Fejezet

 1     2|       körszakállt növelne, össze lehetne őket téveszteni.~Pusztafi egész
 2     2|                  mint a Dunába hajigálni őket, ha maguktól nem ugranak.~–
 3     2|                  Deliségükért elszeretik őket a lyányok anyjuktól; s nagy
 4     2|                egy nap meg nem látogatta őket, most eltagadják magukat
 5     5|                 előre. Egy lovas utoléri őket. Egy szót mond nekik, arra
 6     5|                  volt náluk: – megelőzte őket.~De vajon útban vannak-e?~
 7     5|         Csáklyával kezében addig kereste őket, míg rájuk talált. A lyányka
 8     5|               tartá kedvesét, nem lehete őket egymástól elválasztani.~
 9     5|           elválasztani.~A költő kiemelte őket erős karjaival mint két
10     5|            bölcsőbül, s azután lefekteté őket a menyasszonyi ágyba: a
11     6|                  még halva sem láthattam őket. Megváltak tőlem haraggal;
12     6|                   s a hevült zaj kísérte őket; a kétségbeesett rettegés,
13     7|                  országcímerrel; kezdték őket csillag alakúra is idomítani,
14     8|                 kicsúfolt; alig lehetett őket lecsillapítani.~– Boldogságos
15     9|                 küldik a várfalnak, hogy őket lőjék, ha lőnek; nem jó
16     9|                 mindjárt ott marasztotta őket. „Van itt még uramöcsémék
17     9|                haraggal visszautasította őket.~– Menjenek önök vissza.
18    12|               harc viszálya összeterelte őket; mikor már vége volt mindennek,
19    12|              rejteküktől; az is meglátta őket, s hirtelen feléjük nyújtá
20    13|                 Vidámnak; el ne cserélje őket, mikor befogja, mert akkor
21    13|                   Nem én. Sohasem láttam őket.~– A kocsis Lávay Béla,
22    13|                  utánuk?~– Én meg akarom őket menteni.~– Vagy talán „hátrafelé”
23    13|                 Csak egy erdő takarta el őket még az utazóktól.~Midőn
24    13|           dárdáikról messziről meg lehet őket ismerni; fonott szíjkorbácsa
25    15|                hadjárata: e szó kineveti őket: „a muszáj sohasem fullad
26    15|          ellenkező roham vissza ne verje őket a parthoz. Az a reménységük
27    16| keresztülbaktatott az úton; meg lehetett őket számlálni, amint egymás
28    16|                  csak a téli éhség teszi őket vakmerőkké.~Hanem azért
29    18|                 Ne tégy ilyeneket. Hagyd őket magukra.~– Hátha valaki,
30    19|             változással.~Pusztafi hagyta őket dühösködni.~Egyszer egy
31    22|               lehetnek azok? Hogy hívják őket név szerint? Mi okért tapsolnak?
32    22|           gyanakodó szemmel mustrálgatta őket: vajon melyik lesz az, mely
33    22|                 egymást elosztani tartja őket, és amellett arca életvidám,
34    24|                jó tervem. Én tudni fogom őket kényszeríteni, hogy bevallják
35    24|              akkor aztán kezemben tartom őket. Akkor azt fogom mondani
36    24|                  képesek. Azzal, hogy én őket feldicsérem, nem szűntem
37    25|                adott, s azután kikísérte őket az útig, s ismét visszatért
38    25|             Judit és Fertőy között, mely őket az apai örökség miatt ellentétbe
39    26|      láthatatlanok; csak az az egy lássa őket, aki általuk illetve van.~
40    26|               foghatta fel.~– Bocsásd be őket.~Az ajtó rányílt, s Judit
41    27|      láthatatlanok; csak az az egy lássa őket, aki általuk illetve van.~
42    27|               foghatta fel.~– Bocsásd be őket.~Az ajtó rányílt, s Judit
43    28|           tudomása van, akkor nem hagyja őket mégis egyedül.~– Uram –
44    28|                szeme előtt; fel is adják őket százszor, hanem a hatóságok
45    29|                 ha nagy tisztelet akarja őket érni, a múzeumba, hol a
46    29|               felülkerült, s most neveti őket, mint ábrándos bolondokat.
47    29|          olyankor a végtelenig mulattatá őket statisztikai és kémiai tanulmányokkal,
48    29|                  csípetni, nem hajtja el őket, nem tekint félre, vár csendesen
49    30|               így egymással szembeállítá őket. A csigaút úgy hozta, hogy
50    31|               Pesten laknak, s nem híják őket többé Perflexéknek, hanem
51    31|               mindent.~– Akkor ugyan kár őket életükben annyit fárasztani
52    31|            miután az isten megszégyeníté őket, most konkolyt akarnak hinteni
53    32|                 városban megpillanthatja őket valaki. Aztán az is rosszul
54    33|                  hogy az ajtó elválasztá őket egymástól, úgy kacagott
55    33|                asszonyságnál.~– Legyőzte őket; leverte őket! A sárga földig
56    33|                   Legyőzte őket; leverte őket! A sárga földig verte őket.
57    33|               őket! A sárga földig verte őket. Úgy morzsolta őket össze,
58    33|                verte őket. Úgy morzsolta őket össze, ahogy mi nem is álmodtuk.
59    33|                  akkor ő jobban gyűlölte őket, kicsalta a rókákat odúikból,
60    34|           börtönsírjaikból, s visszaadta őket családjaiknak.~Mennyi ünnep
61    34|             kiben bíznak, hogy nem fogja őket lenézni, elutasítani, nem
62    34|             szorulsz rájuk. A méreg eszi őket miatta. Ah, ha én őket így
63    34|              eszi őket miatta. Ah, ha én őket így tudnám bosszantani!~–
64    35|               tanácsosnak egyedül hagyni őket ilyen kinézésű alakkal;