Fejezet

 1     8|        legrosszabbul, akinek ha Kapor András uram megmutatja, hogyan
 2     8|      becsörtetett a várudvarra, Kapor András uram nagy munkában volt
 3     8|               fuvarozván.~Azzal Kapor András uram hirtelen féljobbot
 4     8|         neveznek, s akik között Kapor András uram volt az orákulum.~Bárzsing
 5     8|       tizenkettőt éppen mostan. Kapor András uram pedig igen nagyhitű
 6     8|            élén jártak, keltek; Kapor András uram is lecsatolta állára
 7     8|           utcában ütött ki!~Ott Kapor András uram háza van, otthon felesége,
 8     8|           legénység! – vezényle Kapor András uram, s néhány pillanat
 9     8|               oly hangosan sír.~Kapor András uram a pavilon tetőgerincén
10    13|               a fuvaros ezúttal Kapor András uram volt.~Onnan a felvidékről
11    14|            isten! – fohászkodék Kapor András uram. – Azért jöttem a tensasszonyt
12    14|         városba egy cselédemet?~Kapor András uram egy kicsit neheztelt.~–
13    14|               arra mindjárt felhőkölt András gazda; valamit mondott nagy
14    15|                      A „muszáj”~Kapor András uram nem tudta ugyan kitalálni,
15    15|             közeledő viharra tekintve András gazda. – Ha egy kicsit zavaros
16    15|        Odabenn gyertyavilág volt már. András gazda hátraszólt Judithoz:~–
17    15|          jegenyefák zenekarának, amíg András gazda odabenn komájával
18    15|               A muszáj halhatatlan!~… András gazda azonban visszaérkezett.~
19    15|         gyékény alá dugván, így szólt András gazda Judithoz:~– Hát a
20    15|               is.~– Azután – folytatá András gazda –, a komám beszéli,
21    15|          Judit.~– Itt a gazda – monda András.~– Az istenre kérem kegyelmedet –
22    15|               Ekkor azonban már Kapor András gazda kitört a szóval.~–
23    15|            közepére; azután ment csak András gazda lovait, szekerét száraz
24    15|            Rövid idő múlva visszatért András; a ladik is ki volt tatarozva.~–
25    15|            elkezdte csizmáit lehúzni. András gazda hasonlót tett.~Azután
26    15|     legelőször beszállt a vén halász; András tartotta azalatt a kötelet,
27    15|            azon pillanatban elmeríté.~András fél kezével egy vízbe hajló
28    15| belekapaszkodott a lehajló törzsbe, s András segítségével a partra jutott.~
29    15|        hányódott a víz színén tovább.~András egy ideig még kiáltozott
30    15|        tátongó halálszemű ablakokkal.~András úgy sietteté a maradozót: „
31    15|             innen, menjünk! – sürgeté András az elmélázót, s elvonszolta
32    15|               értek; azok között volt András gazda háza.~Kapor András
33    15|              András gazda háza.~Kapor András uram felesége az idén meghalt,
34    15|               csendesen! – csitítá őt András. – Nem kell lármát ütni,
35    15|            csak akkor jött elő, mikor András tudatta vele, hogy észrevétlen
36    15|      bereteszelte maga után az ajtót; András gazda pedig újra előszólítá
37    15|              s Judit kiszólt rajta:~– András gazda!~– Parancsol a tensasszony? –
38    15|             merevséggel kérdé tőle:~– András gazda! Van kegyelmednek
39    15|              egy hányt-vetett kardja?~András csak bámult, mintha azt
40    15|             nem vagyok egész katona.” András csak akkor csapta össze
41    15|             ember.”~Hogyne lett volna András gazdának kardja? Saját nemzetőri
42    15|           Miket nem ér meg az ember!”~András gazdának természetes gyors
43    15|               nótára veregette össze.~András gazda nemsokára kijött utána,
44    15|              a te kotyvalékod – monda András gazda, miután maga is bizonyossá
45    15|             mi tetszik, tensasszony?”~András gazda rettenetes dühbe jött.~–
46    15|              zárva a szádat!~– Ej no, András bátya, nem kell a leányt
47    15|               engedem, aki lelke van.~András gazdának csak egy kis invitáció
48    15|         Katica elszaladt a konyhából; András gazda pedig majd a földhöz
49    15|               nagyon jól történt így.~András gazda pedig, mikor készen
50    15|                ahogy férfiak szokták.~András gazda folyvást elégülten
51    15|               ment, amerre a többiek.~András gazda sokáig utánanézett.
52    16|             szabad szaporítani.~Kapor András, bár soha nem kérdezte,
53    16|             ki nem telik.~Azért Kapor András semmi ellenvetést nem tett,
54    16|           szállnia a szekérről, Kapor András úgy emelgette le karjai
55    16|               parasztleány, kit Kapor András elhozott magával Pestről,
56    16|    viszontagság össze ne törje.~Kapor András maga se tudta, merre mennek.
57    16|        Menjünk-e még odább? – kérdezé András hátrafordulva.~– Csak tovább,
58    16|            Mindjárt ott kell lennünk.~András alig engedte lovainak, hogy
59    16|              arra, már közel vagyunk.~András fejet csóvált, s azontúl
60    16|           gyanús.~– Csak siessünk, jó András, siessünk; ez kutyaugatás,
61    16|             falunak kell lenni közel.~András megrázta búsan a fejét,
62    16|        reszketett minden tagja.~Kapor András gyorsabb kocogásra nógatta
63    16|       keresztül tensasszonyom – kérdé András –, mikor valaha itt járt?~–
64    16|             tudok menni gyalog.~Kapor András megfogadta a szót, kifogta
65    16|           azután fölkelt megint, hogy András figyelmezteté: hideg a kő,
66    16|             én emlékezem. Vigyen oda.~András odavitte a nőt, s le hagyta
67    16|              pedig ha úgy tudná, mint András, hogy az a kettős karó,
68    20|                Frissen, frissen Kapor András uram! Hányja le hirtelen
69    20|                  Adjon isten – felelt András gazda a nem is mondott „
70    20|            amint porzik az úton.~– No András, most már se kocsit, se
71    20|             részeg! Hajtson kegyelmed András gazda. Kolbay mégis el nem