Fejezet

 1     1|      aranymetszésű könyvecskét nyújtva át Szerafinnek.~– Ah, amit
 2     1|         egészen közönyös volt, e szóra át kezde melegülni.~– Alig
 3     1|               val írni, míg ön ősi „y”-át régen felváltotta a köznépies „
 4     2|             miket az özvegy egész éven át készítget fia számára; mert
 5     2|              mindekkoráig nem adhattam át, mert nem voltak itthon.~
 6     2|                   No ha eddig nem adta át, akkor ezután ne tegye.~–
 7     2|               posztó a ruhám, nem ment át a foga.~– Melyik volt az? –
 8     3|               csak látogatójegyét adja át, az illető szegleten behajtva;
 9     3|           által rábízott ügy.~Az ajtón át hallottakból ugyan annyit
10     3|                elébb anyjának nyújtott át feltöretlenül.~– Csak tartsd
11     3| alkalmatlankodom nagysádtoknak; sietek át hozzá. Magamat alázatosan
12     3|              hogy mit végeztem már; én át is adtam Judit kisasszonynak,
13     3|            most az asszonyhoz jöjjenek át, itt levén az ebéd ideje;
14     5|           Midőn a zászlós diadalíveken át rohant a jajgató néptömeg
15     5|               az első diadalkapun jött át. A nép üdvkiáltása megzendül,
16     5|             ismét egy gondolat villant át agyán, ami rokon a kárhozattal.~–
17     6|              tartotta volna az ablakon át hivalkodva nézegetni, rég
18     6|          afelől semmi hír sem érkezett át.~Sokan a színháztól, akik
19     7|              keresztül és a te kezeden át, meg kell azt tudnia a te
20     7|           ártatlan jó lélek volt, hogy át kellett neki engedni azt
21     7|         hajnalsugár éppen úgy szűrődik át az ákászokon, mint az otthoni
22     7|               az otthoni kerti ablakon át; csak az álmok – azok voltak
23     8|           katonák:~„Jobbra nézz! Balra át! Vállra fegyvert! Indulj!
24     8|            jártak:~„Jobbra nézz! Balra át! Vállra fegyvert! Indulj!
25     8|             magát: „Jobbra nézz! Balra át! Vállra fegyvert! Indulj!
26     8|            partjáról a másikra csapott át, elborítva az összekötő
27     8|               is ég. Csónakon hozattam át magamat.~E szóra Fertőy
28     8|                Fertőy –, a végrendelet át van adva a tiszti ügyésznek,
29     9|             hangos férfibeszéd zajlott át arra a pillanatra, míg az
30    10|               forgatá ki zsebeit, adta át tárcáját, s eközben letámasztá
31    10|               azzal nyílsebesen repült át a folyamon a távol sötétlő
32    10|                 s mosolygó arccal adta át neki az ezerpengőst.~– Tessék
33    11|                gyümölcsfái a kerítésen át nyújtogatják ki csonka,
34    11|               az ellenkezőjébe csapott át; amióta a vár föl van mentve,
35    12|     nagyvilágban őt feltalálhatod, add át neki ez ereklyét, mondd
36    12|   életmelegétől; hasztalan, a kéz hűlt át a halott szív hidegétől.~
37    12|           egyes fekete tömeg szökellne át, de nem bírta a félhomályban
38    14|                Nem azért virrasztottam át annyi álmatlan éjszakát
39    15|            újság az, hogy nem mehetünk át a Vág-Dunán, mert a csónakokat,
40    15|              hogy ha most rögtön engem át nem szállít a városba, az
41    15|              és irtózatos módon. Nekem át kell jutnom a várba!~E szók
42    15|            hogy észrevétlen bejöhet.~– Át akarnék öltözni, mert csurom
43    17|               új fermentációnak adatik át, semmi más, mint hogy a
44    17|               mintha a nyitott ablakon át valaki beugrott volna a
45    17|           kísértetté változtatta volna át.~Egy fehér alabástrom arc
46    19|                volt egy nyílás, melyen át egy homályos folyosóról
47    20|               jó negyed óra előtt ment át a hídon.~Tehát már egy negyed
48    20|           Azután megint Bárzsing vette át a szót.~– Pedig ez hát dohánytermesztő
49    22|             Vándorolt sötét éjszakákon át, mikor más jó lélek aluszik,
50    22|                becsöngettek, s a kapun át eltűntek Béla szemei elől.~
51    22|          bánatból méla keservbe mentek át, szempilláit lezárta a tóduló
52    23|              Egy ádáz gondolat villant át lelkemen.~Ez a fantom engem
53    23|                összeszorult folyosókon át haladtam, utoljára egy csodálatos
54    23|                fényes teremből, melyen át odajutottam.~Ugyanazon rejtélyes
55    23|            pedig hideg borzadály járta át tőle, hogy íme ő egy nőt
56    25|               jön a fagylalt.~– Eléggé át vagyok én már lelkemig fagylalva.~
57    26|               egyik gőzösről a másikra át szokás tekingetni, Melchior
58    26|         örökség. Ezt én nem adtam neki át addig, amíg élt; férfi volt;
59    26|               eltaszított nejének adja át – büntetésül. Judit jól
60    27|               egyik gőzösről a másikra át szokás tekingetni, Melchior
61    27|         örökség. Ezt én nem adtam neki át addig, amíg élt; férfi volt;
62    27|               eltaszított nejének adja át – büntetésül. Judit jól
63    28|            ajtón kilépni látta, melyen át családja vélt meggyalázójára
64    28|           csuklott le, s azokat ölelte át, az pedig diadalmas mosolygással
65    28|        gyöngéden Judit a másik szobába át. – Hiszen itt a másik.~Az
66    29|        folyondár repkény!~Némán nyújtá át a férjének a levelet, mintha
67    30|        eltávozott, Béla rögtön sietett át Judithoz.~– Kedvesem. Volozov
68    30|              lángot.~Hogy ezt tehesse, át kellett karolnia a hölgy
69    31|           király saját kardjával verte át szívét, amiért az endori
70    31|               egy hosszú siralmas időn át. Azalatt nem tett egyebet,
71    32|                 Ha tovább hallgat rám, át fogja látni, hogy honnan
72    33|                kérem kegyedet, olvassa át.~– Rögtön kívánja?~– Utam
73    34|               mindekkorig nem adhattam át. – A másik férjével pedig,
74    35|     visszajöttél, most én megyek amoda át.”~Hogyan fogok előtte megállni?
75    Ut|           letörik, s új fejezetbe csap át. Köztudomású tényeken átugrik