Fejezet
1 1| sincsenek; s előttem az élet, s velem a munkakedv.~– Nem jöhettek
2 2| hát ön is tegyen már most velem egy szívességet. Tudja,
3 2| kész, akkor tudassa azt velem ekképp:~Mondja a levél elolvasása
4 4| lesz nekem.~– Nem jössz velem?~– Azt jól tudod.~– Hát
5 6| óra után, azt hiteti el velem, hogy a sors valami küldetést
6 6| a képtelenség is. Jöjjön velem a színházhoz, hadd mutassam
7 7| ennek az ára.~– Ráérsz-e velem jönni? – kérdé Lávay.~–
8 8| úgy lévén.~– Tréfálni akar velem, vagy mit? Elfelejtkezett
9 9| Igenis, abban.~– Akkor tessék velem jönni.~A fiatal tiszt gyanakodó
10 9| előfordul.~– Akkor jöjjön kegyed velem; a várkormányzó úr szíveskedik
11 9| idegen nőhöz. – Miért akar velem beszélni?~– Rövid szavam
12 9| valami országos ügyről akar velem szólni.~– Azt hiszem, uram,
13 12| lábát.~– Hasztalan fáradsz velem – sóhajta Róbert. – Az én
14 12| dolgunk lesz idefenn.~– Velem csak a férgeknek odalenn.~–
15 13| csak azt mondom, hogy légy velem. S ha élni nem lehet, ha
16 13| a csillagjárás.~– Tehát velem fogsz jőni? – szólt az örömre
17 13| szólj senkinek, jöjj rögtön velem. A kapuban vár kocsim. Amint
18 13| enyim. Amit magaddal tész, velem is teszed. Ha szabadulsz,
19 17| nekem nyugtot. Ne törődjél velem. Én holt ember vagyok így
20 17| bánom én, akármi történik velem. Tépjenek széjjel! De amíg
21 20| Azt hagyja máskorra; most velem kell jönni.~– Aztán hová?~–
22 21| elhiszek, csak parancsoljanak velem.~Tehát a hercegre nézve
23 21| vagy hosszabb volta?~– Ön velem megvetően bánik. És azt
24 21| Ah, ah, ne tréfáljon velem a herceg – kötődék naiv
25 22| Szélaknaynétól, melyben tudatja velem, hogy az általam ajánlott
26 23| melyben az oltár előtt állt velem.~Szemét nem engedte bekötni.
27 23| rém eljön, és együtt él velem.~Az éjjel komáromi kis szobánkban
28 24| Juditnak „Lássa húgom, jobb velem jó barátságban, mint ellenségeskedésben
29 25| megyek. De az úr is el fog velem jönni oda.~– Minden bizonnyal.
30 25| Valaki még gorombáskodnék velem, s én jól összeszidnám.~–
31 28| gyöngéden napát.~– Jöjjön velem anyám a mellékszobába. A
32 28| érintkezett önnel egyszer.~– Velem? Nemigen jut eszembe.~–
33 28| vont elő.~– Ön nejét akarja velem gyanúsítani? – suttogá elfojtott
34 28| nagyobb okai nincsenek a velem való értekezésre, ne hosszabbítsa
35 29| uram szaporán, mit akar velem.~– Ama bizonyos végrendeletről
36 29| Fertőy egyharmadában akart velem kiegyezni; én elutasítottam.~
37 30| viszonyainak mibenlétét velem bizalmasan megismerteti;
38 30| minél elébb, és aztán közöld velem.~Amint Dombay eltávozott,
39 30| kalapját, és veszekednék velem.~– No hisz akkor meg éppen
40 30| vagy inkább itt maradni velem? Ugye keserű dilemma?~–
41 30| Komolyan beszél ön most velem?~Béla meg volt indulva a
42 30| érzelgés, ami e tanácsot adatta velem, hanem egy igen természetes,
43 30| valami ármánya? Tehet-e velem még több rosszat, mint amit
44 30| tett; már most parancsolhat velem, amit akar. Le vagyok álarcozva;
45 30| ne látná azt. Mit akar ön velem tenni?~– Azt, amit ön kívánt
46 30| vagy nagyon sok. Ön játszik velem, éppen úgy, mint gyermekkorunkban,
47 30| urakra”, akkor koccints velem, s vágd fejéhez a poharat
48 31| tudós ember volna is, aki velem ilyesmit el akarna hitetni,
49 32| asszonyom, ezt köszönöm, hogy velem közölte. Én be fogom önnek
50 33| lesz; nem foglalkozhatik velem. Hagyja itt ez iratokat,
51 34| társaság közé, s azt mondaná: „Velem is egy táncra!”~Szerafin
52 34| füleiket, mikor beszélek, s ha velem összevesztek, epelázt kapnak
53 34| Josefstadtban, ki együtt volt velem bezárva, volt az az ember,
54 34| ha sok időd lesz, eljössz velem Erdélybe: felkeressük azt
55 34| másról. Ugyebár eljössz velem Szerafinhoz?~– Nem megyek.~–
|