Fejezet

 1     1|             furcsát.~– Nem gondolok semmit, mert nem lesz belőle semmi.~–
 2     2|             tudom. Te sohasem tudsz semmit, hacsak én nem mondom; azt
 3     2|           ívet, vagy ne tegyen vele semmit. Semmi válasz is érthető
 4     3|            Kenyéren kívül nem evett semmit, és nem szólt semmibe.~Fertőy
 5     3|          beszélni a nádor előtt?”~– Semmit.~– De ha őfensége szólítja
 6     4|           látott, nem hallott abból semmit. Ünnepélyes hangon kezdé:~–
 7     8|       csinálni! De nem mondtam neki semmit, csupán csak annyit mondtam,
 8     9|         felelné, hogy nem tud ebben semmit.~Ez nem is szokott megtörténni.
 9     9| eseményekről sohasem szólt senkinek semmit, csak fonogatott, csak főzögetett
10    10|          nem hallott már Béla felől semmit. Ennek természetes okai
11    10|             Hehehe! No én nem tudok semmit. Nem szóltam semmit.~Melchior
12    10|           tudok semmit. Nem szóltam semmit.~Melchior úgy tett, mint
13    11|            is. Meghaltam, nem érzek semmit, nem mozdulok helyemből
14    11|          történnek körülöttem? Nem; semmit; mint egy napfényre került
15    12|      vagyunk.”~Róbert nem felelt rá semmit – mert meg volt halva.~Pusztafi
16    13|        enyim. Nem látok magam előtt semmit, sem veszélyt, sem veszteséget,
17    13|         rajzata volna, mely nem tud semmit arról, aki felőle álmodik.~
18    14|      találkoztunk. De én nem láttam semmit, nem szóltam felőle senkinek;
19    14|         Kapor uram –, aztán ne félj semmit – s azzal megcsapkodva lovait
20    14|            is. Az pedig nem szokott semmit inni.~Majd meg ismét, hogy
21    14| felszerszámozta a lovait, nem szólt semmit, felugrott az ülésébe, s
22    15|            alol cikázik.~– Nem tesz semmit – dörmögé a közeledő viharra
23    15|       levegő”. Mindjárt itt termek, semmit se félj.~Azzal gyorsan leszökött
24    15|             nedves lesz.~– Nem tesz semmit.~Azzal bement Judit a szobába,
25    15|        bámulva.~A vén sas nem szólt semmit, csak megszorítá kezét.
26    16|        fejét csóválgatta; nem szólt semmit, nem akarta elijeszteni
27    16|             a járt útnak! Nem szólt semmit.~Egyszer aztán egy még sötétebb
28    16|         Azóta nem hallottunk felőle semmit.~Idáig tartott a szegény
29    17|            elfoglalnunk.~– Nem tesz semmit. Majd fölfekszem a padlásra,
30    17|          már boldog. Ő már nem érez semmit.~– Hagyj nekem nyugtot.
31    17|            nem tudott magáról többé semmit.~A férj mint egy őrjöngő
32    17|            lehetett azon észrevenni semmit.~– Hozz egy tükröt, tartsd
33    17|           azt felelte, hogy nem lát semmit. Hiszen saját szemei is
34    17|            ott volt.~– Mégsem látsz semmit? – kérdé Béla vad tűztől
35    17|           villogó szemekkel.~– Nem. Semmit.~Abban a pillanatban a hulla
36    18|             miért nem tudat magáról semmit, ha pedig meghalt, miért
37    20|          Csak állta és nem szólt rá semmit. Csupán az öreg Lávayné
38    21|             Béla e szóra nem felelt semmit, hanem félrekancsalított
39    21|         Bizony isten nem tudok róla semmit. Ez egy egyiptomi királyné.~–
40    22|             lát, és nem hall belőle semmit. Egy-egy hintóra, mely az
41    22|  ajtószőnyegnél, s onnan nem láttam semmit. Pedig csak azért maradtam
42    23|             a szenzálról utólagosan semmit sem akar tudni.~A herceg
43    23|          hogy ne lássak, ne halljak semmit. De mégis láttam, mégis
44    24|           hogy a felkérdezett tanúk semmit sem tudnak a végrendelet
45    26|          fedezhetett fel napa előtt semmit; most készen kellett lennie
46    27|          fedezhetett fel napa előtt semmit; most készen kellett lennie
47    28|    öcsémuram! Ne lásson, ne halljon semmit. Az isten irgalmára kérem
48    28|            azt mondja, hogy nem tud semmit fennforgó sérelemről. Igazán
49    28|  Természetesen. Én nem tudok felőle semmit. A világ nem tud felőle
50    28|              A világ nem tud felőle semmit. Önnek állítását csak egy
51    28|             ön párbajra kihíhasson. Semmit sem mondtam a tisztelt nagyasszonynak,
52    29|       átengedik, ön nem tud többről semmit. A végrendelet a határidőig
53    29|             Ön nem tud hovalettéről semmit; ön nem részese annak, ami
54    29|      utasítás.~– Nem értek én ebből semmit.~– Remélem, hogy meg tudja
55    29|         egyharmadot ígért. És ön?~– Semmit.~Bárzsing szédelgett a nem
56    30|           vele. Tegyünk úgy, mintha semmit se tudnánk az azonosságról.
57    30|      mondaná: azaz, hogy ne mondana semmit. Mi szükség önnek mindenre
58    30|         önnek rosszul. Ne beszéljen semmit. Én legjobban szeretem önt
59    30|           előtte, és nem szólt neki semmit.~Néhány perc múlva fölemelte
60    30|         tudja, hogy nem gondolhatok semmit ön ellen anélkül, hogy ön
61    30|             tetszik; nem szólt neki semmit, csak végignézte hidegen;
62    30|         tujafás edény mellett, hogy semmit se lásson belőle.~Más tűzijáték
63    31|             kedvét, s nem felelt rá semmit.~– Ah, kegyed tán a hitetlenek
64    31|            No ma nem kérdezünk tőle semmit.~A kis Finanzratné azután
65    31|             most is él!~– Ne tegyen semmit, jó anyám – engesztelé szomorú
66    32|       Fertőyhez. Nem szóltam ellene semmit. Gondoltam: Fertőy karriert
67    33|              Óh, azon nem dolgoztam semmit. Ott nagyon rövid a végválasz,
68    33|             honoráriumot. – Ne tégy semmit azért, hogy majd öntudatod
69    33|          mit akar; nekünk sem szólt semmit; nagyon helyesen tette;
70    34|           ezután nem fog nekik adni semmit; mert nem fog merni előttük
71    34|            tudott annak élményeiről semmit. Képzelem volt az; egy magába
72    34|            én nem tudok megköszönni semmit. Ha van, van; ha nincs,
73    34|          beszélek.~– Nem tudok róla semmit; kérlek mondd el.~– Nem
74    35|       tetszik akarni tőle?~– „Tőle” semmit; „vele” szinte semmit; hanem „
75    35|         Tőle” semmit; „vele” szinte semmit; hanem „hozzá” van valami
76    35|    csendesen végeztek odabenn, hogy semmit sem tudhatott meg.~– Bruder –