Fejezet
1 1| gordonkahang is megszólal. Ez Kolbay bácsi, nyugalmazott őrnagy.
2 1| Ki az a Pusztafi? – kérdé Kolbay őrnagy inkvizítori arccal.~–
3 1| Valami nagyot ne mondjon, Kolbay bácsi – vágott szavába Szerafin –,
4 8| gyakorolják lovaikat.~Csak Kolbay őrnagy maradt a régi.~Ugyanaz
5 8| hangon megy a beszéd, végre Kolbay mérgesen eltaszítja maga
6 11| együtt.~Ez a ház az öreg Kolbay őrnagyé.~Az öreg most is
7 11| le a nagy tűzvészben, s Kolbay nem mozdult ki belőle az
8 11| akar itt?”~– Én vagyok itt, Kolbay bácsi – szólalt meg erre
9 11| szerencsém vőlegényemet bemutatni Kolbay bácsinak – szólt rögtöni
10 11| maga ismerős nyájassággal.~Kolbay arca csak mozdulatlan maradt,
11 11| Szerafin szemei.~– Láthatja, Kolbay bácsi, hogy ő szegény nem
12 11| tréfa-e ez vagy komoly szó.~– Kolbay bácsi nem fog az én násznagyom
13 11| elhagyta nagybátyja szobáját.~Kolbay nagy csendesen betette a
14 15| őt, mind Bélát… Az volt Kolbay.~Judit minden vérét fejébe
15 15| nagyon természetes volt, hogy Kolbay ott üljön.~A hadastyán előtt
16 15| árulják gyöngeségükkel.~Kolbay mereven nézett az ifjú alakra,
17 15| válaszolt:~– Lávay Béla…~…Kolbay hosszasan nézett az előtte
18 15| egy sebhely a homlokon.” Kolbay rideg tekintetét odaszegzé
19 15| Vierundzwanzig.”~Jól tudta azt Kolbay, hogy Béla hány éves, hisz
20 15| kifáradva haladt végig az utcán Kolbay őrnagy, ki a sors merő fordultával
21 15| vissza reá valamikor, hogy Kolbay őrnagy mai napon kegyednek
22 20| Hogyan fogott Kolbay őrnagy törököt?~Kolbay őrnagy
23 20| fogott Kolbay őrnagy törököt?~Kolbay őrnagy életrendébe némi
24 20| rendesen ugyanerről a tárgyról. Kolbay biztosítá a kegyes özvegyet,
25 20| nagyot köszörült a torkán Kolbay, s nem mondott se jót se
26 20| haladhatott, de amelyet Kolbay úr köszvényes lábainak mégis
27 20| rőzsekötegeket lehajigálni.~Kolbay odatopogott a szekérhez,
28 20| hogy vasra veret. Engem! Kolbay őrnagyot! Hiszen kegyed
29 20| hajtásból a haragos vadász.~Kolbay még arra sem akart várni,
30 20| fejcsóválva ment vissza szobájába, Kolbay pedig hajtatott sebesen
31 20| kis dohánytelepen magának Kolbay őrnagynak is volt egy kis
32 20| problematikus kilátásban.~Kolbay valahányszor a véki birtokára
33 20| kegyelmed András gazda. Kolbay mégis el nem tudta gondolni,
34 20| nem akar tovább menekülni.~Kolbay még a köszvényt is elfelejté
35 20| szilvásba értek, mely éppen Kolbay sajátja volt, de ahol ő
36 20| Bárzsing beszélt még valakivel.~Kolbay nagy óvatossággal került
37 20| valamit egy hosszú papirosra.~Kolbay egy bosszúálló kerubim lángoló
38 20| Ugyan jó, hogy itt van.~Kolbay visszahökkent. Mit örül
39 20| kell tehát bemesszolni.~Kolbay pedig mind azon gondolkodott,
40 20| katasztrális-bizottsági-reklamacionális-törvényszéki segédbiztos.~Kolbay csak elámult.~Hiszen még
41 20| parenthesim, kénytelen is leend.~Kolbay csak hagyta magát egyik
42 25| felől közelebb lehete érni Kolbay házát, melynek kerti oldala
43 25| indult a kertből kifelé.~Kolbay még utána is kiáltott.~–
44 32| megszokni azt a Pestet?~Kolbay nagyon nélkülözte azt, hogy
45 32| Jó napot, őrnagy uram!~Kolbay meglepetve pillanta fel,
46 32| felelt erre a kérdésre.~Kolbay azt hitte, hogy tovább is
47 32| térdeire csapva elszörnyedtében Kolbay. – Tehát a másik?~– Igen,
48 32| és ravasz. Fertőyné az.~Kolbay hátraesett a pamlag támlájáig
49 32| bizonyítani, hogy a vén Kolbay még nem olyan vén, mint
50 32| azért jöttem fel Pestről. Kolbay el volt ragadtatva az által,
51 32| sétakocsizásából hazatérve, asztalán Kolbay őrnagy látogatójegyét találta.~
52 32| látogatójegyét találta.~Kolbay kimozdult fészkéből! Ő,
53 32| szimptómái.~Vajon miért jöhet Kolbay?~A komornyiknak azt ígérte,
54 32| budoárjában vár reája.~Az, hogy Kolbay megjelenése feszes volt,
55 32| Szerafint az lepte meg, hogy Kolbay őt első látásra tegezni
56 32| nem várta tőlem? – szólt Kolbay, felkelve helyéről s kalapja
|