Fejezet
1 1| Szerafin ki nem segítené.~– Kérem. Lávay ezúttal az én vendégem,
2 1| minden ajakról.~– Ugyan kérem – szól előre voltigírozva
3 1| tartják azt kötve?~– Hiszen, kérem – magyarázá Lávay –, ez
4 2| jegygyűrűjét viselte.~– Kérem, édesanyám, ne szóljunk
5 2| akkor ezután ne tegye.~– De kérem alássan – szabódék megszeppenve
6 3| is azon emberrel tart?~– Kérem alássan, egy alkalmatlan
7 6| Az a hang, az az érzés…~– Kérem, kérem… – csitítá őt Pusztafi. –
8 6| hang, az az érzés…~– Kérem, kérem… – csitítá őt Pusztafi. –
9 6| fogom kegyedet keresni.~– De kérem, Bélának szót se erről.~–
10 6| együtt, ami akkor történt.~Kérem: hiszen mi nem történetet
11 6| nevem meg Pusztafi.~– Óh, kérem. Ezer örömmel. Van szerencsém.
12 6| szerencsém. Ki ne ismerné önt? Kérem. Méltóztassék.~– A színháznál
13 9| támaszkodva várt rá.~– Ugyan kérem – szólt a pincér fütyörézéshez
14 10| kétfelé válik.~– Ugyan kérem, mutassa meg.~Melchior kész
15 11| közelebb simulva hozzá.~– Kérem, kérem – húzódozék ez –,
16 11| simulva hozzá.~– Kérem, kérem – húzódozék ez –, ne nyúljon
17 11| jelen az esküvőnkön. Azért kérem, legyen olyan jó, és legyen
18 14| Mire gondol kegyed?~– Kérem! Egy szó ellenvetést sem.
19 14| e tettet végrehajtaná.~– Kérem önt, vonja vissza ez átkot,
20 14| kigyelmed, csak arra az egyre kérem, hogy az asszonyomrul ne
21 15| monda András.~– Az istenre kérem kegyelmedet – szólt Judit
22 20| siessen.~– De mennyi időre, kérem?~– Nem tudom, nem tudom!
23 20| Bolond kend?~– Nem én, kérem alássan. Láttam jól; a nyelvük
24 20| beesett az aszalókemencébe.~– Kérem, kérem – sietett felelni
25 20| aszalókemencébe.~– Kérem, kérem – sietett felelni az a másik
26 21| virágzó tőre mutatva.~– Ez, kérem alássan, Gloxinia.~– Hát
27 21| Hol ennek a hazája?~– Kérem alássan, Madagaszkár szigete.~–
28 21| Volt-e már gyümölcse?~– Kérem, ennek nem szokott lenni.~–
29 22| levél.~– Köszönöm. Tegye kérem a többi közé a tálcára.~–
30 22| megéhezett.~– Még egyre kérem. Hozzon egyúttal egy üveg
31 24| hozzáfognánk. Tessék leülni kérem.~– Óh, köszönöm. Nagyon
32 24| enyémet, hanem éppen úgy kérem azt titokban tartani, mint
33 24| egymást. Annálfogva önt nagyon kérem, hogy titkomat el ne árulja.
34 26| nem szabad. Üljön le ön, kérem, nem jöttem haragot csinálni.~
35 26| Azt nem mondhatom meg.~– Kérem – szólt bíztatólag az öregasszony –,
36 27| nem szabad. Üljön le ön, kérem, nem jöttem haragot csinálni.~
37 27| Azt nem mondhatom meg.~– Kérem – szólt bíztatólag az öregasszony –,
38 28| semmit. Az isten irgalmára kérem önt; ne árulja be senkinek,
39 28| rogytam volna.”~– De uram!~– Kérem, ne kiáltsunk olyan nagyokat,
40 28| részben is gyanakodom. És most kérem önt, hogy ha nagyobb okai
41 29| kell mennem. Tehát szabad, kérem, egy szivarra gyújtanom?~–
42 29| legyen.~– Ne beszéljen erről, kérem.~– Csak azért mondtam, hogy
43 30| mindenkit megilletnek.~– Jaj, kérem, ne akarjon okos színt adni
44 30| társaságunkba, azért csak kérem, mondja el szaporán, hogy
45 30| akarja a herceg.~– De ugyan kérem, ne titulázzuk egymást,
46 31| ha ezt meglátja. Adjon kérem egy ív tiszta papirost,
47 31| tudok, csak magyarul?~– Óh, kérem, a szellemek minden nyelvet
48 32| saját életéből csinál.~– Kérem – szólt bele Szerafin –,
49 32| megaláztatás lesz a vége.~– Kérem, bátyám, ne beszéljen Róbertről –
50 32| tulajdonaiért választotta őt férjül. Kérem, még mindig ne jöjjünk indulatba,
51 32| kegyetlen hozzám.~– Dobasson ki, kérem; mert még kegyetlenebb is
52 33| Én is tévedhettem. Azért kérem kegyedet, olvassa át.~–
53 Ut| kormányt pártolni fogja.~– Kérem: itt van már a zsebemben
|