Fejezet

2001    34|                   érte, vagy meglehet, hogy nem kapta a levelem. Tán az
2002    34|                    élményeimről beszélek.~– Nem tudok róla semmit; kérlek
2003    34|                  semmit; kérlek mondd el.~– Nem mondok biz én egy szót se.
2004    34|                eljössz velem Szerafinhoz?~– Nem megyek.~– Nem jössz?~– Oda
2005    34|                Szerafinhoz?~– Nem megyek.~– Nem jössz?~– Oda nem megyek.
2006    34|                  megyek.~– Nem jössz?~– Oda nem megyek. Ezt a nőt kerülöm.~–
2007    34|                    előtt! Mit tett? Rabolt? Nem. Ajándékot osztott. Gyilkolt?
2008    34|                Ajándékot osztott. Gyilkolt? Nem: – boldogított. Ellenséggel
2009    34|                      Ellenséggel cimborált? Nem: – meghódította azt. Hanem
2010    34|                     ezt a magam eszével föl nem tudtam érni. Hogy az ilyen
2011    34|                   rá. Én is gúnyolnálak, ha nem ismerném bátorságodat, hogy
2012    34|             bátorságodat, hogy te attól meg nem ijedsz. Mert nem Bayard
2013    34|                  attól meg nem ijedsz. Mert nem Bayard és Cid énnekem a
2014    34|                     meg meri vallani, hogy „nem megyek, mert a feleségem…”
2015    34|                     gyermek. És aki azt föl nem tudja fogni, hogy ez a kicsiny
2016    34|                senki oly kegyetlen kritikát nem mondott ellene, mint te
2017    34|          bosszankodva beszélnek arról, hogy nem szorulsz rájuk. A méreg
2018    34|                      Amit írok, maró méreg; nem ének már az, csak rímes
2019    34|                       Ugyan jól járt.” – De nem, nem. Ne legyünk igazságtalanok
2020    34|                  Ugyan jól járt.” – De nem, nem. Ne legyünk igazságtalanok
2021    34|                    eltemetni. Mert hisz azt nem vethetem imádott fajomnak
2022    34|                     szólj, ne nevess így.~– Nem, nem. Te ott fogsz lenni,
2023    34|                szólj, ne nevess így.~– Nem, nem. Te ott fogsz lenni, és
2024    34|                 fogod magadban „Ez az ember nem ilyen temetést szánt magának.” –
2025    34|                  adass még egy korsó vizet; nem látod, hogy még most is
2026    34|              maradsz te már mindhalálig; de nem a bortól, hanem attól a
2027    34|             tiltatik”, hanem azért tán csak nem dobnak ki. Bízom az inasának
2028    35|                     napja volt. Egész estig nem fogadott el senkit, este
2029    35|                    fogadott el senkit, este nem ment sehova, éjszaka bezárkózott,
2030    35|                   írtak arcára, ami azelőtt nem volt ott, de azért mégis
2031    35|                    engemet valaki, akire én nem emlékezem?~Ő ismerős mosolygással
2032    35|                     emésztő tűzön.~De miért nem jő hát, ha rám talált, ha
2033    35|                     eltűnik?~Láthatja, hogy nem futok előle; nem menekülök;
2034    35|             Láthatja, hogy nem futok előle; nem menekülök; bevárom, mint
2035    35|             szépasszony’-t üdvözölni jőnek.~Nem kerülhetem ki a fényt, a
2036    35|                     zord alak kicsoda?~Vagy nem fogja őt látni senki, csak
2037    35|                    őt látni senki, csak én? Nem fog más előtt állani, csak
2038    35|                   én rémült lelkem előtt, s nem fog előtte reszketni más,
2039    35|                   kép irtózatos lesz! És én nem bírok, nem akarok előle
2040    35|            irtózatos lesz! És én nem bírok, nem akarok előle menekülni.
2041    35|                eszméket írok itt le!~Hisz ő nem képzelt árny, hanem élő
2042    35|              képzelt árny, hanem élő ember.~Nem egy halott, aki sírjából
2043    35|                örökkétartó lesz arcomon; le nem törli azt onnan még a halál
2044    35|                    éljenek a majmok!’~És az nem volt igaz, és ezt nekem
2045    35|                rajtam bosszút állani? – Meg nem bocsát; azt tőle nem várhatom,
2046    35|                    Meg nem bocsát; azt tőle nem várhatom, s annyira mégsem
2047    35|                  unokahúgai.~Csak az az egy nem jött, akire várt.~Szerafin
2048    35|           előszobába megkérdezni Venceltől, nem volt-e itt egy szürke, kuszált
2049    35|                     kopott, fekete ruhában.~Nem mutatkozott.~Azt valahogy
2050    35|                  vezetni a terembe.~Éjfélig nem jelentkezett.~Hiszen éjfél
2051    35|                   Óh, az ilyen szép asszony nem veszhet el, mert mindjárt
2052    35|                  hallaná, hogy meghaltam?~– Nem hinném el addig, amíg öntől
2053    35|                   addig, amíg öntől magától nem hallanám. – Jó éjszakát.~
2054    35|             megkérdezte a vén komornyiktól, nem volt-e a leírt alak a házban,
2055    35|               volt-e a leírt alak a házban, nem utasították-e el. Menjen,
2056    35|                  ingujjra volt vetkőzve.~Ma nem vártak vendégeket. Legalább
2057    35|                     Legalább úri vendégeket nem.~Csengettek.~Ez vagy a posta
2058    35|                     ajtón kívül volt, éppen nem látszott azok közé tartozni,
2059    35|                  Hát itthon van az úrnőd?~– Nem tudom – felelt gyanús tartózkodással
2060    35|                     gyertyatartókra, mintha nem tartaná tanácsosnak egyedül
2061    35|                     csakugyan érdekli őt.~– Nem tetszik levetni a felső
2062    35|                   porrá vált már egészen, s nem engedi ruháiról leveretni
2063    35|            teremajtón; a teremben még akkor nem volt senki.~Ráért körültekinteni.~
2064    35|                    röviden:~– Asszonyom, én nem vagyok Róbert, nem jövök
2065    35|            Asszonyom, én nem vagyok Róbert, nem jövök reklamálni. Hasonlítottunk
2066    35|                   valaha; de most már éppen nem hasonlítunk. Én megvénültem,
2067    35|                    megtalálja. Tovább pedig nem kívánván alkalmatlankodni,
2068    35|                  Tán beteg a szépasszony?~– Nem beteg. Egy perccel azután,
2069    Ut|              regényemnek ebben a korszakban nem akadt kiadója. Pesti Napló,
2070    Ut|                mondta a helytartó –, az még nem elég, hogy a kancellár beleegyezett;
2071    Ut|         emlékirattal, de Kemény Zsigmondnak nem volt kedve a fejét az oroszlán
2072    Ut|                    az egész ítéletben, hogy nem sajtóvétségért lettünk ám
2073    Ut|         sajtóvétségért lettünk ám elítélve; nem valami politikai bűntettért,
2074    Ut|                   azt a kitűnő tréfát, hogy nem érték be azzal, hogy minket
2075    Ut|                  életemben több szabadságom nem volt, mint fogságomban,
2076    Ut|               tisztelt fogolytársamnak, azt nem tudom; mert énnekem őfelsége
2077    Ut|                      Hanem az ezer forintot nem adták vissza; az ott maradt
2078    Ut|           regényírónak keservesebb vajúdása nem volt a munkájával, mint
2079    Ut|                     fordultában. De ez csak nem következett be. Aztán adósságra
2080    Ut|                 merítve, mikor a nyomdászom nem akart tovább kontóra nyomatni,
2081    Ut|                     Ámbár lapod politikáját nem osztom, pártodhoz nem tartozom,
2082    Ut|           politikáját nem osztom, pártodhoz nem tartozom, mégis nem engedhetem,
2083    Ut|               pártodhoz nem tartozom, mégis nem engedhetem, hogy ez a lap
2084    Ut|                    Szó nélkül kezembe adta; nem várta, hogy megköszönjem: