Fejezet
1 1| együtt jártak iskolába.~Ez Blumné szava; a legkedvesebb rágalmazóé
2 1| meg rá hamis mosolygással Blumné asszonyság.~– Óh, Lávay
3 1| beavatkoznunk? – interpellálta Blumné Szerafint.~– Óh, miért ne?
4 1| Hargitayné szobaleánya elmondta Blumné inasának, az elbeszélte
5 1| elbeszélte az asszonyának; Blumné pedig most mulattatta vele
6 1| megint odabenn? – kérdé Blumné inasa.~– Azt nevetik – felele
7 1| viszonzá még gonoszabbul Blumné. Szerafin észrevette, hogy
8 1| többet tudhatsz praxis után.~Blumné kedélyesen nevetett rajta,
9 1| Leghamarabb Fertőy maga.~Blumné kétszer is összecsapta kis
10 1| percig hallgatva nézett Blumné szemeibe, mintha magával
11 1| aki nagyon kiállhatja.~Blumné nagy szemekkel meredt Szerafinre,
12 1| te nem ismersz még engem.~Blumné sokáig csóválgatta még,
13 9| éppen a kis pletykahordó Blumné, kinek férje a várban most
14 9| Bárzsingtól.~Délután tehát Blumné ismét eljött Szerafinért,
15 18| újra feltalálták egymást: Blumné megint a várban lakott,
16 18| viselt pálma szegélyzettel. Blumné efölött tréfált.~– A pálmák,
17 18| hamisak ezek a rabok – szólt Blumné, más tárgyra fordítva a
18 18| koppantana – jegyzé meg Blumné tovasétáltában.~– Vajon
19 18| összenézett, s most már Blumné nem mondta Szerafinnek,
20 18| Szerafin hátramaradt, míg Blumné folytatta a sétát az őr
21 25| elkérdezősködtek egymás állapotjáról, Blumné Lávaynénak fiacskájáról,
22 25| többször látták egymást, mert Blumné gyakran ellátogatott Szerafinhez,
23 25| asszonynéném – dicsekedék Blumné, midőn a dinnyeágyak felé
24 25| akart adós maradni valahogy.~Blumné asszonyság nem tartotta
25 25| senki a kerti nyaralóban. Blumné igen jól mulattatá vendégét,
26 25| hozta most ide? – suttogá Blumné bosszúsan Lávaynéhoz, s
27 25| társaságban. Készülődött.~Blumné asszony még marasztalta,
28 25| nagykendőjét, és menni készült.~Blumné úgy marasztalta még, úgy
29 31| szellemidéző a többek között a kis Blumné.~Most már régóta Pesten
30 31| magát helyette a kedves Blumné asszonyság. Vele az egész
31 31| neki, hogy szívesen látja.~Blumné még azután igen sokáig örült,
32 31| háromlábú asztalkát az ajtóig; Blumné ott elvette tőle, s a viszontlátás
33 31| dinnye, amivel őt egyszer Blumné a kis kertben megvendégelte,
34 31| asztallal szokták várni.~Blumné, asztal mellé ülvén, nem
35 31| findzsák az asztalon vannak.~Blumné úgy tett, mint aki neheztel,
36 31| Kedves Juditom – szólt Blumné az ifjú asszonyba kötve
37 31| maga. Tessék ide nézni.~Blumné letette a háromlábú asztalkát
38 31| kezdett ujjai alatt, míg Blumné arca, melyet vidámnak, örökké
39 31| végén.~– Nézzék! – szólt Blumné benső meggyőződés hangján
40 31| krajcár van a zsebemben.~Blumné távol attól, hogy vitatni
41 31| háromlábú asztalka járt, írt, Blumné szemei meredtek a plafonra,
42 31| erősíté kész találékonysággal Blumné asszony –, ne tessék neki
43 31| dinnyéből, amivel egyszer Blumné a jó napaasszonyt olyan
44 31| barátném – szólt a kis Blumné Judithoz –, önnel még lehet
45 31| részt kell venni – erősíté Blumné.~– Hogyan; részt venni?~–
46 31| hegyeit az asztalkára – szólt Blumné –, úgy, hogy a kisujjai
47 31| Volozov? – olvasá fejcsóválva Blumné. – Mi ez? Falu?~Ő kérdezte,
48 31| cselszövő asszonyi ravaszsággal Blumné –, vajon kivel beszélhet
49 31| Ah – kacagott hangosan Blumné. – Ez jó! Béla úr a szeráfokkal
50 31| ez mulatságos! – nevetett Blumné, tenyereit összecsapva. –
51 31| akcentust csinál – magyarázá Blumné. – Olyankor szokta ezt tenni,
52 31| kezdenek lenni – állítá Blumné, s még egy kérdést kockáztatott
53 31| ide – szólt bosszankodva Blumné. – Ez már kiállhatatlan!
54 31| tudósította erről Blumnét, s Blumné eljött, hogy háborút csináljon
|