Fejezet

2001    33|            kandalló rézkorlátjára, tán hogy az égő válóper tüzénél melegítse
2002    33|                  Én régóta tudtam azt, hogy Fertőy hamis végrendeletet
2003    33|        karszékbe rogyott.~– Én tudtam, hogy Fertőy becstelensége egész
2004    33|              siettem kezemet nyújtani, hogy kiragadjam az örvényből,
2005    33|                 titkolóztam nőm előtt, hogy amidőn a kikerülhetlen csapással
2006    33|                  Ne tégy semmit azért, hogy majd öntudatod jutalmaz,
2007    33|                asszonyért, csak azért, hogy jutalom fejében rád gyújtsa
2008    33|              ha tudod, egy asszonnyal, hogy nem annak a másik asszonynak
2009    33|            méltán, azt vetve szemedre, hogy azért nyújtod azt, mert
2010    33|           kicsalta a rókákat odúikból, hogy belevesszenek saját kelepcéikbe.
2011    33|                 Judit pedig kitalálta, hogy mit jelent az a ránc a homlokon.~–
2012    33|             Hiszen csak nem engedheté, hogy egy nő, ki „nekem” régi
2013    33|                nagyon jól tetted Béla, hogy Szerafint megszabadítád.
2014    33|               tőle.~Mindenki elismeré, hogy ez igen szép elhatározás
2015    33|                   kérdé Béla.~– Tudod, hogy azon idő óta, amikor atyám
2016    33|      kitalálhatom, ki), arra kértelek, hogy ezentúl minden hozzám címzett
2017    33|                s aztán, ha nem akarod, hogy én is lássam, semmisítsd
2018    33|                levéllel?~– Megengeded, hogy olvasatlan visszaküldjem?~–
2019    33|        Melchiort ott maraszták ebédre, hogy akik örülnek, mind együtt
2020    33|                kis doktor azt állítja, hogy még a sánta lába is meggyógyult
2021    33|           minden gondolatjuk azon jár, hogy íme a kisgyermek már ki
2022    33|            fenn tanúbizonyságot tenni, hogy volt egyszer egy férfi és
2023    34|               menthetetlenül elbukott, hogy még csak nem is védhette
2024    34|           egészen alkalomszerűen jött, hogy egy magánéleti botrány miatt
2025    34|              irtani a világ emlékéből, hogy vele ismeretségben voltak.
2026    34|            könnyelmű élet! Ki mondaná, hogy rosszul használta óráit?~
2027    34|               Ismét azt vette már fel, hogy nappal aludjék. Tíz-tizenegy
2028    34|         zárkózva maradt.~De nem azért, hogy az újkori világszépítő vegyészek
2029    34|                megnyugtatják hívőiket, hogy a lélek is fluidum, semmi
2030    34|               elaltatni.~Azon idő óta, hogy Béla karjai kiragadták Szerafint
2031    34|              járt utána, míg megtudta, hogy ilyen álnév alatt írt valami
2032    34|            jobban meggyőződött felőle, hogy ez a kísértet – „az ő réme”.~
2033    34|            Elhittem egy ember szavára, hogy meghalt; egy hamisító szavára!~
2034    34|               A hű nő mint csókoland! ~Hogy nyalja gazdája kezét ~A
2035    34|             ember, akinek azt mondják, hogy keljen fel, s ő azt kérdi,
2036    34|             keljen fel, s ő azt kérdi, hogy „minek”.~Az alak mindig
2037    34|              az utcán: – ~Azt mondtad, hogy „ne egy krajcár…” ~… (Rongyos
2038    34|              tizediknek, kiben bíznak, hogy nem fogja őket lenézni,
2039    34|         elutasítani, nem mondja nekik, hogy dolgozhatnának még. Némelyiknek
2040    34|              akkor!~Hiszen tudjuk jól, hogy e költeményeket nem írta
2041    34|         amilyenről rémlik az embernek, hogy látta valahol, fényesebb
2042    34|      megszólítás által. Rég ideje már, hogy őt „fiú”-nak nevezték, ahhoz
2043    34|                kioldani. Úgy tetszett, hogy most is vagy bor, vagy égett
2044    34|                No csak az kellene még, hogy te se ismerj rám! – dörögte
2045    34|             fennhangon a szürke ember, hogy a járókelők megálltak a
2046    34|          mennykőbe is, azt ne gondold, hogy ezentúl a tömlöci élményeimmel
2047    34|           minden disznótoron elmondja, hogy volt, mint volt! Sebaj.
2048    34|          barátját, ki oly büszke volt, hogy még vele sem tudatta soha,
2049    34|               És azt nagyon jól tette, hogy karjára fűzte, mert a nemes
2050    34|              annak az elhatározásában, hogy melyik kőre kell lépni,
2051    34|                Azt állította Pusztafi, hogy a lábai meg vannak dagadva
2052    34|          láttalak. Hanem azt szeretem, hogy tükör nincs a szobádban.
2053    34|              saját magamé. Kilenc éve, hogy tükörbe nem néztem. De megint
2054    34|               beszélek; ostoba beszéd. Hogy vagy te? Beszélj arról.
2055    34|             nevelő.~– Azt mondanám rá, hogy „no hát leszek dajkája”.
2056    34|                dajkám.~Béla nem tudta, hogy könnyekre vagy nevetésre
2057    34|           Elkezdett hahotával kacagni, hogy a szék rengett alatta, s
2058    34|             szólt azután elkomolyodva, hogy Béla mozdulatlan arcát látta,
2059    34|           mondták, akikről azt hiszem, hogy jó barátaim: „Ha így folytatod
2060    34|           énnekem folyvást innom kell, hogy jó, csendes, alkalmatos
2061    34|      kijózanodnám egyszer egészen úgy, hogy minden érzésemnek, minden
2062    34|              torokkal. – Jó szerencse, hogy nem vagyok józan soha. Amint
2063    34|     helyhatósági terület? Gondold meg, hogy én a Vojvodinában születtem.
2064    34|              hazámról? Mert nem tudom, hogy melyiknek írtam alá az adóslevelet,
2065    34|              írtam alá az adóslevelet, hogy élni fogok érte.~Béla szomorúan
2066    34|      fölébredtében nem akarja elhinni, hogy más jelszavak igazgatják
2067    34|               vessek kilenc bukfencet, hogy mikor fejjel lefelé vagyok,
2068    34|       mindenkinek, aki el nem találta, hogy mit értettem azok alatt?
2069    34|         Kinevettél, mikor azt mondtam, hogy van hozzád joga a hazának.
2070    34|                voltál. Mindig mondtam. Hogy én teneked éljek? Teneked?~–
2071    34|           történet az már miközöttünk, hogy mikor egy darab kenyerünk
2072    34|        szemekkel néznek rám, s várják, hogy melyikünk bosszantja ki
2073    34|           gorombaságokat mondok nekik, hogy a szívem tágul bele. Nem
2074    34|               sokszor, mikor megtudom, hogy a feleséged a színpadon
2075    34|               Személyesen megköszönni, hogy műveidet megvették? Hová
2076    34|            klíma alatt? Én azt hittem, hogy rég kiveszett már annak
2077    34|             emberi szemtelenségnek az, hogy „mi” még élünk. Egyébiránt
2078    34|         keresnem.~– Hiába is mondanád, hogy ez az, mert nem hinném.~–
2079    34|               De kérlek, tedd meg azt, hogy valahányszor rávisz a bűnöm,
2080    34|           valahányszor rávisz a bűnöm, hogy a börtöni élvényeimről beszéljek,
2081    34|            ragadt volna belőle valami, hogy a fogságomból anekdota-kapitálist
2082    34|              szépasszonyra azt mondja, hogy „az ám”. Hát biz én két
2083    34|               Valahogy azt ne gondold, hogy spiritusokkal társalkodom,
2084    34|           megjárta veled. Már az igaz, hogy prózai egy fátum! Egy árkus
2085    34|               nyakát. Azt is elmondta, hogy Bárzsing barátja a vasúti
2086    34|         bizonyos légy arról az egyről, hogy lesz még idő, amikor elő
2087    34|            guillotine alá fog kerülni, hogy Bárzsing nyakaztat le, mint
2088    34|             tenni kellett, azt mondta, hogy „szólj már te is”. Mindig
2089    34|               nagyobb szerencsét, mint hogy egy gazember izenetet küldjön
2090    34|          Szeretnek engemet az istenek; hogy az ördögbe ne szeretnének?”~
2091    34|         mármost még arra is emlékezem, hogy a két férj mit izent annak
2092    34|               őt az asszony felejteni; hogy ezt meg azt küldjön neki,
2093    34|                 mert arra szükség van. Hogy honnan vegye, azt nem izente
2094    34|               kivehettem a beszédéből, hogy saját vagyonára holmi törvényes
2095    34|       nazarénusok tették a kezeiket, s hogy a neje hozománya is erősen
2096    34|       hozománya is erősen úszik; hanem hogy vannak régi jó barátai, –
2097    34|                De kérlek, üss oldalba, hogy ne politizáljak. Látod,
2098    34|     menyecskének még Aradról megírtam, hogy férje meghalt, s gyűrűje
2099    34|              jött érte, vagy meglehet, hogy nem kapta a levelem. Tán
2100    34|               mit vétett ez a nő? Azt, hogy ma ezt szerette, holnap
2101    34|              Észem ágában sincs nekem, hogy én Fertőynére csak annyi
2102    34|              számot kell itthon adnom, hogy hol jártam.~Pusztafi homlokára
2103    34|                Óh, én amerikai bölény! Hogy ezt a magam eszével föl
2104    34|           eszével föl nem tudtam érni. Hogy az ilyen derék, becsületes
2105    34|             nem ismerném bátorságodat, hogy te attól meg nem ijedsz.
2106    34|            homlokkal meg meri vallani, hogy „nem megyek, mert a feleségem…”
2107    34|            látja a világot; azt hiszi, hogy az mind tele van az ő jó
2108    34|              míg utoljára megtanuljuk, hogy az egész világ ez a négy
2109    34|               azt föl nem tudja fogni, hogy ez a kicsiny világ mégis
2110    34|                száz embertől kérdezem, hogy van, mindenik elkezdi előttem
2111    34|          bosszankodva beszélnek arról, hogy nem szorulsz rájuk. A méreg
2112    34|              imádott fajomnak szemére, hogy ahol parádét lehet csapni,
2113    34|                korsó vizet; nem látod, hogy még most is részeg vagyok?~
2114    34|             meg lehetett ijedve attól, hogy a lovai elé kerültem. Megjegyeztem
2115    34|               ugyan írva a kapu alatt, hogy „a koldulás és házalás tiltatik”,
2116    34|                olvastam a regényekben, hogy az emberek a jótéteményeket
2117    34|       megemlékeznek. Talán kieszközli, hogy úrnője színe elé juthassak.~
2118    35|                magam előtt eltagadnom, hogy ráismertem.~Lelkem, mint
2119    35|               csak álmodtam valamikor.~Hogy ismerhetne engemet valaki,
2120    35|              én tudnék meghalni elébb; hogy játszanánk bújósdit egymással: „
2121    35|              magára? Mért kínoz azzal, hogy megmutatja magát, s aztán
2122    35|               aztán eltűnik?~Láthatja, hogy nem futok előle; nem menekülök;
2123    35|               akkor ő is el fog jönni, hogy egy áldomást mondjon reám.~
2124    35|                aki leghűtlenebb volt!’~Hogy fog rábámulni minden ember!
2125    35|          elfelejtett.~Azzal gúnyoltak, hogy halovány vagyok; óh, ezentúl
2126    35|           lelkét kendőzi.~Azt mondtam, hogy ,meghalt az oroszlán, éljen
2127    35|          annyira mégsem vethetett meg, hogy még csak rajtam bosszút
2128    35|          érdemesnek.~Valami azt súgja, hogy holnap eljön.~Születésem
2129    35|            szobájában, aki attól tart, hogy a szépasszony különben hamar
2130    35|              jelenteni: – no igen azt, hogy a soupé fel van tálalva.~
2131    35|         Szerafint illette.~Úgy került, hogy mellette azt a helyet senki
2132    35|              azt fogják róla beszélni, hogy hamis fogakat és kölcsönzött
2133    35|      hátratekintett, mintha azt hinné, hogy ezóta már talán ott ül.~
2134    35|              volt.~Mindenki azt mondá, hogy sohasem látta szeretetreméltóbbnak,
2135    35|           mondják az emberre ilyenkor, hogy „vesztit érzi”.~– Óh, az
2136    35|                felőlem, s azt hallaná, hogy meghaltam?~– Nem hinném
2137    35|       visszajött azzal a bizonysággal, hogy senki sem látott olyanforma
2138    35|               becsengeté komornyikját, hogy a kandallóba tüzet szítson,
2139    35|         mamzellje. Időt engedett neki, hogy várakozzék, míg ő a frakkját
2140    35|                ha azt akarod megtudni, hogy miért jöttem, hát azt röviden
2141    35|            azért ne húzd fel az orrod, hogy „te”-nek szólítlak. Ez szokásom.
2142    35|             tudd meg. Mert attól függ, hogy meséljek-e aztán még neked
2143    35|                Csak annyit mondj neki, hogy itt van egy ember, akivel
2144    35|           alakkal; hanem eszében volt, hogy úrnője mennyit tudakozódott
2145    35|                  Őnagysága azt mondta, hogy csak egy percig tessék várni,
2146    35|         úrnőjén bizonyosan észrevette, hogy ez a csodabogár csakugyan
2147    35|                gondol, aki azt mondja, hogy porrá vált már egészen,
2148    35|                valami úgy kényszeríté, hogy hozzá lépésről lépésre közelebb
2149    35|               lépésre közelebb menjen, hogy sok év óta elváltozott arcában
2150    35|      összeroskadt.~Pusztafi azt hitte, hogy az elájulás elég színpadi
2151    35|          Pusztafi abban a hitben volt, hogy az elájult nők szokták azt
2152    35|            csendesen végeztek odabenn, hogy semmit sem tudhatott meg.~–
2153    35|       fehércselédeit, s mondjad nekik, hogy hozzanak illatos ecetet,
2154    35|           repülősót, mert úgy látszik, hogy őnagysága elájult. Azt képzelte
2155    35|                képzelte a jó teremtés, hogy én vagyok megholt első férje.
2156    35|             beteg. Egy perccel azután, hogy te nála voltál látogatáson –
2157    Ut|                Ennek a magyarázata az, hogy én ezt a regényt akkor kezdtem
2158    Ut|          csalóka reményt költötte fel, hogy az elmúlt szabadság újra
2159    Ut|            elég naiv voltam azt hinni, hogy ezt mind föl lehet már támasztani
2160    Ut|                  Azok aztán azonfölül, hogy mortifikáltak bennünket,
2161    Ut|           gúnyt is űztek belőlünk: úgy hogy a katonai törvényszék valóságos
2162    Ut|            ellenében.~Hát természetes, hogy ennek az én regényemnek
2163    Ut|       bemutattam. „Van önnek két bőre, hogy az egyiket le engedheti
2164    Ut|             vezérférfiai elhatározták, hogy egy sajtóorgánumot hoznak
2165    Ut|              az udvari kancelláriánál, hogy az engedély megadassék rá.
2166    Ut|          Pálffy Mórichoz, bejelenteni, hogy van passzusom az új lap
2167    Ut|          helytartó –, az még nem elég, hogy a kancellár beleegyezett;
2168    Ut|         reverzálist kell adni magáról, hogy lapjában a kormányt pártolni
2169    Ut|        zsebemben a reverzális. Tudtam, hogy ez is szükséges.~Az volt
2170    Ut|           pedig ebben a reverzálisban, hogy én kötelezem magamat a magas
2171    Ut|              De vigyázzon a pennájára, hogy valami ki ne cseppenjen
2172    Ut|                a jó hírrel lepett meg, hogy „Pálffy Móric dühös ránk
2173    Ut|           miatt, s kiadta a parancsot, hogy katonai törvényszék elé
2174    Ut|                volt a politikai divat, hogy a szerzőn kívül még a szerkesztőt
2175    Ut|           fényesebben bebizonyítottam, hogy gróf Zichy Nándornak tökéletes
2176    Ut|            előtt lehetetlennek hittem, hogy argumentumaim meggyőző hatást
2177    Ut|               volt az egész ítéletben, hogy nem sajtóvétségért lettünk
2178    Ut|            elmehetnek vele dicsekedni, hogy ifjú korukban együtt hajigáltak
2179    Ut|            föntebbi állításom mellett, hogy a katonai kormányzat valóságos
2180    Ut|         megtették azt a kitűnő tréfát, hogy nem érték be azzal, hogy
2181    Ut|               hogy nem érték be azzal, hogy minket elítéltek közcsendháborítás
2182    Ut|          Ferenc azt az élcet csinálta, hogy jelenben nagy Magyarországon
2183    Ut|        helytartó megengedte az apának, hogy egy hétig, amíg a neje a
2184    Ut|            udvariassággal felajánlani, hogy bárminő kívánságai lesznek
2185    Ut|              Nekem például megengedte, hogy a faragó szerszámaimat fölhozassam
2186    Ut|   nyilvánította a térparancsnok előtt, hogy engedtessék meg neki minden
2187    Ut|                jó Haymerle azt mondta, hogy erre az egyre nincs instrukciója
2188    Ut|         szenvedni nálamnál. Úgy látom, hogy a nemességét is visszakapta.
2189    Ut|          publikuma úgy széjjelszaladt, hogy a második évnegyedre fele
2190    Ut|        Megijedtek a tisztelt hazafiak, hogy odavész az öt forint, ha
2191    Ut|              talán attól is tartottak, hogy most már a prenumeránsokra
2192    Ut|                a kegyetlen mulatságom, hogy a cenzor minden lépten-nyomon
2193    Ut|             kényszerűség előtt álltam, hogy a lapot megszüntessem. Megegyeztem
2194    Ut|                 Megegyeztem Keménnyel, hogy a még hátralevő egy hónapra
2195    Ut|        tartozom, mégis nem engedhetem, hogy ez a lap megszűnjék: mennyi
2196    Ut|                összegre van szükséged, hogy azt folytathasd?~Mondtam
2197    Ut|               kezembe adta; nem várta, hogy megköszönjem: eltávozott.~