1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2084
Fejezet
501 9| vállmozgatással eléállt, hogy no azt nem mondta Bárzsing, hogy Béla
502 9| cifrán illusztrálva, s hogy nem először mondhatta már el
503 9| amit mondott. Minthogy önök nem merték Bélát védelmezni,
504 9| védelmére szembe álljon, nem tanácslom, hogy az anyjával
505 9| fusson a lábasból a tej. Ha nem voltak önök férfiak, mikor
506 9| azt az embert magam is. Nem repül ki innen a víz közül.~
507 9| soha egy kávéház belsejét nem látta még, személyesen beront
508 9| a világ minden kincse rá nem bírta volna, hogy egy reggelit
509 9| egyensúlyozott piramidba rakva.~– Nem ismeri ön Bárzsing urat?~–
510 9| egyensúlyozva kezében –, nem adósa az asszonyságnak Bárzsing
511 9| asszonyságnak Bárzsing úr?~– Nem. Miért?~– Mert amint azt
512 9| azzal kieblábolt a kisajtón. Nem hiszem, hogy utolérje az
513 9| várkapun bement. De utol nem bírta érni.~Mikor a várkapuhoz
514 9| akarok menni a várba.~– Nem lehet már.~– De nekem be „
515 9| volt mondva, hogy az őr nem állhatott ellent annak,
516 9| mert neki a vártát elhagyni nem szabad.~A várkormányzó kapujában
517 9| várkormányzó kapujában álló őrök nem tudtak magyarul. Bihari
518 9| volt mind a kettő. Lávayné nem tudta velük megértetni,
519 9| hogy üljön le.~– Köszönöm, nem pihenek, míg azt, amiért
520 9| azt, amiért idejöttem, be nem végezém. Én csendes, békés
521 9| e tárgyban.~– Óh, uram, nem vizsgálatért jöttem én és
522 9| vizsgálatért jöttem én és nem holnapi dolgokért; ma, még
523 9| szokás. Az ilyen bántásra nem lehet egyet aludni és azután
524 9| ifjú óriás csodálatosan nem értő taglejtésekkel iparkodott
525 9| asszonyság jelenléte dolgában nem tudja tájékozni magát.~–
526 9| szót emeljen – mert hiszen nem is tartozik senki az ellenkezőt
527 9| feleselésbe ereszkedjem.~– Nem feleselésről lesz szó, uram –
528 9| védelem nincsen, hírlapok nem járnak, hogy azokban vághatná
529 9| törvényszék nincs; maga nem jöhet a sértett. Én elégtételt
530 9| férfival.~Lávayné pedig nem akarta észrevenni a tréfás
531 9| asszony vagyok, asszonnyal nem szokás verekedni; a kutyának
532 9| vagyok, rosszak a szemeim, nem tudok már célozni. Itt ez
533 9| asztalra.~A férfiak most már nem nevettek rajta többé.~Az
534 9| szenvedélytelen hangon. – Nem sokat ígérek az életből
535 9| becsület van még meg; azt nem adom oda. Ön egyenesen a
536 9| mellemnek szegezheti a fegyvert, nem fogok reszketni tőle; –
537 9| reszketni tőle; – én pedig nem fogom önt megölni, óh, nem,
538 9| nem fogom önt megölni, óh, nem, az ön halálának terhét
539 9| az ön halálának terhét nem akarom lelkemen vinni az
540 9| tragikomikus helyzetben csakugyan nem forgott még Bárzsing úr.
541 9| kedves asszonynéném, én nem beszéltem ilyesmit Béláról
542 9| bámulva nézett rá.~– Az úr nem nevezte Bélát árulónak?~–
543 9| következő epithetonokat.~– Nem tetszik? – kérdé Lávayné
544 9| jelenvoltak valamelyike később el nem beszélte volna, talán meg
545 10| sarkaikból. Akinek semmi köze nem volt is a csaták sorsához,
546 10| nélkülözni tanult; jövedelméhez nem nyúlhatott, azok a holdon
547 10| új hatóságot talált, ki nem akarta ismerni, s ha még
548 10| aki meg az új álláspontot nem fogta fel.~Ha keresett egy
549 10| talán utol lehet érni, talán nem. Vagy pedig egy bizonyos
550 10| számára érett meg, csakhogy nem lehetett hozzáférni.~A végrendelet
551 10| A végrendelet sorsáról nem lehetett semmi felvilágosításhoz
552 10| határos feladat.~Fertőy maga nem mehetett a körülzárolt városba.~
553 10| tudja merre járó hadakkal, s nem lehetetlen, hogy ha nagyon
554 10| Bárzsing úr ezen az úton nem nyomozhatta tovább a keresett
555 10| hadsereggel kalandoz, ő oda utána nem megy. Voltak igen érvényes
556 10| ismerősével, de akinek a nevét nem tudta.~Egyike volt ez is
557 10| amik soha nyomtatásban meg nem jelenhettek; itt beszéltek
558 10| otthon kell maradni, belőle nem lesz se táncos, se szívhódító;
559 10| otthon kell maradni, belőle nem lehet harcos – hisz az ő
560 10| lába sánta.~De hát éppen nem lehetne-e a sánta embernek
561 10| hasznát venni a világon?~Nem tehette-e a mostoha természet,
562 10| azt kipótolja az agyában? Nem adhatott-e neki lábak helyett
563 10| lángészt?~Hát Tamerlán nem volt-e sánta, s nem harcolt-e
564 10| Tamerlán nem volt-e sánta, s nem harcolt-e sánta lábbal a
565 10| világ ellen? Hát Byron lord nem volt-e sánta, s nem harcolt-e
566 10| lord nem volt-e sánta, s nem harcolt-e magukkal az istenekkel?~
567 10| hírlapokból. Judit régóta nem hallott már Béla felől semmit.
568 10| asszonyom, kegyed beteg, miért nem gyógyíttatja magát.~– Az
569 10| magát.~– Az én bajom számára nem terem ír.~– De én tudom,
570 10| végzett, mi dolga volt, azzal nem dicsekedett senkinek. Szakmája
571 10| kellett műtőzni.~Judit azután nem volt többé oly halovány.
572 10| viszontlátás öröme, hogy nem eresztette, karjába kapaszkodott,
573 10| akkor gondolta ki.~Bárzsing nem hagyott neki békét, míg
574 10| neki békét, míg szállására nem vonszolta. Akkoriban úgyis
575 10| róluk, amit tudott, és amit nem tudott.~– Ön többször is
576 10| jól van, tudom ez titok; nem mondom senkinek. De mikor
577 10| megismerkedtünk, akkor még ön nem viselt mankót.~– Lábbajom
578 10| ugyebár. Hehehe! No én nem tudok semmit. Nem szóltam
579 10| No én nem tudok semmit. Nem szóltam semmit.~Melchior
580 10| hanem más mindenfelé is. Nem voltál még a felső táborban?~–
581 10| akárhányszor.~– Ugyan kérlek, nem láttál ott valami komáromi
582 10| végrendelet titkába, amit Bárzsing nem sejthetett. Egyszerre félbeszakított
583 10| semmi olyan cselszövényben nem szolgálok, ami Lávay Béla
584 10| hogyan közölhesse terveit egy nem barátságos harmadik számára
585 10| szövetségeseinek; kívül nem látszott meg a tojáson semmi,
586 10| ember becsületére bízni nem szabad.~Tehát titkosírást
587 10| titkosírásnak, melynek éppen nem lehet a kulcsára akadni:
588 10| kulcsa van, s egyik a másikra nem vezet; aki az irányadó szót
589 10| aki az irányadó szót magát nem tudja, az semmi kombinációval
590 10| az semmi kombinációval nem jut sikerre.~Hadjáratokban
591 10| hírnökre nézve baj; az iratból nem okul senki, mert a megoldó
592 10| átcsempészni, őelőtte rég nem érvényes találmányok voltak.
593 10| átvizsgálta útitáskáit, s nem talált semmi gyanúra méltót.
594 10| az úton, a mankómat csak nem venné el.~A vámos nevetett
595 10| százasok gyanúsak voltak.~Nem arról, mintha hamis gyártmánynak
596 10| már, előfogatot reggelig nem kaphat. Kész volt ráállni.~
597 10| lehetett; a százasok hátáról nem lehetett semmi gyanús dolgot
598 10| nélkül úgy, hogy egy betű nem hiányzott belőle. Az eredeti
599 10| galambok, páva farkúak; nem látja? Csak ritkaságnak
600 10| s halk hangon monda:~– Nem adnék belőlük egyet tíz
601 10| nevettek rajta; hanem végre is nem találták valami különösnek.
602 10| bolondnak a tíz forintjáért. Nem ismeri meg sülve.~Ez igen
603 10| ötlet volt; aki hallotta, nem is tehetett mást, mint hogy
604 10| azokról megismerhető legyen, nem adott-e fel a szakács pulykát
605 10| mondának mások, a csalódás nem kár. Aki úgy lakott jól
606 10| rászedték, hát tudja meg, hogy nem a pávafarkú galambot süttettem
607 11| városban vagyunk; ah, de most nem látjuk annak romjait, tavasz
608 11| És a természet pompája nem volt elég, a kidűlt-bedűlt
609 11| repesztette, ott bennszorult, és nem pattant szét. A széthasadt
610 11| ünnepre, pedig ki tudja, tán nem is ünnepnap volt.~Az utcákon
611 11| mert a felhevítő dolgok – nem valók beteg embernek.~Tehát
612 11| szegletében, melyet a tűz nem hamvasztott el, állt akkor
613 11| régi vén csont. Az ő házát nem ékesíti zászló, mikor a
614 11| repülni készül, az ő kapujából nem bámészkodik ki látvágyó
615 11| ablak zárva marad.~Ez a ház nem égett le a nagy tűzvészben,
616 11| nagy tűzvészben, s Kolbay nem mozdult ki belőle az egész
617 11| rémeit kiállta volna, de ő ki nem mozdult onnan.~Tizennégy
618 11| szomszédjába hullottakat nem számította. Egy sem gyújtott,
619 11| volna kinyitnia, s azt csak nem kívánhatták tőle, de nem
620 11| nem kívánhatták tőle, de nem is tette volna.~Mikor egy
621 11| unalmai végett is, a veszélyt nem is számítva, akkor egyszerre
622 11| ismerőse orra előtt is, s nem állt többet semmi szép szónak.~
623 11| ilyenkor” – tavasszal.~– Nem ismer rá? – kérdé csintalanul
624 11| kőoroszláné ott a kúton.~– Nem volt szerencsém.~Itt látni
625 11| volt, hogy az ismerkedés nem erőltethető, mert ha még
626 11| harmadik válasz az fog lenni: „Nem akar lenni szerencsém.”~–
627 11| szolgál és takarít; cselédnek nem tetszett ez a hely. Nos
628 11| mikor valami lefőzés érte, s nem tudja azt visszaadni. Hát
629 11| tündérkisasszony a nap alatt.~– Nem mulatságba, kedves bácsi,
630 11| úgy fél, úgy retteg, és nem mer kibújni a kucikból?~–
631 11| azzal unszolja, hogy addig nem egyezik összekelésünkbe,
632 11| neki egy olyan napernyőt nem szerez, melynek a fogantyúja
633 11| Kolbay bácsi, hogy ő szegény nem lehet jelen az esküvőnkön.
634 11| legbájosabb tündérkecsű húgom, nem leszek násznagya a menyegzőjén.~
635 11| komoly szó.~– Kolbay bácsi nem fog az én násznagyom lenni?~–
636 11| az én násznagyom lenni?~– Nem fogok, mert nem akarok –
637 11| lenni?~– Nem fogok, mert nem akarok – ismétlé az öregúr
638 11| az öregúr házsártosan. – Nem vagyok arra való ember,
639 11| násznagyság viselése és nem több, egy újkori ezredes
640 11| engedte magát ide-oda dobatni, nem protestált azért, hogy nyugalmából
641 11| nyugalmából felzavarták, de nem is adott tanácsot a gyerekeknek,
642 11| vagyok én is. Meghaltam, nem érzek semmit, nem mozdulok
643 11| Meghaltam, nem érzek semmit, nem mozdulok helyemből se előre,
644 11| itt történnek körülöttem? Nem; semmit; mint egy napfényre
645 11| szörnytett a mai világban? Én nem tudom azt. Egy múlt századból
646 11| kérdezi az én tanácsomat? De nem is adnék. Maradok, aki voltam,
647 11| aki voltam, s új bőrbe nem búvok, akárhogy fújják is
648 11| Hiszen, kedves bácsi, nem arra szólítjuk mi fel, hogy
649 11| Szerafin.~– Az is álom. Ti nem szeretitek egymást; és az
650 11| szeretitek egymást; és az nem szerelem, mely benneteket
651 11| szeretik egymást, pedig az nem igaz, ti nem szeretitek
652 11| egymást, pedig az nem igaz, ti nem szeretitek egymást, s majd
653 11| arról tudja meg, hogy az nem volt szerelem!~– Uram! –
654 11| indulattal, felhevült szívének nem bírva parancsolni. – Ez
655 11| magánál.~– Adná az ég; de nem hiszem, és nem fogok segíthetni
656 11| az ég; de nem hiszem, és nem fogok segíthetni rajtunk.~–
657 11| mogorva egoizmussal:~– Tehát nem tartozom senkihez a világon.~ ~
658 12| mik a víz színét ellepik, nem engedik meglátszani a felszivárgó
659 12| bennünket a ló hullája.~– Én nem siethetek – viszonza Róbert. –
660 12| viszonza Róbert. – Bal lábamat nem bírom; bizonyosan lövés
661 12| újra eltűnünk előlük.~– Én nem soká állom ki – nyögé társa –,
662 12| feljön, ahányszor lemegy; nem fullad az éjszakába soha.
663 12| fogtok még.~– Ez életben nem többet. Mindegyre jobban
664 12| elgyengülésemet. Az égen még nem alkonyodik, de az én szemem
665 12| erős a lelked, ha a tested nem akar az lenni.~– Már vége…
666 12| visszatértek a mocsárból, beljebb nem törhettek már.~– Gyorsan
667 12| utat vesztek hirtelen.~– Nem lehet… Ne vígy engemet innen
668 12| halálom felől nőmnek… Neked nem szabad kockáztatnod… Megígérted
669 12| megmozdulunk, észrevesznek… Nem akarok kezeikbe jutni halva
670 12| belőlem csúfot… A kardcsapás nem fájt nagyon, de a harapás,
671 12| Utálat!… Egy hullát, aki nem védheti magát, megtépni.
672 12| haszna volt, hogy a kozákok nem maradtak ily veszélyes közelségben
673 12| helyen vagyunk.”~Róbert nem felelt rá semmit – mert
674 12| Pusztafi megtapintá szívét, az nem vert többé. Szemei nyitva
675 12| napokról, szép feleségről; nem felelt az már semmire. Ott
676 12| náluknál rosszabb ember meg nem háboríthat ottan. Nem fognak
677 12| meg nem háboríthat ottan. Nem fognak mérges fogaikkal
678 12| osztozni maradványaidon. Nem fogják véres fejedet diadaljelül
679 12| temetőd lesz a tiszta lég. Nem fog fölötted egyölnyi sár
680 12| Igen. Tűz kapható volt és nem messze. Ott voltak a mocsárparton
681 12| fekete tömeg szökellne át, de nem bírta a félhomályban kivenni,
682 12| tárgyak élő alakok voltak – de nem emberek.~A farkasok nem
683 12| nem emberek.~A farkasok nem szeretik a tüzet. Minden
684 12| farkas jár ott megint, s nem törődtek vele. Így nem lehet
685 12| s nem törődtek vele. Így nem lehet a tüzet odább vinni.~
686 12| ne aludjék, fújni pedig nem volt szabad, hogy lángra
687 12| már a nádcsalitban, hogy nem tarthatott többé az üldözéstől,
688 12| vitatott tért.~Emberhangnak nem volt szabad hallatszani.~
689 12| halottevők iránt, hogy kardjához nem nyúlt ellenük, hanem amint
690 12| támadás használt. A farkas nem várt második köszöntőt;
691 12| gyors láng gyorsan emészt, nem lett volna már emberi erő,
692 12| reggelig, s a napvilág már nem a menekülőké.~„Bajtárs,
693 12| Ábel áldozatja. Reggelre nem maradt más ott, mint egy
694 12| eltűnt férje hollétéről, nem súghatja-e neki az emberkínzó
695 12| Pusztafi pedig nem jutott el Szerafinhez. Eltűnt,
696 13| vendégsereg. Soha annyi vendéget nem látott egyszerre ez a kastély;
697 13| mozdulatlanul ül vagy hever, mintha nem érezné, hogy él, másik nyugtalanul
698 13| Kedves Juditom.~Több nap nem virrad reám; tudod, hogy
699 13| üldöz. Jövendő napjaidat nem fogja megmérgezni egy elbukottnak
700 13| is becsülni fogsz, midőn nem szerethetsz többé. Lelkem,
701 13| Hogy jöttél te ide?~– Nem magad idéztél-e elő? – szólt
702 13| kitépett lapot felmutatva. – Nem tudod-e azt, hogy amikor
703 13| érkezem meg, mint az.~Béla nem állhatta meg, hogy ne sírjon,
704 13| között álljak. Most életed nem a tied többé; te elvetetted
705 13| fölvettem; tehát az enyim. Nem látok magam előtt semmit,
706 13| te kezedet fogom, és el nem bocsátom azt többé.~– De
707 13| keserűséggel.~– Óh, oly messze én nem gondolkozom. Nekem csak
708 13| Gyáván? Meghunyászkodva?…~– Nem úgy. Álruhában. Közönyösen.
709 13| innen ki is jutok: ahhoz nem gyávaság kell, ahhoz bátorság
710 13| hogy légy velem. S ha élni nem lehet, ha menekülni nincs
711 13| Legyen erőd, mint van nekem. Nem az a legerősebb, aki akkor
712 13| nekem, ha téged látlak. Nem érzesz-e hasonlón? Egykor
713 13| jövendő elé menni?~– Ha nem lesz, tőled fogom azt kölcsönözni.~–
714 13| hiszek neked. Hiszem, hogy nem akarsz megcsalni, nem akarsz
715 13| hogy nem akarsz megcsalni, nem akarsz kijátszani látszó
716 13| félj: szégyent én nevedre nem hozok; s ha úgy körülhálózna
717 13| körülhálózna bennünket a sors, hogy nem volna más váltság, mint
718 13| még nyitva van. Paetus! nem fáj a kés!”~Béla elragadtatva
719 13| szekér, s még útitársra nem talált, ki vele egy irányban
720 13| fővárosban láttak valaha; de aki nem találta idején, hogy most
721 13| csoportban kezdtek szemközt jőni; nem is fértek már el az országúton;
722 13| mikor aztán azt látta, hogy nem is hajtanak rá, akkor meg
723 13| Menjünk bele a kozákokba?~– Nem ismert rá arra az asszonyra
724 13| asszonyra meg a kocsisára?~– Nem én. Sohasem láttam őket.~–
725 13| asszony pedig a felesége.~– Nem tudom én. Mit bánom én.
726 13| úrnak minden porcikája; nem láttam én még ilyen sok
727 13| ne gorombáskodjék.~– Ha nem tetszik, szálljon le a szekeremről.
728 13| senki e hazában beszélni nem tud, aki a rimánkodó siralomszavát
729 13| rimánkodó siralomszavát meg nem érti; az, aki üszköt vet
730 13| nemcsak öl, hanem üt! Mert nem a kardcsapás, a kancsukaütés
731 13| a kancsukaütés az, ami nem gyógyul be.~És ezen ellenséggel
732 13| kész vagyok, csak egyre nem: arra, hogy előtted meggyalázzanak.
733 13| helyen van kezemben, ne félj, nem reszket az. Én meg tudlak
734 13| a szív szavakba foglalni nem tanított. Az erdők méla
735 13| Judit ígéretében bízhatott.~„Nem érhet semmi: én vigyázok
736 13| kozákok daloltak, mintha nem is látnák egymást…~A széles
737 13| álomkép rajzata volna, mely nem tud semmit arról, aki felőle
738 13| ellenségre, ki annak közeledtére nem fordul vissza, mint a többiek,
739 13| nyugodt, közönyös arcot mutat, nem gerjeszthet maga ellen semmi
740 13| falu határán túl már aztán nem volt semmi veszély. Előttük
741 14| doktor, Melchior, két nap óta nem hagyta el szobáját.~Amint
742 14| hideg e látványtól – talán nem is az uborka miatt.~Akkor
743 14| az ablakán, s többet ki nem nézett az utcára. Nem kellett
744 14| ki nem nézett az utcára. Nem kellett neki a világból
745 14| betegei, akiket két nap óta nem látogatott. Egészen képtelenségnek
746 14| dörömböztek az ajtaján, de ő csak nem nyitotta ki; könnyű azoknak,
747 14| kopogtattak az ajtaján, hogy nem vehette lelkére, hogy ki
748 14| akadt.~– Kegyed Pestre jött! Nem ment külföldre?~– Nem tudtam.
749 14| jött! Nem ment külföldre?~– Nem tudtam. És nem akartam –
750 14| külföldre?~– Nem tudtam. És nem akartam – felelt a nő, s
751 14| meddig tart e perc?~– Azt nem tudom – beszélt a nő rövid
752 14| kivitelben. De csendesen. Nem hallgatózik itt valaki?~–
753 14| hallgató alakra mutatva.~– Nem, nem, óh, nem – biztosítá
754 14| hallgató alakra mutatva.~– Nem, nem, óh, nem – biztosítá őt
755 14| mutatva.~– Nem, nem, óh, nem – biztosítá őt keserves
756 14| de aki azt, amit hall, nem mondja el senkinek.~Judit
757 14| lesz, azokat semmi veszély nem éri. Melchior agyán egy
758 14| csüggedten felelt.~– De ő már nem lehet ott.~– Messze van? –
759 14| Nagyon messze. És én nem is engedhetném, hogy ő azt
760 14| egészen más. Neki azalatt nem szabad onnan kimozdulni,
761 14| Egy szó ellenvetést sem. Nem azért virrasztottam át annyi
762 14| kinő az újra. De az még nem elég. Az illető védlevelekben
763 14| vérezni lássam kezem alatt? Nem! Az a kéz átkozott legyen,
764 14| átkozta meg, mert ha ön nem teendi meg nekem e szolgálatot,
765 14| hogy gyakorlatlan kezem nem a kívánt irányban, s talán
766 14| színpadi festék, a közönség nem vehette észre, s a színházi
767 14| Judit sebhelyéről homlokán nem beszélt senki, pedig száz
768 14| estem le – szólt Judit meg nem szelídített hangulattal.~–
769 14| tensasszonyt fölkeresni; nem akartam a lakására menni,
770 14| be akartam szólni, hogy nem tetszenék-e valamit izenni
771 14| felyül találkoztunk. De én nem láttam semmit, nem szóltam
772 14| De én nem láttam semmit, nem szóltam felőle senkinek;
773 14| hogy miről kell hallgatni. Nem is akarok én sokat kérdezősködni,
774 14| igen”, vagy azt, hogy „nem”?~Judit a beszélgetés alatt
775 14| megbízik, mint énbennem…~– Nem a bizalom végett, hanem
776 14| akármeddig; tudom, városi cseléd nem kel korán.~– Ne féljen,
777 14| fel kelle ébrednie. Órát nem tartott, hanem azért pontosan
778 14| hogy jókor eljöttem?~– Nem féltél magadban ilyen éjszaka,
779 14| fehérnép.~– Kapor bácsi, nem tévedtünk mink el?~– Hallgass,
780 14| útlevele.~– Nincs ám, aztán nem is lesz. Hát csak majd kitalálok
781 14| hogy hínak.~– Örzsi. Hát nem ismer kegyelmed; a nagyságos
782 14| hogy a beszédedről rád nem ismertem. Mindjárt mondtam
783 14| segít.~– Micsodát? Írni?~– Nem; hanem elhordani a városban,
784 14| félreállt az útból, most nem ír senki újságot.~– No azt
785 14| szunyókálni kezdett.~Azért nem lett abból semmi hiba. A
786 14| megdorgálta a restet, mintha nem akarná, hogy a másik előtt
787 14| a leányzót is. Az pedig nem szokott semmit inni.~Majd
788 14| belőle.~– Ha már borfélét nem iszol, hát megtöltöm a számodra
789 14| senki Komáromban.~– Igazán nem ismer rám senki? – kérdé
790 14| nevetgélve a leányzó.~– Nem oda bizony.~– Még kegyelmed
791 14| felszerszámozta a lovait, nem szólt semmit, felugrott
792 14| Tensasszony… – többet nem mondott, csak a kezével
793 14| Kapor uram mindekkorig észre nem vette; olyan jól sikerült
794 14| sikerült az átalakítás. Nem hiába mestersége.~
795 15| muszáj”~Kapor András uram nem tudta ugyan kitalálni, mi
796 15| hogy erről kérdezősködni nem volna illendő.~Másrészről
797 15| ki van most apadva, hogy nem kell a hidakat kerülnünk,
798 15| tanyán halász komámnál. Nem fél tensasszonyom a víztől
799 15| tensasszonyom a víztől ugye?~– Én nem félek.~– Nem fél. Tudom.
800 15| ugye?~– Én nem félek.~– Nem fél. Tudom. Se tűztől, se
801 15| láthatáron alol cikázik.~– Nem tesz semmit – dörmögé a
802 15| átjutunk a túlsó partra. Nem fél-e a zivatartól? – kérdé
803 15| felelt is rá magának. – Nem, nem; hiszen semmitől se
804 15| felelt is rá magának. – Nem, nem; hiszen semmitől se fél.
805 15| tudomány lételét sehol el nem ismeré, szótár be nem törvénycikkelyezte,
806 15| el nem ismeré, szótár be nem törvénycikkelyezte, írók,
807 15| írók, szerzők tollukra nem fogadták; mégis ott él,
808 15| interjekció: mint verbum nem tűr konjugációt, mint adiectivum
809 15| konjugációt, mint adiectivum nem komparációt. Sem elöl, sem
810 15| Sem elöl, sem utol rag nem férhet hozzá.~Ez a rendkívüli,
811 15| kell” – „soll”.~A „kell” nem olyan nagy úr. Ezzel lehet
812 15| ellenvetéseket tenni: hátha nem kell? hátha nem nagyon kell?
813 15| tenni: hátha nem kell? hátha nem nagyon kell? hátha csak
814 15| nincs lehetetlenség; ezzel nem lehet feleselni, ezt nem
815 15| nem lehet feleselni, ezt nem lehet elodábbozni, ez nem
816 15| nem lehet elodábbozni, ez nem kapacitálható, ezt nem szabad
817 15| ez nem kapacitálható, ezt nem szabad megvárakoztatni:
818 15| azon részét, melyet a szűr nem takart, a gyékény alá dugván,
819 15| Megerősíté szívét és felelt:~– Nem félek semmitől.~– Tehát
820 15| a legelső újság az, hogy nem mehetünk át a Vág-Dunán,
821 15| mehetnek, s semmiért kérdőre nem vonatnak.~– Óh, istenem!
822 15| amíg a házajtóig ér. Judit nem törődött azzal.~Az alacsony
823 15| városban kell lennem.~– Az nem lehet – szólt az öreg halász
824 15| a vízre menni. Magammal nem sokat törődném; úgysem sokat
825 15| élet; de a más veszedelmét nem vehetem a lelkemre. De különben
826 15| Az a lélekvesztő? Jaj, az nem ilyen időhöz való. Mi az?
827 15| zivatarban. Jótét lélek arra rá nem ül ma.~– Hallgasson rám
828 15| rám kegyelmed. Nézze, én nem vagyok szegény. Nem titkolózom
829 15| én nem vagyok szegény. Nem titkolózom kegyelmed előtt.
830 15| Köszönöm, tensasszonyom; nem zsugoriságból alkuszom.
831 15| zsugoriságból alkuszom. De nem lehet. És ha a világ minden
832 15| hasztalan menni. Óh, hogy én azt nem mondhatom el, úgy ahogy
833 15| megértetni, amit szóval elmondani nem szabad. A halász pedig csak
834 15| előtt. – Azt mondja, hogy nem akarná senki halálát a lelkén
835 15| ha most rögtön engem át nem szállít a városba, az két
836 15| gazda kitört a szóval.~– Hát nem érti kegyelmed, komám? Az
837 15| annak neki kell menni. Én nem tudom, kegyed kicsoda, mi
838 15| kicsoda, mi járatban van. Nem is akarom tudni. Elég, hogy
839 15| nagyon jó hozzá. A záportul nem lát senki, ha meglát is
840 15| pedig, hogy utánunk jöjjön, nem hiszem, hogy vállalkozzék
841 15| vállalkozzék legény. Hanem ezt nem közölhetjük minden bolond
842 15| nekimenni vonakodott, az nem a napok java volt, amik
843 15| karcsú termetet.~– Így. Ez nem engedné elmerülni. Már most
844 15| a parton.~A meredélyről nem lehetett leereszteni a csónakot,
845 15| a víz, másik a lég; ott nem kiáltanak segély után.~Pedig
846 15| színén lebegve. A vén halászt nem látta többé senki. Az elment
847 15| őrhelyen senki sincsen. Nem őrizte már az előőrs állomását,
848 15| megroskadva áll meg. E ház mellett nem siethet el anélkül, hogy
849 15| csitítá őt András. – Nem kell lármát ütni, nem vagyok
850 15| Nem kell lármát ütni, nem vagyok magam.~– Hát ki van
851 15| hisz az is nedves lesz.~– Nem tesz semmit.~Azzal bement
852 15| egy kardot, mert anélkül nem vagyok egész katona.” András
853 15| sóhajtott utána: „Miket nem ér meg az ember!”~András
854 15| Az öltözet sokat tesz, de nem mindent. A prémes bekecs
855 15| egész alakjátékot. A főnek nem szabad szelíden előrehajlani,
856 15| mindig sarkon kell nyugodni, nem a láb elején; a csípőnek
857 15| a láb elején; a csípőnek nem szabad hajlékonynak lenni;
858 15| poharat.~– Hát te húgám, nem iszol? – kérdezé Katicát
859 15| Ej no, András bátya, nem kell a leányt megpirítani
860 15| szólt Judit. – Azt én nem engedem, aki lelke van.~
861 15| becsalni a konyhába. Többé rá nem mert volna nézni a tisztre,
862 15| mondott annyit, hogy „ha nem látnám, el nem hinném”.~
863 15| hogy „ha nem látnám, el nem hinném”.~Eközben csendesen
864 15| sokáig utánanézett. A nőt nem lehete nőnek felismerni.~„
865 15| lehete nőnek felismerni.~„Nem hinné az ember, ha nem látná.”~
866 15| Nem hinné az ember, ha nem látná.”~Judit szerencsésen
867 15| azok között ismerősére nem találhat, s így bizton keresztülcsúszik
868 15| ezernél többre tehetni, akik nem tartoztak a várőrséghez.
869 15| közöttük elég, aki még tegnap nem volt katona. A menekvésnek
870 15| kevésbé lesznek figyelmesek, s nem veszik annyira szemügyre
871 15| ablakoknak; az előszobákban nem volt hova leülni. Judit
872 15| tartozó férfiak közül, akiket nem ismert. És azután az ellenkező
873 15| meglátta. E balszerencsére nem volt készen. Pedig az nagyon
874 15| hideg hang felkiáltani: „Az nem igaz! Lávay Bélát ismerem
875 15| Lávay Bélát ismerem jól. Ön nem az, hanem Hargitay Judit,
876 15| jegyzik fel belé.~És eszerint nem lehet úgy, mint ő kiszámítá,
877 15| huszonegyet mond, akkor Béla nem veheti az oltalomlevélnek
878 15| pedig huszonnégyet mond, nem hiszik el; nincs arcán a
879 15| sebhely a homlokon.”~Judit nem tudta, mi történt vele tovább?
880 15| Rosszul lettél, pajtás. Nem csoda. Abban a pogány melegben,
881 15| begombolt bekesben. Miért nem gombolod ki?~– Nem, nem –
882 15| Miért nem gombolod ki?~– Nem, nem – tiltakozék Judit
883 15| nem gombolod ki?~– Nem, nem – tiltakozék Judit nagyot
884 15| Judit bámulva.~A vén sas nem szólt semmit, csak megszorítá
885 15| be volt födelezve, csak nem volt még újravakolva.~Az
886 15| anyját.~Az öreg nő fején nem volt főkötő. Ősz haja lecsüngött
887 15| rettegése oly nagy volt, hogy nem oszthatta bizalmát senkinek.
888 15| szeretett, akit oltalmazott, nem létezett rá nézve senki.~
889 15| vette azt, míg Katica vissza nem érkezett.~Azután arra kérte
890 15| sem isten, sem ember ellen nem vét. De mégis csalás, de
891 15| megtudta volna, hogy ez nem férfi, hanem nő, egy szerető,
892 15| odújából, s helyet foglalt, nem azért, hogy gúnyolja a fényehagyott
893 15| És azzal tovább ment, s nem magyarázta meg jobban.~
894 16| Rossz végzet~Kivel nem történt már az, hogy valakit,
895 16| képzelheti Judit örömét.~Nem várt holnapot; még azon
896 16| közt vannak. E pillanatokat nem szabad szaporítani.~Kapor
897 16| Kapor András, bár soha nem kérdezte, de tudta jól,
898 16| megmagyarázták előtte, amit nem hallott meg szóval. Helyeselte
899 16| menedéket szerezni. De hát nem lehetett mindenkinek olyan
900 16| volna; férfitól pedig ez ki nem telik.~Azért Kapor András
901 16| András semmi ellenvetést nem tett, ha Judit arra sürgeté
902 16| Valóban beteg volt; de nem akarta azt magának sem bevallani.~
903 16| eszme tartotta fenn, mely nem engedte leroskadni. Sokszor
904 16| túlnyomja a test szenvedését, s nem enged betegnek lenni.~Judit
905 16| találkoznia kell. Odáig nem szabad beteggé lenni. Hogy
906 16| mértföldnyire gyalogolva, ha nem jön-e szemközt Juditja?
907 16| pihenni: arc archoz dűlve, és nem félni többé az elválástól.~
908 16| holtuk után is szeretnek, nem csapodárok többé.~Ez édes
909 16| keresztülvezet; de hidak már ott nem ismeretesek.~Az egyetlen
910 16| rengetegbe, és semmi helység nem mutatkozott még.~Azalatt
911 16| csak a fejét csóválgatta; nem szólt semmit, nem akarta
912 16| csóválgatta; nem szólt semmit, nem akarta elijeszteni úrnéját;
913 16| vége lesz a járt útnak! Nem szólt semmit.~Egyszer aztán
914 16| Ugyebár, az kutyaugatás?~– Nem, tensasszonyom, ez nem kutyaugatás –
915 16| Nem, tensasszonyom, ez nem kutyaugatás – ez farkasordítás.~
916 16| hajha egy más völgyben el nem mélyed. Judit idegeire oly
917 16| mikor valaha itt járt?~– Nem. Akkor poros út volt mindenütt;
918 16| volt mindenütt; e vízre nem emlékszem.~– Valami malomgát
919 16| megállt a hó; az utat éppen nem lehete látni.~Egyszer aztán
920 16| kerék, ahonnan a két ló nem bírta többé kimozdítani.~–
921 16| kölcsönzött az új veszély.~– Nem lehet! Próbáljuk a szekeret
922 16| szekeret oldalt fordítani.~– Nem megy; két kő közé szorult
923 16| kerék. Jó még, hogy fel nem fordultunk.~– Mit fogunk
924 16| csinálni?~– Itt hálunk.~– Az nem lehet. Az éjjelt nem várhatjuk
925 16| Az nem lehet. Az éjjelt nem várhatjuk itt be.~– Akkor
926 16| várhatjuk itt be.~– Akkor nem tehetek egyebet, mint hogy
927 16| falut érünk mégis.~– Én nem ültem lovon soha, s félnék
928 16| De már azt, úgy segéljen, nem teszem, amíg emberlakta
929 16| amíg emberlakta helyre nem érünk – fakadt ki a nyers,
930 16| szekeresgazda.~– Hiszen nem vagyok elfáradva.~– Én sem.
931 16| midőn elbúcsúzott tőlem; én nem hagytam odább jönni. Nézze,
932 16| volna egy gondolat által. Nem volt támaszra, segítségre
933 16| hajításnyira. Ha a szél nem fúj, kellett volna az estharangszót
934 16| És valóban Judit emléke nem csalt. Az első kanyarulatnál,
935 16| az vagy a nagy láz?~Pedig nem jó semminek olyan nagyon
936 16| de a városi asszonyságok nem értik a falusi szimbolisztikát.
937 16| felkiáltának: – Jézus Mária!~De ez nem az örvendő meglepetés, ez
938 16| eltűnt az erdőben. Azóta nem hallottunk felőle semmit.~
939 16| földön.~Többet megbírni nem adatott nőnek…~
940 17| emberi gondolat még meg nem járta.~Az anyag bölcsei,
941 17| borból ecet lesz. Hanem egyet nem fejtettek meg a bölcsek…
942 17| vér megállt már, a szív nem dobog; az idegnek nincsen
943 17| akarata többé; az anyag nem érez, a teher a földre vágyik,
944 17| még mindig él. Valami, ami nem „lél”, hanem „lélek”. Valami,
945 17| mirtuszlevelek szúrását már nem érzi homlokán; hallja, midőn
946 17| visszajő, átadhassuk neki”, és nem érzi, mikor azt lehúzták.
947 17| arcára a nap, és a napsugárt nem érzi arcán, nem tudnak felőle
948 17| napsugárt nem érzi arcán, nem tudnak felőle szemei.~És
949 17| aki innen megugrott.~– Nem tudom – felelt a házigazda –,
950 17| sem ezt az asszonyságot nem ismerem.~– Jól teszi, ha
951 17| altiszt leült.~– Valóban nem tudtam, hogy vendégem valami
952 17| nyomozni?~– Amíg csak meg nem kaphatják. Első osztályú
953 17| ember, akinek a fejéért nem adnék egy fületlen pitykét.~–
954 17| látták a megillanás óta, még nem lehet nagyon messze.~– Talán
955 17| magam részéről, mert én nem örömest teszem, de ránézve
956 17| teszem, de ránézve aligha ez nem volna a kisebbik baj.~–
957 17| kellett elfoglalnunk.~– Nem tesz semmit. Majd fölfekszem
958 17| Nyugodalmas jó éjszakát.~– Nekem nem lesz, én a halott mellett
959 17| elátkozva, ez valami démoni!~Nem mozdíthatni meg egy izmot,
960 17| mozdíthatni meg egy izmot, nem kiálthatni el egy hangot
961 17| lezárva!~– Üldözik őt, és én nem segíthetek rajta… Kergetik,
962 17| segíthetek rajta… Kergetik, és én nem kiálthatom el, íme itt van
963 17| szavamba kerülne, és nyelvem nem tud megmozdulni… Halott
964 17| Elevenen tesznek a sírba… Nem fogom őt látni soha… Nem
965 17| Nem fogom őt látni soha… Nem fogja megtudni, mit tettem
966 17| messzire elér!… Óh, miért nem követtelek le a víz fenekére…
967 17| víz fenekére… Az a halál nem volt oly irtózatos, mint
968 17| rettegek… Óh, isten! isten!… Nem segítesz-e rajtam többé?…
969 17| ravatalhoz; Judit hallá, de nem érzé a csókokat, amik kezére,
970 17| Így rendelte az ég.~– De nem rendelte! – riadt bele vadul
971 17| bele vadul a férj. – Az nem igaz.~– Csendesen. Az égre!
972 17| többé; ő már boldog. Ő már nem érez semmit.~– Hagyj nekem
973 17| én életem ezután? De az nem igaz. Ő nem halhatott meg.
974 17| ezután? De az nem igaz. Ő nem halhatott meg. Hát ilyenek-e
975 17| mosolyog-e azoknak az arcuk? Nem igaz, nem igaz.~– Bár ne
976 17| azoknak az arcuk? Nem igaz, nem igaz.~– Bár ne volna igaz.~–
977 17| megengedte.~– Bolond volt, nem értett hozzá. Mit törődnek
978 17| törődnek ezek azzal, hiszen nem az övék! Nem nekik fáj.~–
979 17| azzal, hiszen nem az övék! Nem nekik fáj.~– De az istenért!
980 17| széjjel! De amíg egy ízem él, nem fogom engedni, hogy Juditot
981 17| Nézzed! Mint mosolyog! Nem, nem! Aki őt a föld alá
982 17| Nézzed! Mint mosolyog! Nem, nem! Aki őt a föld alá akarná
983 17| visszajött, a halálos veszélytől nem rettegve, hogy nejét a legirtózatosabb
984 17| szeretnek, mondhatják azt: „Én nem hiszek a halálnak! álom
985 17| fölébredésre vár. E jégtetem nem a földé még; az enyém és
986 17| földé még; az enyém és én nem adom oda. Mondjatok bolondnak,
987 17| mondjatok eszelősnek, de én nem engedem rázárni a koporsó
988 17| Látni fogod, hogy én nem vagyok őrült. Judit gyakran
989 17| szívgörcsökben. Olyankor nem volt más gyógyszere, mint
990 17| egy gondolatja volt még, nem is gondolat tán: ösztön,
991 17| mindenütt jelen van.” Azután nem tudott magáról többé semmit.~
992 17| ellen!”~– Nézzed, nézzed; nem veszed-e észre, hogy arca
993 17| pirul?~A gazda fejét rázta, nem lehetett azon észrevenni
994 17| tükröt, tartsd szája elé. Nem lesz-e homályos?~A tükrön
995 17| lesz-e homályos?~A tükrön nem hagyott nyomot semmi lélegzetvétel.~
996 17| kedvese keblébe.~– Nézzed! Nem látod?~– Mit?~– Mit? Azt
997 17| kérdezett azt felelte, hogy nem lát semmit. Hiszen saját
998 17| mert a sors végzetében nem akar megnyugodni, a föltámadást
999 17| tűztől villogó szemekkel.~– Nem. Semmit.~Abban a pillanatban
1000 17| nagy, fekete szemeivel.~Nem az élet öntudó tekintése
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2084 |