Fejezet
1 1| jönnöm kellett – szólt az ifjú ember, egy aranymetszésű
2 1| helyet foglalt, megragadá az ifjú kezét, s mélyen szemeibe
3 2| sem okosabb, sem erősebb ifjú a földön nem létezik. Hisz
4 2| fordult. Magas, sárga képű, ifjú ember volt, sűrű veres szeplőkkel
5 2| parfümillatával. A jeles ifjú nagyon jól válogatta arcához
6 2| megszeppenve a nemzetiszínű ifjú –, nem voltak itthon; nem
7 2| múlva visszatért. A két ifjú pályatárs a nyílt ajtóban
8 3| jó társasághoz szokott ifjú”? Ő ugyan könyv nélkül megtanulta
9 3| jó társasághoz” szokott ifjú egy úri házhoz érkezik látogatóba,
10 3| jó társasághoz szokott ifjú” ilyenkor hallgatózni szokott.~
11 3| szerencsére. Sem pedig hiblihubli ifjú uraimékra. Az ilyen emberekkel
12 3| jó társasághoz szokott ifjú” rendszabályainak 39-ik §-
13 3| hogy példa adassék az „ifjú óriásoknak”, mint törjenek
14 3| holnapi nagy ünnepély. Az ifjú urak elmondták, hogy lesznek
15 4| számára, kik a lovagias ifjú nádornak bejövetelekor elmés
16 4| daliás arcú férfi, élte ifjú korában; magas homloka,
17 6| öröm hangján Pusztafi, az ifjú hölgynek kezét nyújtva. –
18 6| volna-e nő másképpen?~Az ifjú arcán lehetett olvasni a
19 7| szolgáló beszél a kapuban egy ifjú legénnyel, azt mondják rá: „
20 7| élet prózájában!~Mikor az ifjú nőt a menyegzőről hazaviszi
21 7| esküvő napja után elhagyták ifjú szerelmüket, és mentek egyenesen
22 9| öreg asszonyságnak, míg ifjú segédjét a rántáskészítés
23 9| mellékszobából.~A kilépő ifjú óriás csodálatosan nem értő
24 10| ő lába sánta. – Mikor az ifjú szív hevesen kezd tombolni
25 10| voltak.~Melchior látta a szép ifjú arcot napról napra halaványabbá
26 11| egy szép fiatal hölgy, ifjú katonatiszt karján. A hölgy
27 11| Szerafin, s közelebb vonva az ifjú tisztet a hadastyánhoz.~
28 11| hadjáratból visszatérve; az ifjú látott egy leányt a felmentett
29 11| azokról, amiket szenvedett, az ifjú hőstetteiről, amiket kivívott,
30 12| vízből, hanyatt fordulva.~Ifjú, deli és halovány mind a
31 12| végig a helytől, ahol a két ifjú vitéz rejtve volt.~– Végy
32 12| veszélyes helyet, hol a két ifjú lappangott, s félig-meddig
33 12| megcsókolá utoljára a szeretett ifjú arcát, s azután elkezdé
34 12| barna hamv Zeleji Róbert.~Az ifjú, kit úgy szeretett a hölgy,
35 13| tekintettel, hogyan tudja ifjú gazdája hajtani a lovakat.
36 13| Hogy fogja ő e szép kedves ifjú főt, ha kell, egy perc múlva
37 15| Kolbay mereven nézett az ifjú alakra, végtől végig mérve
38 18| hasonló érzelmeket; Fertőy és ifjú neje, ha végigkocsikáztak
39 19| sütőlegény, igen kapacitálható ifjú volt; a pince azon osztályának
40 20| keserűbbé vált panasza az ifjú asszony ellen, ki nem tudatja
41 20| mindennap, s védelmezte az ifjú asszonyt.~Egy délben szokatlan
42 20| hegyével megbökve a jeles ifjú vállát, amitől ez majd beesett
43 21| súgá neki Szerafin. – Az ifjú gépileg követte.~Itt az
44 21| lett – nő.~Megragadá az ifjú kezét, mely barna volt és
45 21| Óh, asszonyom – szólt az ifjú –, a földmunka a legédesebb,
46 21| az öröm fénye élénkíté az ifjú tekintetét, akkor vágyva
47 21| virágismerőnek. Ez bele akar kötni az ifjú emberbe.~– Tessék megkísérteni! –
48 22| S ha valamelyik futónak ifjú neje volt otthon!~Ifjú nő,
49 22| futónak ifjú neje volt otthon!~Ifjú nő, kihez a férjnek nem „
50 26| férfi volt; hadd küzdött ifjú korában a megélhetésért,
51 27| férfi volt; hadd küzdött ifjú korában a megélhetésért,
52 29| tanulmányozza, amit az olvasmány az ifjú arcvonásaira gyakorol.~Béla
53 31| Juditom – szólt Blumné az ifjú asszonyba kötve bele –,
54 31| s indulatban lángolt; az ifjú nő szemei könnyeztek, és
55 32| felzavart nyugalmáról, az ifjú Lávayné könnyeiről? Bánom
56 Ut| elmehetnek vele dicsekedni, hogy ifjú korukban együtt hajigáltak
|