Fejezet
1 El| acéllá vagy olvad salakká; ennek saját kultusza van, saját
2 1| nyilvános élet, s mi köze ennek az én magánéletemhez?~–
3 1| megmaradt szomorúnak.)~– Ennek is megvan az oka. Hargitay
4 2| Pusztafi Lávayt karjára öltve, ennek házához tért vissza.~Az
5 2| mint költő tudhatod, hogy ennek nincs ellenszere.~– Van;
6 2| ő ezen, mennyit örült ő ennek! Mikor kerekes rokkája mellett
7 3| küldetését, s önön függ, hogy ennek teljes sikere legyen.~Ez
8 3| igen-igen nagyon.~– No, ennek ugyan jóleshetett az a két
9 5| Óh, Jézus Máriám!”~Amint ennek lélekborzogató sikongásai
10 6| hölgynek kezét nyújtva. – Ennek igazán örülök.~Hargitay
11 6| szemöldeit. Mondta magában: no ennek ugyan kár volt „in bianco”
12 7| még nem tudta azt, hogy mi ennek az ára.~– Ráérsz-e velem
13 8| angolkertnek is neveznek; ennek a közepén van egy gömbölyű
14 9| célozni. Itt ez a zsebkendő: ennek az egyik végét fogom én,
15 10| de hátha megvan. Ki tud ennek nyomára akadni?~Bárzsing
16 10| hallott már Béla felől semmit. Ennek természetes okai voltak.~
17 10| elmés ötleten.~– Le lehet ennek a tetejét csavarni, ugyebár.~–
18 10| tízpengőst, s átadta neki.~De már ennek az üres lapjára fel volt
19 10| fiókgalambot helyette. Jó lesz az ennek a bolondnak a tíz forintjáért.
20 11| kibújni a kucikból?~– Sőt ennek éppen az ellenkezőjébe csapott
21 12| bajtársát, attól tartott, hogy ennek lázbeszédét még meghallja
22 15| Ezzel lehet még beszélni; ennek még lehet ellenvetéseket
23 16| szavát hallani az éjben; ennek az egyetlen állatnak, melynél
24 19| gonddal elrejtve.”~„Hanem ennek a palacknak a tartalmát
25 20| szerencsétlen elbukottakat; de ennek nyakát fogom törni.~– Ejh,
26 20| megint a másik úr szólt. Ennek már nem voltak ismeretei
27 21| denaturalizáltatni magát, s ennek folytán lemondani oroszországi
28 21| dolgozik, s kérdezgeté tőle, mi ennek a virágnak a neve, mi amazé.
29 21| látott.~– Kedves Friedrich, ennek a „lángvirágnak” mért nincsen
30 21| sohasem tudta meg senki. Hanem ennek vége.~Bélára fájdalmas hatása
31 21| gyötrött. Én gyakran bámulom ennek a fiúnak az óriási emlékezőtehetségét.
32 21| Friedrich! Hát mutasd meg ennek a nagyságos úrnak, hogy
33 21| engedelmével cebravirág.~– Hol ennek a hazája?~– Kérem alássan,
34 21| már gyümölcse?~– Kérem, ennek nem szokott lenni.~– Az
35 21| és már virágzik.~– Hát ennek mi a neve? – kérdé Fertőy.~–
36 21| szólj csak meister Fritz, mi ennek a virágnak az igazi neve?
37 22| tőrével szívében!~Pedig ennek meg kell lenni. Rab vagy,
38 25| fejét, vajon mi oka lehetett ennek a másiknak arra, hogy engemet
39 28| játszatni Judittal az özvegyet, ennek volt valami értelme, de
40 29| megrántanom, hogy ne fogadd el ennek vagy amannak a köszönését.
41 29| jól.~Ki tudja, mi lesz még ennek a vége?~Mikor Béla szobájába
42 29| végrendelet előkerül, akkor ennek bizony vége; Fertőy lesz
43 30| udvarnokomtól, hogy ön megérkezett. Ennek igen örülök. Siettem önt
44 30| megmondta neki, hogy ezt ennek meg annak híják; egy-egy
45 31| történni? Mikor látjuk meg ennek vagy annak a híres embernek
46 31| Hja, kedves asszonynéném, ennek az a teóriája, hogy ki mennyire
47 31| érthetetlen badarság! Ma ennek a szellemnek különös rossz
48 31| érthető választ sem ád. Ennek egyébiránt mind asszonynéném
49 31| Fertőy jól tudja, hogy ennek az oka Béla; Fertőy tudósította
50 31| kérdezősködöm is. Minek volt ennek a fityfiritty asszonynak
51 32| város határán túl nem volt. Ennek valami nagy baja lehet.
52 32| násznagyságot; tudtam, hogy ennek majd megaláztatás lesz a
53 33| zöld papírra írt levelet.~– Ennek volt hát az a parfümillata,
54 35| a kezemben talál maradni ennek a bolondságnak a fogantyúja.~–
55 Ut| hazafias lendület kerültetik.~Ennek a magyarázata az, hogy én
56 Ut| ellenében.~Hát természetes, hogy ennek az én regényemnek ebben
|