Fejezet
1 1| mazsolaszőlővel?”~Gondolja magában Venci: nektek ez is jó.~
2 2| Hála istennek! – gondolá magában Pusztafi, s azzal neheztelve
3 2| kisasszony nem olyan nő.~Gondolta magában: ezt most bizonyosan Lávay
4 3| Bárzsing nagy szorongást érze magában, ha elgondolá, hogy most
5 5| ablakokat. Hargitay János magában számítgatja a tőle távol
6 5| percre; sokat képzelte ő magában: milyen érzés lehet az,
7 6| látogatóba feljött, mondá magában első körültekintésre: „ugyan
8 6| már: „nyomorúság!” dörmögi magában; azután széttépi az egészet,
9 6| összeráncolta szemöldeit. Mondta magában: no ennek ugyan kár volt „
10 7| vissza kezét. Hanem gondolta magában:~Ha a te szíved az enyémnek
11 7| Béla, azután anyja képét, s magában így szólt hozzá:~„Anyám,
12 7| vállaira, és talán mondta magában: „Anyám, boldog vagyok!”~
13 8| jött végig az utcán. Csak magában beszélt, de mégis mintha
14 8| mint egy paripán, sorozgatá magában: „Most a megyeháza ég; most
15 8| az asztalra, azt gondolta magában tehát úgy kell neki! Legyen
16 9| csendben imádkozni jó, elrebegi magában szívtől szakadt imáját,
17 11| ajtót, s halkan motyogta magában nyugodt, mogorva egoizmussal:~–
18 12| máglya reggelig égett ott magában, csendes, szellőtlen éjben,
19 14| szemrehányást tenne neki, s magában mondá: ne volnék csak sánta,
20 14| külvárosi fogadóig, elgondolta magában: „Boldog isten, milyen forgandó
21 15| Derék asszony – dörmögé magában a vén halász.~Egész olyan
22 15| képtől.~Judit nagyot sóhajta magában, s e sóhaj gondolatja ez
23 15| folyvást elégülten nevetett magában, s csak néha mondott annyit,
24 15| Ismertető jelei – mormogá magában a hadastyán: – , tojásdad
25 15| társ vállát, s gondolta magában: „Neked is jobb lett volna
26 15| csalás már fogamzásakor magában hordja büntetését; mert
27 16| hallott meg szóval. Helyeselte magában nagyon. Ez bizony más embernek
28 16| elijeszteni úrnéját; de magában évelődött: rossz helyt járunk,
29 18| szemrehányásokat is tett magában, hogy ha él, miért nem tudat
30 19| adni.)~Vencel pedig gondolá magában, hogy ha az ember gyakorlatilag
31 19| borra.”~Ezt gondolhatta magában Vencel, amidőn azt az indítványt
32 21| delejes ingerültséget érzett magában, midőn velük egyedül maradt;
33 22| várakozást fölülmúlt. Midőn magában küzd; menteni akarva női
34 22| vezet.~Míg itt töprengett magában, hirtelen kinyílt egy ajtó,
35 23| pillebáb pusztán maradna ott magában; hanem hát ez lehetetlen,
36 25| beszélni menyéről. Föltette magában, hogy védelmezni foga Juditot.~–
37 28| maradt Bélával.~Béla köszönte magában jó szellemének, hogy Judit
38 28| fiú volt; sokszor föltette magában, hogy fog goromba lenni,
39 29| leteszi, mikor látja, hogy magában maradt.~Láttam én már excellenciás
40 29| jól tudom. Fertőy gondolta magában, hogy kétharmad rész több,
41 30| Volozov pedig kiegészíté magában a történetnek azon részleteit,
42 30| kötött, így gondolkozott magában:~„A herceg szeszélyes ember;
43 30| elégíté ki Fertőyt.~Föltette magában, hogy mindkét nő erényét
44 30| Minden asszony gondolná ezt magában.~– Azért mégsem kellett
45 30| hogy bámuljuk, s gondolja magában: „Üssön meg a devla! Adnátok
46 30| Volozov herceg örvendve monda magában:~– Pompásan kezdődik! A
47 31| skrupulusokat támasztott magában, hogy hátha mégis annak
48 31| pogányok jöttek” – dörmögé magában az öreg asszonyság.~– No
49 31| szellemek felől tudakozódik, az magában hordja büntetését. Én nem
50 31| Hogy nevetett ez engem magában! Hogy mondhatta százszor: „
51 32| szomorúan számlálgatja magában: „Már itt is boltajtót törnek,
52 33| Úgy kell neked – mondá magában hazáig. – Ha prókátor vagy,
|