Fejezet

 1     8|           legrosszabbul, akinek ha Kapor András uram megmutatja,
 2     8|         becsörtetett a várudvarra, Kapor András uram nagy munkában
 3     8|       evolúciókat, s megvárta, míg Kapor uram a szakaszával ismét
 4     8|              Álljon meg egy szóra, Kapor uram.~– Őrmester, őrmester.
 5     8|         Igenis, igenis, így lévén.~Kapor uramnak nagy kedve volt
 6     8|      használni.~– Valamire akartam Kapor uramat felszólítani.~– Parancsolatjára
 7     8|        állván.~– Megvannak a lovai Kapor uramnak ugye?~– Igenis,
 8     8|           szeretnék Tatára utazni.~Kapor uram kinyújtott puskája
 9     8|            el engemet a szekerével Kapor uram?~– Kész lévén.~– Hát
10     8|  szekeremmel nem fuvarozván.~Azzal Kapor András uram hirtelen féljobbot
11     8|           Az ilyen bámulókat aztán Kapor uram meg a többi jókedvű
12     8|            neveznek, s akik között Kapor András uram volt az orákulum.~
13     8|       Bárzsing úr eltűnt a térről, Kapor uram izzadt tovább; megmásíthatlan
14     8|          tizenkettőt éppen mostan. Kapor András uram pedig igen nagyhitű
15     8|    csapatjaik élén jártak, keltek; Kapor András uram is lecsatolta
16     8|    Megyercsi utcában ütött ki!~Ott Kapor András uram háza van, otthon
17     8|            hogyan pusztul el mind?~Kapor uram csendesen sóhajta,
18     8|             családunk; mindenünk?”~Kapor uram észrevette a nyüzsgést,
19     8|    tetejére, legénység! – vezényle Kapor András uram, s néhány pillanat
20     8|           otthon oly hangosan sír.~Kapor András uram a pavilon tetőgerincén
21    13|         után.~Az a fuvaros ezúttal Kapor András uram volt.~Onnan
22    13|         vissza, s hajtsunk utánuk.~Kapor uram feltolta a kalapját
23    13|            ugye? – kérdé nyugodtan Kapor uram.~– Különben főbe lőlek!~
24    13|         volt a szekérről a földön; Kapor uram úgy kilökte a fél könyökével
25    13|        állt; mire felszedte magát, Kapor uram szekere már a távol
26    14|            a megszólítóra.~– Ön az Kapor bácsi?~– Rám ismert a tensasszony? –
27    14|          azt mondta, jobban hajtsa Kapor bácsi azt a hintát; felhajtsa
28    14|            az isten! – fohászkodék Kapor András uram. – Azért jöttem
29    14|            városba egy cselédemet?~Kapor András uram egy kicsit neheztelt.~–
30    14|           rá várok.~– Köszönöm, jó Kapor bácsi, áldja meg az isten.~–
31    14|           művészet font homlokára.~Kapor uram olyan jól volt szoktatva,
32    14|          batyu; csak egyedül jött.~Kapor uram meg akarta előzni a
33    14|           isten jó reggelt, húgám! Kapor Andrást keresed ugye? En
34    14|            szegény emberek leánya.~Kapor uram aztán rendén megitatta
35    14|     ülésben kapaszkodó fehérnép.~– Kapor bácsi, nem tévedtünk mink
36    14|              dörmögé pipája mellől Kapor uram –, aztán ne félj semmit –
37    14|          jól teszed – hagyá helybe Kapor uram, s hogy még csak kísértetbe
38    14|           szeméből, maga kezdte el Kapor uram sok földet bejárt viszontagságait
39    14|         állt meg kívül a csárdánál Kapor uram egy rövid itatóra;
40    14|            a kútnál vízzel – monda Kapor uram, s tetszett neki nagyon,
41    14|         engem nagyon megvigasztal.~Kapor uramnak kiesett a pipa a
42    14|            Judit volt maga.~És ezt Kapor uram mindekkorig észre nem
43    15|                         A „muszáj”~Kapor András uram nem tudta ugyan
44    15|     hírével.~A faluvégi csárdáknál Kapor uram csak úgy beszélt Judittal,
45    15|        Bátorkeszin alól már letért Kapor uram a rendes járt útról,
46    15|           s leszállva a szekérről.~Kapor uram aggodalmas tétovázással
47    15|          fel s alá a szobában, míg Kapor uram jelentékeny taglejtésekkel
48    15|           fogta. Ekkor azonban már Kapor András gazda kitört a szóval.~–
49    15|            volt András gazda háza.~Kapor András uram felesége az
50    15|        magához térve, sietett haza Kapor gazdához.~Egész úton azon
51    16|       éjjel elindult a hosszú útra Kapor Andrással, ki azt ígérte
52    16|            nem szabad szaporítani.~Kapor András, bár soha nem kérdezte,
53    16|       pedig ez ki nem telik.~Azért Kapor András semmi ellenvetést
54    16|      kellett szállnia a szekérről, Kapor András úgy emelgette le
55    16|     pirospozsgás parasztleány, kit Kapor András elhozott magával
56    16|       viszontagság össze ne törje.~Kapor András maga se tudta, merre
57    16|           rajta a sivatag félelme.~Kapor uram csak a fejét csóválgatta;
58    16|           reszketett minden tagja.~Kapor András gyorsabb kocogásra
59    16|  kétségbeesett meggyőződés hangján Kapor uram.~Juditnak új erőt kölcsönzött
60    16|        majd el tudok menni gyalog.~Kapor András megfogadta a szót,
61    16| előházainál meglepte ez a gondolat Kapor Andrást, amint egy kerítés
62    20|    megállapodva, a szekér gazdája, Kapor uram, elkezdé arról a rőzsekötegeket
63    20|      ereszteni.~– Frissen, frissen Kapor András uram! Hányja le hirtelen
64    20|        hogy milyen az a kurta vas! Kapor uram! Siessen azokkal a
65    20|          arra sem akart várni, míg Kapor uram hazamegy a szekerével,
66    20|           helyet szorított magának Kapor uram mellett. – Hajtson