Fejezet

 1     1|        hajtá le szép fejét.~– Talán mégis: – az atyámat.~– Mert már
 2     2|               Az álomjáró is nehéz, mégis elviszi a hold. Holdadnál
 3     2|                Aha! Kaptam valahára mégis egy gyufát a kályha vállán. –
 4     2|          rajta Lávayné. – Lám, hogy mégis akadok valakire, aki azt
 5     3|       hangzó név, de minthogy azért mégis elég országosan hangzó,
 6     3|          alkalmam hozzá.~– De azért mégis nem kellett volna levelét
 7     3|            bátyám; megbocsásson, én mégis nem állhatom meg, hogy elhallgassam.
 8     3|        szólítja meg kegyedet, akkor mégis kell rá válaszolnia.~– Akkor
 9     5|          tüzet látni, és a harangok mégis egyre mondták: „Vész, vész,
10     5|     tartotta vissza, hogy azt tenni mégis gyávaság volna. De íme a
11     7|        lélekhez férő gondolat. – És mégis – Fertőy fenyegetését bevárni
12     8|            Csak magában beszélt, de mégis mintha valakihez intézné
13     8|           hogy „mikor eléred, üsd”, mégis úgy látszik, hogy szükséges
14     9|            bízza” az ő izenetét.~Ha mégis aztán valahogy nagy időközökben
15     9|             az alakokat; de Lávayné mégis megkülönböztetett annyi
16     9|          semmirekellő…”~Bárzsing úr mégis megsokallta az egymásután
17    10|           Valahogy szorítottak neki mégis egy kis helyet.~Hanem a
18    11|             találta hozni, hogy tán mégis jó volna ránézve, ha elhagyná
19    12|          látott, hallott, érzett és mégis eszmélt, s a halál nagy
20    12|             körül.~Ez orvtámadásnak mégis annyi haszna volt, hogy
21    13|           ellen semmi gyanút. Annyi mégis bizonyos, hogy ez minden
22    14|            betegek. Azonban egyszer mégis olyan szerényen, olyan szelíden
23    14|              hogy e nagy sötétségen mégis világít keresztül valami,
24    15|      szerzők tollukra nem fogadták; mégis ott él, ott jár a tősgyökeres
25    15|      gondolatja ez volt: „Anyám! én mégis boldog vagyok.”~A tekervényes
26    15|            a csalódást; hanem azért mégis annyi apró részlet marad
27    15| gondolkozott, hogy mi módon lehetne mégis valahogy a német „Einundzwanzig”-
28    15|             ember ellen nem vét. De mégis csalás, de mégis hamisítás!…
29    15|            vét. De mégis csalás, de mégis hamisítás!… És hátha minden
30    16|             vakmerőkké.~Hanem azért mégis borzalom velük találkozni,
31    16|            nógatta lovait; utoljára mégis csak kell valami emberi
32    16|      Valahára majd csak falut érünk mégis.~– Én nem ültem lovon soha,
33    17|           föld felett jár; de azért mégis halott, és semmi joga az
34    17|           mint ez. Halva vagyok, és mégis élek, hallok, tudok, rettegek…
35    18|             lehetetlen.~Hanem azért mégis megtörtént az, hogy Róbert
36    18|             az még korán volt, hogy mégis jobban utána kellett volna
37    19|          hogy nem felejtem el.~– De mégis kérlek igen szépen, hagyd
38    19|            sem történt.~Hanem azért mégis elszállíták másnap több
39    20|       Kolbay úr köszvényes lábainak mégis elég dolog lett volna megkeríteni.~
40    20|        adott szalmát.~– Pedig azért mégis elmegyek. Felülök a kocsis
41    20|      kegyelmed András gazda. Kolbay mégis el nem tudta gondolni, voltaképpen
42    21|         Szerafinnek.~– Lássa ön, ez mégis valami ajándék öntől. Azt
43    22|          lenni és látni őt most! és mégis úgy óhajtaná azt.~Látni
44    22|       Hogyan?~Talán játék vége felé mégis akad olyan derék ember,
45    23|          melyen ezt el lehete érni, mégis olyannemű volt, hogy Fertőy
46    23|           írjuk alá a békét. Látod, mégis szép élni! Te tudhatod azt
47    23|       lássak, ne halljak semmit. De mégis láttam, mégis hallottam.
48    23|            semmit. De mégis láttam, mégis hallottam. Hallottam szívem
49    24|           mint Bárzsing maga; azért mégis elég gonosz volt abbeli
50    25|            ő szégyene miatt.~Másnap mégis ünnepi köntöst vett magára,
51    25|           pletykáznak, hanem már én mégis bajosan hinném el, hogy
52    25|             csak egy napra.~– Tehát mégis meg fogja látogatni egyszer
53    26|          volt legnagyobb erénye; de mégis lehetetlen az, hogy egy
54    27|          volt legnagyobb erénye; de mégis lehetetlen az, hogy egy
55    28|          van, akkor nem hagyja őket mégis egyedül.~– Uram – szólt
56    28|             az a feleségem.~– Tehát mégis tudja ön, miről van szó? –
57    29|             múlva azt kérdik, hogy „mégis élsz?”~Ma beverik valakinek
58    29|           vagy-e?~– Nem. De az írás mégis oly hasonlatos.~Judit szemei
59    30|             herceg ellen.~Lám tehát mégis vannak esetek, amikor az
60    30|      magához, igen prózai, de azért mégis igen magasztos ügyekben.
61    30|      tehetett volna ellene.~– Tehát mégis Fertőyt fenyegeti valami
62    30|        rákezdi odakinn, az már csak mégis egészen más. Akkor csókolom
63    30|             de a cigány fekete keze mégis csak más valami!~A herceg
64    31|      támasztott magában, hogy hátha mégis annak van igaza.~Láttunk
65    32|           kevélysége, ambíciója, de mégis ambíció volt az, rangviselő
66    34|             hogy ez a kicsiny világ mégis egész világ – ám járja a
67    35|      azelőtt nem volt ott, de azért mégis lehetetlen magam előtt eltagadnom,
68    35|           alakú látogató felől; ezt mégis be kell jelenteni.~Amilyen
69    35|            hagyd rajtam.~– De talán mégis a csizmáiról leverném nagysádnak
70    Ut|       törvénybíránknak.~És én azért mégis maradok a föntebbi állításom
71    Ut|             pártodhoz nem tartozom, mégis nem engedhetem, hogy ez