Fejezet
1 1| megbecsülhetetlen nagy erénye van, hogy soha, még tréfából sem szokott
2 1| uram nem nevet olyankor soha. Nem jó jel! Nagyon mély
3 1| Amellett a horgacsoló tű soha el nem hagyja kezét. Akármilyen
4 1| a világ előtt, Szerafin soha sincsen egyedül. Charlotte
5 1| viszonyára?~– Az nem volt soha.~– Ez rossz bók nekem –
6 1| nyájas, biztató arcát, amit soha haragra nem bírt semmi gerjeszteni,
7 1| lágy hangját valami előttem soha nem álmodott dörgéssé, mely
8 1| beszélt eddig ismeretlen, soha kimondani nem mert tárgyakról,
9 1| valakit megijesztett, azt soha többet nem kapacitálhatja
10 2| nagyobb szerencsétlenség soha ne érje ezt a házat! – szólt
11 2| a rokkanyelet, ahogy még soha rokkanyéllel megverve nem
12 3| atyád bele nem egyezünk soha, hogy hozzá menj. Atyád
13 3| kimond, azt meg nem másítja soha. Ma három órára jön el hozzá
14 3| türelmetlen, bocsánatot soha nem ismerő, érdemeire hiú,
15 7| Megmutassa-e e levelet Bélának? Soha!~Kedvesét bosszúra ingerelné,
16 7| fogadtam, hogy nem hagylak el soha, s íme egy nap még le sem
17 8| együtt négylábú csürhét soha. Erre azt mondja nekem –
18 8| várost! Ma elmennék innen, soha vissza nem jönnék többet.
19 8| Pedig ő sem volt katona soha, múlt héten tanulta meg
20 8| útfélen, ő nem néz előre soha; mindig csak hátra: a lobogó
21 8| akart elmaradni feje fölül soha; az együtt járt, együtt
22 9| ajtaján.~A tisztes agg nő, ki soha egy kávéház belsejét nem
23 9| volna magának megmagyarázni soha. Vannak rendkívüli helyzetek,
24 9| asszonyember vagyok; odúmból soha senki sem lát kimozdulni.
25 9| beszéltem ilyesmit Béláról soha.~Lávayné bámulva nézett
26 9| nevezte Bélát árulónak?~– Soha életemben. Sőt mindig igen
27 10| annyi bizonyos volt, hogy soha neki se jövet, se menet,
28 10| leglángolóbb költeményeit, amik soha nyomtatásban meg nem jelenhettek;
29 12| nem fullad az éjszakába soha. Nekünk még dolgunk lesz
30 13| tömérdek a vendégsereg. Soha annyi vendéget nem látott
31 16| szaporítani.~Kapor András, bár soha nem kérdezte, de tudta jól,
32 16| mégis.~– Én nem ültem lovon soha, s félnék rajta. Csak vigyen
33 17| sírba… Nem fogom őt látni soha… Nem fogja megtudni, mit
34 17| halottnak látszassék is, soha el nem hagyod őt temetni,
35 20| korábbi érdemeinek, azokról soha nem fogok megfeledkezni;
36 20| aki mind katona volt, és soha egy háborúból is seb nélkül
37 21| hogy azokat a szolgálatból soha elbocsátani nem szabad,
38 21| volna”. Én nem szerettem soha életemben senkit – senkit –
39 21| életemben senkit – senkit – soha. Ön jól tudja azt, mert
40 22| sértetett meg, aminőt férfi soha meg nem bocsáthat. Béla
41 22| színpadra. Hosszú taps fogadta; soha gladiátort méltóbb tapssal
42 23| csakhogy azt nem bírta Fertőy soha kitudni, vajon melyik az
43 23| Állandóul, állandóul megjelen; soha egy nap sem maradt még ki.”~„
44 24| Kétségtelenül. Ha egy soha nem létezett okmány létrehozásáról
45 25| feleségét, hogy nem volt hozzá soha hűtelen. – Hogy ez, s ez
46 26| mesevilágot. Béla nem gondolt soha az évszakok mulatságaira;
47 26| férfiak nem értenek meg soha. – Judit asszony volt, s
48 27| mesevilágot. Béla nem gondolt soha az évszakok mulatságaira;
49 27| férfiak nem értenek meg soha. – Judit asszony volt, s
50 28| nem jártunk nagyon utána soha. Tehette ön azzal, amit
51 29| szegény atyja sem tudott soha, ahol helyt kellett állni,
52 30| arcod is van most, és őnála soha nem fogod észrevenni, hogy
53 30| égnek érjen engem, amit soha nem mérhet rám: az emberek
54 31| elmondhatom magamról, hogy soha rossz helyre nem ütöttem.
55 32| gyermek volt. Óh, én azért soha meg nem szólítottam. Mikor
56 33| huraságodat várrrja héppenséggel.~Soha annyi duplabetűt és hehentést
57 34| iránt, aki neki nem vétett soha, mily irtóztató büntető
58 34| Talán nem is született soha. Ki venné szorosan a keresést
59 34| hogy még vele sem tudatta soha, hol van. Ezért sok szemrehányást
60 34| szerencse, hogy nem vagyok józan soha. Amint fel-felüti bennem
61 Ut| lábára”. Pompásan éltünk, soha életemben több szabadságom
62 Ut| összekötő epizódok helyét. Soha még regényírónak keservesebb
|