Fejezet

 1     1|           mosollyal üdvözli.~– Hozta isten. Már kétkedtem önben, hogy
 2     2|             s egy óra alatt kegyetek isten és ember előtt férj és nő
 3     2|     olvashassa minden ember.~– Hozta isten! – szólt kacagva Pusztafi
 4     2|       elvetetted – szólt Pusztafi.~– Isten kezében van az és Juditéban –
 5     5|         midőn szemei megpillanták az isten szép világát, midőn egy
 6     6|         fogja előtte megőrizhetni.~– Isten önnel a viszontlátásig.~      ~
 7     7|            lakó koldusasszony.~És az Isten!~      ~Ki hinné azt, mennyi
 8     7|             fogsz rám és szeretsz. – Isten veled, s az én örök szerelmem.
 9     8|          Maga az, édes lelkem? Adjon isten! Ilyen adta semmiházia!
10     8|          prófuntkomisszárius? No hát isten hírével. Lásson dolga után.”
11     8|       menyegzője után való napon. Az isten rendelte így.~– Hiszen ha
12     8|              már nagyon sok.~– Ha az isten azt mérte ránk!~– Jól van,
13     8|            édes lelkem. Áldja meg az isten. Lássa, hogy megcsúfoltak!
14     8|        lecsillapítani.~– Boldogságos isten – évődék a tisztes asszonyság
15     8|              könnyeiben.~„Teremtő úr isten! Mit hoz a te haragod még
16     8|           városnak fordítja a tüzet! Isten irgalmazz!~Néhány perc múlva
17     9|              szakadt imáját, hogy az isten őrizze meg, védje meg, vezesse
18     9|         Béláról? Mondják meg hát, az isten is áldja meg.~Fiskális öcsém
19    12|         Bajtárs, szép temetésed van. Isten veled.”~A máglya reggelig
20    13|              és fejem fölött volt az isten, ki a víz fenekén is megőrzött
21    13|         magam kívántam, rám mérte az isten, s én elvállalom azt. Tudtam
22    13|      robogott; a cseléd egy „megáldj isten”-t kiáltott utánuk, s sokáig
23    13|             ölni téged is, magam is. Isten úgy legyen lelkemnek irgalmas…~–
24    14|   szelídített hangulattal.~– Adná az isten! – fohászkodék Kapor András
25    14|            Kapor bácsi, áldja meg az isten.~– Istennek ajánlom.~A szekeres
26    14|          elgondolta magában: „Boldog isten, milyen forgandó a világ!”
27    14|          messziről köszönté.~– Adjon isten jó reggelt, húgám! Kapor
28    14|          ugye? En vagyok az.~– Adjon isten kigyelmednek is – szólt
29    15|               se víztől. Hát menjünk isten hírével.~A faluvégi csárdáknál
30    15|       előttünk álló veszedelembe, az isten megsegíthet és keresztülvisz
31    15|                akkor meg kell lenni. Isten akárhová tegyen is bennünket.~
32    15|               kit áldjak, ha egyszer isten a veszedelemből kisegít.~–
33    15|        elmerülni. Már most induljunk isten szent hírével.~Judit a magával
34    15|           kegyes csalás az, mely sem isten, sem ember ellen nem vét.
35    16| keresztültörtetni rajta, hanem azért isten neki.~A vízre vékony hártya
36    17|      vadászok. Holnap újra kezdődik. Isten őrizz.~A puskaagy csörrenése
37    17|         hallok, tudok, rettegek… Óh, isten! isten!… Nem segítesz-e
38    17|          tudok, rettegek… Óh, isten! isten!… Nem segítesz-e rajtam
39    17|              gondolattal, hogy nincs isten sem itt, sem amott…~…… Egy
40    17|              lelki béke kútforrása: „Isten mindenütt jelen van.” Azután
41    17|           volt istennel a pusztában! Isten engedte, hogy az „ember”
42    17|             ránk. Őrizni foguk, mint isten ajándékát.~– Küldj az orvosért.~–
43    20|              fuvarba rögtön.~– Adjon isten – felelt András gazda a
44    20|             sem hallott.~– Ah! Adjon isten édes lelkem. Csakhogy egyszer
45    20|              asszony, hogy megver az isten ebben az utamban; ugyan
46    21|            Volozov muszka herceghez.~Isten látja lelkemet, nem azért
47    21|           jól ismerjük azt.~– Bizony isten nem tudok róla semmit. Ez
48    21|          felmerült, mint egy tengeri isten, hínárral és sásliliommal
49    25|       esztendeje, hogy láttuk! Hozta isten; éppen jókor érkezett. Nálunk
50    25|        számítom. Azt mondom, hogy az isten áldja meg érte. A dinnye
51    25|           Megteszi, édes jó uram? Az isten áldja meg érte.~– Hogyne
52    25|              hogy ne menjen, mert az isten nem ad szerencsét annak,
53    25|               ahogy kegyed mondá. Az isten megvert azért a gondolatért,
54    25|   felpattanva Lávayné, s félvállról „isten megáldjá”-t dörmögve a hadastyánnak,
55    26|               Ez volt a büntetés. Az isten büntetése egy szenvedő anya
56    27|               Ez volt a büntetés. Az isten büntetése egy szenvedő anya
57    28|        lásson, ne halljon semmit. Az isten irgalmára kérem önt; ne
58    28|           megmondták, hogy megver az isten a saját kezemmel. Minek
59    29|               neve mocsoktalan marad isten és ember előtt.~– Csak a
60    30|              is lesz végezve.~– Most isten önnel. Menjen a kastélyba
61    30|            fél tőle, hogy reá tapos. Isten önnel Béla.~Most mind a
62    31|     veszíteni a fiamat. És miután az isten megszégyeníté őket, most
63    31|        gyermeknek ott, s megverné az isten, ha valamelyikünk iránti
64    31|           közül ő az az egy, akin az isten csodákat tett, hogy egy
65    32|               mondhatta neki: „Hozta isten, édes bácsi! Ezer éve hogy
66    35|       csizmámról le akartál verni. – Isten áldjon.~Azzal eltávozott.~      ~