Fejezet
1 1| nyújtva át Szerafinnek.~– Ah, amit ön ígért: Pusztafi
2 1| valami fontos értekezésünk.~– Ah! – hangzik erre a gunyoros
3 1| jókedvű megjegyzéssel mond:~– Ah! ez a név nekem kedves;
4 1| nemzet legelső költője.~– Ah! Hát versíró? Mint izé volt:
5 1| nem vesz el feleségül.~– Ah, Szerafin – szólt borultan
6 1| jobbágyfelszabadítás kérdésében.~– Ah!~– Nem olyan képtelenség
7 1| mikor visszagondolok rá. Ah, ön irtózatos volt akkor!
8 1| akit meg lehet vetni.~– Ah, Szerafin, ön maga sem tudja,
9 1| pedig egyik sem lesz.~– Ah! És miért nem?~– Az egyik
10 1| kis macskaláb-kezeit.~– Ah! ah! Hisz azt te ki nem
11 1| macskaláb-kezeit.~– Ah! ah! Hisz azt te ki nem állhatod.~–
12 2| tudom, hogy nem igaz.~– Ah, nem kell a kisvárosi pletykahordókra
13 2| ellenségei is ugyanazok.~– Ah, azoktól ne féltse őt kegyed.
14 2| kemény támadás ellen.~– Ah, Bárzsing! Te vagy az, akit
15 2| akarnak enni, mikor ide jövök. Ah, alászolgája!~Ekkor aztán
16 2| Azt csak tessék rám bízni. Ah, Judit kisasszony nem olyan
17 5| népzaj is hirdette azt.~Ah, az egészen más zaj volt,
18 5| betöltő gondolatja volt: „Ah, tehát meghalunk!”~Ez tehát
19 5| kedvese vállára borult, ah, akkor az a gondolatja támadt,
20 6| egy fiatal és egy éltes.~– Ah! kegyed az? – kiálta öröm
21 7| hogy azt jóvá kell tenni. Ah, ez lehetetlen. Ez nem azon
22 8| az öreg asszonyság.~– Mi? Ah! Maga az, édes lelkem? Adjon
23 8| szobában volt Fertőy.~– Ah, ön megérkezett? – szólt
24 8| az ezüstneműi helyett.~– Ah! – szólt Fertőy ismét mosolyogva. –
25 8| mégsem bírták megmenteni.~– Ah! Már most hol fognak majd
26 10| vagy hatot a kalitkában.~– Ah, uram azok drága galambok,
27 11| leégett városban vagyunk; ah, de most nem látjuk annak
28 11| legyen nekem násznagyom.~– Ah, ah, tehát lakodalom lesz!
29 11| nekem násznagyom.~– Ah, ah, tehát lakodalom lesz! Táncolni
30 11| Róbert.~– Az is álom!~– Ah, bátyám! – szólt neheztelve
31 14| műértő vágást homlokomra.~– Ah! Kegyed énvelem tréfál.
32 16| lehetett kutyaugatást hallani. Ah, olyan jólesik e hű háziállatnak
33 18| mondja, hogy jó ember.~– Ah, az nem áll; a herceg mindig
34 20| az egyszer sem hallott.~– Ah! Adjon isten édes lelkem.
35 20| örvendetesen meglepetve.~– Ah! Ez nagyon derék; mintha
36 21| növényt mind nevéről ismer.~– Ah, az lehetetlen – mondá Fertőy –,
37 21| bizonyítá a herceg.~– Ah, ah, ne tréfáljon velem
38 21| bizonyítá a herceg.~– Ah, ah, ne tréfáljon velem a herceg –
39 22| ügyelő figyelmeztetése.~Ah! Ebben a percben játszani
40 22| messze elejtve fejéről; ah, akik ezt látták, azt kelle
41 24| volna nagy aggodalomban.~– Ah! ah! kedves barátom. Az
42 24| nagy aggodalomban.~– Ah! ah! kedves barátom. Az én lelkiismeretem
43 24| húgomnak fiacskája született?~– Ah, hogyne? – kiálta kárörvendő
44 24| Judit férje, Lávay Béla.~– Ah! Tizennégy hónap óta…~–
45 24| özvegyet és a kurtizánt.~– Ah! Az lehetetlen! Az nem lehet,
46 25| aztán mindenki ráismer!~– Ah, Fertőy úr!~– Hát ezt mi
47 25| kiálta az érkező elé: – Ah, Herr von Fertőy, ezer esztendeje,
48 25| őtet magát és magamat is.~– Ah ilyen bolondságot nem fog
49 26| némán inte tagadólag.~– Ah! Nem mondja meg, ugye? Nem
50 27| némán inte tagadólag.~– Ah! Nem mondja meg, ugye? Nem
51 28| lótusz medencéje mellett.~– Ah igen. Szegénynek egy kis
52 29| tegezésen” kezdhesse.~– Ah! Jó napot Béla – úr, alászolgája.
53 29| Nőmnek árt a dohányfüst.~– Ah, tehát őnagysága az ön dolgozószobájában
54 29| az ön szeme előtt nem.~– Ah, ez ismét poétai fellengzés!
55 30| az általa ültetett fák?~Ah, az valódi szenvedély, amit
56 30| mosoly, midőn Béla üdvözlé.~– Ah, ön az Lávay? Ah!~És azzal
57 30| üdvözlé.~– Ah, ön az Lávay? Ah!~És azzal pajzán nevetést
58 30| s rám bízta érdekeit.~– Ah, az igen szép. Akkor sokszor
59 30| hajítva fel a levegőbe.~– Ah, az igen nagy úr! És micsoda
60 30| a felgyúlt szenvedély.~– Ah, Szerafin, kegyed még mindig
61 30| röppentyű támasztott.~– Ah, Fertőy kezdi a mulatságot.
62 31| nem felelt rá semmit.~– Ah, kegyed tán a hitetlenek
63 31| semmi nemzet betűihez.~– Ah, ezek kínai számok – erősíté
64 31| hívatta törvényes ügyekben.~– Ah! Ugye pedig kegyed nem gondolt
65 31| volt olvasható:~„Szeraf…”~– Ah – kacagott hangosan Blumné. –
66 31| felelt és írt:~„Fertő.”~– Ah! Most meg éppen egy tónak
67 32| az asszony pörét viszi.~– Ah, kegyed milyen újságokat
68 32| Szerafin egyedül maradt. Ah, nem egyedül! Egy egész
69 33| Ragyogó szépség volt.~– Ah, jó reggelt! – szólt hódító
70 33| megírtam az ön nejének is.~– Ah! – kiálta Béla, haraggal
71 33| Szerencsétlenségében nem hagyhatja el.~– Ah, ez nemes vonás tőle.~Mindenki
72 34| szokott rájuk nézni. Ezután, ah, ezután nem fog nekik adni
73 34| levegőváltoztatás miatt.~– Ah, hiszen neked már úri szállásod
74 34| teszem, mert elhittem.~– Ah, te megadod magadat.~– Ne
75 34| méreg eszi őket miatta. Ah, ha én őket így tudnám bosszantani!~–
76 35| hívatlanul jön minden vendég.~Ah, akkor ő is el fog jönni,
|