Fejezet
1 1| okozza.~– Ejh. Nem értenek engem. Hiszen nem kíván senki
2 1| előfogta Blumnét.~– Ti az imént engem rágalmaztatok Fertőyvel.~–
3 1| Akkor te nem ismersz még engem.~Blumné sokáig csóválgatta
4 1| hogy: „Nem ismersz még te engem!”~
5 2| úgy látom, sokra vitted, engem obsitoltak mint közlegényt.~–
6 2| imádott pályámra indultam, engem is így marasztott, így biztatott
7 2| szerelmes anyai hang; s ha akkor engem valaki arra ösztönzött volna,
8 3| térítem; s ha ő vakmerő volt engem nyílt tusára hívni fel,
9 6| kezdeni. Kegyed nem engedett engem meghalni, midőn én akartam.
10 8| hogyan kell bánni. Hogy ő engem vasra veret, felakasztat!
11 8| csak úgy kalimpázott. Még ő engem vasra veret! Csak ne szeretném
12 8| hogy még vasra veret! Engem!~Hazáig dohogott a mogorva
13 8| öregúr végig az utcán: „Még engem vasra veretni!”~Lávayné
14 8| mosolyogva. – Az az asszony engem egyszer megbántott. Azt
15 9| asszonynéném, majd felkeresem én, engem nem ismer, nem tudja, ki
16 9| a sérelemnek lenni, mely engem felháborított és idejönni
17 11| visszaadni. Hát mulatságba hí engem, ugye galambom; legszebb
18 11| kinevet. Egy múmia. Ki ért engem? Ki kérdezi az én tanácsomat?
19 12| gondom van most. Hogy fog engem majd keresni! Hogy fogja
20 13| azontúl bízd magadat reám. Engem sok ravaszságra tanított
21 13| is teszed. Ha szabadulsz, engem is szabadítasz, ha elbukol,
22 13| megszabadított téged, a másik engem. Jó helyen van kezemben,
23 14| Köszönöm, kedves barátom, az engem nagyon megvigasztal.~Kapor
24 15| meg, hogy ha most rögtön engem át nem szállít a városba,
25 17| kétségbeesett kísérletet.~– Hagyj engem. Ne szólj hozzám. Ne szakíts
26 18| rátalálni.~– Kinek? Csak nem engem értesz tán?~– Nem. Fertőyt
27 19| tartalma ilyenforma volt: „Engem megver a bor, én megverem
28 19| Didldumdáj. A kocsmárosné szeret engem, én szeretem a bort, a bor
29 19| végig énekelt a folyosón: „Engem szeret a kocsmárosnő, én
30 20| rőzséket, s aztán vigyen engem fuvarba rögtön.~– Adjon
31 20| itt éppen ezen az utcán engem azzal fenyegetett, hogy
32 20| fenyegetett, hogy vasra veret. Engem! Kolbay őrnagyot! Hiszen
33 20| vasssra! Ahhogy ő akkarrt engem, engem vassra verretni,
34 20| Ahhogy ő akkarrt engem, engem vassra verretni, öregh emberrth!
35 21| nincs. Csak önnek nem szabad engem elítélni. Ön jól tudhatja
36 21| özvegy; egyetlen fia van. Engem nemrég felkért, hogy nincsen-e
37 23| úgy örültem neki, hogy nem engem bántanak, hanem őtet.~De
38 23| át lelkemen.~Ez a fantom engem mily régóta gyötör; milyen
39 25| tépelődés: „Vajon miért akar ez engem holnap dinnyével megvendégelni?
40 25| miért látogatott ez most meg engem? Vajon hogy jutottam ma
41 25| odamenni a hivatalba, hogy engem ott jobbra-balra taszigáljanak,
42 28| jöttem én ide? Mi hozott engem ide? Megmondták nekem ezt
43 28| kelepce volt!~– Ejh, bocsásson engem, asszonyom! – kiálta Fertőy
44 28| Azt a lökést, amivel ön engem a tengeri növények közé
45 30| a csapása az égnek érjen engem, amit soha nem mérhet rám:
46 30| gyermekkori játszótársam el akar engem választani a férjemtől,
47 31| hozzá. Hogy nevetett ez engem magában! Hogy mondhatta
48 31| alávaló cselszövénnyel fontak engem körül, hogy fiam felesége
49 33| rosszabbak rágalma, ön került engem, ön megvetett engem, de
50 33| került engem, ön megvetett engem, de én azért még jobban
51 33| azt rebegé: „Taposson el engem!” Abban a pompás bársonyruhában,
52 33| vállakkal: „Taposson el engem!”~Béla még most is szánta
53 34| körül a szürke világot… az engem megtébolyítana. Hagyj engem
54 34| engem megtébolyítana. Hagyj engem marakodni az emberekkel.
55 34| félj, dehogy ütnek. Kikerül engem minden. Hiszen ellátogatok
56 34| abba a szobába, ahonnan engem kilöktek. Én ráismertem,
57 35| fiatal maradt: mert meghalt. Engem bízott meg e hír tudtul
58 Ut| mely nézeteiket képviselje. Engem bíztak meg a szerkesztőséggel.
|