Fejezet
1 2| akarják azt megérteni.~Az öreg Lávayné most is azt képzeli, hogy
2 2| kicsinyek tudnának maradni!~Lávayné most is maga látott az ebéd
3 2| No ugye? – kapott rajta Lávayné. – Lám, hogy mégis akadok
4 2| kávét a Béla szobájába.~Lávayné maga ment azt elkészíteni.~
5 8| övébe.~Nem messze ide van Lávayné háza; az öreg asszonyság
6 8| Még engem vasra veretni!”~Lávayné pedig befordult az utcáról
7 9| sátorban lakott az öreg Lávayné és a Holdváry család együtt.~
8 9| annak a helyét pótolta. Lávayné maga főzött, a kunyhó mögött
9 9| fiskális úrnak híják; egyik Lávayné, másik Holdváryné rokona.
10 9| lelküknek hová lenni, hát aztán Lávayné mindjárt ott marasztotta
11 9| ébren, ő és Szerafin, mikor Lávayné első és utolsó gondolatjára
12 9| ritka hírgalambokat rendesen Lávayné is meg szokta vendégelni
13 9| szólt elkedvetlenülten Lávayné, mikor a nevét meghallotta; –
14 9| hírül hozott csodadolgait.~Lávayné is nagyon kérte Szerafint,
15 9| hát az magát megveri…”~Lávayné megszorította Szerafin kezét.~–
16 9| mondja meg neki, hogy itt van Lávayné, szíveskedjék egy szóra
17 9| amint azt mondtam neki, hogy Lávayné asszonyság óhajt vele beszélni,
18 9| körülálló nevetett a tréfán. Lávayné a másik percben már kinn
19 9| megismerni az alakokat; de Lávayné mégis megkülönböztetett
20 9| újonc volt mind a kettő. Lávayné nem tudta velük megértetni,
21 9| került ide?~– Nevem öreg Lávayné. A várkormányzóval akarok
22 9| Ismét egy ajtó nyílt meg Lávayné előtt. Most már tisztább
23 9| Mit akar ez az asszonyság?~Lávayné odalépett hozzá közel.~–
24 9| uram – felelt szilárdul Lávayné. – Katonadolog ez; éppen
25 9| délceg fiatal férfival.~Lávayné pedig nem akarta észrevenni
26 9| elején tökéletes férfi volt Lávayné, a végén aztán tökéletes
27 9| beszéltem ilyesmit Béláról soha.~Lávayné bámulva nézett rá.~– Az
28 9| hogy mit írjon! – szólt Lávayné, csendesen visszarakva zöld
29 9| Nem tetszik? – kérdé Lávayné a köpenyegzsebbe nyúlva.~– „
30 9| Késő idő volt már, mire Lávayné a közös gunyhóhoz visszaérkezett.
31 15| voltak azok, mikben az öreg Lávayné egyszer éjnek idején megjelent
32 15| a menekülők útját.~Mikor Lávayné ablaka alatt elballagott,
33 20| rendesen bekocogtatott az öreg Lávayné útbaeső ablakán: itthon
34 20| szekeret, mint mikor az Lávayné kapuján behajtott, s az
35 20| Kicsoda? – kérdé repeső hangon Lávayné, egy percre az a gondolatja
36 20| ember, ha kifordítja is.~Lávayné elszomorodott. Itt nem Béláról
37 20| én – felelt meg hirtelen Lávayné.~– Nem ád? Nekem egy kéve
38 20| drága jó uram – biztatá őt Lávayné –, bizony meglássa, hogy
39 20| Hajtson kend szaporán.~Lávayné fejcsóválva ment vissza
40 20| rá semmit. Csupán az öreg Lávayné jutott sokszor eszébe. „
41 22| a lámpavilágnál olvasá: „Lávayné jutalomjátéka.”~Az eső nem
42 25| azóta prókátor is volt, és Lávayné Blumnénak három kisasszonyáról,
43 25| ki nem tudott magyarul; Lávayné pedig nem tudott németül.~–
44 25| hogy miről foly a beszéd.~Lávayné egy kosárkában érettebb
45 25| nincs.~– Nincs ám – szólt Lávayné félig elszomorodva, félig
46 25| Nem gondolnám – felelt Lávayné hidegen –, azért, hogy szegény
47 25| ütve indulatosan tenyerével Lávayné. – Az nem lehet!~– Bizony
48 25| fogjuk őt elő. Kezet rá.~Lávayné megszorította azt a kezet,
49 25| kezét Fertőy vállára téve Lávayné. – A többi mind hazudott,
50 25| kiálta fel gúnyos keservvel Lávayné. – Mért nem mondja kegyed
51 25| szólt haragosan felpattanva Lávayné, s félvállról „isten megáldjá”-
52 25| hozott egy libériás inas.~Lávayné fölbontá a levelet. Egy
53 26| családi rejtélyről, amely nap Lávayné K…ból elindult Judittól
54 26| Judit jól tudta, hogy ez Lávayné vagyonának legnagyobb része.~–
55 26| Nem is kívánom – szólt Lávayné hidegen. – Én elhiszem,
56 26| fel ön! – kiálta szárazan Lávayné. – Nem jöttem én ide színdarabot
57 26| becstelen asszony! – kiálta Lávayné ökölre szorítva kezeit. –
58 27| családi rejtélyről, amely nap Lávayné K…ból elindult Judittól
59 27| Judit jól tudta, hogy ez Lávayné vagyonának legnagyobb része.~–
60 27| Nem is kívánom – szólt Lávayné hidegen. – Én elhiszem,
61 27| fel ön! – kiálta szárazan Lávayné. – Nem jöttem én ide színdarabot
62 27| becstelen asszony! – kiálta Lávayné ökölre szorítva kezeit. –
63 28| eseményeit végigálmodjuk.~Az öreg Lávayné pedig odacsúszott térden,
64 28| öregember otthon – rebegé Lávayné –, hogy én egykor a menyem
65 30| hogy az a lótusz bizonyosan Lávayné nevét viseli, s erre kapta
66 30| egyszer elmondá előtte, hogy Lávayné egykor közeli ismerősnője
67 31| barátnéit: idősb és ifjabb Lávayné asszonyságokat.~Judit a
68 31| letűzni, hogy ne mozogjon.~Lávayné figyelmezteté, hogy vigyázzon,
69 31| ezzel az úrral – veté ellen Lávayné, az öreg –, mikor ez francia,
70 31| meredtek a plafonra, az öreg Lávayné gonoszkodó mosolygással
71 31| iparkodott is azokat az öreg Lávayné puritán szarkazmusaival
72 31| védhetné meg őt.~Az öreg Lávayné indulatba volt hozva.~–
73 32| szürke világba.~Csak az öreg Lávayné házában nincs még cérnaáruló
74 32| amint az ablakban meglátta Lávayné arcát. Sokszor vigasztalta
75 32| idegenné vált otthonunkba.~Lávayné arcán két könnycsepp gördült
76 32| Ezt vártam öntől – szólt Lávayné felállva helyéről, megszorítva
77 32| ragadtatva az által, hogy Lávayné annyira bízott egyenes lelkében
78 32| felzavart nyugalmáról, az ifjú Lávayné könnyeiről? Bánom is én
79 33| az ügyével foglalkozik. Lávayné kétségbe volt esve. Judit
|