Fejezet
1 1| se azt ne ítélje, hogy tán mint „perplexitás”-ra célzó
2 2| válogatni a titulusokban? Tán megtekintetesurazzak valakit,
3 3| Bizonyosan rossz társaságba! Tán nem tudja minden ember,
4 3| perelek éppen a leányommal, tán ki is hallatszott az előszobába,
5 4| ide Márton a kezét; ketten tán visszatarthatjuk a népet
6 5| csendesen emelkednék fölfelé: tán éppen azáltal, hogy elhagyta
7 5| vagy azt, hogy kedvese tán gondolatját is meghallja.~
8 6| nem lesz itt jó helyen; tán Bélát is féltette, hogy
9 7| Bélához, nem sok volt benne, tán csak ennyi „Szeretlek, imádlak,
10 7| Ő is úgy feledte-e, vagy tán gondolá: „Amit te meggyújtottál,
11 8| csóválja meg a fejét; azt is tán csak azért, mert a festés
12 9| beszélnek róla többet? – Tán csak nem tett valami szégyenelni
13 9| szégyenelni való dolgot? – Tán csak nem lett – gyáva!?~
14 9| orcával kérdezé azt, hogy fia tán csak nem volt gyáva.~A két
15 9| tréfálózának vele. – Tán katonának akar felcsapni?~–
16 10| ritkaságnak tartom a szobában.~– Tán bizony „beszélni is tudnak”?~
17 11| tenger fenekén jár; odafenn tán a vihar zúg; ég és tenger
18 11| verik egymást szárnyaikkal, tán a vihar robajába emberi
19 11| állatnövényei között, s tán ha a korallok piros erdejében
20 11| feje fölött történnek, s tán amire felbukik a víz felszínére,
21 11| ünnepre, pedig ki tudja, tán nem is ünnepnap volt.~Az
22 11| Kapuján alig látható már (tán idő mosta le, vagy segítettek
23 11| elő találta hozni, hogy tán mégis jó volna ránézve,
24 12| halkan, és elmosolyodott. – Tán térdepelve áll szent képe
25 15| meg az öreg halász kezét, tán meg is csókolta volna azt,
26 17| volt még, nem is gondolat tán: ösztön, érzelem, megdicsőülés;
27 18| vihar? Valahol megölték tán az erdőben bujdokoltában.
28 18| elenyészett; nem is fogunk tán róla hallani hamarább, mint
29 18| Kinek? Csak nem engem értesz tán?~– Nem. Fertőyt értem.~Szerafin
30 19| előtt egy vasajtó, mely tán hat négyszöglábnyi lehetett.~
31 21| birtokairól, amik ezer, vagy tán éppen kétezer, ha nem háromezer
32 21| kertészek szokták, akik tán azért tesznek így, hogy
33 21| enyelgés hangján Fertőy. – Tán nem hallottam hírét annak
34 23| felfedezést! Nem azért, mintha tán sértett becsérzete a csábító
35 25| száraz körtefákon; ez is tán abból a repkény-füzérből
36 29| figyelemmel tartotta Bélát; tán egyrészt azért, hogy titokban
37 30| színházban látni szokás; még tán a karzaton ülőket is.~–
38 30| mi a patvar!? Gondolkozol tán rajta, hogy elfogadd-e?
39 30| beszéd. De mit keres ön itt? Tán eszébe jutott, hogy egy
40 30| legalább a magunkéban nem.~– Tán a politikai hangulat változik,
41 30| beszél ez idő szerint.~– Vagy tán irányomban van Fertőynek
42 30| takargat homlokán, melyet tán a csatában kapott, vagy
43 30| a csatában kapott, vagy tán a kocsmában. Szemei milyen
44 31| a kért válaszra, amelyet tán szívük sugallt, s aztán „
45 31| rá semmit.~– Ah, kegyed tán a hitetlenek közé tartozik,
46 31| folytatott valami munkát; tán egy ujjas mellénykét kis
47 31| Blumnééra, Szerafinéra vagy tán a szellemekére? Nem jutott
48 31| viszik.~– Anyám! Nem hiszi tán, hogy Béla?…~– Nem hiszem,
49 32| neheztelő hangulattal.~– Tán nincs. De lehetne. S éppen
50 32| mondott.~– Félt valakit? Tán éppen engemet? A vén csontot?~–
51 33| kandalló rézkorlátjára, tán hogy az égő válóper tüzénél
52 33| csodálatosan egészítik ki, s amiket tán el sem hinne senki, ha e
53 34| ellöketve ott, feléd gurul,~Tán férjed volt az, és veled
54 34| nem gondolt Szerafinra; tán nem is tudott annak élményeiről
55 34| selyemszálakat ereszt; vagy tán egy más ember életének szomorújátéka,
56 34| történetéhez.~A dorgált nő tán nem is neje annak, aki írta;
57 34| az, vagy vármegye? Vagy tán éppen egy egész helyhatósági
58 34| szélesebb hazát értesz? Tán éppen az egész rhenusi szövetséget?
59 34| alkotta, maga se tudná azt tán újra kigondolni már.~– Azonban
60 34| hogy nem kapta a levelem. Tán az a balga ordinánc, akire
61 34| házalás tiltatik”, hanem azért tán csak nem dobnak ki. Bízom
62 35| tanácskozást Fertőyné asszonynál.~– Tán beteg a szépasszony?~– Nem
|