Fejezet

   1    El|               bajokhoz fognak elvezetni.~S ha rokonszenv után vágyó
   2    El|              félig töltötte be a szívet, s egész embernek azt ismerjük
   3    El|                az több volt, mint divat, s akik hívek maradtak még
   4     1|                kapu sárgára volt festve, s egy óriási kétfejű sas terjedt
   5     1|                  fehér szalagot tartott, s arra a szalagra nagy kék
   6     1|              görbült keresztes koronával s afölé fehér-veres lapidár
   7     1|            fekete karbonári köpönyegben, s csupán egészen simára borotvált
   8     1|                kedéllyel hamvas arcukon, s ha néha-néha egy-egy tökéletes
   9     1|               levő kopogtatót megemelje, s vele éppen oda, ahol a hármas
  10     1|            magasztalást saját ügyfelétől s az oldalvágásokat az ellenfél
  11     1|       táncvigalmak, a kedélyes piknikek, s a feledhetlen emlékű házi
  12     1|          előadások, jótékony sorsjátékok s egyéb hazafias mulatságok
  13     1|     kisasszonnyal nyitotta meg a táncot, s emlékül egy szép opálgyűrűt
  14     1|                variációkban rongyosok, – s miután azt emberi ésszel
  15     1|             kisasszony nem fog fellépni. S hogy minden további rábeszéléstől,
  16     1|              szépen szalmaszín kesztyűt, s várjuk meg azt az ismerős
  17     1|            utcaszögleten, ő is ide tart, s majd az bevezet bennünket
  18     1|                nagyon szórakozott ember, s majd csak az előszobában
  19     1|                kesztyűit otthon feledte, s azzal homlokára üt, visszafordul,
  20     1|                valamit otthon felejtett, s hazamegy kesztyűt húzni,
  21     1|         mantille-okat tartják karjaikon, s nagyot nevetnek a hirtelen
  22     1|         egyszerre elhagyja a mosolygást, s komoly arcot ölt; oly rögtöni
  23     1|                mit sírnak? mit pörölnek? s ugyan már minek mondaná
  24     1|                  belépett, meg kilépett, s avval elszaladt, azt mondta
  25     1|           nevetnek.~Azzal a terembe tér, s néhány perc múlva visszajön.~–
  26     1|                sietnek pálcáját átvenni, s hüledezve bámulják annak
  27     1|                 kisasszony eléje lebben, s kezét nyújtja neki, egy
  28     1|                szép rózsaszín körmökkel, s közel hajolva hozzá, hogy
  29     1|                   amit divatos toalettje s csodálatos fantasie alkotta
  30     1|            mentséget sem képes felhozni, s annálfogva nagyon ügyetlen
  31     1|                ég felé áll mind a három; s a históriával is ott állt
  32     1|        egzámentben egzercíciumot hozott, s most már a vármegye dolgát
  33     1|               vérét veszi a gyerekeknek, s ihol van ni; ma már a zsidóemancipációrul
  34     1|         részvéttel fordulva Zelejihez.~– S nekünk nem szabad e konspiráció
  35     1|                  a poéták meg a jó bort, s Neszmély ide közel fekszik.
  36     1|            pátosszal. – Rephublikhánush! S szabadon jár az ilyen dühös
  37     1|                  pár nap múlva itt lesz, s akkor hozzánk is eljön.~–
  38     1|                   ne hallgasson rájuk! – s átsétált vele a mellékterembe,
  39     1|           Szerafint sehol el nem hagyja, s amíg az ébren van, szemeit
  40     1|                  arcán, miről lehet szó, s versenyt kacag a nevetőkkel
  41     1|               Charlotte őrködik fölötte; s ha szavait nem hallhatja,
  42     1|                 kitud mindent szemeiből, s ahány ifjúval beszél Szerafin,
  43     1|       mindannyiról nagy jóslatokat tesz, s mikor Blumnéval összetalálkozik,
  44     1|                jön a kándidáltak sorába, s Charlotte mindannyiszor
  45     1|                 megragadá az ifjú kezét, s mélyen szemeibe tekintett.
  46     1|               mélyen szemeibe tekintett. S akkor így szólt:~– El fogja
  47     1|              önnek, hogy ki fogom tudni, s őszintén elmondom önnek,
  48     1|                  csak nem is szivarozom, s semmi kártyához sem értek.~–
  49     1|             nincs, de terheim sincsenek; s előttem az élet, s velem
  50     1|            sincsenek; s előttem az élet, s velem a munkakedv.~– Nem
  51     1|                 önnel, míg kicsi voltam, s akkor mindig azzal fenyegetett,
  52     1|               láthatott a hölgykarzaton, s elmondom, mi hatással volt
  53     1|                 ön irtózatos volt akkor! S ami beszéde után keletkezett,
  54     1|                  lelkesülés zűrhangja-e. S mikor az lecsendesült, az
  55     1|                 piros nyakkendőt viselt, s úgy tetszett abban a percben,
  56     1|                  a feje már le van vágva s ismét helyére téve.~– Önnek
  57     1|          Szerafin, de ez nyilvános élet, s mi köze ennek az én magánéletemhez?~–
  58     1|                  fogékony idegekkel bír, s ami egyszer idegeire hatott,
  59     1|               Igen magas” – felelt amaz, s hüvelykujját állkapcája
  60     1|         unokatestvére, odament hozzájuk, s titokban elmondá nekik,
  61     1|              gyalázatot és nyomorúságot? S ha sorsa eléri, egy kivégzett
  62     1|           kivégzett neje akarsz-e lenni? S ha gyermekeid lesznek, azt
  63     1|             részét úrbériségekben bírja, s az a kő, amit ön mozgat,
  64     1|                 adni – máshoz.~– Igen?~– S találja ki, kihez. Gondoljon
  65     1|                 Béla vállára tevé kezét, s hevesen szólt:~– Ön most
  66     1|            beszélgetés előbbi tárgyával, s csak azután érté meg a fordulatot,
  67     1|            melyet hirtelen összecsapott, s naiv ijedtséggel kiálta
  68     1|                 percre találkozott vele, s kezet szorítva szóla:~–
  69     1|              távollevőt unisono szidnak, s te azt akarod, hogy még
  70     1|                  Szerafint és udvarlóit, s eközben Blumnénak mondva
  71     1|               nekitüzesedve fecsegnek.~– S a második – megmarad házibarátnak –,
  72     1|         észrevette, hogy róla beszélnek, s amint Fertőy eltávozott,
  73     1|               számtalan rezgő fürteivel, s minthogy már az úton nem
  74     1|            hallgatták újabb észleleteit, s egypárszor mondta a kísérő
  75     2|           gőzhajó megérkezte is esemény, s arra várni a mulatságok
  76     2|                itt, mert mindenki tudja, s ha nem tudná, ott vannak
  77     2|      parasztgyerekekkel együtt játszott, s fekete kenyeret evett.~Most
  78     2|                 menetet baldachin alatt, s a nádornak valaki koszorút
  79     2|                  ni! – mutatott ez felé, s hirtelen otthagyva úri társaságát,
  80     2|             fürtökkel, kicsiny bajusszal s nálunk szokatlan spanyol
  81     2|                  az esztendőben 1847-et, s viseltünk frakkot, pantallont
  82     2|                  és fényes kürtőkalapot, s annálfogva nagyon megnéztük
  83     2|                  fordulok rögtön vissza, s megyek odább Győrig.~– Jer,
  84     2|             félig kész diadalívek alatt, s valóságos leereszkedéssel
  85     2|            Zeleji nevét hallá említtetni s rátekinte, örvendve kiálta
  86     2|                  a várba kellett mennie, s Pusztafi Lávayt karjára
  87     2|                Pusztafi szivarra gyújta, s így szólt:~– Hát te fiú,
  88     2|               nagy küzdés fog ránk várni s hamarább is, mint gondoljuk.
  89     2|           diadalkapuitokat sorra nézzem, s kisasszonyaitoknak hogyléte
  90     2|       tudakozódnak felőled, hova lettél; s én minden percben attul
  91     2|               valami urodalmi ügyésznek, s akkor aztán itt dicsőülsz
  92     2|            gondod, hogy nőd dáma legyen, s szükséget ne lásson, akkor
  93     2|              hogy én minden nélkülözésre s minden munkára kész vagyok,
  94     2|           ostobát odarendeltem magamhoz, s azt mondtam neki: „Hallja
  95     2|              drámabíráló választmánynak, s megmondom, hogy fűtsenek
  96     2|                restellik a szaladgálást, s egykönnyen le nem hagyják
  97     2|       udvarlóikat egyenként elfogdossák, s dicsőségüknek tartják, hogy
  98     2|                   mert egyedüli barátom; s ki nekem azért egyedüli
  99     2|             felére talált, szülői önkény s politikai meghasonlás miatt
 100     2|             veszem ki a többiek sorából; s ha a szülők, kiknek az isteni
 101     2|                jogát emelem fel ellenük; s ha az írás szavai azt mondják: „
 102     2|               volt; készen vár tanúival, s egy óra alatt kegyetek isten
 103     2|             magam aláírok egy példányt«, s azzal küldje vissza hozzám,
 104     2|              bikficre, hogy adja kézhez, s ő azt bizonnyal kézhez fogja
 105     2|              mint a tyúknak az úszáshoz; s még én arról képzelődöm,
 106     2|                 hasonlít Saint-Justéhez? S még én tégedet kedves Saint-Justömnek
 107     2|            tartották dolgozószobájuknak, s aki büszkén elmondhatá magáról,
 108     2|              gyászruhát, mindig feketét, s nagy engedélyt vélt magának
 109     2|         megváltozik, ha a fiúk megnőnek, s a jó öregek nem akarják
 110     2|                 gyümölcshöz hozzányúlni; s ha anyja azt mondja rá: „
 111     2|                el.~Egyébiránt büszke rá, s meg van győződve felőle,
 112     2|                Hát mikor iskoláit végzé, s hazajött az egyetemről.
 113     2|                midőn a cenzúrát letette, s praeclarumos oklevelét a
 114     2|                 zsoltár ájtatos verseit, s míg fiacskája a fővárosban
 115     2|               kevesebb cselédet tartott, s jobbnak találta a rántott
 116     2|                találta a rántott levest, s kávé helyett azt reggelizett,
 117     2|               Hanem hát a fiak megnőnek, s az anyák öröme aggodalommá
 118     2|                őket a lyányok anyjuktól; s nagy kérdés, fog-e olyanra
 119     2|              haza, mit párbajban kapott, s még dicsekszik vele, mert
 120     2|                  kisfiú nagy ember lesz, s miként egykor közvizsgákon,
 121     2|                 közélet nagy egzamenébe, s elkezd beszélni dolgokat,
 122     2|          Pusztafi nem győzi magasztalni, s mindegyikhez kétszer lát
 123     2|                szótlanul nézi tányérját, s ha a jó öreg erőszakkal
 124     2|            falatjait, ott feledi azokat, s még azt mondja, hogy nem
 125     2|                jönnek a bölcsességfogai, s a kisgyerekek olyankor,
 126     2|                 szolgálatára adta magát, s harmincéves korában már
 127     2|                  fájó varázsát kiállani, s asztalt bontott; pedig még
 128     2|               arcát; a jó öreg átölelte, s csendesen suttogá: „Ne felejtsd
 129     2|            guzsalyszárat a rokka mellől, s nekiálltam Fertőynek: „Eltakarodjék
 130     2|              édes, szerelmes anyai hang; s ha akkor engem valaki arra
 131     2|               ugatni kezdtek az udvaron, s Béla sietett az ajtóhoz,
 132     2|              háttal nyomulva be az ajtón s két kis mérges kuvasz ellen
 133     2|               meggyszín bársonymellényt, s bár nem illik bizonyos öltönyrészekről
 134     2|                inexpressible-je készült, s amire az illető gyár cége
 135     2|              térve, Pusztafihoz fordult, s ünnepélyes állást véve,
 136     2|               fiatalság küldötte vagyok, s városunk nevében önnek,
 137     2|               vigye vissza azt a jegyet, s mondja meg a nemes fiatalságnak,
 138     2|           rendeznek, oda el fogok menni. S már most beszéljünk másról.
 139     2|                Vörösmarty már olvasta.~– S mit mondott rájuk?~– A vígjátékra
 140     2|             ragyogó szemmel Bárzsing úr, s szinte megölelte Pusztafit. –
 141     2|                gondolá magában Pusztafi, s azzal neheztelve vágott
 142     2|               hozzá, komolyan kérdezé:~– S felelsz nekem azért, ami
 143     2|     küldeményemet azon derék lyánykához, s hozza majd hírül, hogy elfogadta-e
 144     2|          felsóhajtva –, ki még istenében s kedvesében bízik.~
 145     3|                 akkor megmondja a nevét, s míg az inas bejelenti, azalatt
 146     3|            Várjon-e ott egy óra hosszat, s azalatt untában a kávémalomban
 147     3|            szobájához vezet, nyitva van, s az ember kénytelen hallani
 148     3|          diplomáciai rangra autorizálva, s amikor bizonyos lehetett
 149     3|                mit jelent? Ez revolúció! S tudod-e, hogy mi lesz abból,
 150     3|               elvesztheti népszerűségét, s abba ő belehal. Gondold
 151     3|            elzárta maga elől az ajtókat, s neked ki kell őt verned
 152     3|                nyaláb porcelántányérral, s a hallgatózó úrfinak kedélyes
 153     3|                zsebre dugni a hátbaütést s a naiv quiproquot; miután
 154     3|                 kitárta előtte az ajtót, s nemsokára be is csukta mögötte.~
 155     3|                megint meggondolná magát, s az ablakon hajítaná ki,
 156     3|                 miként egy istenasszony.~S a mirtusszal olyan szép
 157     3|               szépségeket nyalábra foga, s úgy oldá meg a kérdést,
 158     3|     rózsakoszorút a diadém körül fonják, s azt teszi fel úgy a kisasszony.~
 159     3|                  éjsötét hajfürtei közé, s amint ekkor szemeit egy
 160     3|                  egy percre égnek emelé, s önkénytelen felsóhajtott,
 161     3|                  tért keresni talpainak, s az volt a Pusztafi által
 162     3|           ilyesmit nem lehet megtagadni.~S azzal nagy mecénási elhatározással
 163     3|                tehát felnyitá a levelet, s olvasni kezdé azt.~Még csak
 164     3|                  a levélből kitekintsen, s egy öldöklő pillantást vessen
 165     3|      végigolvasta, akkor fogta a levelet s hideg, megvető ajkpittyesztéssel
 166     3|            kemény betűkkel az ívre írta, s tárcájából egy ezüst kétforintost
 167     3|          humorban találta a kisasszonyt, s kezdett tudakozódni a tekintetes
 168     3|            kalapját palacsintává nyomta, s csak e tréfás meglepetés
 169     3|                 ügyvéd korában szerzett, s miket azóta a hagyományos
 170     3|                 ezüstkupakos tajtékokkal s a medvefejű dohánydöbözzel.
 171     3|             Miklós kirontását ábrázolja; s végre egy függönytől félig
 172     3|                elvek ellen szavat emelt; s ha tulajdon gyermeke is
 173     3|                  dandárral leend dolguk, s eszükre térnek. En hiszem,
 174     3|             egész vagyonával szegényebbé s szülői haragjával gazdagabbá
 175     3|           megtörni, hogy eszére térítem; s ha ő vakmerő volt engem
 176     3|          helyezem be általános örökösül, s említett Judit leányomat
 177     3|             nyújtá a szilárd akaratú úr, s megszorítá a fiatalember
 178     3|                 találandja e küldetését, s önön függ, hogy ennek teljes
 179     3|               Mártonnak a büszke hazafi, s elmondta, hogy mint járjon
 180     3|               végrendeletét tartalmazza, s azt Fertőy úrnak átadák,
 181     3|              mikor a levelet kibontotta, s ami benne volt, meglátta,
 182     3|              vállvonítva a büszke honfi, s nem is törődött e kérdéssel
 183     3|              helyezé örök társalkodóját, s felhívta vendégeit, hogy
 184     3|              tudta, mi az a Szép Ilonka, s mi az a vadász-tószt, a
 185     4|             váron felül két ágra szakad, s egy kis szigetet képez;
 186     4|                 csendes hangulatban van, s a kék dolmány az uralkodó
 187     4|                  szigetpartokon ácsorog, s a nagy jegenyék soraira
 188     4|                 egy mennyezet van emelve s gyönyörűen feldíszítve virágfüzérekkel,
 189     4|                előtt meghunyászkodik az, s csak a gyávákat üldözi,
 190     4|                  egész negyedét rontá le s tette legelővé, a város
 191     4|              akkor vágtat végig a hídon, s azt mondja rá: „Az ám”;
 192     4|                  a jobb oldalra beszélt, s egészen másra gondolt.~Halkan
 193     4|                tetejéig és a háztetőkig; s az örömriadal úgy hömpölyög
 194     4|              magyaros szénfekete bajusza s egész tekintetének férfias
 195     4|             választott tisztviselőjének, s elfoghatni egyet azon szíves
 196     4|            jegenyéket tarták megszállva, s amiknek meggyőződésük az,
 197     4|          eljuthatnak a híd túlsó végéig, s ott hintaikba ülhetnek.~–
 198     4|                 arcán függött figyelmük.~S e terhes pillanatban Hargitaynénak,
 199     4|               ellenállhatlan néphatalom, s a korlátok recsegni kezdtek.
 200     4|        hosszúságban egyszerre leszakadt, s hölgyeivel, zászlóival,
 201     5|                fövegvesztve, észvesztve, s kiáltoztak nejeik, gyermekeik
 202     5|                  mint egy fölvert tábor, s mindenki a part hosszában,
 203     5|           megszakad, a csapat felbomlik, s zenész és ünnepjáró fut
 204     5|        dialektikával alkotott szónoklat, s Hargitay még egy pillanatot
 205     5|               lesz, csak a közeledő zene s a harangszó marad meg.~Hargitay
 206     5|           városból siet kifelé a partra, s maga sem tudja, mi vár rá.~
 207     5|                  ez már a part felől jő, s lázhidegtől rázott hangon
 208     5|              hallott most semmi kérdést, s nem felelt semmi mást, csak: „
 209     5|                  ablaknál megállítottak, s nagy sokára bontakozott
 210     5|              Most már ő is közöttük van.~S ha halottai valóban megindultak
 211     5|                 Juditja, a nő és a leány s az elutasított szerető,
 212     5|                  a fő gondolkodni képes? s rég meg volt barátkozva
 213     5|                  amit a víz tömege okoz.~S eközben úgy érzé, mintha
 214     5|                világosabb kezdett lenni, s már látni kezdé, amint fölötte
 215     5|                  a nap melegében fürödve s leskelődve a lég bogárkái
 216     5|              látszott a vízen keresztül, s a millió felszálló buborékban
 217     5|             kárhozattal.~– Hát az anyám!~S mintha rögtön válasz jönne
 218     5|              harcol semmivélétele ellen.~S a halálba vivő kéz nem akarta
 219     5|                 az üldöző elmaradt tőle, s többé nem fogózott belé; –
 220     5|             dolgozott a hullámok között, s megfeszített erővel sietett
 221     5|               két gyermeket a bölcsőbül, s azután lefekteté őket a
 222     6|             amikor az arcfestőnek ültek, s a markolatra tették kezeiket,
 223     6|                 itt ezt a sok németet?”, s csak azután borzongott a
 224     6|             közelebbről megnézte azokat, s az aláírásokat olvasá; –
 225     6|                 a rettenetes Saint-Just, s az a szellemdús női arc:
 226     6|           tallérnyi emlékpénzt hajigálva s tenyerével elkapkodva; azután
 227     6|            egészet, összegyűri markában, s a kemence mögé veti. Ő így
 228     6|                hallatszott ajtaja előtt, s egy gyöngéd koccintás ajtaján.~–
 229     6|          hölgyeket pamlagához vezetve –, s attól föltételezem, milyen
 230     6|       rendőrséget tart szép szemeiben.~– S kegyed igen rossz titkárt
 231     6|               végtelenül fölülmúlja azt, s ami a szenvedély kielégítését
 232     6|                  után megbukik az ember, s aztán kigyógyul belőle.
 233     6|             királyné megfőzi reggelijét, s azalatt ráér szerepét megtanulni,
 234     6|         vendéglői háztartás sokba kerül, s a bejáró cseléd ehhez nem
 235     6|                  momentumait átgondolja, s azután iparkodik az ebéden
 236     6|       Kedvetlenül lép gyűlölt deszkáira, s vándorol más által elhagyott
 237     6|                végiggördült a kövezeten, s azután a gyászkíséret párosával
 238     6|                  mely sokszor visszatér, s melyet azzal próbálgatok
 239     6|                  megye levéltárában van, s én akkor, midőn Bélának
 240     6|            Szegénynek lenni még nem baj, s attól ő sem irtózik, én
 241     6|               munkája után szerényen él, s én e szerény sorssal beelégszem.
 242     6|              magam teremtek magam előtt, s melyen függetlenül nézhetek
 243     6|                elragadtatással a költő”, s kezét nyújtá a leánynak. –
 244     6|             éjjel is azzal foglalkozott, s most már csak egyes részletein
 245     6|        néptömeget mind közelebb húzódni, s nem tudta kitalálni, hogy
 246     6|            ismeretlen átadta esernyőjét, s tovább bicegett kezeit dörzsölve
 247     6|              zászlókkal átvonult Budára, s ott történik most valami –
 248     6|               tíz év óta be volt tiltva, s hogy abban egy új művésznő
 249     6|                 ábrázoló papirosok közé, s úgy szeretett volna – letépni
 250     6|                palástot, fényes öltönyt, s szétszórt hajakkal rohanni
 251     6|             rohanni végig sáros utcákon, s a hangzatos jambusok helyett,
 252     6|              Béla! – sikolt fel a leány, s abban a pillanatban feledve
 253     6|        kiragadták Bélát Judit karjaiból, s látnia kellett, hogy a festett
 254     6|            királyok históriai orraikkal, s az álgyémántos hercegnők
 255     6|                 kilépett a súgólyuk elé, s kezét fölemelte.~„Csend!”~
 256     6|              szépen, csendesen hazament.~S oly nyugodt éj következett
 257     6|           tömegben lehunyt szemei előtt, s a hevült zaj kísérte őket;
 258     6|                  évtizedet betöltenének, s most össze vannak tömve
 259     7|              alulírott önnek nagybátyja, s ön szülőinek halála után
 260     7|               törvény gyámapáknak nevez, s hasonló alkalmatlan kérdezősködésekre
 261     7|             fején a fátum keze nyugszik; s azon esetre, ha nejévé lenne
 262     7|               másikat; leszek színésznő, s megtartom mind a kettőt,
 263     7|              Fertőy nagynénjének is írt, s fenyegetéseivel megijeszté.
 264     7|                 mely az ajtó előtt várt, s azután odaült mellé.~– Tudod,
 265     7|             templomajtóban várt Pusztafi s a kis orvossegéd, ki ama
 266     7|              mint a lelkész, az egyházfi s egy templomlépcsőt lakó
 267     7|                 férj kicsiny szállására, s karját válla körül fűzve,
 268     7|                  kebléből a kis keretet, s elébb megcsókolá Béla, azután
 269     7|                Béla, azután anyja képét, s magában így szólt hozzá:~„
 270     7|                hozzá. Pusztafit hívta el s a kis orvost, kiről már
 271     7|              csodálatos bevásárlásaiból, s éppen arra célzott ma reggel
 272     7|              olyan ügyesen volt előadva, s a nagynéne különben olyan
 273     7|                Judit sietve felöltözött, s csendesen benyitott férje
 274     7|                 hogy a gyertyát eloltsa, s megdöbbenve pillanta meg
 275     7|                hogy nem hagylak el soha, s íme egy nap még le sem telt,
 276     7|                 szeretsz. – Isten veled, s az én örök szerelmem. Bélád.”~
 277     7|         visszament e levéllel szobájába, s levetve magát özvegy fekhelyére,
 278     7|                   az arckép körül fűzte, s így akasztá azt ismét ágya
 279     7|                  férje dolgozószobájába, s leült annak íróasztalához,
 280     7|                  melyet Béla otthagyott, s két levelet írt.~Az egyiket
 281     7|               melyre válaszát nem várom, s nem fogadom el.~Lávay Béláné.”~
 282     8|              szemközt jövő hadastyánnal, s hallja, hogy egy kis idő
 283     8|         eltaszítja maga elől Bárzsingot, s jön errefelé, amaz meg odább
 284     8|                kardcsörtető elém toppan, s a vállamra üt, s még azt
 285     8|                 toppan, s a vállamra üt, s még azt mondja „Szervusz
 286     8|                dolga után.” Erre megfog, s azt mondja: de nem addig
 287     8|                 vegyem fel a mangalétát, s éjszakára menjek patrolra,
 288     8|                 be a francia hadjáratot! S én, tősgyökeres nemesember,
 289     8|                  a másikat a kalickában, s ma már a fehércselédek kezdenek
 290     8|                 népes volt az angolkert, s a zenekar tribünjén igen
 291     8|                  nemei a vér odaadásnak, s azoknak nem minden nemét
 292     8|                  egymillió perzsa ellen, s híres felőle, de nem egymillió
 293     8|                és ott szükség van reánk, s mikor az óra ütni fog, az
 294     8|               ami majd letörte a vállát, s úgy elbámult a cifra egyenruhára,
 295     8|                 forduljon jobbra, balra, s a puskáját (mikor van) miként
 296     8|               másikra szalmát köttetett, s akként kommandírozza: „Szénás
 297     8|     megelégedéssel nézte az evolúciókat, s megvárta, míg Kapor uram
 298     8|                 t ordított a szakaszára, s azzal „Szuronyszegezz! Rohamra!”
 299     8|                   Malomrévi” molnárokból s a „Megyercsi” utcai, „Rozmaring”
 300     8|             szekeresgazdáknak” neveznek, s akik között Kapor András
 301     8|                 nagyhitű katolikus vala, s annálfogva azt felelé, hogy
 302     8|                harangok igazat mondanak, s hat ágyúlövés a vár fokáról
 303     8|           lecsatolta állára csataszíját, s legénységének megparancsolá,
 304     8|            puskáját le ne tegye kezéből, s helyéből meg ne mozduljon.~
 305     8|                  városra onnan lelátott, s az alant a várudvaron állókat
 306     8|                  észrevette a nyüzsgést, s hidegvérrel monda~– Aki
 307     8|              vezényle Kapor András uram, s néhány pillanat múlva az
 308     8|                 A szél viharrá nőtt már, s forgó tölcsérré kavarta
 309     8|               része égett egy óra alatt, s a bőszült láng a széles
 310     8|          elborítva az összekötő hidakat, s felgyújtva a szemközt álló
 311     8|        segélykiáltása, ijedelme támaszt; s amit a pattogó tűzrobaj
 312     8|            álltak a vár palotái tetején, s azokat védték az elözönlő
 313     8|             helyettesíté a lemenő napot, s egy mértföldnyi kerületben
 314     8|               néz. A tűz arcába világít, s oly rossz, oly ádáz vonásokat
 315     8|             maguk is vérben fénylenének, s a távolról lobogó fény és
 316     8|               önkénytelenül összeborzad, s mintha fáznék, összehúzza
 317     8|              messzeségben, izzadni kezd, s lehány magáról mindent.~
 318     8|                  rémvilágítás távolodik, s a tájat mind jobban elfoglalja
 319     8|       összerezzenve fordul meg ülésében, s arca, mely most a holdfénnyel
 320     8|                 Ott kifizette fuvarosát, s iszákját kezébe véve, fölment
 321     8|           kivonva zsebéből Judit levelét s átnyújtva azt Bárzsingnak,
 322     8|         végrendelet kedveséről lemondani s őt fogadni el férjül. Az
 323     8|                 adva a tiszti ügyésznek, s holnap fel fog nyittatni.~–
 324     9|               éjjel künn aludni a fagyon s ágyat vetni a hóba, követ
 325     9|  összejövetelekről volt szokás beszélni, s nem zeneszó volt, hanem
 326     9|                már csak álarcnak viseli, s tavalyi viseletéért az utcán
 327     9|             felállítja a partos oldalra, s elhelyezi benne magát.~Egy
 328     9|         egymásnak: építsünk egy kunyhót, s lakjunk benne együtt.~És
 329     9|               tehene, azt maga megfejte, s csinált reggelit az egész
 330     9|              ilyenkor dorgálni tréfásan, s ha a kisasszony azalatt,
 331     9|                 asszonyokat összefogják, s előre küldik a várfalnak,
 332     9|              akarja emelni az asztalról, s akkor veszi észre, hogy
 333     9|                mikor a cipőjét felhúzza, s egy kis kerek lyukat talál
 334     9|                 Vagy mikor sok a vendég, s kanál hiányában Szerafinnak
 335     9|                  járja a kunyhótanyákat, s ma itt, holnap ott marasztalják
 336     9|         osztogatnak, lenézeget a Vághoz, s ott halat rekvirál, azt
 337     9|             nyakába keríti a köpönyegét, s a köpönyeg alatt fát, szénát
 338     9|               szükséges a tehén számára, s mikor aztán mind együtt
 339     9|             melyikbe menjen bele inkább; s nem abban, hogy melyiket
 340     9|                szemrehányást megértette, s mikor feküdni mentek, a
 341     9|                 Bárzsing úr is ott lesz, s első forrásból hallatja
 342     9|             várba, hisz az idő kellemes, s a gombai töltésen, négy
 343     9|            azalatt elfoglalják a várost, s Szerafin a várban reked,
 344     9|          asszonyság kiült a sátorajtóba, s a szép meleg márciusi napfényen
 345     9|         exceptívával leütni a főkérdést, s nagy vállmozgatással eléállt,
 346     9|                csak színből verekesznek, s csákóik mellett fehér tollat
 347     9|              bojtjuktól megfosztassanak, s haditörvényszék elé legyenek
 348     9|           Bárzsing, cifrán illusztrálva, s hogy nem először mondhatta
 349     9|              anyai düh szikrázó hevével, s feltárva azt az ócska tisztes
 350     9|               egy ellenségét fölkeresse, s rajta elégtételt vegyen.
 351     9|             pincér fütyörézéshez kezdve, s ezúttal tizenkét üres poharat
 352     9|             mondjam, már ő a várba ment; s azzal kieblábolt a kisajtón.
 353     9|                  már kinn volt az utcán, s sietett a vár felé vezető
 354     9|                  hajtá meg magát előtte, s ígérte, hogy elvezeti odáig.~
 355     9|            Néhány perc múlva visszajött, s nyers rövidséggel tudtára
 356     9|              várni fogok, míg elvégzi. – S azzal leült a rongyos szalmaszékre,
 357     9|                segédtiszt visszafordult, s mérgesen becsapta maga után
 358     9|             sarkantyús lépések kopogtak, s kilépett a várkormányzó.~
 359     9|              akart bújni e jelenet alól, s nagy röviden félbeszakítá
 360     9|                 zsebkendőt köpenye alól, s annak egyik szegletét megfogva,
 361     9|                  szabad védni a kölykét, s mikor ön az asszonyok fegyverét,
 362     9|                  merinó köpeny zsebéből, s letette szépen az asztalra.~
 363     9|           kalapja alól homlokára tévedt, s egy ős vértanú magasztosságával
 364     9|                belőle az asszonyi harag, s midőn az egyik pisztolyt
 365     9|               elváltoztatá eddigi arcát, s familiáris nyájassággal
 366     9|                beleverte a tintatartóba, s papirost rántott elő.~–
 367     9|          becsületes hazafi és jó katona, s aki ezzel ellenkezőt állítana,
 368     9|        főzögetett a közös gunyhócskában, s hallgatta a mások dicsekedéseit. –
 369    10|             egész földteke úszott benne, s minden lélegző tárgy, ember,
 370    10|                   ki nem akarta ismerni, s ha még odább járt, segített
 371    10|             feléje a föld túlsó oldalán, s néha megtörténhetett, hogy
 372    10|                 tűzzel járnak körülötte, s hozzájutni éppen olyan könnyű
 373    10|                 futár küldesse be magát, s akkor aztán tudakozódjék
 374    10|           magánvállalatokat is intézett, s szállítmányosoknak szívesen
 375    10|               tudja merre járó hadakkal, s nem lehetetlen, hogy ha
 376    10|                  hátrahagyta a vasládát, s ami benne volt, azt szélnek
 377    10|                  hogy még folyvást őrzi, s valaha vissza is fogja hozni;
 378    10|           testületnek tartották magukat, s tevékeny ifjúi hevük által
 379    10|                igen jó fiúnak tartottak, s ki merész szocialista volt,
 380    10|         gyermekkorában a dajka elejtett, s kinek ez egyszeri esés miatt
 381    10|               Tamerlán nem volt-e sánta, s nem harcolt-e sánta lábbal
 382    10|             Byron lord nem volt-e sánta, s nem harcolt-e magukkal az
 383    10|     délutánonként ellátogatott Judithoz, s elmondhatta neki, miket
 384    10|                  hol! El is megyek érte, s elhozom számára. A kegyed
 385    10|               elmegyek Bélát fölkeresni, s hozok kegyednek izenetet
 386    10|                Judit mosolygott e szóra, s Melchior ezért az egy mosolygásért
 387    10|                üres volt, azzal járt fel s alá, s mikor már hozzászoktak
 388    10|              volt, azzal járt fel s alá, s mikor már hozzászoktak ismerői,
 389    10|        eresztette, karjába kapaszkodott, s ment mindenfelé, amerre
 390    10|             sikeréről bizonyos leszek.~– S innen ismét vissza fog menni
 391    10|             Bárzsing kezéből a mankóját, s otthagyta a saját bámulatának
 392    10|            ablakon az eltávozó sántának, s öklével fenyegetőzött utána: „
 393    10|                kinőtt a leborotvált haj, s eltakarta az írást; mikor
 394    10|                 ismét lenyírták a fejét, s elolvasták róla az izenetet.
 395    10|                 is históriai dolog, hogy S. orosz tábornok Szilisztria
 396    10|             feladatuk azokat megfejteni, s ezek oly ravaszok, oly kitanultak,
 397    10|                   például ezt: „Helion”, s ezt csak a két illetékes
 398    10|                betű vétetik „A” helyett, s ily sorban a többi, a második
 399    10|                 szónak külön kulcsa van, s egyik a másikra nem vezet;
 400    10|           megállt a könnyű ekhós szekér, s belőle egy kis sánta ember
 401    10|                  átvizsgálta útitáskáit, s nem talált semmi gyanúra
 402    10|               zsebeit, adta át tárcáját, s eközben letámasztá mankóját
 403    10|                ám. Ki van vájva belől.~– S mi célra van ez? – kérdé
 404    10|            aljáról is azt a rézszorítót, s azzal az egész mankó mint
 405    10|                  rézszorítót a mankóról, s az rögtön kétfelé vált és
 406    10|               szobát nyittatott magának, s ha kitekintett az ablakán,
 407    10|            ajtaján kinézett a folyosóra, s itt is, ott is egy-egy szürke
 408    10|             korcsmáros a jövevény előtt, s halk hangon monda:~– Nem
 409    10|             összehajtogatott tízpengőst, s átadta neki.~De már ennek
 410    10|                ezt felviszem a padlásra, s lehozok a dúcból egy fiókgalambot
 411    10|        megcsókolgatta a kedves állatkát, s tenyerére fektetve kitartotta
 412    10| szárnycsattogtatva emelkedett a magasba, s néhányszor körülkóvályogva
 413    10|             légben megtalálta az irányt, s azzal nyílsebesen repült
 414    10|                  szállt le a gerendáról, s benyúlva kezével a dúcba,
 415    10|               ideig, azután alunni ment, s reggelig ki sem nézett szobájából.~
 416    10|            reggel fölkeresé a vámbiztos, s mosolygó arccal adta át
 417    11|        tengerfenék állatnövényei között, s tán ha a korallok piros
 418    11|              amik feje fölött történnek, s tán amire felbukik a víz
 419    11|              utcák felszántva bombáktul, s bevetve vascserepekkel,
 420    11|               nyomorékul is kivirágzott, s valaki a beleékelt bomba
 421    11|                felmásztak a viruló fákra s a kormos házfalakra, onnan
 422    11|                semmi panaszkodni valója, s akitől azt kérdezték: mi
 423    11|                  kiülő vaskosarak védik, s redőnyei le vannak zárva
 424    11|              égett le a nagy tűzvészben, s Kolbay nem mozdult ki belőle
 425    11|         bombasértett fák tört csontjait, s kenegette be a sebeket iszapos
 426    11|                  el veszélyes lakhelyét, s menjen be velök biztosabb
 427    11|                  olyan tüszkölő csillag, s jön közelebb, mind közelebb,
 428    11|                 kellett volna kinyitnia, s azt csak nem kívánhatták
 429    11|      félbeszakított minden beszélgetést, s azt mondta:~– Szép tudomány
 430    11|                  ismerőse orra előtt is, s nem állt többet semmi szép
 431    11|               kísérője karjába fogózott, s mintegy libegni látszott
 432    11|             ajkára téve, csendet intett, s a messze elnyílt kapuhasadékon
 433    11|          megfogta a zörgettyűt az ajtón, s nagyon erősen megkocogtatta
 434    11|                 be kellett kukucskálnia, s újra kezdenie a zörgetést,
 435    11|         szelídülten a fogatlan oroszlán, s kopogó nehéz léptek után
 436    11|            nyikorgott az ajtó sarkaiban, s amint a fiatal hölgy kísérőjével
 437    11|             fejedelem védelmében kaptam, s amik kiújulnak, kivált „
 438    11|         csintalanul mosolyogva Szerafin, s közelebb vonva az ifjú tisztet
 439    11|               gőgtartó szőrnyakravalóba, s száraz rövidséggel mondá:~–
 440    11|               mikor okosat akar mondani, s tettesse magát süketnek,
 441    11|               mikor valami lefőzés érte, s nem tudja azt visszaadni.
 442    11|           családunkat, mert anyám beteg, s közelebbi rokonaim nincsenek
 443    11|          hadvezér vállperecéből készült, s a jó, szelíd Lávaynénak
 444    11|                fel csikorgó karszékéből, s rideg, kenetlen hangon,
 445    11|              adnék. Maradok, aki voltam, s új bőrbe nem búvok, akárhogy
 446    11|                 a rosszkedvű hadastyánt, s remélte kedélyével engedékenységre
 447    11|                   másik a másik oldalon, s megvan a násznagy. Minek
 448    11|                 az öreg hadastyán kezét, s olyan meleg hangon kérte:~–
 449    11|                  nem szeretitek egymást, s majd mikor föl fogtok ébredni,
 450    11|                  a nyitva hagyott ajtót, s halkan motyogta magában
 451    11|               téli sátrak voltak építve, s amit épen hagyott meg az
 452    12|                         A végzet kezdete s a kezdetnek a vége~Olyan
 453    12|               szállnak a vízfenékre alá, s tört horgonyba botlik lábam.~
 454    12|              csoport kozák portyázik alá s fel a mocsár berkébe elbújt
 455    12|               rejtőzött sebeiből feltör, s elárulja ottlétét a kutatóknak.~
 456    12|            töredékével segélyére rohant, s kiszabadítá, visszaverve
 457    12|               ágyút fordítottak ellenük, s egy kartácslövés a mocsárba
 458    12|        ellenállókat.~– Hágj kengyelembe, s ülj mögém! – kiálta Pusztafi
 459    12|                 az megsebesíté Róbertet, s megölte alattuk a lovat;
 460    12|                 el a sötétzöld zsombikok s a halvány liliomok közé;
 461    12|            lubickolva gázoltak a vízben, s hallani lehetett néha egy-egy
 462    12|                egy-egy vadállati kacajt, s aztán egy hosszú sikoltást,
 463    12|                  keresztül lélegezhetel; s azután fogózzál a nád tövébe,
 464    12|            azután fogózzál a nád tövébe, s húzd le magadat a vízfenékre –
 465    12|           Hirtelen egy loccsanó zuhanat, s egy halálordítás támadt.
 466    12|                 olyan jól rejtve vannak, s lovagjával együtt belezuhant.
 467    12|             paripa megint felszínre jött s kivergődött, hanem a kozák
 468    12|        rejteküktől; az is meglátta őket, s hirtelen feléjük nyújtá
 469    12|           hirtelen feléjük nyújtá kezét, s felnyitotta száját, talán
 470    12|           kikerülték a veszélyes helyet, s azontúl lándzsáikkal vizsgálták
 471    12|              beáll, én vállamra veszlek, s keresztülbotorkálok veled
 472    12|                  napot, melyen kimúltam, s tudasd vele a helyet, ahol
 473    12|       nádszálakat ismét szájukba fogták, s hanyatt ereszkedtek a sásliliomok
 474    12|               hol a két ifjú lappangott, s félig-meddig csatárláncban
 475    12|                 kiemelte fejét a vízből, s utánuk nézett. Aggódva vette
 476    12|                 gúlába rakott csomókból, s azokat meggyújtva, ott tanyát
 477    12|           egy-egy feloszthatlan darabon, s csereberélnek, ami a másiknál
 478    12|               Ketten, hárman lehasalnak, s leterített köpönyegen zsíros
 479    12|              Némelyiknek jó kedve támad, s dalolni kezd, másik táncol
 480    12|                te kapaszkodjál nyakamba, s én utat vesztek hirtelen.~–
 481    12|                 érzett és mégis eszmélt, s a halál nagy és iszonyú
 482    12|            csillagsugára: a hősi öntudat s a szerelmi hűség.~– Talán
 483    12|         térdepelve áll szent képe előtt, s nevemről szólít, s talán
 484    12|                előtt, s nevemről szólít, s talán ez órában már ott
 485    12|                de fehéren és szótalanul, s a csóktól, mely arcát éri,
 486    12|                 csendes berkek mélyéből, s a meztelen hullákon osztozott.
 487    12|              farkas meleg vérre éhezett, s a hideg lakomáról kicsapott
 488    12|                 paripáikat a sík mezőre, s elhagyva eddigi őrtüzeiket,
 489    12|             kiemelte bajtársát a vízből, s vállára véve megindult vele
 490    12|              kartács combját zúzta szét, s a hosszas vízbenlét alatt
 491    12|              porszemed a szél szárnyain, s förödhetik az isteni napvilágban.
 492    12|               sokszor emlegetett gyűrűt, s felhúzta saját ujjára. Onnan
 493    12|               Azután fölemelte a hullát, s az odvas fa üregébe elhelyezé.
 494    12|                  a szeretett ifjú arcát, s azután elkezdé a fűzfát
 495    12|                  csak meg kell gyújtani, s azután jöhet akár a farkas,
 496    12|           Csakhogy a máglyához tűz kell, s aki alkonyattól éjfélig
 497    12|        tűzfényben, amíg szemben közelít, s azután visszatérve a tekervényes
 498    12|            megfürödtek a mocsár vizében, s lompos bundáikról ráfecskendték
 499    12|          szétriadtak a tűz vad gyűlölői, s távolból vonítottak az érkező
 500    12|                 összefogott nádcsomóból, s azt beledugta a tűzbe, mely