Fejezet

 1     1|             Zeleji.~– Ön is elvenne tőle valamit, de amit éppen nem
 2     1|             az az „illető”. Kitelik tőle. Mindezek után Hargitay
 3     1|         Juditnak volt mit hallgatni tőle. „Egy ilyen emberhez akarsz
 4     2|         siető barátjának, ezt kérdé tőle:~– Lemondtál-e a holnap
 5     2|        nádornak, mikor azt kérdezte tőle: minő reményei vannak a
 6     2|         vagyok, de nincs bátorságom tőle megkérdezni, hogy elbír-e
 7     3|      megkaptad azt az urat? – kérdé tőle Hargitay, pipáját szája
 8     5|         János magában számítgatja a tőle távol történtek folyamát.
 9     5|      rándulástól az üldöző elmaradt tőle, s többé nem fogózott belé; –
10     7|    szolgálatot, amit az ember várna tőle; sem az a toll, mely a kalapokat
11     7|         Bélához sem nőül menni, sem tőle elválni nem akar, akkor
12     8|    útlevelét láttamozták; kérdezték tőle, mi történt a városban,
13     9|       fegyvert, nem fogok reszketni tőle; – én pedig nem fogom önt
14    10|            hozok kegyednek izenetet tőle.~Judit mosolygott e szóra,
15    10|           istennel szabadulni akart tőle, de Bárzsing úrban olyan
16    10|    természet, amit a lábában elvont tőle.~Vacsorálni átment Melchior
17    11|            azt csak nem kívánhatták tőle, de nem is tette volna.~
18    13|  megcsókolta, és azután azt kérdezé tőle:~– Hogy jöttél te ide?~–
19    14|              amit Judit kívánni fog tőle.~– Megígéri ön, mindenre,
20    15|           hagyom magamat rettenteni tőle: akkor a másik veszély bizonyosan
21    15|             nyers merevséggel kérdé tőle:~– András gazda! Van kegyelmednek
22    15|      kegyetlen volt, hogy elfordítá tőle arcát, nehogy rá találjon
23    17|             szem!~Béla nem irtózott tőle. Odahajolt a kísértő rém
24    18|    egyébiránt mindent megtett, amit tőle várnunk lehetett.~Mikor
25    18|            néhány ölnyi távolságban tőle, s mindannyiszor láthaták,
26    21|          mit dolgozik, s kérdezgeté tőle, mi ennek a virágnak a neve,
27    21|         csak Fertőy meg akart tudni tőle; ki eleinte csak arra szorítkozott,
28    22|            nem engedné azt; elvenné tőle az esernyőt, s tartaná fölötte
29    22| ismerőseinek férje levelét, melyben tőle és az élettől búcsút vesz.
30    22|       udvarlói kezdenek elmaradozni tőle. Látott gúnyos arcokat szemközt
31    23|            Fertőy egy kicsit fázott tőle, s elsőséget adott azon
32    23|        szórva. Örökre megmenekülnék tőle, sohase jönne többé vissza.~
33    23|            mintha meg kellett volna tőle kérdeznem: ,Hogy akarsz
34    23|        nyakravaló.~Én azt kérdeztem tőle: ,Ha aludni akarsz, miért
35    23|            hideg borzadály járta át tőle, hogy íme ő egy nőt vett
36    24|             számadásokat követeltek tőle.~Még ugyan tekintélye és
37    25|            beszélni; írásban veszem tőle, hogy Béla nevét nem fogja
38    25|         Hargitay-családét veszem el tőle, s együtt fogjuk őt elő.
39    26|        ismerős négy falat, hogy fél tőle megválni, s azt képzeli,
40    26|    gondolatját sem lehet elrabolnia tőle; hogy az az ember, akivel
41    26|                Átlátom, és megválok tőle.~– És akkor mi nevet fog
42    27|        ismerős négy falat, hogy fél tőle megválni, s azt képzeli,
43    27|    gondolatját sem lehet elrabolnia tőle; hogy az az ember, akivel
44    27|                Átlátom, és megválok tőle.~– És akkor mi nevet fog
45    28|         annyiszor hasztalan kérdezé tőle. E sebhely egy pillanat
46    29|            írt, aligha ki nem lelné tőle a hideg e békeszerető időben,
47    29|         írását, sok levelet hordtam tőle a tekintetes úrnak, mikor
48    30|             a páholyba, búcsút vett tőle, s lement a kaszinóerkélyre,
49    30|            benső remegéssel kérdezé tőle:~– Béla! Komolyan beszél
50    30|          magát ön előtt, és nem fél tőle, hogy reá tapos. Isten önnel
51    30|          most is sáros minden körme tőle. Nézzed, mily patriarkális
52    31|          ajtóig; Blumné ott elvette tőle, s a viszontlátás örömétől
53    31|             Nos, hát mit kérdezzünk tőle? Akarják tudni kegyetek,
54    31|    Talleyrand írása. Nos, kérdezzen tőle asszonynéném valamit; akármit,
55    31|           nem akar hinni? Kérdezzen tőle valamit.~– Mit kérdezzek?
56    31|             ád. No ma nem kérdezünk tőle semmit.~A kis Finanzratné
57    31|       feleségéhez, hát én követelem tőle, hogy ő azt a csodát azért
58    32|          értem, hogy miért válsz el tőle; akkor azt nem értem, hogy
59    32|          tudom, hogy miért válsz el tőle.~Szerafin elég szerencsétlen
60    33|         nevetett.~Béla nem kérdezte tőle, mit nevet, kiválogatta
61    33|             nem az enyém, megváltam tőle, mielőtt be lett volna piszkolva.”~
62    33|            el.~– Ah, ez nemes vonás tőle.~Mindenki elismeré, hogy
63    34|        midőn Béla e szóval vált meg tőle: „önnek rossz szíve van”,
64    35|       állani? – Meg nem bocsát; azt tőle nem várhatom, s annyira
65    35|            se.~– Mit tetszik akarni tőle?~– „Tőle” semmit; „vele”
66    35|             tetszik akarni tőle?~– „Tőle” semmit; „vele” szinte semmit;