Fejezet
1 1| elcsendesült, alig hangzik annyi nesz, mintha valaki egy-egy
2 1| keresztelték.~– Magyarul Béla annyi, mint Albert – viszonza
3 1| idegeire hatott, az nála annyi, mint másnál a meggyőződés.
4 2| induló táblabíró vagy, akinek annyi bátorságod sincs, mint a
5 4| az utat. A gyaloghídon is annyi volt már a szabadalmazott
6 4| visszatarthatjuk a népet csak annyi ideig, míg a nádor az asszonyoktól
7 6| szerény sorssal beelégszem. De annyi rajtam beteljesült szerencsétlenség
8 6| bűvös szentélyhez, mely annyi fiatal kebelnek áhított
9 8| meg tizenhármat ütött.~No annyi óra nincsen. Ez már nem
10 8| jelen lenni a felnyitásnál? Annyi hely csak lesz a városban,
11 9| ki lehet látni. Azonban annyi ezer ember egy sor nádasviskóban
12 9| és nagy pipafüst között annyi ismeretlen, bámuló arc láttára
13 9| mégis megkülönböztetett annyi járókelő egyenruha között
14 9| a városban, hol fiamnak annyi régi jó barátja él, senki
15 9| valamit, ami nélkül pedig annyi ember el tud lenni a világon.~
16 10| is túl voltak; – más meg annyi pénzhez jutott, alig tudta,
17 10| hírhedett várba bejutott, annyi bizonyos volt, hogy soha
18 11| hordták a céhek, amiken annyi szalag lobogott, ahány leány
19 12| pedig meghalok… Ha lesz annyi időd, hogy sírt vájhass,
20 12| Ez orvtámadásnak mégis annyi haszna volt, hogy a kozákok
21 13| tömérdek a vendégsereg. Soha annyi vendéget nem látott egyszerre
22 13| maga ellen semmi gyanút. Annyi mégis bizonyos, hogy ez
23 14| Nem azért virrasztottam át annyi álmatlan éjszakát e gondolat
24 14| kit rövid két év alatt annyi viszontagságos változáson
25 15| benéz a szobába, melyhez annyi életéhez forrott emlék köti.
26 15| csalódást; hanem azért mégis annyi apró részlet marad tartásban,
27 15| vágó pillanat közelgése, annyi kétség, annyi fenyegető
28 15| közelgése, annyi kétség, annyi fenyegető balsors nehezült
29 16| ábrándok tarták fenn, hogy annyi viszontagság össze ne törje.~
30 16| elfáradva.~– Én sem. Aztán annyi az nekem, mintha csak egy
31 19| fellobbanása körülbelül annyi hatású, mintha valaki tizenkét
32 20| tessék elhinni, őrnagy úr, annyi rosszakarattal, annyi maliciával,
33 20| úr, annyi rosszakarattal, annyi maliciával, annyi alattomossággal
34 20| rosszakarattal, annyi maliciával, annyi alattomossággal kell találkoznunk
35 20| Sohasem sejtettem volna annyi ravasz titkolózást, alattomos
36 21| elfognák, hiszen van nekem annyi összeköttetésem, hogy önnek
37 21| óriási emlékezőtehetségét. Annyi ezer növényt mind nevéről
38 21| igazítgatta ki, s Béla bírt annyi önmérséklettel, hogy nem
39 21| professzorrá nem lettél, úgyis annyi szamár van most az iskolákban.~–
40 22| jutalomjátéka lesz ma! Ezért siet annyi ember a színházba ebben
41 22| rossz időben, azért robog annyi fényes hintó a kapu elé.
42 22| magyarázgatták, ki jobbra, ki balra.~Annyi bizonyos, hogy az ügyelőnek
43 22| Ahány udvarló érkezik, annyi féltékeny vágytársnő is
44 23| jól őrzött titkai, amikből annyi előnyt ígért magának. A
45 24| ellenkezése dacára volt annyi figyelemmel, hogy a három
46 26| mondjuk ki őszintén, mert annyi csábító szépet talált abban
47 26| csengését, mint képzelte ő annyi álmatlan éjszakán keresztül
48 27| mondjuk ki őszintén, mert annyi csábító szépet talált abban
49 27| csengését, mint képzelte ő annyi álmatlan éjszakán keresztül
50 28| családi paradicsomba, ahol annyi boldog, annyi szerető szív
51 28| paradicsomba, ahol annyi boldog, annyi szerető szív várt reá: anya,
52 29| beszélni, hanem éppen csak annyi szót, amennyit múlhatatlan
53 29| adta a nőknek ezt a jogot; annyi bizonyos, hogy gyakorlatában
54 31| rendkívüli dolog, hogy Judit annyi év óta most találkozik vele
55 33| várrrja héppenséggel.~Soha annyi duplabetűt és hehentést
56 34| hogy én Fertőynére csak annyi követ is hajítsak, amennyit
|