez engem magában!
1873    31|             nevetett ez engem magában! Hogy mondhatta százszor: „Itt
1874    31|     cselszövénnyel fontak engem körül, hogy fiam felesége ellen felbőszítsenek.
1875    31|             vele, mint tudatni velünk, hogy Fertőyné válik a férjétől,
1876    31|              ebbe?~Judit azt gondolta, hogy valamit kell Béla védelmére
1877    31|                Előttem nem mentség az, hogy százan és ezeren vannak,
1878    31|                az isten csodákat tett, hogy egy asszony keze által kihozta
1879    31|             által kihozta őt a sírból, hogy egy asszony keze által visszaadta
1880    31|              ha csodának nevezhető az, hogy egy férj ébren és álmában
1881    31|                 hát én követelem tőle, hogy ő azt a csodát azért az
1882    31|                vagy fogadom istenemre, hogy én ott leszek, aki eszébe
1883    31|             aki eszébe fogom juttatni, hogy egy asszony, aki a koporsóba
1884    31|              azt elmondhatom magamról, hogy soha rossz helyre nem ütöttem.
1885    31|              és az nem is fogja tudni, hogy honnan jön az ütés.~– Anyám –
1886    31|          határozottan –, gondolja meg, hogy Béla az én „uram”.~Nálunk
1887    31|             úgy híják a nők férjeiket, hogy „uram”.~– Meggondoltam.
1888    31|               és én megvertem a kezét, hogy meg ne mérgezze vele magát.
1889    31|                Most nem tehetem többé, hogy megverjem a kezét, mert
1890    32|        szomszédok hiába számítanak rá, hogy majd hozzáveszik a maguk
1891    32|               átváltozott. Nemcsak az, hogy a gyermekekből férfiak,
1892    32|              Aztán az is rosszul esik, hogy nem borotválkoznak többé;
1893    32|              még cérnaáruló bolt. Kár, hogy az is Pesten lakik most,
1894    32|                újra föltalálta. Ugyan, hogy tudja megszokni azt a Pestet?~
1895    32|          Kolbay nagyon nélkülözte azt, hogy déltájon nem látja a tisztes
1896    32|          gondolat: No ugye megmondtam, hogy az a menyecske derék asszony;
1897    32|            kérdésre.~Kolbay azt hitte, hogy tovább is lehet tréfálni.~–
1898    32|               sok estély, soirée, vagy hogy nevezik, a sok koncert.
1899    32|            gyermekeiben. Azt csodálom, hogy vissza tudott térni ebbe
1900    32|             gondolja meg másodszor is, hogy mit mond. Azt az asszonyt
1901    32|              tudja kitalálni; elég az, hogy egyszer összetalálkozott
1902    32|           tudni. Én csak annyit tudok, hogy amióta Béla onnan visszajött,
1903    32|            mondja meg, hová. Én tudom, hogy hová. – Fertőyné válni akar
1904    32|            könnyebben megy az elválás. Hogy mi jutalom vár reá érte,
1905    32|             röviden azzal fizetett ki, hogy minden rendben van már.
1906    32|                 Érzi, mindennap látja, hogy mellőzve van, és nem mutatja
1907    32|               a homlokáról olvashatom, hogy szüntelenül efelől gondolkozik.
1908    32|               asszonyom, ezt köszönöm, hogy velem közölte. Én be fogom
1909    32|               másoknak is bizonyítani, hogy a vén Kolbay még nem olyan
1910    32|            volt győződve előre afelől, hogy így fogok tenni? Nem fog
1911    32|              volt ragadtatva az által, hogy Lávayné annyira bízott egyenes
1912    32|             valami nagy baja lehet. És hogy éppen unokahúgát jön látogatni,
1913    32|            volt telve új fantazmáival, hogy az öregember emléke egészen
1914    32|            melyen Béla azt mondá neki, hogy váljék el férjétől, s azon
1915    32|            meglátogatta, arra unszolá, hogy most festesse le arcképét,
1916    32|            alakkal nem bíró jövendőbe, hogy az ismerős múlt újra megjelenése,
1917    32|               komornyiknak azt ígérte, hogy egy óra múlva visszajön.
1918    32|               volt ez óra elhatározni, hogy minő szerepet játsszék egy
1919    32|             budoárjában vár reája.~Az, hogy Kolbay megjelenése feszes
1920    32|            isten, édes bácsi! Ezer éve hogy láttuk. Mi jó vezeti ide
1921    32|               az öreg. – Én úgy tudom, hogy csak hozzád. Fertőy házánál
1922    32|             ott azt a választ nyertem, hogy ti már több hónap óta külön
1923    32|                Szerafint az lepte meg, hogy Kolbay őt első látásra tegezni
1924    32|                Éppen csak azért jövék, hogy megtudjam, miért váltok.~–
1925    32|          Ismerem.~– Akkor tudhatja ön, hogy miért válunk.~– Én semmivel
1926    32|             hozzámentél. Ha azt értem, hogy miért válsz el tőle; akkor
1927    32|             tőle; akkor azt nem értem, hogy miért mentél hozzá? S ha
1928    32|          mentél hozzá? S ha azt tudom, hogy mi okod volt hozzámenni,
1929    32|       hozzámenni, akkor azt nem tudom, hogy miért válsz el tőle.~Szerafin
1930    32|           szerencsétlen volt ahelyett, hogy e dilemmából egy bonmot-val
1931    32|             azon nyilatkozatra bírják, hogy „Erre a lapra tovább nem
1932    32|                 s most még eszébe jut, hogy hírlapi körülírásokat használjon.
1933    32|               kegyed nagyon jól tudja, hogy én milyen keveset alkalmatlankodtam
1934    32|                bennünket, azt mondták, hogy kevélyek vagyunk. Én nem
1935    32|          pénzébe is került; én láttam, hogy szórta marokkal vagyonát
1936    32|              Azt tudja rólam mindenki, hogy miután egy városban, ahol
1937    32|               a násznagyságot; tudtam, hogy ennek majd megaláztatás
1938    32|          mendemondájára. Nem kétkedem, hogy igaz oka volt rá, hiszen
1939    32|            Biztosítom önt, nagybátyám, hogy nem azért történt – szólt
1940    32|        Szerafin.~– Én csak azt mondom, hogy „akkor” hittem így – de
1941    32|                 akkor” hittem így – de hogy nem így van, arra most már
1942    32|             fogunk kiabálni egyszerre, hogy szomszédok, utcán járók
1943    32|               nevezi az ember egymást. Hogy miért nem tették ezt akkor,
1944    32|            legjobban megmondhatnák; de hogy miért közelítenek egymáshoz
1945    32|         megmondom én. Nagyon sajnálom, hogy azt meg kell mondanom, de
1946    32|              ma és holnap. – Meglehet, hogy holnap örök nyugalomra kell
1947    32|                 De még egyszer mondom, hogy ha van közelében ájulás
1948    32|              előre. Azt gondolja ugye, hogy én kegyednek szentimentális
1949    32|             kegyeddel van dolgom. Azt, hogy kegyed váljék el férjétől,
1950    32|           hallgat rám, át fogja látni, hogy honnan tudom. Béla úrfinak
1951    32|            oltárhoz vezetni, mert azt, hogy valaki kegyed szeszélyeinek
1952    32|                s azért a múló örömért, hogy kegyed szép mosolygásában
1953    32|              fel erre a szóra.~– Ugye, hogy ezt az irtóztató gorombaságot
1954    32|               lesz az, amit úgy hínak, hogy „szépasszony”. Ez már rossz
1955    32|          Mindenki mondani fogja önnek, hogy szép asszony, és mindenkinek
1956    32|         öreggel, mint aki elhatározta, hogy ha méreg van is benne, fenékig
1957    32|              óta keresem önnek férjét, hogy szemébe mondjam neki azt
1958    32|            legeslegutolsónak tartom, s hogy az egyik lába már belépett
1959    32|               tudom bizonyosan felőle, hogy ő amennyire megrezzent,
1960    32|                először azt mondá neki, hogy válni akar, miután „egy
1961    32|           tudja meg, drága unokahúgom, hogy én, ki az ön anyjának unokatestvére
1962    32|             apámtól. – Most mondhatja, hogy menjek; én elvégeztem.~Szerafin
1963    32|               mikor valaki arra ébred, hogy a ház ég a feje fölött.~
1964    33|                azt mondta családjának, hogy egész éjjel fenn fog maradni,
1965    33|              felé is lehetett hallani, hogy jár-kel szobájában, mint
1966    33|       kisgyermek felől kérdezősködött, hogy nem köhögött-e az éjjel.~–
1967    33|        elhallgatott. A cseléd jelenté, hogy itt a bérkocsi. Béla vette
1968    33|                 a komornyik tudta már, hogy őt mindenkor be szabad bocsátani.~
1969    33|              önkéntelen eszébe jutott, hogy valaha évek előtt látott
1970    33|      prókátornak?~– Megbocsát nagysád, hogy ily korán jövök, de tárgyalásra
1971    33|   hangnyomattal mondta azt a két szót, hogy akárki más észrevette volna,
1972    33|            szeretném. Azért hoztam el, hogy néhány okmányt, amikhez
1973    33|       Természetesen.~– Kívánja kegyed, hogy olvasatlan írjam alá?~–
1974    33|        bizalmas barátaikkal, s azután, hogy az ajtó elválasztá őket
1975    33|           Annyit bizonyosan mondhatok, hogy Blum úr volt az elnök, és
1976    33|            Blum úr nem mulaszthatá el, hogy titokban, sub rosa, meg
1977    33|                egyebet ítélhetni, mint hogy Fertőy a Hargitay-féle birtokba
1978    33|                lepik meg ismerőseiket, hogy elkezdenek véneknek mutatkozni.
1979    33|                sőt annyira vetemedett, hogy Blum úrtól tubákot is kérjen,
1980    33|               Blum úr int mindenkinek, hogy hol foglaljon helyet, s
1981    33|          rászegzi azt, és felszólítja, hogy ha még van valami mondanivalója,
1982    33|                világosság felé tartja, hogy keresztüllásson a papíron.~
1983    33|          szemüvegét, s azzal int neki, hogy hallgasson.~– Adja elő alpörösi
1984    33|          tisztelt tagjai tudni fogják, hogy régente az okmányokat nem
1985    33|          hamisítás annyival feltűnőbb, hogy ami az okmány vízjegyén
1986    33|                 mintha olyasmit kérne, hogy hadd nézze meg ő is azt
1987    33|               ülnök éppen azt állítja, hogy ő valósággal jelen volt,
1988    33|                fedelét – de nem azért, hogy Bárzsing urat megkínálja
1989    33|                egy szippanattal, hanem hogy felfordítva az asztal lábához
1990    33|              Bárzsing nem azon bámult, hogy őrajta teljesül ilyen fátum,
1991    33|            teljesül ilyen fátum, hanem hogy Fertőyvel is ilyen emberi
1992    33|              rendeli el a porkolábnál, hogy ettől a két úrtól minden
1993    33|           ember. – Te átengeded nekem, hogy én vigyem meg legelőször
1994    33|           aranyos ember vagy. Futok.~– Hogy jobban futhass, vidd el
1995    33|       elmehetek.~Melchior boldog volt, hogy ily követségbe küldetett,
1996    33|        irkafirkával úgy eltelt az idő, hogy sietnie kellett, ha a mondott
1997    33|             heljönni. Nagyonh hörülök, hogy thalálkozunk! A húgomat
1998    33|              különösen visszatetszett, hogy Szerafin ily szép „akar”
1999    33|               elég nyomorult már arra, hogy szeretetre méltó lehessen,
2000    33|             nevetés.~És még azonfelül, hogy nevetett, piciny atlasztopánkás