Fejezet

 1     1|      karjaikon, s nagyot nevetnek a hirtelen jött és eltávozott vendégen.~–
 2     1| költeményfüzér volt kezében, melyet hirtelen összecsapott, s naiv ijedtséggel
 3     2|           ni! – mutatott ez felé, s hirtelen otthagyva úri társaságát,
 4     5|             hullámsírok országából, hirtelen a vizek alól egy erőszakos
 5     5|            úszva a hullámok között, hirtelen átölelé, mindkét karját
 6     6|         percig gondolkozott, azután hirtelen felállt.~– Egy eszmém van.
 7     6|           elveszti csataképességét. Hirtelen odament hozzá, és behívta
 8     7|                 Megyek veled.~Judit hirtelen kalapját, sálját vette;
 9     7|        megszorítá kedvese kezét, és hirtelen szemébe nézett, annak valóban
10     8|             Azzal Kapor András uram hirtelen féljobbot csinált, egy irtózatos „
11     8|          óraütés, ez tűzilárma!~Egy hirtelen magasra felkanyarodó füstoszlop
12     9|         nézett össze, és nem tudott hirtelen mit felelni.~– Nos; szóljanak;
13     9|             szólni rögtön – szólt ő hirtelen feltalálva magát.~Erre már
14    10|          alig tudta, hogy adjon túl hirtelen rajta.~Hát még akinek valami
15    10|            okmányokat a levéltárban hirtelen egy vasládába pakoltak;
16    11|           közelebb, egyszerre aztán hirtelen alácsap, mint az ölyv a
17    12|        egyre közelebb hangzott már.~Hirtelen egy loccsanó zuhanat, s
18    12|              az is meglátta őket, s hirtelen feléjük nyújtá kezét, s
19    12|         nyakamba, s én utat vesztek hirtelen.~– Nem lehet… Ne vígy engemet
20    12|       gyűrűmet el ne felejtsd.~Most hirtelen lövések hangzottak, vad
21    12|         távolban: „hahóh!” Pusztafi hirtelen négykézláb termett a földön,
22    14|            az.~Melchior ráismert, s hirtelen betette mögötte az ajtót,
23    14|       percre lekapta a süvegét, meg hirtelen föltette; azután sebtében
24    15|         vele beszélni – szólt Judit hirtelen elhagyva helyét s leszállva
25    15|            kegyelmed! – szólt Judit hirtelen megállva az ősz ember előtt. –
26    15|           siettek a vár felé. Judit hirtelen búcsút vett gazdájától,
27    15|          várba, s útközben megtudta hirtelen akadt társaktól, hogy ma
28    15|    sebhelyet.~– Megbocsáss! – szólt hirtelen kezét nyújtva.~– Miért? –
29    15|      szerető, egy kétségbeesett nő.~Hirtelen elővette a védlevelet, s
30    16|            úr amint azt észrevette, hirtelen kiugrott a kertre nyíló
31    18|        járnának, s azalatt Szerafin hirtelen odasuhant a vasrácsos ablakhoz.~
32    18|        kezében tartá, hogy majd azt hirtelen be fogja dugni a sodrony
33    19|            annak bizony nehéz volna hirtelen okát adni.)~Vencel pedig
34    19|            fölemelt, egyszerre nagy hirtelen visszabocsátott megint a
35    19|      röviden fog vele elbánni, hogy hirtelen hozzájusson a tartalmához;
36    20|        Kapor András uram! Hányja le hirtelen azokat a rőzséket, s aztán
37    20|            adok biz én – felelt meg hirtelen Lávayné.~– Nem ád? Nekem
38    21|       unokahúgaságban, azzal bizony hirtelen nem szolgálhatok, s miután
39    21|          beszélni, csipkekendőjével hirtelen letörülve könnyeit. – Én
40    21|         gyanakodott. Egyszer azután hirtelen hátratekintett önre: akkor
41    21|       rémület önfeledt rezzenetében hirtelen Béla keblére borult, két
42    21|           hogy híják itt? – kérdezé hirtelen Bélától, egy virágzó tőre
43    21|          elfeledkezik magáról, hogy hirtelen felcsapja a sipkáját a fejére.~
44    21|  menthetlenül agyonzúzott, míg Béla hirtelen egy szökéssel keresztülveté
45    21|          jelenet által fellázasztva hirtelen lekapta válláról puskáját,
46    22|             itt töprengett magában, hirtelen kinyílt egy ajtó, s azon
47    22|        kámváját hallotta zakatolni, hirtelen a nyitva maradt ajtóhoz
48    22|          sikoltását és férje szavát hirtelen egy csókban eltemesse.~E
49    22|              A belső szobába.~Judit hirtelen felnyitá egy kis benyíló
50    23|            lánc érte az alvó kezét, hirtelen megszakadt lélegzete; arcán
51    23|         lánc kezére volt kapcsolva, hirtelen elkapta azt férje kezéből,
52    26|             vissza ily gyorsan? Azt hirtelen nem foghatta fel.~– Bocsásd
53    27|             vissza ily gyorsan? Azt hirtelen nem foghatta fel.~– Bocsásd
54    28|             ily soká vigasztalanul, hirtelen megfordult, s a kétségbeesés
55    29|         közé kaphatta az írást, azt hirtelen összetépi, elnyeli vagy
56    30|         gondolatokba merült.~Azután hirtelen megfogta Béla kezét, és
57    30|            Béla, s széles plédjével hirtelen körültakarta a nőt, s egy
58    33|            álomra, amiből az embert hirtelen fölébresztik.~Szánom, bánom,
59    33|           volna; azok megtudják, és hirtelen visszavonulnak. Mikor mi
60    34|     nyájasan köszöntem neki, mire ő hirtelen visszakapta a fejét. Valószínűleg
61    Ut|         legérdekesebbnek ígérkezik, hirtelen letörik, s új fejezetbe