Fejezet
1 1| annak, hogy most kicsiny és szegény, egy időben a legtöbb telegramot
2 1| Szerafint.~– Óh, miért ne? Szegény cselszövő volna az, aki
3 1| senkit aludni a háznál. Szegény Juditnak volt mit hallgatni
4 2| hogy legénykedjenek; a szegény anya egyszer csak azt veszi
5 2| óh, mint dobog akkor a szegény özvegyasszony szíve! Óh,
6 2| takarékos, megélünk a magunk szegény telkén, mint megéltek őseid,
7 2| nyolcvan éven alul. Bár szegény édesapád is maradt volna
8 2| suttogá: „Ne felejtsd el szegény anyádat.” Pusztafi derültebb
9 2| meglátom, mintha mindig szegény édesatyja állana előttem:
10 2| kimutatta a csempészkedést; szegény boldogultam igen csendes
11 4| is úrrá lesz, hát akkor a szegény hajdúk hivatala hová alacsonyul
12 6| arra gondolt, hogy az a szegény gyermek nem lesz itt jó
13 9| mivel ezen a téren van a szegény cigányok gunyhósora. Egy
14 9| visszatérve, fel-felsóhajt: „szegény Bélám!” olyankor olyan szemrehányólag
15 11| konyhaedényeket a fejükhöz hajigálja. Szegény mama.~Ezen a nagyon nevetni
16 11| Láthatja, Kolbay bácsi, hogy ő szegény nem lehet jelen az esküvőnkön.
17 14| azt nagyon, látszott, hogy szegény emberek leánya.~Kapor uram
18 14| asszonyoddal, he? Búsul-e szegény nagyon?~– Hallja kigyelmed,
19 15| minden római eredetű nyelv szegény e szónak teljes értelmébeni
20 15| kegyelmed. Nézze, én nem vagyok szegény. Nem titkolózom kegyelmed
21 16| semmit.~Idáig tartott a szegény asszony életereje.~Amint
22 17| hálni az éjszaka? Szobáját a szegény halott számára kellett elfoglalnunk.~–
23 17| fejét az ő vánkosára.~– Szegény. Így rendelte az ég.~– De
24 18| Szerafin előtt annyiszor a szegény Róbertet; miért magasztalja
25 18| itt toppan előttünk. Óh, szegény Róbert! Bizonyosan visszaveszik
26 19| zsíros tartalmával egy szegény éhező családnak egy napra
27 20| Már úgy is csúfolták a szegény öreget, hogy „a rabok apja”.
28 20| elősegítettem a menekülésben a szegény szerencsétlen elbukottakat;
29 23| haragudtam Róbertre, amiért ilyen szegény lett.~A kettős gyökeret
30 24| ezer forint nem is, de a szegény közintézetek, iskolák, kórházak
31 25| Lávayné hidegen –, azért, hogy szegény fiam meghalt, Judit menyem
32 25| asszonynéném, hogy sokat ráfognak a szegény színésznőkre, akik rendesen
33 26| teszek szemrehányásokat; ha szegény az az ember, annál jobb,
34 26| az nem valami koldus, nem szegény komédiás, hanem nagy úr
35 27| teszek szemrehányásokat; ha szegény az az ember, annál jobb,
36 27| az nem valami koldus, nem szegény komédiás, hanem nagy úr
37 28| tegyen kétségbeesetté.~A szegény agg nő Fertőy térdeihez
38 28| sokáig gyógyíttatta, de szegény fiú e bajba csakugyan belehalt.
39 28| ki oly gyöngéd fiú volt, szegény öreg anyját évekig tudja
40 28| hosszabbítsa az időt, melyben szegény anyámtól távol kell lennem.~–
41 29| pattogni, gorombáskodni szegény atyja sem tudott soha, ahol
42 29| fel; azt értettem, hogy szegény a színház, rongyosak már
43 29| levéllel; bele is halt korán szegény a nagy serénységbe.~– Alázatos
44 30| Viszont szép unokahúgának szegény férje és ugyanaz szép nejének
45 31| ember; nagy hibája, hogy az. Szegény apja is az volt. Nem tudott
46 34| mélyébe. Ha ez találna lenni!~Szegény asszony! Alszik az már.~ ~
47 34| Meghíztam, ugye? Hja, a szegény rabok nagyon jól élnek.~–
48 34| Hahaha! Furcsa alak volt szegény. Amióta kereset alatt van,
49 34| könnyebb benne járni.~– Szegény fiú, utolsó szava az volt
50 34| még most is részeg vagyok?~Szegény öreg poéta! Részeg vagy
51 Ut| valóságos oltalom volt ránk, szegény szabadelvű hírlapírókra
|