Fejezet

 1     1|       azok aztán elmondják, hogy milyen ember vagy.”~Ha tehát okvetlen
 2     2|        haját, ő tudja legjobban, milyen szép kisfiú volt az ő Bélája.~
 3     2|         özvegyasszony szíve! Óh, milyen kár, hogy a gyermekek oly
 4     2|         oly nagyra megnőnek! Oh, milyen jó volna, ha mindig olyan
 5     3|   legszabadelvűbb férfia. Tudod, milyen fáklyászenét kapott, mikor
 6     3|          ligája? Költő? Igen, de milyen költő! Lázító, országháborító,
 7     3|       azt is; átlátandják akkor, milyen vas dandárral leend dolguk,
 8     3|          lesznek holnap öltözve, milyen bársonymentében, milyen
 9     3|          milyen bársonymentében, milyen hattyúprémes zekében, milyen
10     3|     milyen hattyúprémes zekében, milyen kalpaggal fognak a hintó
11     5|          tölté be a levegőt.~Óh, milyen ünnepély volt ez!~Midőn
12     5|      visszafelé a folyamhoz… Óh, milyen ünnep ez!~Hargitay János
13     5|        sokat képzelte ő magában: milyen érzés lehet az, mikor az
14     5|  ismeretlen hullámsírba leugrik? milyen lehet oda alant? sokáig
15     6|            s attól föltételezem, milyen lesz egész napom, hogy kedves
16     6|        Tűr és hallgat és elnézi, milyen szépen el lehet temetni
17     6|   Pusztafi és Lávay Béla neveit. Milyen régen elhangzottak már azok
18     6| bántsátok, ne bántsátok őt!”~Óh, milyen nagyon meg fog bukni! –
19     9|           Férfiak divatjait. Óh, milyen változandó a nők ízlése,
20     9|        dolog, mint a nyomorúság.~Milyen kacagásra méltó dolog az,
21     9|     abból láthatja kormányzó úr, milyen iszonyúnak kell a sérelemnek
22    10|         vissza fog menni Pestre? Milyen világ van ott? Beszéljen
23    10|      Mankóval könnyebb járni. De milyen könnyű ez a mankó. Mintha
24    10|          csendesen mosolyogva.~– Milyen könnyű ez a mankó. Mintha
25    10|      szép, okos, nyúlánk fejjel. Milyen kár lesz ezt megölni, nyársra
26    12|        vízi férgek között… Pedig milyen hidegek, amint arcomhoz
27    14|          fog odamenni. Elmondom, milyen ruha lesz rajta, hogy mással
28    14|          magában: „Boldog isten, milyen forgandó a világ!” A hajdani
29    15|      alatt, míg én benézek, hogy milyen odabenn a házban a „levegő”.
30    15|       férfibélyeg.~„Huszonegy.”~„Milyen fiatal gyerek” – dörmögé
31    16|      neki másodszor az életet. S milyen hű lesz e férj örökké kedveséhez;
32    17|  öltöztető asszonyok suttogják: „Milyen szép halott, hogy illik
33    17|       kora hajnal előtt. Leírta, milyen volt.~Az Béla lehetett.
34    18|       rácsos lőréseknek.~– Nézd, milyen hamisak ezek a rabok – szólt
35    18|  bankjegyecskét összehajtogatva. Milyen jóleshetik az valakinek,
36    19|         a véleményben volt, hogy milyen jó volna ahelyett, hogy
37    19|          elment a föld alá.~Hogy milyen őrült vakmerőséget gondola
38    20|   emberrth! Kóstolja meg ő, hogy milyen az a kurta vas! Kapor uram!
39    20|       hogy dicsérik, és összesen milyen semminek veszik az olyan
40    20|         akkor még inkább érezte, milyen szomorú dolga van egy olyan
41    21|  reszkető hölgy elé.~– Lássa ön, milyen bolond vagyok én. Ahelyett,
42    21|          is elfogadom. Lássa ön, milyen bolond vagyok én. Ahelyett,
43    22|          csodálkozni rajta, hogy milyen különösen változtatja meg
44    23|     melyik az a sok közül.~Pedig milyen hévvel üldözte ezt a felfedezést!
45    23| lezuhantam vele, és fölébredtem.~Milyen jó, hogy napvilág van körülem;
46    23|      többiekhez.~Még álmomban is milyen rossz szívem van!”~      ~„
47    23|        engem mily régóta gyötör; milyen állhatatosan kínoz.~Ha most
48    23|      golyó átfúródott rajta.~Óh, milyen nehéz volt ebből az álomból
49    25|        be tegnap a kertjébe. Óh, milyen szerencsétlenség!~– Én pedig
50    29|        rangot, elfelejthetnéd-e, milyen adósa vagy. A nő járt utánad,
51    30|      megért mind a kettőnket. De milyen mulatságos fordulat lesz
52    30|  vállaikat, s magasztaljuk, hogy milyen szépen zenéztek; el is vagyunk
53    30|          tán a kocsmában. Szemei milyen nyugodt méltósággal pihennek
54    30|        szólt a herceg Bélához –, milyen átkozott szeszélyes ez az
55    31|  kisgyermeket, megcsodálta, hogy milyen aprók a kezei, azután vette
56    32|        pörét viszi.~– Ah, kegyed milyen újságokat mond nekem.~–
57    32|        nagyon jól tudja, hogy én milyen keveset alkalmatlankodtam
58    34|     lélek is fluidum, semmi más, milyen könnyű volna neki parancsolni:
59    34|         megtörülgetett.~– Látod, milyen bolond az élet, édes fiam –
60    34|      bizalommal elmondá előttem, milyen fatálisan megjárta veled.
61    34|          ne politizáljak. Látod, milyen vén fecsegő lettem. – Úgy
62    35|          És azután elmenni vele.~Milyen őrült eszméket írok itt
63    35|          lepkearanyporos világba milyen jól fog illeni egy szürke,