Fejezet

 1     1|           kiált Vencel, egyszerre megint hosszúra kapva a pofáját –
 2     1| költeményei. Köszönöm.~– Lávay úr megint oly későn jött – szól az
 3     1|    megkövetheti, megverekedhetik, megint jó barátok lesznek; ha szeretőjéhez
 4     1|    teremből.~– Min nyerítenek már megint odabenn? – kérdé Blumné
 5     2|       mérges kis dráma”. Az aztán megint nem volt mindenkinek az
 6     3|           az ajtón dobnak ki; ott megint meggondolná magát, s az
 7     3|         meg a szavát.~– Óh, tehát megint irodalmi koldulás! És Pusztafi
 8     8|  lakhelyét elhagyja, azt mindjárt megint feltalálhassa bennük.~A
 9     8|        puskát ragad; senki sincs. Megint lefekszik. Megint előjönnek
10     8|          sincs. Megint lefekszik. Megint előjönnek a vérét követelni.
11     8|            Hanem amint lefekszik, megint ott vannak rajta.~Ki ez
12     8|        repkedő köpönyegét; azután megint mintha a távoli tűz pokoli
13     9|          kívül történt meg rajta.~Megint néhány hét múlva egy újabb
14     9|         az ajtót.~Nemsokára aztán megint visszatért.~– Igen sürgetős
15    10|        városban is megtelepített, megint odább utaztatott; – másikat
16    10|            mire visszajött, akkor megint más hatóság volt már ott,
17    10|       városból.~Hetek múlva aztán megint visszatért. Micsoda helyeket
18    11|        ami összetört, elsüllyedt…~Megint csak a leégett városban
19    12|       együtt belezuhant. A paripa megint felszínre jött s kivergődött,
20    12|          mind az én vérem.~Azután megint sokáig hallgattak.~– Csak
21    12|        azt hitték, farkas jár ott megint, s nem törődtek vele. Így
22    14|       nyerges lassabban húz, arra megint felpillantott; szép csendesen
23    15|       kitart, egyszerre megáll, s megint megfordul. Ki bírná szeszélyét
24    16|  legközelebbi cél, s onnan azután megint tovább, tovább, pihenés
25    16|   tikkadtan; hanem azután fölkelt megint, hogy András figyelmezteté:
26    18|  egyszerre igen okos asszony lett megint; leszámítva azt a csekély
27    18|       feltalálták egymást: Blumné megint a várban lakott, megint
28    18|           megint a várban lakott, megint Perflexnének hítták, s Szerafin
29    19|            hogy férjhez mehet már megint.~– No, azt meg lehetne tenni.
30    19|           tegyem a gyertyát, hogy megint el ne vigyék a patkányok?~–
31    19|          hirtelen visszabocsátott megint a helyére.~Az a palack,
32    20| megforgatják a szájukban, s aztán megint kiköpik. Valami babona lesz
33    20| tulajdonosok is a magukét.~Azután megint Bárzsing vette át a szót.~–
34    20|    vétetik, mint kerti föld.~Arra megint a másik úr folytatta.~–
35    20|       előre kell bocsátanom.~Most megint a másik úr szólt. Ennek
36    20|       valóságtól eltérő adatokat.~Megint a másik szólt:~– Ámbátor
37    21|   szentimentális ideák à part! Mi megint nem ismerjük egymást; ön
38    21|      nagyot szippantott belőle, s megint a hercegre nézett, mintha
39    22|   visszatámaszkodott a küszöbnek.~Megint jött valaki a színházból.
40    23|        egyszerre átcsap az ízlése megint oly alanti régiókba, hogy
41    29|    szebbet se lehetett kívánni, s megint telivér flamingókat éppen
42    30|       azután a górt elérve, onnan megint kifelé csavarog vissza.~
43    30|    halavány; igen jeles nő, hanem megint valami hava van, nem lehet
44    30|          csak végignézte hidegen; megint kérdezte: mit akar neki
45    30|     parachute, amivel a levegőbül megint leszállhatnak.~A szüreti
46    30|          akkor.~Valami villant, s megint egy röppentyű szállt a magasba.~–
47    31|          hogy ez az asszonyság ma megint ráismer, és meglátogatja
48    31|        Kérdezzük meg.~Az asztalka megint jött-ment a két asszony
49    33|     fizetve. Béla most az én fiam megint! Asszony, megbecsüld fiamat,
50    34|       hogy tükörbe nem néztem. De megint csak magamról beszélek;
51    34|     repültem? De ihol van ni, már megint a börtöni élményeimről beszélek.~–