1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2084
Fejezet
1001 17| reszketett, és gondolá:~– Nem él, hanem „kísért”!~S valóban
1002 17| mozdulatlan szem!~Béla nem irtózott tőle. Odahajolt
1003 17| orvosért.~– Magam megyek érte, nem bízom másra. Lovaim pihentek.
1004 17| most siess, és menekülj. Nem jó itt lenned tovább.~–
1005 17| halottnak látszassék is, soha el nem hagyod őt temetni, míg én
1006 17| hagyod őt temetni, míg én meg nem érkezem hozzá. Esküdjél
1007 17| emléke biztosít, hogy el nem felejtem, amit fogadtam.
1008 17| még, Judit!~És a csóknak nem akart vége szakadni.~„Siess,
1009 18| talán be is vette; talán nem is volt méreg. Azután el
1010 18| világban; hanem még akkor a híd nem volt újra fölépítve.~Még
1011 18| kivált, hogy bizonyos hírt nem kapott Róbert felől, kinek
1012 18| magában, hogy ha él, miért nem tudat magáról semmit, ha
1013 18| ha pedig meghalt, miért nem adja tudtul álmában. (Ez
1014 18| ismét ellátogattak termeibe. Nem ugyanazok, kik a közelebb
1015 18| ekkor nagy úr volt. Biz én nem is tudom már micsoda? Annak
1016 18| özvegynek és szabadnak.~Szerafin nem szokott az anyjával feleselni.~
1017 18| magukba felvették, s azok nem árulják el azt senkinek.~
1018 18| rejti: Pusztafi, a költő, nem került azon éj óta elő.~
1019 18| Egyszóval eltűnt, elenyészett; nem is fogunk tán róla hallani
1020 18| előtt; az őrtálló katonák nem szóltak nekik, látták, hogy
1021 18| mindenütt diadal jelei. Volozov nem győzhetetlen többé.~Volozov?
1022 18| mint a nők előtt, akkor nem tudom, hogy jutott a Vlagyimir-rendhez?~–
1023 18| az országban.~– Te, talán nem is volt?~– De bizony vitéz
1024 18| Ej, ej, Szerafin, az nem jó jel, ha egy fiatal nő
1025 18| De ’jsz az, barátném, meg nem véd. Nem mondom, hogy valami
1026 18| barátném, meg nem véd. Nem mondom, hogy valami közönséges
1027 18| valami közönséges ember ellen nem, de hercegek ellenében azt
1028 18| hogy jó ember.~– Ah, az nem áll; a herceg mindig Fertőyt
1029 18| rátalálni.~– Kinek? Csak nem engem értesz tán?~– Nem.
1030 18| nem engem értesz tán?~– Nem. Fertőyt értem.~Szerafin
1031 18| a rácson, mikor a katona nem látja.~– Talán te is tetted
1032 18| Talán te is tetted már?~– Nem biz én. A pénz, tudod, nálam
1033 18| tehetnének vele.~– Micsoda kárt? Nem tudnám. Én odamegyek.~–
1034 18| összenézett, s most már Blumné nem mondta Szerafinnek, hogy
1035 19| lélekerővel, bírt volna nem titkolni el egy rettentő
1036 19| egész valóját betölté; ha nem iszonyodott volna attól
1037 19| igaz, lehet tévedés; ha nem hallgatta volna el azt az
1038 19| szenvednie.~Ha Szerafin nem iszonyodott volna szemébe
1039 19| nélküli kínzásaikat, s a lélek nem menekülhet előlük az álomlét
1040 19| ökölnyi lyukacskák, amik nem éppen szükségesek ugyan,
1041 19| jobban megsínylették.~Ablaka nem volt az alkalmatosságnak,
1042 19| tábori ágyra.~Hanem ott nem maradhatott soká, mert ott
1043 19| asztalra feküdjék, ahová már nem mehetnek utána; s miután
1044 19| pislogott az égő gyertyába. Nem mintha abban valami nagyon
1045 19| elmondta, ami történt.~– Miért nem oltotta ön el a tüzet? –
1046 19| kérdé a porkoláb.~– Az nem az én kötelességem – felelt
1047 19| itt éghetett volna.~– Az nem az én gondom.~A porkoláb
1048 19| szerezni, ha rám hallgatnál.~– Nem szabad ám valami rosszat
1049 19| láthatod, hogy én pénzzel nem járok; hanem tudlak utasítani
1050 19| kapni ingyen.~– Lopni?~– Nem lopni, csak felvenni a föld
1051 19| el.~– Jó. Hisz azért csak nem lesz semmi bajom.~– Ne félj.
1052 19| éppen a II. kazamata.~– Nem tudtam. Tehát ide figyelj.
1053 19| Esküszöm, uram, hogy nem felejtem el.~– De mégis
1054 19| hogy ahhoz a pincéhez neki nem volt bejárása, mert az egy
1055 19| ott tartotta a lisztet.~Nem volt tehát más expediens,
1056 19| Valami muskotályféle. Bezzeg nem olyan bor, amelyik a kocsmárost
1057 19| magunkat. Pincében inni nem jó, tapasztalásból mondhatom.
1058 19| a palack, mely különben nem volt nagyobb egy közönséges
1059 19| nyolc fontot akar nyomni, nem lehet a világon.”~„Ekkora
1060 19| átlátszatlan üvegből volt, nem lehete látni, mi van benne.~
1061 19| legtöbb súllyal bír; ez tehát nem lehet egyéb, mint arany.~
1062 19| bebizonyítá.~Abban az üvegben nem volt arany, hanem durr-higany.~
1063 19| ezentúl történt, azt Vencel nem beszélte el senkinek; azt
1064 19| felvetette a robbanás, de nem messze egy zsuppasztagra
1065 19| magának biztos tudomást. Nem is kérdezősködött, mert
1066 20| fellátogatott a várba; megtudta, nem hoztak-e új foglyokat; azokhoz
1067 20| pedig derék asszony! Mért nem megy hozzá maga nagyasszonyom,
1068 20| száz emberrel ungorkodni. Nem ilyen öreg asszonynak való
1069 20| köszörült a torkán Kolbay, s nem mondott se jót se rosszat,
1070 20| az ifjú asszony ellen, ki nem tudatja vele, él-e vagy
1071 20| rőzsével megrakodottan bizony nem is igen gyorsan haladhatott,
1072 20| lett volna megkeríteni.~Nem is foghatta el hamarább
1073 20| belekapaszkodott a lőcsbe, mintha nem akarná odább ereszteni.~–
1074 20| felelt András gazda a nem is mondott „jó nap”-ra,
1075 20| De mennyi időre, kérem?~– Nem tudom, nem tudom! Mit tudom!
1076 20| időre, kérem?~– Nem tudom, nem tudom! Mit tudom! Talán
1077 20| talán egy hétre, amíg utol nem értem azt az embert!~– Kit
1078 20| szemeimmel láttam, különben nem hinném.~– Kicsoda? – kérdé
1079 20| Lávayné elszomorodott. Itt nem Béláról van szó.~– De hát
1080 20| Ejh, hagyja el őrnagy úr, nem kegyedhez méltó munka az.~–
1081 20| Ugyan, édes őrnagy úr, nem érdemes az az ember arra,
1082 20| Mintha kutyába se venne. Nem ugorhatott meg előlem. Még
1083 20| ugorhatott meg előlem. Még nem lehet messze. De – utána
1084 20| saroglyában, mert így csak nem ülhet fel bele valaki, ahogy
1085 20| rőzsét hozta a szekéren.~– Nem, nem; egy percnyi haladékot
1086 20| hozta a szekéren.~– Nem, nem; egy percnyi haladékot sem.
1087 20| pedig ád a nagyasszony.~– Nem adok biz én – felelt meg
1088 20| meg hirtelen Lávayné.~– Nem ád? Nekem egy kéve zsúpot?~–
1089 20| Nekem egy kéve zsúpot?~– Nem én egy szalmaszálat sem.
1090 20| Valakinek az üldözésére nem adok semmi segítséget.~–
1091 20| a fiamnak is, de azt én nem kérdem. Most csak azt tudom,
1092 20| uram kergetni akarja, s nem adok zsúpot.~– De hisz maga
1093 20| tudják felőlem.~– Hát igazán: nem ad nekem valami ülésnek
1094 20| öreg asszonyság, s igazán nem adott szalmát.~– Pedig azért
1095 20| bizony meglássa, hogy nem lesz istenáldás ezen a jártán;
1096 20| jártán; valami éri az úton. Nem kegyednek való ez. Kegyed
1097 20| idejében lerakott, s azóta nem renovált kövezet minőségét,
1098 20| kérdezősködni kezde a vámosoktól, nem láttak-e egy zöldre festett
1099 20| javítva; azokat is megszólítá, nem láttak-e egy zöld bricskát
1100 20| ezen; ha az a fűzfás ott nem volna, meglátszanék, amint
1101 20| fogjuk a gallérját. No, ezt nem adom százezer forintért!
1102 20| adom százezer forintért! Nem százezer forintért. Most
1103 20| százezer forintért. Most már nem menekül meg tőlem.~Amint
1104 20| epochán túl természetben nem lehete többé kiadni, s a
1105 20| eszik.~– Bolond kend?~– Nem én, kérem alássan. Láttam
1106 20| András gazda. Kolbay mégis el nem tudta gondolni, voltaképpen
1107 20| visszafelé van fordítva; az nem akar tovább menekülni.~Kolbay
1108 20| riposzt a sodrából, hogy nem tudott rá mit felelni.~–
1109 20| gondolkodott, hogy hiszen nem a dohányföldemnek a minéműségét
1110 20| érdemeinek, azokról soha nem fogok megfeledkezni; de
1111 20| másik úr szólt. Ennek már nem voltak ismeretei a hadastyán
1112 20| Hja, mert azt „az urak” nem akarják átlátni, hogy sok
1113 20| találkoznunk ezen a téren, hogy nem csoda, ha az ember utoljára
1114 20| öregre célzott e váddal.~– De nem! – szólt Bárzsing, a másikat
1115 20| őrnagy urat szándékossággal nem vádolom. Régóta ismerem,
1116 20| Bárzsing.~Csak állta és nem szólt rá semmit. Csupán
1117 20| háborúból is seb nélkül haza nem jött; és akik között ő már
1118 20| Hanem ettől a naptól fogva nem ment fel többet a várba.~
1119 21| Egy ember, aki nem az, ami~Dolnay bárónő egyike
1120 21| herceghez.~Isten látja lelkemet, nem azért szólom meg, hogy muszkához
1121 21| derék, mívelt ember volt; nem azoknak a torzonborz hetmanoknak
1122 21| amiknek közrebocsátásában nem is volt fukar.~Fél év múlva
1123 21| az ősök szerzette földet nem kötötték a család nevéhez;
1124 21| minden vagyonát.~Ezt ismét nem szemrehányásképpen említem
1125 21| vagy tán éppen kétezer, ha nem háromezer négyszögmértföldre
1126 21| számok, azt én bizonyosan nem állíthatom, de nekem így
1127 21| unokahúgaságban, azzal bizony hirtelen nem szolgálhatok, s miután azt
1128 21| szolgálhatok, s miután azt nem várhatni tőlem, hogy most
1129 21| elnézésével. Pedig még akkor talán nem is volt igaz. A világ rossz
1130 21| Az különös volt! Szerafin nem érezte magát jól a két hercegnő
1131 21| midőn velük egyedül maradt; nem tudott magának számot adni
1132 21| míg Olga és Feodora rá nem találtak, s kacagva vissza
1133 21| találtak, s kacagva vissza nem vitték a kastélyba a szökevényt.~
1134 21| szolgálatból soha elbocsátani nem szabad, s fizetésüket hozzányúlhatlan
1135 21| valószínűleg német eredetű, nem is beszélt más nyelven;
1136 21| hazájukban van nekik.~– Hát ön nem tudja, hogyan lehet a virágot
1137 21| helyzetben, ez alakban, ha nem annak a szeme, aki szeret
1138 21| árnyékában, senkitől észre nem véve, elvetett minden tartózkodást
1139 21| legjobb barát.~– De önnek nem lehet tovább itt maradni –
1140 21| akadályozta eddig, hogy önnek nem árthatott, mivel a herceg
1141 21| meg lehetne őrülni.~– Óh, nem, asszonyom; ettől a gondolattól
1142 21| halhat meg, amikor akar.~– Nem, nem, nem; az nem igaz.
1143 21| meg, amikor akar.~– Nem, nem, nem; az nem igaz. Gyáva
1144 21| amikor akar.~– Nem, nem, nem; az nem igaz. Gyáva emberek
1145 21| akar.~– Nem, nem, nem; az nem igaz. Gyáva emberek dolga
1146 21| önnek nincs. Csak önnek nem szabad engem elítélni. Ön
1147 21| jól tudhatja azt, miért nem. Valahányszor rám gázolnak,
1148 21| alakíthattam volna”. Én nem szerettem soha életemben
1149 21| cselszövény. Ki tudja, mi nem lehet még belőlem? A bűnlajstrom
1150 21| belőlem? A bűnlajstrom még nem egész. De szerettem valakit,
1151 21| mondtam azt másnak, midőn nem volt igaz; de van egy gondolat,
1152 21| megöl, és ez az, amit el nem hallgathattam. Önnek el
1153 21| innen menni, el kell menni – nem azért, mert itt önt elfognák,
1154 21| már választhatsz ismét; de nem igaz; Judit oly tiszta és
1155 21| barátok közt kést ajándékozni nem jó jel, de én azt is elfogadom.
1156 21| úgy fájt; ő okozta azt, de nem akarta látni.~– Tehát hallgassa
1157 21| és könnyen létesíthető. Nem messze innen a hamvasi pusztán
1158 21| szorítást érzett kezén. Nem viszonozta, nem örült neki,
1159 21| érzett kezén. Nem viszonozta, nem örült neki, jól tudta ő,
1160 21| neki, jól tudta ő, hogy ez nem neki szólt.~– És ezután
1161 21| kacagva. – A grófné bizonyosan nem fogja önök szerencséjét
1162 21| ideák à part! Mi megint nem ismerjük egymást; ön menjen
1163 21| ablakokra sütő nap miatt nem láthatták, kik vannak jelen.~
1164 21| herceg tette volna, meg nem bocsátanám.~– S Fertőynek
1165 21| hogy ő ijesztget, attól nem ijedek meg.~– S valóban
1166 21| Valakinek másnak talán nem; hanem éppen annak a kertésznek
1167 21| kertészeket pedig Moszkauban nem számítják a lelkek közé,
1168 21| volt. Ilyennek csakugyan nem látták a régi világban.~
1169 21| annyi önmérséklettel, hogy nem világosította fel, miszerint
1170 21| Fritz, hogy professzorrá nem lettél, úgyis annyi szamár
1171 21| oldaldöfést kapott, azt rendesen nem neki vissza, hanem valakinek
1172 21| Antillákról való, másutt nem terem.~A kertész megadta
1173 21| gyümölcse?~– Kérem, ennek nem szokott lenni.~– Az szamár
1174 21| ananászba ojtani?~Béla e szóra nem felelt semmit, hanem félrekancsalított
1175 21| volt elégedve Bélával. Neki nem volt szabad elárulni az
1176 21| gyanúja alaposságáról. Ez nem Lávay Béla.~Most egy pompás
1177 21| lótuszt első tekintetre meg nem ismer.~– Tudom, tudom; azt
1178 21| tudom; azt tudom, de hogy nem viseli-e valamely magas
1179 21| enyelgés hangján Fertőy. – Tán nem hallottam hírét annak a
1180 21| ismerjük azt.~– Bizony isten nem tudok róla semmit. Ez egy
1181 21| genre-ra a most élők közül nem fordítottam kellő figyelmet,
1182 21| hozzá.~– Nos, meister Fritz, nem úgy híják-e ezt az új szépséget,
1183 21| a tenger fenekén járván, nem láthatá Szerafinnek e tettét,
1184 22| Az, ami játék, és az, ami nem játék~Emlékeztek-e még arra
1185 22| darócruhát öltött, pórköntöst, nem olyat, mint aminőt most
1186 22| lakik ott? érti-e a nyelvét? nem haragosa-e? nincs-e ottan
1187 22| kergetik, megmarják, pihenni nem hagyják!~S ha valamelyik
1188 22| Ifjú nő, kihez a férjnek nem „szabad” közelíteni.~Aztán
1189 22| szívében törte, az ember nem megy nyugodalmas nevelői
1190 22| Lávayné jutalomjátéka.”~Az eső nem volt hideg többé, teste,
1191 22| ismerőse volt köztük. Azok nem néztek őrá.~Judit már rég
1192 22| tapasztalta volna, hogy az nem kertészlegény, hanem színházi
1193 22| hanem színházi szolga, nem is bokrétát visz Juditnak,
1194 22| valamelyik muzsikusnak, aki nem tűrheti odabenn a nagy melegséget.~
1195 22| mint Béla ott künn, ki nem lát, és nem hall belőle
1196 22| ott künn, ki nem lát, és nem hall belőle semmit. Egy-egy
1197 22| újra zendül a taps. Talán nem is Juditnak már, hanem bizonyára
1198 22| ily korán az előadást.~„Nem lehet kiállni olyan meleg
1199 22| kiállni olyan meleg van, nem bírtam elébbre furakodni
1200 22| ajtószőnyegnél, s onnan nem láttam semmit. Pedig csak
1201 22| szivarja égett. Béla azt nem vette észre. Szemére húzta
1202 22| Mások azt állították, hogy nem fogja elég élethűséggel
1203 22| közé a tálcára.~– De ez nem rekvizitum-levél, kegyednek
1204 22| meg, aminőt férfi soha meg nem bocsáthat. Béla e jelenet
1205 22| menekült. A grófnénak írni nem akartam, nehogy levelem
1206 22| ajánlott nevelő még mindig nem érkezett meg hozzá. Tehát
1207 22| érkezett meg hozzá. Tehát Béla nem oda menekült.”~Juditnak
1208 22| féltékenységet ébreszte föl; Béla nem fog már sehol megállapodni
1209 22| vendégszerepekre. Egy vidéki városban nem lenne oly veszély Bélára
1210 22| fognak végződni…”~Judit nem olvashatott tovább: a világ
1211 22| gladiátort méltóbb tapssal nem fogadtak, aki szépen tud
1212 22| selyemruhás delnőket, gyalog járni nem tudó urakat szállítva tovább;
1213 22| Bélának olyan jólesett. Judit nem jár ekvipázson. Óh, az nem
1214 22| nem jár ekvipázson. Óh, az nem a nagy urak kegyence, aki
1215 22| udvarias férfi volna közelében, nem engedné azt; elvenné tőle
1216 22| költsön kísérgetésével.~Nem a régi kényelmes belvárosi
1217 22| Második emelet, balra. Neki nem volt szabad kérdezősködnie.~
1218 22| bejött és itt maradt.~– Nem szükséges; hiszen maga kimehet
1219 22| Azután a folyosóra feljutva, nem is tudta magát többé egész
1220 22| húzta magát, s a cseléd nem vette őt észre.~Amint a
1221 22| szőnyegajtó kilincsét próbálta; nem volt zárva; bemehetett rajta.~
1222 22| egy pohár az asztalon; nem várt senkit.~Az étek érintetlen,
1223 22| merően, és kezeit öléből meg nem mozdította. Úgy ült ott,
1224 22| ajkakhoz. Midőn ajkaihoz ért, nem bírt magával többé; zokogva
1225 22| hogy Tihamér.~– Azt én nem tudtam.~– A házmester mondta,
1226 22| gyűrűt meghozták, de az nem Tihamér volt, hanem egy
1227 22| az élettől búcsút vesz. Nem akarja viselni a bujdosás
1228 22| észre, sem a temetésre el nem ment, sem későbben a sírt
1229 22| mutatott; hisz a halottat már nem kell félteni, míg szívében
1230 22| miatt.~Otthon pedig cselédje nem bírt eleget csodálkozni
1231 22| természetét a bánat. Amíg Judit nem gyászolt, annyit evett,
1232 22| hogy a boldog kiválasztott nem az ő soraikból való. Valaki
1233 22| játszik, s szemcsövét le nem veszi róla félóra hosszat
1234 22| róla félóra hosszat is.~Nem zörög a haraszt, ha a szél
1235 22| zörög a haraszt, ha a szél nem fú.~A Volozov hercegrőli
1236 22| menedéke fölött.~És aztán – nem volt-e gazdag jutalma érte?~
1237 22| Abban, hogy férjének anyját nem tudósítá a valóról.~Szerafin
1238 22| Szerafin levele óta Judit nem tartá elég oltalomnak Bélára
1239 22| halálosan megsértett. Most már nem bízhatta egy darabka papírra
1240 22| Az anya hadd sírjon! Ha nem sírna, gyanút költene.~…
1241 23| Napló azokról, amik nem történtek~Szerafin jól mulat!~
1242 23| delnőnek nehéz lett volna hírét nem hallani, annyira a világ
1243 23| szelleméről; hanem arról az egyről nem tud senki mesélni, hogy
1244 23| olyan pénztárakat, amik nem az övéi; meg holmi vasúttársaságokról,
1245 23| vasúttársaságokról, s több afféle, amiket nem jó emlegetni, hanem annyit
1246 23| a tudvalevő fényűzéshez nem lehetett elég.~Igaz, hogy
1247 23| Szerafin kedvéért; csakhogy azt nem bírta Fertőy soha kitudni,
1248 23| üldözte ezt a felfedezést! Nem azért, mintha tán sértett
1249 23| hanem azután a fonalat nem tudta többé kezébe kapni.~
1250 23| házigazda pénzét elnyerte. Így nem tesznek azok, akik a háziasszonyba
1251 23| kigondolva, minek nyomára akadni nem lehet.~Márpedig e titkot
1252 23| összegek közötti viszony nem „rím”, csak „asszonánc”.
1253 23| s midőn látta, hogy az nem ismer rá, megtapintá üterét,
1254 23| beteg nő kezéről. Szerafin nem vette azt észre.~Akkor aztán
1255 23| követtem őt a szalmás viskóba.~Nem volt mit ennünk, csak fekete
1256 23| parasztasszonyok daloltak: „Ki az urát nem szereti: Kopotnyikot főzzön
1257 23| Én úgy örültem neki, hogy nem engem bántanak, hanem őtet.~
1258 23| majd megszakadt.~Róbert nem sírt, amíg verték, hallgatott.~
1259 23| voltam igézve.~Akartam, de nem mertem mondani: ,Róbert,
1260 23| letépem, ez jó lesz.’~Róbert nem válaszolt, csak járt-kelt
1261 23| Háttal volt felém fordulva, nem láthatta, mit cselekszem.
1262 23| hegyes kupolájú tornyokat el nem értem, amiket annyiszor
1263 23| elevenen tudtam álmodni.~Nem kellett vezető, odataláltam
1264 23| észrevett, s rám kiáltott. Nem értettem mit mond, s menekülni
1265 23| vele a vállamat, de meg nem tudott szúrni. Úgy érzettem
1266 23| tévelyedtem bele, melyből nem tudtam kiigazodni. Mintha
1267 23| szolgálatot; ott álltam, és nem tudtam mit mondani. Akartam
1268 23| ókori páncélöltözetben; nem mehettem sehova. Elbújtam
1269 23| előtt állt velem.~Szemét nem engedte bekötni. Most is
1270 23| volt, mint akkor.~És nekem nem jutott eszembe, hogy kirohanjak
1271 23| már meg vagy halva?’ De nem mertem ezt mondani neki.~
1272 23| Ha aludni akarsz, miért nem veted le nyakkendődet?’~
1273 23| ő mosolyogva azt mondá: ,Nem lehet, mert ez tartja a
1274 23| ember van így, ki istent nem hisz, de kopogó szellemeket
1275 23| lát.~Amit keresett, azt nem találta meg: az álomlátó
1276 23| találta meg: az álomlátó nem jegyzé föl nappali élményeit.
1277 23| a székre ülni, Szerafin nem engedte.~– Ne üljön oda.~–
1278 23| kire féltékenynek lenni nem jutott eszébe.~Valóban reszketett
1279 23| álomról írni naplójába?~Fertőy nem maradt ott tovább: csengetett
1280 24| mindenki elől elzárkózik: azóta nem volt kedve vetélytársakat
1281 24| élet prózája fantomokkal ki nem elégíthető.~Fertőynek minden
1282 24| még a határidő messze van. Nem tetszik egy szivar?~– Igen,
1283 24| afelől, hogy az többé elő nem kerülhet?~– Kétségtelenül
1284 24| azon esetre, ha…~Fertőy nem talált kifejezést a tény
1285 24| csészébe, mintha semmi egyébről nem volna szó, mint abból ismét
1286 24| némán bólinta rá, de szavát nem adta, hogy helyeselné.~Bárzsingúr
1287 24| Kétségtelenül. Ha egy soha nem létezett okmány létrehozásáról
1288 24| volna szó, arra egy Bárzsing nem adná tanácsát, azt egy Bárzsing
1289 24| magától; azt egy Bárzsing nem késlekednék csalásnak nevezni,
1290 24| igényeket adott kezeinkbe, nem csaltuk ki, nem erőszakoltuk
1291 24| kezeinkbe, nem csaltuk ki, nem erőszakoltuk az illetőtől,
1292 24| alá volt kerülendő? Hát ez nem volt-e pia fraus? S vetette-e
1293 24| meg van efelől nyugtatva. Nem az a néhány ezer forint,
1294 24| számomra legáltatott, óh, nem. De a holtak végakarata
1295 24| mit ember holta után végre nem hajthat, legszilárdabb barátaira
1296 24| ha Hargitay végakaratát nem teljesíteném? Minő arccal
1297 24| egykor a túlvilágon?~Fertőy nem állhatta meg nevetés nélkül.
1298 24| barátom, hogy azon végrendelet nem csupán bennünket érdekel,
1299 24| Fertőy nagyon is nevetett.~– Nem a lelkiismeretről beszélek
1300 24| biztosítva vagyunk.~– Talán. Nem mondom. De hát a másik három?~–
1301 24| életben vannak.~– De csak nem akarja ön azokat is beavatni
1302 24| beavatni a tervbe?~– Óh, nem. Adhatnak az emberek tudtukon
1303 24| volt, a megye levéltárába, nem vétetett-e ki általa onnét
1304 24| fognak önnek vissza, hogy nem tudnak az egész tárgyról
1305 24| aggodalmát kifejezni, hogy vajon nem fél-e, hogy az a bizonyos
1306 24| Evégett azokat a borítékon nem szükség összetörni, hanem
1307 24| Ah! Az lehetetlen! Az nem lehet, hogy egy nő eltűrje
1308 24| oldalról száll reá, ha azt meg nem érdemelte, csupán azért…~–
1309 24| amit előre láttam.~– És nem állt ön bosszút Lávayn?~–
1310 24| ön bosszút Lávayn?~– Óh, nem. Nekem az nagyon tetszik,
1311 24| jó hírét férjéért; vajon nem könnyebben feláldozna-e
1312 24| melynek még birtokában nem volt, s melyből apja valóban
1313 24| nagylelkűségéből.~– Nekem nem bosszúállásra van szükségem,
1314 24| végveszélybe dönthetném, de nem teszem. Csináljunk egyességet.
1315 24| hogy én őket feldicsérem, nem szűntem meg rájuk haragudni.~
1316 24| között, azt Bárzsing úr nem tudhatta meg, hanem egy
1317 24| oklevél-reprodukcióba semmi szín alatt bele nem egyezik. Lássa Bárzsing
1318 24| Bárzsing úr tervébe semmiképpen nem egyezik.~Bárzsing úr látta,
1319 24| borítékjain a pecséteket nem törte fel, hanem felmetszette
1320 24| testált néhány ezer forint nem is, de a szegény közintézetek,
1321 24| erkölcsi felmagasulásra.~Nem is csalatkozott emberismeretében.~
1322 24| dologtól aggódott Fertőy. S azt nem is késett barátjával első
1323 24| vetett.~– Ilyen apróságokon nem szokott megbukni egy Bárzsing!~
1324 25| esős esztendőtől a másikig nem látták egymást, ami nagy
1325 25| egymásnak. Az öreg asszonyságnak nem volt kedve bővebb szóba
1326 25| volt rendesen, mely közé ő nem illett volna szürke kartonruhájával,
1327 25| hivatalnok kíséretében jött, ki nem tudott magyarul; Lávayné
1328 25| magyarul; Lávayné pedig nem tudott németül.~– Nem állhattam
1329 25| pedig nem tudott németül.~– Nem állhattam meg, kedves asszonynéném,
1330 25| útra szép gyümölcsfái; én nem tudom, nálam nem teremnek,
1331 25| gyümölcsfái; én nem tudom, nálam nem teremnek, pedig a kertészem
1332 25| tavasszal, s késő őszig nem kímélem a kezemtől a munkát.~–
1333 25| pompás reine Claude-ok; nem hiszem, hogy Versailles-ben
1334 25| Jawohl – mondá Herr Gruber, nem tudván különben, hogy miről
1335 25| gyenge oldala.~– Cserhajú?~– Nem az, olyan sima, mint a tök,
1336 25| sima, mint a tök, tolvaj el nem vinné, ha ráakadna, olyan
1337 25| viszek egy kosár ringlótát.~Nem akart adós maradni valahogy.~
1338 25| valahogy.~Blumné asszonyság nem tartotta fölöslegesnek megjegyezni,
1339 25| fölöslegesnek megjegyezni, hogy nem lesz ám senki ottan, csak
1340 25| ez történt volna, ha amaz nem történt volna, ha Bélát
1341 25| ahogy először akarta és nem ügyvédnek; ha ő keresett
1342 25| volna számára feleséget; ha nem jöttek volna ebbe a városba
1343 25| gazdák lettek volna; ha Béla nem ment volna a háborúba, ha
1344 25| után járni; – akkor most ő nem állna ilyen egyedül, akkor
1345 25| körték szépen pirulnak, de nem az ő szégyene miatt.~Másnap
1346 25| fogadta Lávaynét, s csakugyan nem volt rajta és társalkodónéján
1347 25| időskorú asszonyságok, ha nem keresnek is, de örömest
1348 25| alkalmával hogy fakadt sírva – nem a menyasszony, hanem a vőlegény. –
1349 25| esküdtette meg a feleségét, hogy nem volt hozzá soha hűtelen. –
1350 25| kijáratánál a társaság elé nem toppan. Akkor aztán mindenki
1351 25| utam, s régi barátaimat nem szoktam ilyenkor elkerülni.
1352 25| kínált dinnyét, de azért nem ejtette el a fölvett tárgyat.~–
1353 25| erősen bomladozni kezd már.~– Nem gondolnám – felelt Lávayné
1354 25| Köszönöm a sót. Bizony nem tudom, hogy meddig viselheti.~–
1355 25| neki tetszik, amíg férjhez nem megy.~– Kedves asszonynéném,
1356 25| dicsérik.~– Remélem, hogy nem a magánéletét.~Az öreg asszonyság
1357 25| miatt ellentétbe állítá, s nem lepte meg, hogy ez most
1358 25| színésznőkről sokat beszélnek, ami nem igaz. Sokszor egészen másképpen
1359 25| amiért az elég gyorsan nem mondhatván „jawohlt” a nem
1360 25| nem mondhatván „jawohlt” a nem értett témára, a szájába
1361 25| Tudja, uramöcsém, hogy én nem tanultam a diák meséket,
1362 25| tanultam a diák meséket, nem tudom, hogyan járt Juno.~–
1363 25| Mit beszél az úr?~– Tehát nem tudná még asszonynéném,
1364 25| napokban fia született?~– Nem, nem! nem lehet! – kiálta
1365 25| napokban fia született?~– Nem, nem! nem lehet! – kiálta az
1366 25| fia született?~– Nem, nem! nem lehet! – kiálta az asztalt
1367 25| tenyerével Lávayné. – Az nem lehet!~– Bizony pedig úgy
1368 25| Ha az való? (Még mindig nem akarta hinni.)~– Arról legjobban
1369 25| lesz, amit mondtam?~– Akkor nem tudom még, hogy mit teszek.
1370 25| Ah ilyen bolondságot nem fog asszonynéném tenni,
1371 25| veszem tőle, hogy Béla nevét nem fogja viselni többé, s azzal
1372 25| fogom nézni, s otthagyom. De nem, nem! Embereket fogadok
1373 25| nézni, s otthagyom. De nem, nem! Embereket fogadok pénzért,
1374 25| úrrá lett egész lelkén.~Nem maradhatott tovább ebben
1375 25| jól voltunk, míg ön ide nem jött, ön rossz ember.~–
1376 25| sajnálta, hogy ez így történt, nem adná ezért a szigetért,
1377 25| ha asszonynénjét ma ide nem hívta volna, de minek is
1378 25| jó volt, hanem a magjából nem fogok kérni.~Azzal ment
1379 25| útlevelet kellene kapni.~Nem akart kérdezősködni senkitől.
1380 25| senkitől. Magától pedig nem talált rá. Más idők, más
1381 25| emberek voltak a város felett, nem azok, akiket ő megszokott,
1382 25| szolgálatjára?~– Majd elmondom, de nem akarom itt az utcán mondani.
1383 25| sem terem már, koronáját nem győzi újra alakítani, csak
1384 25| benne nőni, s a virágok nem akarnak bimbóba indulni;
1385 25| óhajtok is leülni, pedig nem vagyok elfáradva, de lábaim
1386 25| keservvel Lávayné. – Mért nem mondja kegyed még: „Azt
1387 25| némbert. De azt a látogatást nem fogja felírni az ünnepnapjai
1388 25| asszonyom, ne tüzeskedjék…~– Nem tűz: – méreg van bennem
1389 25| ítéletet!~– Jó asszonyom. Én nem tudom, mi haragja van kegyednek
1390 25| neve eszembe jut is. Én nem tudom, mivel rágalmazhatták
1391 25| mondanám rá: az hazugság, én nem hiszem, bár látom is.~–
1392 25| Uram. Én semmiségeken meg nem indulok; én a mende-mondák
1393 25| én a mende-mondák után nem járok; de az oly eltakarhatatlan
1394 25| sírjára hozott, hogy Bélámmal nem találkozhatnám a másvilágon,
1395 25| a másvilágon, ha ezt meg nem büntetném.~– Nem kérdezem,
1396 25| ezt meg nem büntetném.~– Nem kérdezem, nem is akarom
1397 25| büntetném.~– Nem kérdezem, nem is akarom hallani, mit mesélhetett
1398 25| akkor keresztül is vitt, az nem fogja férje sírját meggyalázni.
1399 25| megcsalták, asszonyom.~– Nem lehet. Nagyon bizonyos az.~–
1400 25| akkor azt mondta nekem: „Nem adok; máskor sáfrányt, de
1401 25| ne menjen, mert az isten nem ad szerencsét annak, aki
1402 25| megy üldözni”; és csakugyan nem adott kegyed szalmát. És
1403 25| kezem, lábam törött volna, nem zokulnám annyira, mint ezt
1404 25| maradjon itthon. Most én nem adok – szalmát, én nem szerzek
1405 25| én nem adok – szalmát, én nem szerzek útlevelet.~– Jó,
1406 25| hozni!~De az öreg asszonyság nem hallgatott rá, bevágta maga
1407 26| szabad légen járhat.~Hát nem börtön-e az, ha a világ
1408 26| deklamálnak; én oda mind nem mehetek, az mind ki van
1409 26| meghaláshoz!”~De ez mind nem igaz.~Az, aki a fák északi
1410 26| hozzá legközelebb eső tárgy, nem nyugtalanítják a külélet
1411 26| egész mesevilágot. Béla nem gondolt soha az évszakok
1412 26| csodálkozni, hogy Judit nem tudatta Bélával a védlevél
1413 26| forgácsaival volt tele.~Nem tudjuk-e, hogy vannak, akik
1414 26| kincseiket elássák, minthogy nem merték kikölcsönözni egy
1415 26| biztosítása mellett; s egy férj nem nagyobb kincs-e minden aranynál?~
1416 26| kincs-e minden aranynál?~Nem ismerik-e közülük sokan
1417 26| körülmények, miket amaz irat nem háríthatott el. Ha az iránt
1418 26| van valami, amit férfiak nem értenek meg soha. – Judit
1419 26| a veszedelmes rögeszméje nem támad, hogy egy fővárosi
1420 26| gyorsparaszttól elszabadult, nem illik látogatóba menni,
1421 26| nevezi, egy úr kíséretében, nem reszketett nagyon a találkozástól,
1422 26| ily gyorsan? Azt hirtelen nem foghatta fel.~– Bocsásd
1423 26| iszonyatos kelepce.~Most nem fedezhetett fel napa előtt
1424 26| ne remegjen énelőttem, nem jöttem semmi rossz szándékkal
1425 26| levő nőket indulatba hozni nem szabad. Üljön le ön, kérem,
1426 26| szabad. Üljön le ön, kérem, nem jöttem haragot csinálni.~
1427 26| csinálni.~Judit egy szót nem bírt kiejteni; csak ült
1428 26| mondtam; semmi gorombaságot nem készülök elkövetni: hazulról
1429 26| asszonyom.~– Átlátja, hogy ezt nem viselheti többé?~– Átlátom,
1430 26| akinek nevét olvassák. Nem hiszi-e, hogy az még nagyobb
1431 26| az után kellene megélnem, nem keresném meg vele a kenyérhez
1432 26| hogy fiam nevét tovább nem viselheti; igaz-e?~Judit
1433 26| viselheti; igaz-e?~Judit nem nézhetett az öreg asszony
1434 26| is rá fogom vehetni, de nem hittem, hogy ily könnyen.
1435 26| lármát csap a fia nevéért, nem tréfadolog. Én nem akarom,
1436 26| nevéért, nem tréfadolog. Én nem akarom, hogy kegyed szükséget
1437 26| hatezer forint örökség. Ezt én nem adtam neki át addig, amíg
1438 26| Judit elfulladt hangon –, én nem tudok önnek felelni.~– Nem
1439 26| nem tudok önnek felelni.~– Nem is kívánom – szólt Lávayné
1440 26| szíve fog megszakadni.~– Nem… asszonyom… én ez ajánlatot
1441 26| asszonyom… én ez ajánlatot nem fogadhatom el.~– Miért nem?
1442 26| nem fogadhatom el.~– Miért nem? Én azért még elég gazdag
1443 26| használom azt a pénzt semmire, s nem tudnék vele mit csinálni.
1444 26| ellenállás démonát. Megaláztatni nem engedheté magát ez ember
1445 26| kenyeret enni, de ahhoz, ami nem az enyém, hozzá nem nyúlok.~–
1446 26| ami nem az enyém, hozzá nem nyúlok.~– Kegyed most is
1447 26| dolgozásról való tréfabeszéd nem okos emberek elé való! Asszonymunka!
1448 26| más kilátásai vannak?~– Nem értem önt, asszonyom.~–
1449 26| értem önt, asszonyom.~– Nem? Különös. Nem szíveskednék
1450 26| asszonyom.~– Nem? Különös. Nem szíveskednék ön nekem megmondani
1451 26| kívánja ön azt?~– Bizony nem kíváncsiságból. Őszintén
1452 26| volt mit felelni.~– Azt nem mondhatom meg.~– Kérem –
1453 26| öregasszony –, ne értsen félre. Nem akarok ebből zajt ütni;
1454 26| akarok ebből zajt ütni; én nem teszek szemrehányásokat;
1455 26| poéta; én azt önnek szemére nem vetem; azt fogom neki mondani: „
1456 26| ne öljön meg. Hiszen én nem felelhetek önnek.~– Keljen
1457 26| kiálta szárazan Lávayné. – Nem jöttem én ide színdarabot
1458 26| némán inte tagadólag.~– Ah! Nem mondja meg, ugye? Nem mondja
1459 26| Ah! Nem mondja meg, ugye? Nem mondja meg, mert az nem
1460 26| Nem mondja meg, mert az nem valami koldus, nem szegény
1461 26| mert az nem valami koldus, nem szegény komédiás, hanem
1462 26| csak látja talán.~– Azt én nem engedem meg – szólt Judit
1463 27| szabad légen járhat.~Hát nem börtön-e az, ha a világ
1464 27| deklamálnak; én oda mind nem mehetek, az mind ki van
1465 27| meghaláshoz!”~De ez mind nem igaz.~Az, aki a fák északi
1466 27| hozzá legközelebb eső tárgy, nem nyugtalanítják a külélet
1467 27| egész mesevilágot. Béla nem gondolt soha az évszakok
1468 27| csodálkozni, hogy Judit nem tudatta Bélával a védlevél
1469 27| forgácsaival volt tele.~Nem tudjuk-e, hogy vannak, akik
1470 27| kincseiket elássák, minthogy nem merték kikölcsönözni egy
1471 27| biztosítása mellett; s egy férj nem nagyobb kincs-e minden aranynál?~
1472 27| kincs-e minden aranynál?~Nem ismerik-e közülük sokan
1473 27| körülmények, miket amaz irat nem háríthatott el. Ha az iránt
1474 27| van valami, amit férfiak nem értenek meg soha. – Judit
1475 27| a veszedelmes rögeszméje nem támad, hogy egy fővárosi
1476 27| gyorsparaszttól elszabadult, nem illik látogatóba menni,
1477 27| nevezi, egy úr kíséretében, nem reszketett nagyon a találkozástól,
1478 27| ily gyorsan? Azt hirtelen nem foghatta fel.~– Bocsásd
1479 27| iszonyatos kelepce.~Most nem fedezhetett fel napa előtt
1480 27| ne remegjen énelőttem, nem jöttem semmi rossz szándékkal
1481 27| levő nőket indulatba hozni nem szabad. Üljön le ön, kérem,
1482 27| szabad. Üljön le ön, kérem, nem jöttem haragot csinálni.~
1483 27| csinálni.~Judit egy szót nem bírt kiejteni; csak ült
1484 27| mondtam; semmi gorombaságot nem készülök elkövetni: hazulról
1485 27| asszonyom.~– Átlátja, hogy ezt nem viselheti többé?~– Átlátom,
1486 27| akinek nevét olvassák. Nem hiszi-e, hogy az még nagyobb
1487 27| az után kellene megélnem, nem keresném meg vele a kenyérhez
1488 27| hogy fiam nevét tovább nem viselheti; igaz-e?~Judit
1489 27| viselheti; igaz-e?~Judit nem nézhetett az öreg asszony
1490 27| is rá fogom vehetni, de nem hittem, hogy ily könnyen.
1491 27| lármát csap a fia nevéért, nem tréfadolog. Én nem akarom,
1492 27| nevéért, nem tréfadolog. Én nem akarom, hogy kegyed szükséget
1493 27| hatezer forint örökség. Ezt én nem adtam neki át addig, amíg
1494 27| Judit elfulladt hangon –, én nem tudok önnek felelni.~– Nem
1495 27| nem tudok önnek felelni.~– Nem is kívánom – szólt Lávayné
1496 27| szíve fog megszakadni.~– Nem… asszonyom… én ez ajánlatot
1497 27| asszonyom… én ez ajánlatot nem fogadhatom el.~– Miért nem?
1498 27| nem fogadhatom el.~– Miért nem? Én azért még elég gazdag
1499 27| használom azt a pénzt semmire, s nem tudnék vele mit csinálni.
1500 27| ellenállás démonát. Megaláztatni nem engedheté magát ez ember
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2084 |