Fejezet

 1     1|            újabb időkben a zöld kapu egyszerre jelentékeny veszteséggel
 2     1|         inasa.~Venci erre a kérdésre egyszerre elhagyja a mosolygást, s
 3     1|              keresztbe nyúlt pofából egyszerre ez a hosszú meredt szemű
 4     1|     visszajön.~– Hó! – kiált Vencel, egyszerre megint hosszúra kapva a
 5     1|              hogy önt Hargitayék oly egyszerre szándékosan kerülni igyekeznek.
 6     2|       ajtóban találkozott. Mindkettő egyszerre nyújtá egymásnak kezét.~–
 7     4|           útról a keskeny hídra ért, egyszerre összeszorult. Itt már erősen
 8     4|           harminc ölnyi hosszúságban egyszerre leszakadt, s hölgyeivel,
 9     5|          Kétszázharminc ember bukott egyszerre a letört híddal a víz alá.~
10     5|          kivehető a part felől. Most egyszerre valami nagy, erős kiáltás
11     5|          végigborzong valami. Azután egyszerre csendesség lesz, csak a
12     5|      mosolyát árasztja reájuk. Ekkor egyszerre félbeszakad a zene, megáll
13     5|            vagy meghal. Hanem azután egyszerre elmúlt minden mosolygás,
14     5|             E szivárványos glóriából egyszerre mintha egy égből alásuhanó
15     5|       lélegzetvevésre; így együtt és egyszerre szállt a két alak a vízfenékre,
16     7|         szerencsétlen szülői egy nap egyszerre oly gyászos halállal kimúltak.
17     8|               Nem éppen sokat, hanem egyszerre csak egy cseppet, aztán
18     8|            városban és benn a várban egyszerre megpördültek a dobok. Veszély
19     8|         városház tornyai; hat torony egyszerre. Csak a hetedik állt még
20     8|             Állj! Ki vagy? – hangzik egyszerre a lovak előtt.~Az utazó
21     9|              Bárcsak a Béla ne volna egyszerre három helyen, hanem inkább
22     9|             az nem történt – sietett egyszerre felelni mind a két öcsémuram;
23     9|          egyetlen fia életéért, most egyszerre lángoló orcával kérdezé
24     9|              embert! – tört aztán ki egyszerre, az anyai düh szikrázó hevével,
25     9|             egészet eltagadni?~Tehát egyszerre csak elváltoztatá eddigi
26    10|             Bárzsing nem sejthetett. Egyszerre félbeszakított minden barátságot.~–
27    11|             közelebb, mind közelebb, egyszerre aztán hirtelen alácsap,
28    11|      veszélyt nem is számítva, akkor egyszerre félbeszakított minden beszélgetést,
29    12|             szó kiáltott rájuk; arra egyszerre megindultak nagy csörtetéssel –
30    13|            annyi vendéget nem látott egyszerre ez a kastély; még Mátyás
31    13|               s odatekinte. Bárzsing egyszerre ráismert.~– Szervusz Béla!
32    14|      fürkészte körül a szoba zugait.~Egyszerre megpillantott a könyvszekrény
33    15|        vastag marhabél volt az, mely egyszerre felduzzadt a fúvásra; akkor
34    15|              csónakot, a tomboló hab egyszerre felfordította volna azt.
35    15|          szemberohan, sokáig kitart, egyszerre megáll, s megint megfordul.
36    15|            lőhették, ha észreveszik.~Egyszerre valami sötét tömeg közelíte,
37    15|               Amint e töprengéseiből egyszerre felpillantott, éppen Béla
38    16|              levegőt, hogy a nyárból egyszerre ősz lett. Hideg, borongós,
39    16|    pelyhekben kavargott, s eltakarta egyszerre a zöld mezőt.~Judit keble
40    16|           világította meg a sötétet.~Egyszerre egy kerek térre jutottak,
41    16|         odafutott a fához, s kedélye egyszerre felelevenült.~– Igen, igen,
42    16|           kendőt szétnyitá homlokán, egyszerre mindannyian felkiáltának: –
43    16|            karjai közé jutott: akkor egyszerre összeroskadt, s élettelenül
44    17|    galvánütés, úgy futotta be a hang egyszerre minden idegét.~A halottak
45    18|             fogantyúkkal, sőt inkább egyszerre igen okos asszony lett megint;
46    19|               melyet amint fölemelt, egyszerre nagy hirtelen visszabocsátott
47    21|         Lótusz! Hát lótusz – sietett egyszerre herceg és kertész megfelelni,
48    21|           minden egyiptomi királynét egyszerre menthetlenül agyonzúzott,
49    23|           ismerőssel ábrándozik, míg egyszerre átcsap az ízlése megint
50    24| fülemilefészket.~– Csudálom, hogy ön egyszerre olyan jóakarójuk lett.~–
51    26|             s Judit halálsápadt lett egyszerre, midőn anyósa mellett Fertőyt
52    26|             nagyobb botrány lesz, ha egyszerre elhagyva régi asszonynevét,
53    26|            férfilépteket, s e neszre egyszerre magánkívül ragadta az elfojtott
54    27|             s Judit halálsápadt lett egyszerre, midőn anyósa mellett Fertőyt
55    27|             nagyobb botrány lesz, ha egyszerre elhagyva régi asszonynevét,
56    27|            férfilépteket, s e neszre egyszerre magánkívül ragadta az elfojtott
57    28|        indulatkifejezésű arc tekinte egyszerre rá.~Fertőy el volt sápadva,
58    28|              megtalálta rajta, akkor egyszerre két kezével megkapta a fiatal
59    30|        gonosz escamotage volna, mely egyszerre elcserélné a fehér galamb
60    30|           villámvakított, takarta el egyszerre két kezével szemeit, és
61    31|         szokott meg minden ismerője, egyszerre ábrándos, túlmagasztalt
62    32|               és úgy fogunk kiabálni egyszerre, hogy szomszédok, utcán
63    32|          asszonyának ambíciója. Most egyszerre kiesett ön szerepéből. A
64    33|         olyan nagy szobákra, amikben egyszerre ezer ember hallgatja egymás
65    33|   fiataloknak ismert a világ, s amik egyszerre csak azzal lepik meg ismerőseiket,
66    33|            úgy érzé magát, mint akit egyszerre pokolból a mennyországba
67    34|         régit.~Gyászruhát, szerelmet egyszerre letettek. ~Minek jön az
68    34|              jobban, mint ő?~Ha csak egyszerre betoppanna, mikor legjobban
69    34|          morzsánként, amit a mennykő egyszerre szétzúzott, s beleedződtetek
70    35|               bár tenné azt gyorsan, egyszerre, egy szembehunyás alatt;
71    Ut|          mely egy irányban megindul, egyszerre csak más irányt vesz; az