1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2084
Fejezet
1501 27| kenyeret enni, de ahhoz, ami nem az enyém, hozzá nem nyúlok.~–
1502 27| ami nem az enyém, hozzá nem nyúlok.~– Kegyed most is
1503 27| dolgozásról való tréfabeszéd nem okos emberek elé való! Asszonymunka!
1504 27| más kilátásai vannak?~– Nem értem önt, asszonyom.~–
1505 27| értem önt, asszonyom.~– Nem? Különös. Nem szíveskednék
1506 27| asszonyom.~– Nem? Különös. Nem szíveskednék ön nekem megmondani
1507 27| kívánja ön azt?~– Bizony nem kíváncsiságból. Őszintén
1508 27| volt mit felelni.~– Azt nem mondhatom meg.~– Kérem –
1509 27| öregasszony –, ne értsen félre. Nem akarok ebből zajt ütni;
1510 27| akarok ebből zajt ütni; én nem teszek szemrehányásokat;
1511 27| poéta; én azt önnek szemére nem vetem; azt fogom neki mondani: „
1512 27| ne öljön meg. Hiszen én nem felelhetek önnek.~– Keljen
1513 27| kiálta szárazan Lávayné. – Nem jöttem én ide színdarabot
1514 27| némán inte tagadólag.~– Ah! Nem mondja meg, ugye? Nem mondja
1515 27| Ah! Nem mondja meg, ugye? Nem mondja meg, mert az nem
1516 27| Nem mondja meg, mert az nem valami koldus, nem szegény
1517 27| mert az nem valami koldus, nem szegény komédiás, hanem
1518 27| csak látja talán.~– Azt én nem engedem meg – szólt Judit
1519 28| el, míg hallgatását meg nem vásároltam. Én látom, hogy
1520 28| szorítá, és megcsókolta.~Judit nem akarta azt engedni; de az
1521 28| erről tudomása van, akkor nem hagyja őket mégis egyedül.~–
1522 28| üldözöm, harapom, ahol érem; s nem végzem be másutt, mint ahol
1523 28| meghalt.~– De én, remélem, nem sértettem meg önt ennyire? –
1524 28| fanyarsággal közbeszólni.~– Nem ön engemet, hanem én önt.
1525 28| felesége jó hírének árán is.~– Nem értem önt, édes rokon; ön
1526 28| feledékenységre csakugyan nem számított a nap alatt.~Ő
1527 28| az ember azt mondja, hogy nem tud semmit fennforgó sérelemről.
1528 28| Megkísérté segítségére jőni.~– Nem emlékezik ön azon jelenetre,
1529 28| fejemből.~– Nézzen ön meg jól. Nem emlékezik azon kertészre
1530 28| megsértettem?~– Természetesen. Én nem tudok felőle semmit. A világ
1531 28| tudok felőle semmit. A világ nem tud felőle semmit. Önnek
1532 28| szolga ütése egy gavalléron nem sérelem, hanem sajnálatos
1533 28| világ elégtétel-adást-vevést nem követel. Azt pedig, hogy
1534 28| mesemondáshoz, s ez az asszony nem foga azt senkinek elmondani;
1535 28| a rododendronok levelei nem olyan sűrűek, hogy azokon
1536 28| keresztül ne lehessen látni. Nem tudom, emlékezik-e még ez
1537 28| Béla vállat vonított.~– Nem tudom, hova célozhat ön?~–
1538 28| önön a sor azt mondani: „Nem értem, miről lehet szó?”
1539 28| magát.~Béla erre csakugyan nem tudott mit felelni.~– Az
1540 28| a világ szeme elé, hogy nem menekülhet másként, mint
1541 28| megtért a feleségéhez. S én nem is akartam egyebet; de ennyit
1542 28| hazaérkezett, hogy itt van már. Nem szóltam senkinek; hagytam
1543 28| százszor, hanem a hatóságok nem törődnek már a feladásokkal.
1544 28| házi börtönt ad magának, s nem mozdul meg neje mellől.
1545 28| igazi gyászban járni: ezt én nem hihettem önről.~Bélának
1546 28| mind alaptalan semmiségek. Nem azokért jött ön ide. Önnek
1547 28| csak az ön pöre volt az; mi nem jártunk nagyon utána soha.
1548 28| atyafiságos jóindulatból?~– Nem. Ámbár az irónia nem volt
1549 28| Nem. Ámbár az irónia nem volt egészen helyén; de
1550 28| mutatni.~– Ha tehetné ön, nem ajánlana nekem egyezkedést.~–
1551 28| kétharmadát, ha az egészet nem tarthatja meg?~– Ügyvédhez
1552 28| átlátandja, hogy amit beszélek, nem „Schwindel”, nem szédítés,
1553 28| beszélek, nem „Schwindel”, nem szédítés, hanem igen alapos
1554 28| hanem igen alapos üzlet. Nem engedné meg, hogy leüljek?
1555 28| nagyon ügyes ember. Ez most nem akarja nekem ez okiratot
1556 28| kritikát. Judit húgommal nem így áll. Ő feltöretlen küldi
1557 28| levelet; ő szóba sem áll; ő „nem”-et mond, mielőtt tudná,
1558 28| azoknak kilenctized része nem volt igaz; én a tizedik
1559 29| elszakad; majd ez, amelyik most nem tetszik, szintén elkopik,
1560 29| talán furcsább, talán nem is olyan, amilyet kívánunk,
1561 29| kocogtatnak az előszobája ajtaján.~Nem estem poétai túlságba, nem
1562 29| Nem estem poétai túlságba, nem mondtam: „ma” ez van, „holnap”
1563 29| amit akkor írt, aligha ki nem lelné tőle a hideg e békeszerető
1564 29| hogy sok ember van, aki ki nem állhatja; azokkal, ha találkozik
1565 29| hogylétükről tudakozódik. S nem akad ember, aki azt mondaná: „
1566 29| akik az utcán kapós divatot nem hordják; akik megmaradtak
1567 29| Ezek persze a baglyok.~Akik nem akarják átlátni, hogy a
1568 29| embernek új ruhát felvenni nem aposztázia, hanem csak mutare
1569 29| keresztül bujdosása közben?~Béla nem örömest beszélt efelől;
1570 29| nejéhez, ha Melchior el nem árulta volna a Judit homlokán
1571 29| leírásával szomorgasson.~– Nem volt semmi bajom. Kertész
1572 29| nevelek belőled; ne félj, nem fogsz te tudós lenni, mint
1573 29| szenvedett; folytasd, amit mi be nem végezheténk, légy művész,
1574 29| volnál, mint én. Igaz. De nem volnál ehhez a világhoz
1575 29| férfi vagy, légy férfi!” Nem lehet azt elégszer elmondani
1576 29| világgal érintkezzünk.~– De nem, hogy barátkozzunk.~– Teszem-e
1577 29| amannak a köszönését. Én nem szoktam elfogadni azét,
1578 29| szoktam elfogadni azét, akit nem szeretek.~– Ez csak külső
1579 29| külső illem. A kalapemelés nem kötelez még semmire.~– Kötelez.
1580 29| gyűlölködést a tusa után nem folytatjuk. Nálunk nincs „
1581 29| gyöngéden vállára hajolva.~– Óh nem – viszonza Béla keserűen –,
1582 29| könnyen barátkozom.~– Azt nem mondtam; de nagyon könnyen
1583 29| kitelik.~Az öreg asszonyság nem akarta engedni, hogy ilyen
1584 29| pártját.~– De iszen Béla nem olyan könnyen ingadozó ember.
1585 29| semmi más választó örvény nem volna kettőjök között, nem
1586 29| nem volna kettőjök között, nem kérdeném, számolt-e vele;
1587 29| hevülni kezdett.~– Hiszen én nem is hiszem azt, hogy Béla
1588 29| Mással akárkivel, de azzal nem.~– Pedig még sok szót fogok
1589 29| bámult.~– Ti azt sokáig nem fogjátok érteni, de egyszer
1590 29| hogy prókátor vagyok, s nem kényeskedem.~Cseléd jött
1591 29| dolgozószobámba.~És azzal fölkelt, s nem nézett sem nejére, sem anyjára,
1592 29| úrral dacolni merészelt.~Nem fogja azt senki észrevenni,
1593 29| valami muzulmán. Legalább nem kellett Bélának kínálni,
1594 29| uraságodnak így tetszik, én nem tolakodom; nem akarok alkalmatlankodni
1595 29| tetszik, én nem tolakodom; nem akarok alkalmatlankodni
1596 29| szolgálattételnek, de én nem szépítem a dolgot; én ördöngösen
1597 29| fickó vagyok, ördöngösen; nem szeretem a színdarabokat,
1598 29| színdarabokat, a poétázást, hahaha! Nem vagyok teátrumíró.~Bélának
1599 29| komédiákat írnak. Azonban nem volt természetében, hogy
1600 29| egy szivarra gyújtanom?~– Nem szabad. Nőmnek árt a dohányfüst.~–
1601 29| másikkal alkudoznék. Neki nem sikerült. Jól van. Most
1602 29| osztott konc. Felét feléért.~– Nem értem.~– Pedig igen világos.
1603 29| zavarba jött. Erre a kérdésre nem terjedt már ki eszmeköre.
1604 29| amikor már a szavakat olvasni nem lehetne rajta.~– S ön azt
1605 29| szerencsés arca volt, hogy nem pirulhatott el jobban, mint
1606 29| veresnek termett; mert biz ez nem volt egyéb, mint valakit
1607 29| van, hogy ha a végrendelet nem kerül elő a kitűzött határidőig,
1608 29| a pörlekedést. Őnagysága nem volna kénytelen azon a komisz
1609 29| volna, a fél világért meg nem engedném, hogy színésznő
1610 29| általános örökös; őnagyságának nem hagyatott más, mint a komáromi
1611 29| elsikkasztani, ugye.~– A vége nem az; beszéljünk prókátorosan,
1612 29| ügyfélnek átengedik, ön nem tud többről semmit. A végrendelet
1613 29| végrendelet a határidőig nem kerül elő, azon túl pedig
1614 29| túl pedig még kevésbé. Ön nem tud hovalettéről semmit;
1615 29| hovalettéről semmit; ön nem részese annak, ami azzal
1616 29| előtt és az ön szeme előtt nem.~– Ah, ez ismét poétai fellengzés!
1617 29| prókátoros észrevételt. Én nem hiszem, hogy az a végrendelet
1618 29| el kell ismernem, ha föl nem tettem volna önről, hogy
1619 29| hogy amiért ide jöttem, az nem valami rossz tréfa. Már
1620 29| tanújelét adja, mennyire nem tart attól, hogy Béla, ha
1621 29| megvizsgálta a pecséteket rajta, s nem tett semmi észrevételt rá.
1622 29| összehajtogatva az iratot.~Pedig nem azt nézte az okiraton, hanem
1623 29| tenni.~Ez furcsa utasítás.~– Nem értek én ebből semmit.~–
1624 29| Semmit.~Bárzsing szédelgett a nem várt válasz után. Béla odaveté
1625 29| asztalra az okiratot, s nem látszott azt újra fölvenni
1626 29| Kibeszéltem magamat.~– Még én nem. Én apellálom az ügyet.~–
1627 29| megy, és mikorra jön haza. Nem tudom, ki adta a nőknek
1628 29| melyet elfoglalt.~– Itt nem végezhetik el önök, ami
1629 29| pénzben szokott Béla fogadni, nem kockáztatott-e sokat.~–
1630 29| postakihordó azt persze nem tartozott tudni, hogy az,
1631 29| végrendeletet. De a gyermekeket nem törte meg sem az élet, sem
1632 29| vissza. Lehetetlen volt észre nem vennie, hogy e levél Juditot
1633 29| tekintettel.~– Babonás vagy-e?~– Nem. De az írás mégis oly hasonlatos.~
1634 29| kockáztatom. Súlyos vád. Hogy nem egyezem ki pörlekedő rokonaiddal.
1635 29| aláírásokat utánozni; de még nem volt szabad azt kimondania.
1636 29| maró bogaraktól csípetni, nem hajtja el őket, nem tekint
1637 29| csípetni, nem hajtja el őket, nem tekint félre, vár csendesen
1638 29| neje utána ment. Már akkor nem volt oly halavány.~– Azt
1639 29| őrizd te, ha akarod.~– S nem bánod, akárki az, aki előtted
1640 29| éjszakára” a koporsóban.~– Nem lehet minket olyan könnyen
1641 30| a liliom.~Volozov herceg nem tehet arról.~Ő igazán önfeláldozó
1642 30| asszonynak; az, hogy mért nem pirosabb. Volozov herceg
1643 30| életkedvű.~Volozov herceg nem bánta volna, ha Szerafin
1644 30| nagyon jól, hogy ezen valaki nem ő. Tehát más.~A szép nő
1645 30| féltése dühével üldözze? Éppen nem; ezt a valakit fel kelle
1646 30| páholyában ülve, szokása szerint nem nézte az előadást, hanem
1647 30| akinek az üdvözlés szólt. Nem kérdezősködött felőle Szerafintől,
1648 30| mellett, aki semmiről egyébről nem nevezetes, mint hogy minden
1649 30| teszed. Rendes ember, és nem csal meg. Egyébiránt én
1650 30| tekinte szomszédjára.~– Nem azt.~– Fogadjunk.~– Jól
1651 30| Eredj, ne légy bolond. Nem vagy most otthon.~– Hát
1652 30| ötlet mulatságos volt, de nem az ő agyában szülemlett.
1653 30| fejét rázta; az igazi indok nem volt eltalálva. Hanem –
1654 30| hinni, hogy szatírát lát, és nem veszi észre mögötte az idillt.~
1655 30| részleteit, amiket a világ nem ismert.~Midőn ő a vélt gonosztevő
1656 30| Nos, barátom?~Béla pedig nem adott olyan hamar kezet.~–
1657 30| alapítja meg. Mai világban már nem élhet az ügyvéd másképp,
1658 30| helyzetben, amit én neked meg nem mondhatok.~– De amit én
1659 30| szolgáltál Volozov kastélyában; nem is igen szépen váltál meg,
1660 30| most is benne volna, ha ki nem húzták volna. Ezt tudja
1661 30| tudja minden ember, pedig te nem mondtad senkinek. A herceg
1662 30| senkinek. A herceg azonban nem fog rád ismerni, ha ismét
1663 30| van most, és őnála soha nem fogod észrevenni, hogy emlékezik
1664 30| van; amit az egyikkel ki nem találtál, megkérdezed a
1665 30| mondani, hogy fogadd el.~– Azt nem tudom.~– No hát tudd meg
1666 30| amiből az ember jó híre ki nem igazodik. Pedig vannak emberek,
1667 30| ellen. Egy ügyvédférj, aki nem fogadja el a főurat kliensének,
1668 30| sem volt iránta közönyös. Nem gondolhatott-e egy kettős
1669 30| föléleszteni.”~Ez a kombináció nem elégíté ki Fertőyt.~Föltette
1670 30| akik ott voltak, de azok nem ismertek őrá; nagyon megváltozott.
1671 30| eleget a labirint bokrait; nem tartozott azon vad vendégek
1672 30| sorba próbálgatnak, hogy nem lenne-e belőle ajtó, amíg
1673 30| erőltetett.~– Én valóban nem látszhatom másnak, mint
1674 30| tudva, hogy Fertőy neve nem igen fogja Béla örömeit
1675 30| No hisz akkor meg éppen nem hihetné azt, amit mondok; –
1676 30| ügyfeleim óhajtják, pedig nem haragszom az ellenfeleimre.~–
1677 30| el?~– Az a kérdés, hogy nem védencem ellen van-e. Kétnyelvű
1678 30| védencem ellen van-e. Kétnyelvű nem lehet az ügyvéd, mert nyelvzárt
1679 30| herceget érti alatta. Azzal ön nem fog ma egy okos szót válthatni.
1680 30| ismerem, a vitézi torna nem fog „ma” elvégződni. Én
1681 30| mindenkinek, csak nekem nem; mindenkinek, aki utána
1682 30| bolondul beszélek. Miért nem nevet most, éppen most a
1683 30| Hát, lássa kegyed, én nem tréfálok. Hogy én kegyed
1684 30| kérdezé.~– Azt most meg nem mondhatom, mert az az én
1685 30| kegyednek el kell hinnie, hogy nem ok nélkül, nem semmiskedésből
1686 30| hinnie, hogy nem ok nélkül, nem semmiskedésből mondtam ezt.
1687 30| fölszólítani, ha a véletlen össze nem hoz. A múltak mindig kegyelt
1688 30| magával söpörné, ha szavamra nem figyelmez. Kegyed jövőjének
1689 30| égnek érjen engem, amit soha nem mérhet rám: az emberek megvetése,
1690 30| az emberek megvetése, ha nem tisztán, őszintén szólok
1691 30| ami az életnél nagyobb jó, nem lehet közönyös. Nekem nagy
1692 30| Nézzen úgy kegyed, mintha nem volnék egyéb, mint egy hideg
1693 30| Annak hinne kegyed, s nem kérdené, vajon igazat mond-e.
1694 30| kérdené, vajon igazat mond-e. Nem győzhetem meg kegyedet okaim
1695 30| tisztán belátandja, hogy nem volt tőlem sem hóbort, sem
1696 30| ami kegyedre emlékeztet, nem hallgathattam, és ha szóltam,
1697 30| fog-e megbukni?~– Arról nem tudok. Nem is szólnék felőle.
1698 30| megbukni?~– Arról nem tudok. Nem is szólnék felőle. Jól tudom,
1699 30| de legalább a magunkéban nem.~– Tán a politikai hangulat
1700 30| rosszat, mint amit már tett? Nem volnék-e miatta rég a másé,
1701 30| egész világé, ha a magamé nem volnék?~– Kedves Szerafin!
1702 30| megmérgezni?~– Meglehet.~– S nem tartaná ön azt lehetségesnek,
1703 30| fölfedezze előtte e titkot?~– Nem ütköznék meg rajta, s ha
1704 30| legnagyobb örömöm, ha Fertőyt baj nem érné. De ön nem fogja őt
1705 30| Fertőyt baj nem érné. De ön nem fogja őt megmenteni.~– Miért
1706 30| Semmi, semmi. Egy ujjam nem mozdul, hogy őt űzze; egy
1707 30| hogy őt űzze; egy szavam nem riasztja előre. Ő megy,
1708 30| előre. Ő megy, megy, és nem látja maga előtt az örvényt,
1709 30| Béla csak állt előtte, és nem szólt neki semmit.~Néhány
1710 30| ahova akar; ön tudja, hogy nem gondolhatok semmit ön ellen
1711 30| hozzám, Szerafin; kegyed nem akarja hinni, hogy az az
1712 30| legőszintébb tisztelet.~– Nem hihetem, mert az nekem vagy
1713 30| kedves Szerafin! És ez nem önnek az ideálja, ugye?~–
1714 30| herceg, bevégzem, és azontúl nem állok vele semmi viszonyban.~–
1715 30| Menjen a kastélyba vissza. Ma nem lehet önnek Volozovval beszélni,
1716 30| mulatni pedig bizonyosan nem akar vele. Én megyek a parkba.
1717 30| találkozzunk itt többet. Magamra nem bízhatom ezt. – Én az adomai
1718 30| eldobja magát ön előtt, és nem fél tőle, hogy reá tapos.
1719 30| Siettem önt felkeresni. De nem azért, hogy pörös dolgokról
1720 30| beszéljünk; látja, az ma nem nekem való, ma az ingemet
1721 30| is odaadnám, ha kérnék, s nem tudnék senkivel civakodni;
1722 30| s azután, ha másképpen nem lehet, hát majd a vállamon
1723 30| szólt Béla nevetve –, nem kívánom én ezt a nagy tisztességet:
1724 30| megtekintetesurazlak. A bor énnálam nem autokrata, mi egészen konstitucionális
1725 30| tetszik. Még ilyen jól nekem nem felelt senki. Bizony úgy
1726 30| annak, akinek a szeme tele nem lesz könnyel.~A herceg vitte
1727 30| földszinti erkélyen. A herceg nem vetette oda prédául az új
1728 30| szerencse” felől, de a herceg nem hagyott ilyesmit bevégezni,
1729 30| megint valami hava van, nem lehet hozzá közelíteni.
1730 30| kérdezte, hogy mi tetszik; nem szólt neki semmit, csak
1731 30| mikor a fejét hátraveti, nem törődik se emberrel, se
1732 30| ki van szakadva, de az őt nem zsenírozza; ő azért tudja,
1733 30| dicsekedhetni.~Hanem azért a hölgyek nem mozdultak.~– Nézzed – szólt
1734 30| vetélytársa.~Egy röppentyű azonban nem sült el.~Fertőy odament
1735 30| Látta, hogy a kanóc kialudt, nem jó volt.~Azzal mámoros fővel
1736 30| megmentője vállára.~Hiszen nem volt csoda, oly halálos
1737 30| hogy semmi komoly baja nem történt. Néhány könnyű égésfolt
1738 30| megmentse az életét. Ezt jobban nem lehetett volna adni.~
1739 31| asztalokat.~Ha a földön már nem volt mit tanulni, áttértünk
1740 31| természetesen mind szabadelvűek. Ők nem barátjai a konzervativizmusnak,
1741 31| mert ha azok volnának, nem hagyták volna itt porhüvelyeiket;
1742 31| anyagi érdekek által meg nem vesztegethetők, ellenben
1743 31| Annálfogva is rövid időn nem volt olyan ház, ahol eddigelé
1744 31| elfelejtve, hogy az asztal nem tárgy, hanem személy), tehát
1745 31| istenévé emelt, s mikor az ég nem adott választ semmi sóhajtásra,
1746 31| régóta Pesten laknak, s nem híják őket többé Perflexéknek,
1747 31| asszonyság, akit a rang és cím nem kapatott el, hogy régi ismerőseit,
1748 31| Bizonyosan a színházba!~– Óh, nem. A hetivásárba megyek, csirkéket
1749 31| látni, s azt hiszi, hogy nem is csinál egyebet, mint
1750 31| delejességének kell lenni.~Judit nem akarta elrontani a kis vidám
1751 31| vidám menyecske kedvét, s nem felelt rá semmit.~– Ah,
1752 31| szemfényvesztés, csak komédia? No ezt nem engedem el. Kegyedet én
1753 31| vagy még ma délután, ha nem leszek alkalmatlan. Hiszen
1754 31| régi ismerősök vagyunk, nem kell a látogatásra úgy kikeresnünk
1755 31| Blumné, asztal mellé ülvén, nem állhatta meg, hogy rögtön
1756 31| közönséges modorban beszélnek. Az nem enyelgés tárgya. Minden
1757 31| A fiókokban laknak. Az nem olyan bútor, mint más.~Az
1758 31| látszottak hallgatni a füllel meg nem hallható szavakat.~Az asztalka
1759 31| Aztán én magam a világért nem tudnék így írni; nekem fertelmes
1760 31| ki a lutrin; mert azokra nem adnak a szellemek választ.~–
1761 31| mikor ez francia, én pedig nem tudok, csak magyarul?~–
1762 31| De hát kegyed csakugyan nem akar hinni? Kérdezzen tőle
1763 31| amit ott hagyott a papíron, nem hasonlított semmi nemzet
1764 31| két zsebét; biz azokban nem volt egyéb egy okuláriomnál
1765 31| újdonsága érdekelte. Aztán ő nem evett még abból a dinnyéből,
1766 31| önnel még lehet beszélni, ön nem hitetlen. Kérdezzük meg
1767 31| akarna meghallani?~Judit nem bánta, ha megkérdezik: hiszen
1768 31| le gyűrűit, mert ércnek nem szabad a kézen lenni.~Judit
1769 31| hogy mi ez: falu? Mintha nem elébb tudta volna, mint
1770 31| másik két asszony, hogy ez nem falunak a neve.~Judit abban
1771 31| Ah! Ugye pedig kegyed nem gondolt erre a névre?~–
1772 31| gondolt erre a névre?~– Nem, én semmire sem gondoltam –
1773 31| szólt Judit elfogultan, s nem jutott eszébe a kérdés,
1774 31| Judit gondolt valamit, és nem nevetett. Hanem most már
1775 31| szellem olyankor, ha egy nem hívő van jelen, kedvetlen,
1776 31| balga feleleteket ád. No ma nem kérdezünk tőle semmit.~A
1777 31| Finanzratné azután többet nem is beszélt a table movingról;
1778 31| reggel érte küldi az inast; nem is sokáig időzött ott tovább,
1779 31| mellénykét kis unokája számára.~– Nem találja édesanyám ezt az
1780 31| nyílhegyű fegyverrel.~– Aki nem látná, nem hinné – szólt
1781 31| fegyverrel.~– Aki nem látná, nem hinné – szólt Judit elszomorodva.~–
1782 31| jövendőmondó lelkeket bizonnyal nem. Tudod, kedves leányom,
1783 31| magában hordja büntetését. Én nem felejtettem el, hogy Saul
1784 31| megcsalhattad, de a lelkem azért nem hisz.” De hogy egy ilyen
1785 31| vagy tán a szellemekére? Nem jutott hozzá. Az öregasszony
1786 31| haragos elmélkedését.~– Én nem hiszek hazajáró lelkekben.
1787 31| hiszek hazajáró lelkekben. Én nem hiszem, hogy a megboldogult
1788 31| kárhozatra viszik.~– Anyám! Nem hiszi tán, hogy Béla?…~–
1789 31| hiszi tán, hogy Béla?…~– Nem hiszem, hogy Béla volna
1790 31| hogy Béla volna hibás. Nem hihetem. Hiszen én tudom,
1791 31| mit oltottam a fába! Az nem teremhet más gyümölcsöt.
1792 31| Szegény apja is az volt. Nem tudott keserű lenni senki
1793 31| siralmas időn át. Azalatt nem tett egyebet, mint mindig
1794 31| hallok és látok azért, ha nem kérdezősködöm is. Minek
1795 31| táncoló asztalát. Semmi egyéb nem volt a szándéka vele, mint
1796 31| Mi szükség?~– Hiszen az nem bizonyos – szólt Judit szorongva.~–
1797 31| indulatba volt hozva.~– Előttem nem mentség az, hogy százan
1798 31| mosolygó boldogságát? De nem fogja elfelejteni, vagy
1799 31| hogy soha rossz helyre nem ütöttem. Valakinek megfizetek
1800 31| ezért a rossz óráért, és az nem is fogja tudni, hogy honnan
1801 31| uram”.~– Meggondoltam. Béla nem gyermek többé, hanem úr.
1802 31| mérgezze vele magát. Most nem tehetem többé, hogy megverjem
1803 32| az is rosszul esik, hogy nem borotválkoznak többé; a
1804 32| tősgyökeres magyar financierek nem lakják többé a Vág-Duna
1805 32| van így, hanem a vén csont nem akarja azt megszokni.~Az
1806 32| megalázza magát, ád, vesz, nem törődik ócska emlékekkel.
1807 32| emlékekkel. Ezt már a vén csont nem érti; neki harci munka,
1808 32| nélkülözte azt, hogy déltájon nem látja a tisztes öreg matrónát
1809 32| matrónát kinézni ablakán, s nem mondhat neki egy keserű
1810 32| embert, őrnagy úr, ha meg nem szólítaná.~– Bizonyomra,
1811 32| asszony; bár fennhangon nem akart is dicsekedni győzelmével.~–
1812 32| pedig rokkájához ült, és nem felelt erre a kérdésre.~
1813 32| komoly hangon –, ha kegyed nem látogatott volna meg ma,
1814 32| házamból, s azt kegyed még nem köszönte meg nekem. No,
1815 32| Hát mit mondtam, ugye? Hát nem volt-e igazam? Hát nem találta-e
1816 32| Hát nem volt-e igazam? Hát nem találta-e gyermekeit a legboldogabbaknak
1817 32| elszántan:~– Az én gyermekeim nem boldogok.~– Hogyan? – szólt
1818 32| elszomorodva a hadastyán. – Nem boldogok? Asszonyom, asszonyom
1819 32| feleség.~– Nos? Tehát akkor nem értem a dolgot.~– Nem ő
1820 32| akkor nem értem a dolgot.~– Nem ő a hibás!~– Nem ő a hibás? –
1821 32| dolgot.~– Nem ő a hibás!~– Nem ő a hibás? – kiálta fel
1822 32| Hiszen asszonyom, ha Judit nem volna oly szép, oly okos,
1823 32| Volozov hercegnél?~– Én nem tudom, ki az; nem is akarom
1824 32| Én nem tudom, ki az; nem is akarom tudni. Én csak
1825 32| Szeszélyes, sokat utazik, és nem mondja meg, hová. Én tudom,
1826 32| a nő sejt mindent, mert nem volna nő, ha nem sejtene.
1827 32| mindent, mert nem volna nő, ha nem sejtene. Érzi, mindennap
1828 32| látja, hogy mellőzve van, és nem mutatja azt senkinek. Judit,
1829 32| szeretni; Judit, ki oly büszke, nem mutatja azt, mi fáj neki
1830 32| férjétől így megalázva van! Én nem láttam ezt az asszonyt sírni,
1831 32| láttam ezt az asszonyt sírni, nem hallottam panaszkodni, pedig
1832 32| asszony egy tekintettel nem tett még szemrehányást férjének,
1833 32| nyugalmát megháborítani? Nem talál Bécstől Pestig ugrifüles
1834 32| bizonyítani, hogy a vén Kolbay még nem olyan vén, mint amilyennek
1835 32| afelől, hogy így fogok tenni? Nem fog bennem csalatkozni.
1836 32| óta a város határán túl nem volt. Ennek valami nagy
1837 32| határozatlan, semmiféle alakkal nem bíró jövendőbe, hogy az
1838 32| rokonához lenni, akit rég nem látott? Vagy közönyös, blazírt
1839 32| megjelenése feszes volt, nem lehetett nagyon feltűnő;
1840 32| válsz el tőle; akkor azt nem értem, hogy miért mentél
1841 32| volt hozzámenni, akkor azt nem tudom, hogy miért válsz
1842 32| tőlem rossz néven (most már nem tegezte többé), nem is veheti,
1843 32| már nem tegezte többé), nem is veheti, ha én a kegyed
1844 32| Szerafin –, a tárcaregényeket nem szokás addig megbírálni,
1845 32| hogy „Erre a lapra tovább nem prenumerálok”.~– No, és
1846 32| lehetne. S éppen azért én nem mint kritikus, de mint jóbarát
1847 32| alá, akkor már javítani nem lehet rajta. Még most a
1848 32| vonaglottak e szavakra; nem felelt, összeszorítá ajkait.~–
1849 32| nyakörvében. – Az emberek nem szerettek bennünket, azt
1850 32| hogy kevélyek vagyunk. Én nem kívántam tőlük egyebet.
1851 32| tud lenni; de kevély volt; nem szóltam neki, mert én a
1852 32| embereket szeretem. – Magamról nem is szólok. Azt tudja rólam
1853 32| egy városban, ahol lakom, nem találok egynél több embert,
1854 32| találnám, mikor azt az egyet nem látom, süketnéma vagyok.~–
1855 32| volt. Óh, én azért soha meg nem szólítottam. Mikor kegyed
1856 32| Szerafin összeborzadva.~– Nem beszélek húgom. Csupán kegyedről
1857 32| menekülő első mendemondájára. Nem kétkedem, hogy igaz oka
1858 32| férjhez ment Fertőyhez. Nem szóltam ellene semmit. Gondoltam:
1859 32| Biztosítom önt, nagybátyám, hogy nem azért történt – szólt bele
1860 32| akkor” hittem így – de hogy nem így van, arra most már az
1861 32| tehette miatta, ami tetszett. Nem misztérium a világ előtt
1862 32| hercegi korona vet rá; én nem tartom annak; de a férj
1863 32| ember egymást. Hogy miért nem tették ezt akkor, azt kegyetek
1864 32| öreg csontjaimat, s ha meg nem mondanám kegyednek ezt,
1865 32| Óh, kedves Szerafin, azt nem tudja előre. Azt gondolja
1866 32| honnan tudom. Béla úrfinak nem tetszett kegyedet oltárhoz
1867 32| ha még gondolkozni tud. Nem tetszett neki kegyedet nőül
1868 32| mikor már a világ előtt nem tartozunk senkinek semmivel,
1869 32| asszony szép asszony, s ha nem tetszett feleségnek, szeretőnek
1870 32| az irtóztató gorombaságot nem várta tőlem? – szólt Kolbay,
1871 32| önnek elmondhatni, és az nem lesz hízelgés, és akinek
1872 32| és akinek azt mondják, az nem lesz többé büszke asszony.~
1873 32| kimenetele dolgában. De ha meg nem kaphattam őt, rá fogok találni
1874 32| tudni valamit; és ha akkor nem lesz megelégedve, ám tegye,
1875 32| órakor itt leszek. Addig nem mutatom magamat az utcán.~
1876 32| Szerafin egyedül maradt. Ah, nem egyedül! Egy egész pokol
1877 32| fagyos, rideg mondás előtt.~„Nem kellettél neki feleségnek;
1878 33| szobájába viteté, mert még nem volt mindennel készen.~Kilenc
1879 33| magához ölelve; de többet nem magyarázott meg neki. Csak
1880 33| felől kérdezősködött, hogy nem köhögött-e az éjjel.~– Azt
1881 33| pörében.~– Juditéban? Óh, azon nem dolgoztam semmit. Ott nagyon
1882 33| észrevette volna, csak Béla nem. Ő nem is tudta, hol járhatnak
1883 33| volna, csak Béla nem. Ő nem is tudta, hol járhatnak
1884 33| olvasatlan írjam alá?~– Óh, nem. Kegyednek figyelemmel végig
1885 33| sokáig a várakozás.” De nem akarom tartóztatni. Önnek
1886 33| ellen; kemény munkája lesz; nem foglalkozhatik velem. Hagyja
1887 33| Szerafin nevetett.~Béla nem kérdezte tőle, mit nevet,
1888 33| egymagában.~„Tehát ez az ember nem bánná, ha engemet szeretne.”~ ~
1889 33| a kegyes olvasó, ha meg nem tudom mondani az okát, miért
1890 33| Perflex. Én minderre éppen úgy nem emlékezem, mint egy álomra,
1891 33| olyan nevet hallottam, ami nem juthat többé eszembe.~Annyit
1892 33| a mi meridiánusunk alatt nem emlékezik reájuk senki többé.~
1893 33| várakozni mindenkinek.~Blum úr nem mulaszthatá el, hogy titokban,
1894 33| eloszlat, a törvényszék nem fog egyebet ítélhetni, mint
1895 33| hogy régente az okmányokat nem géppapírra, hanem merített
1896 33| vízjegyén feltűnik, a gyár neve nem is fordulhat elő abban az
1897 33| így 1847-ben végrendeletet nem írhatott senki az ott készült
1898 33| felnyitja annak fedelét – de nem azért, hogy Bárzsing urat
1899 33| kell helyezni.~Bárzsing nem azon bámult, hogy őrajta
1900 33| duplabetűt és hehentést nem használt a hadastyán, mint
1901 33| belőlem más férj neje; ön nem gondolt rám többet, de én
1902 33| Lehetett is. A pólusi éjszakák nem oly hidegek, mint ez a gúny,
1903 33| játszótársam volt, annak nem szabad együtt veszni vele.
1904 33| sütnöm, aki azt megérdemelte; nem volt-e kötelességem azt
1905 33| mondhassa: „Ez a név már nem az enyém, megváltam tőle,
1906 33| Bélára meresztve.~– És ön nem látott mindezekben egyebet,
1907 33| odaomlott a férfi lábaihoz.~Nem iparkodott annak kezét még
1908 33| is szánta őt.~– Ellenem nem vétett ön, csupán maga ellen.
1909 33| maga esett el. Segíteni nem lehet ezen többé. A válópör
1910 33| elégtek, s újra kezdeni nem lehet azt egy pörös fél
1911 33| kezét nyújtá a nőnek, de ez nem fogadta azt el. Az ott vonaglott
1912 33| találkozott, s kiknek köszönését nem fogadta, azt hitték, ez
1913 33| tudod, egy asszonnyal, hogy nem annak a másik asszonynak
1914 33| képpel fogsz eléje kerülni? Nem utasítja-e vissza csókodat,
1915 33| azért nyújtod azt, mert más nem fogadta el?~Inkább beteg
1916 33| vétett volna ellene.~De a nő nem jött szemrehányó tekintettel;
1917 33| morzsolta őket össze, ahogy mi nem is álmodtuk. Hallgatott,
1918 33| is álmodtuk. Hallgatott, nem beszélte ki, mit akar; nekünk
1919 33| homlokán még egy ránc volt, az nem akart simulni semmi csóktól.
1920 33| Csak én nehezteltem, te nem. Én szidtam Bélát, te védelmezted.~–
1921 33| védelmezted.~– Hiszen csak nem engedheté, hogy egy nő,
1922 33| Szerafint megszabadítád. Őt most nem éri a csapás.~– Érni fogja –
1923 33| megsemmisíté. Szerencsétlenségében nem hagyhatja el.~– Ah, ez nemes
1924 33| kézvonását ismerém fel.~– Nem olvastad? – kérdé Béla.~–
1925 33| te olvass el, s aztán, ha nem akarod, hogy én is lássam,
1926 33| olvasatlan visszaküldjem?~– Nem fogja azt Szerafin oktalan
1927 33| Szerafinnak.~„A levelet nem olvasta senki; tartalmáért
1928 33| pedig ottan boldogok, és nem gondolnak többet őrá.~Melchiort
1929 33| és a bosszút.~Azok pedig nem gondolnak sem visszanyert
1930 33| ha e letörölhetlen jegyek nem maradtak volna fenn tanúbizonyságot
1931 33| asszony, akiknek szerelmén nem fogott semmi rozsda.~Judit
1932 34| elbukott, hogy még csak nem is védhette magát. Az egész
1933 34| szépasszonyból, akinek már nem kell „nagyobb” szégyentől
1934 34| kéjt, mámort keresve, és nem tudatva senkivel, mi féreg
1935 34| híre volt. Más epithetont nem találunk számára.~Öröm,
1936 34| délig zárkózva maradt.~De nem azért, hogy az újkori világszépítő
1937 34| csendes, most aludjál; de az nem fogad szót, az gondol, az
1938 34| az gyötör, az kínoz, és nem engedi magát elaltatni.~
1939 34| vinni álmairól. Ez álmok nem a halott visszatérő arcával
1940 34| többé, ez álmok ábrándjairól nem volt szabad tudósítani még
1941 34| kalendáriumot, tehát a kiadók nem mertek belevágni; hanem
1942 34| De ha a szíved fáj; – nem bánom: hadd fájjon.”~„Igaz.”
1943 34| jó szót, egy kérdő szót nem ejtettem el érte. Elhittem
1944 34| rab:~Nagy idő múlt! Nőd nem csókol, ~És a kutyád megharap.”~
1945 34| És a kutyád megharap.”~Nem álomrontó volt-e e kép,
1946 34| mögé húzódó alakokra, akik nem tanulták még meg, hogyan
1947 34| tizediknek, kiben bíznak, hogy nem fogja őket lenézni, elutasítani,
1948 34| őket lenézni, elutasítani, nem mondja nekik, hogy dolgozhatnának
1949 34| adni, ha megszólítják, de nem szokott rájuk nézni. Ezután,
1950 34| nézni. Ezután, ah, ezután nem fog nekik adni semmit; mert
1951 34| nekik adni semmit; mert nem fog merni előttük megállni,
1952 34| el egy nő iránt, aki neki nem vétett soha, mily irtóztató
1953 34| jól, hogy e költeményeket nem írta Róbert, mert ő rég
1954 34| senki bosszút állni vissza nem tér.~A névtelen költő bizonyosan
1955 34| névtelen költő bizonyosan nem gondolt Szerafinra; tán
1956 34| gondolt Szerafinra; tán nem is tudott annak élményeiről
1957 34| történetesen hasonlított – talán nem is egyedül Szerafin történetéhez.~
1958 34| történetéhez.~A dorgált nő tán nem is neje annak, aki írta;
1959 34| talán meg is halt már! Talán nem is született soha. Ki venné
1960 34| költeményeknek. Utóbb már gyalog nem is mert kimenni az utcára,
1961 34| találkozott néha, ami ez időben nem volt ritkaság, egy-egy olyan
1962 34| nyakkendő igen valószínűleg nem lehetett napok óta kioldva,
1963 34| rabok nagyon jól élnek.~– Nem, de megőszültél.~– Azt tudhattad.
1964 34| megőszültél.~– Azt tudhattad. Nem tegnap óta vagyok kéjutazáson.
1965 34| rezes lett a pofám, amióta nem láttál.~– De jer hozzám,
1966 34| rám se néznek. Ilyesmit nem élvez az ember ott, ahol
1967 34| Béla szobájába bevezette. – Nem olyan, mint az a kertre
1968 34| tükör nincs a szobádban. Nem férfiszobába való. Mert
1969 34| pofa van a világon, amivel nem örömest találkoznám; azok
1970 34| Kilenc éve, hogy tükörbe nem néztem. De megint csak magamról
1971 34| mindig.~– Azt tudtam. Afelől nem aggódtam. Ami csomót én
1972 34| Ami csomót én kötöttem, az nem szakad el. Van-e sok „új
1973 34| Dajka kell annak még, nem nevelő.~– Azt mondanám rá,
1974 34| a kisdedóvó dajkám.~Béla nem tudta, hogy könnyekre vagy
1975 34| meg kell halnod.”~– S te nem hittél nekik?~– Hisz éppen
1976 34| elől-utól találok, ismerőst, nem ismerőst, mint a veszett
1977 34| torokkal. – Jó szerencse, hogy nem vagyok józan soha. Amint
1978 34| A hazájának? Hahhaha! Nem magyaráznád meg, kérlek,
1979 34| vagy tágabb hazámról? Mert nem tudom, hogy melyiknek írtam
1980 34| átaludt, s fölébredtében nem akarja elhinni, hogy más
1981 34| magam mindenkinek, aki el nem találta, hogy mit értettem
1982 34| szikes krumpliföldjét?~– Nem. Azt egyiket sem szükség
1983 34| korszaka, melyben te benne nem vagy. Ő igen fog örülni,
1984 34| Pusztafi elutasító gőggel –, ti nem nekem való emberek vagytok.
1985 34| kígyót hajtottak fel, de nem mernek hozzákapni, az énnekem
1986 34| hogy a szívem tágul bele. Nem tudom, üdvösség előíze-e
1987 34| a becsületes asszonyokat nem szeretem. Én csak olyannal
1988 34| melynek se partját, se fenekét nem találni!~Béla elbúsultan
1989 34| előtt, melyet fölépíteni nem lehet többé. A művész, aki
1990 34| kell látogatást tennem, s nem szeretném, ha a bor megérzenék
1991 34| kellene járni az utcán. Hát nem a legnagyobb potenciája-e
1992 34| rejtegetni, s rajtavesztettem. Nem ez az oka, amiért Fertőynét
1993 34| mondanád, hogy ez az, mert nem hinném.~– Igazad van, én
1994 34| hinném.~– Igazad van, én nem tudok megköszönni semmit.
1995 34| temetést adtam neki. Roguson. Nem volt más. A kozák meg a
1996 34| körülmények miatt mindekkorig nem adhattam át. – A másik férjével
1997 34| Amióta kereset alatt van, nem festhette se szakállát,
1998 34| füledet. Kérlek, Béla fiam, nem ütsz még oldalba?~– Csak
1999 34| Hogy honnan vegye, azt nem izente meg; pedig annyit
2000 34| gyűrűmet el ne felejtsd.” Én nem is felejtettem el; mindig
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2084 |