Fejezet
1 1| No mármost nevessünk tovább, hanem az uraság azt izeni,
2 1| vejének.~– De hiszen Judit… (Tovább nem mondta Lávay.)~– … Hogy
3 6| azután ismét leül és ír tovább.~Félig kész már a költemény,
4 6| elpirul: bocsánat, nem mondom tovább, csupán általánosságban
5 6| ismeretlen átadta esernyőjét, s tovább bicegett kezeit dörzsölve
6 8| térről, Kapor uram izzadt tovább; megmásíthatlan határozata
7 8| pattogott, a szekér robogott tovább.~Jött egy mély út, hegyes
8 9| rábízta, hogy tudakozódjék tovább az őröktől, mert neki a
9 10| az úton nem nyomozhatta tovább a keresett iratot: ha annak
10 10| az ezerpengőst.~– Tessék tovább utazni, uram, minden rendben
11 11| erőltethető, mert ha még tovább fűzik, a harmadik válasz
12 12| Csak egy bánt – beszélt tovább a víz fölötti fő a másik
13 12| lehet… Ne vígy engemet innen tovább… Hagyj itt meghalnom… Neked
14 12| levagdalta a nádat, hogy tovább ne terjedjen a tűz, fel
15 13| tudod, hogy nincs miért tovább élnem. Midőn soraimat olvasod,
16 13| akarsz? Lehetséges-e élni tovább? – kiálta fel Béla mély
17 13| lesz velünk? hogyan jutunk tovább? hol állunk meg? mi történik
18 13| megsuhintotta az ostort, a szekér tovább gördült, a kocsis pattogtatni
19 15| felfordítva hányódott a víz színén tovább.~András egy ideig még kiáltozott
20 15| nem tudta, mi történt vele tovább? Hogyan jutott ki abból
21 15| Rá emlékezzék.”~És azzal tovább ment, s nem magyarázta meg
22 16| cél, s onnan azután megint tovább, tovább, pihenés nélkül.~
23 16| onnan azután megint tovább, tovább, pihenés nélkül.~Mikor már
24 16| András hátrafordulva.~– Csak tovább, tovább – rebegé Judit. –
25 16| hátrafordulva.~– Csak tovább, tovább – rebegé Judit. – Ez a helyes
26 17| kereskednek utána.~– Tehát még tovább is fogják nyomozni?~– Amíg
27 17| szakíts félbe. Az elébb, ha tovább folytatom, már sikerül…
28 17| menekülj. Nem jó itt lenned tovább.~– Elmegyek. De elébb esküdjél
29 18| szívszakadásban, ne élne tovább ezen a világon, melyben
30 19| hogy mi történik körülötte tovább, amit csak azok ismernek,
31 20| közelebb volna a háta mögött.~Tovább a Zsitva rekesztéseinél
32 20| van fordítva; az nem akar tovább menekülni.~Kolbay még a
33 21| éves volt.~Azért Volozovné tovább is nagy honleány maradt,
34 21| barát.~– De önnek nem lehet tovább itt maradni – sietett Szerafin
35 22| jól esett azt megtudni. De tovább, tovább!~„Hogy Fertőy nyomozza
36 22| azt megtudni. De tovább, tovább!~„Hogy Fertőy nyomozza megsértőjét,
37 22| Judit nem olvashatott tovább: a világ elsötétült előtte;
38 22| nem tudó urakat szállítva tovább; de az öltözőszobák kijáratához
39 22| viselni a bujdosás átkát tovább; bevégzi azt, amit a sors
40 23| élet, úgy folytatja azt tovább az álom.”~„Állandóul, állandóul
41 23| megfordult, s csendesebben aludt tovább.~Vajon mit fog erről az
42 23| naplójába?~Fertőy nem maradt ott tovább: csengetett a komornának,
43 25| lelkén.~Nem maradhatott tovább ebben a társaságban. Készülődött.~
44 25| s mely úgy nőtt, zöldült tovább évről évre, mint ahogy a
45 26| belátta, hogy fiam nevét tovább nem viselheti; igaz-e?~Judit
46 27| belátta, hogy fiam nevét tovább nem viselheti; igaz-e?~Judit
47 29| bujdokoltál? – tudakozá tovább fiától.~Béla gyöngédebb
48 30| hogy amelyik ivás mellett tovább talpon marad, az előbb kidűlttel
49 31| nem is sokáig időzött ott tovább, megnézte az alvó kisgyermeket,
50 32| Kolbay azt hitte, hogy tovább is lehet tréfálni.~– Persze,
51 32| bírják, hogy „Erre a lapra tovább nem prenumerálok”.~– No,
52 32| Szerafin meglepetten.~– Ha tovább hallgat rám, át fogja látni,
53 33| a másodikon a B, és így tovább. Ha már most valaki egy
54 33| Azzal egy szóra sem méltatva tovább e nőt, kalapját ragadta
55 34| halálhírét bizonyítá.~Szerafin tovább olvasott a költeményekben.~
56 35| ébredni, itt megtalálja. Tovább pedig nem kívánván alkalmatlankodni,
57 Ut| otthon töltött héttel kellett tovább szenvedni nálamnál. Úgy
58 Ut| mikor a nyomdászom nem akart tovább kontóra nyomatni, az előtt
|