Fejezet
1 1| szólt borultan Lávay. – Ön sohasem szeretett senkit.~Szerafin
2 2| Dehogy tudod! Én tudom. Te sohasem tudsz semmit, hacsak én
3 2| özvegyasszony egyetlenegy fiáról és sohasem másról, mint őróla.~Gagyogó
4 6| egymást összevissza, aki sohasem látta egymást. Nyomban ott
5 7| vagyunk.”~Mindig „mi” és sohasem „én”, sohasem „te”.~A boldog
6 7| Mindig „mi” és sohasem „én”, sohasem „te”.~A boldog kettős lét,
7 9| harmincévi itt laktában sohasem volt a várnak tájékára,
8 9| volt a várnak tájékára, aki sohasem beszélt katonával, éjszaka
9 9| hogy egy asszony, akit sohasem látott senki másként, mint
10 9| pedig mindez eseményekről sohasem szólt senkinek semmit, csak
11 13| meg a kocsisára?~– Nem én. Sohasem láttam őket.~– A kocsis
12 14| a színházi tagok között sohasem volt árulkodó. Azok sokat
13 15| kineveti őket: „a muszáj sohasem fullad a Dunába”, azt mondja
14 15| a szivarát, aminek ízét sohasem ismerte eddig, s azzal felpattanva
15 15| kávé után való pohár.~Judit sohasem ivott semmi szeszest.~Fenékig
16 18| azt Volozov? Hiszen még sohasem is látta.~– Hisz éppen azért
17 18| szerencsétlensége van őt sohasem találni, hanem helyette
18 19| megtudni.~És Szerafin efelől sohasem szerzett magának biztos
19 20| őrnagy úr maga?~– Én magam. Sohasem tettem senkivel. Mentettem,
20 20| sajátja volt, de ahol ő ugyan sohasem járt; ott az aszalóban hallatszottak
21 20| nemzet irányában elkeseredik. Sohasem sejtettem volna annyi ravasz
22 21| szerettem, onnan igaz, mert sohasem tudta meg senki. Hanem ennek
23 22| Azt mondta mindenki, hogy sohasem játszott még ilyen szépen.~
24 22| mindenkinél gazdagabb.~Az elsőt sohasem ismeri el senki vetélytársáról;
25 22| kétszer ugyanegy helyen sohasem.~Judit kijátssza minden
26 23| leereszkedésükért.~A Fertőy családnál sohasem feküsznek le hajnal előtt.
27 23| divatkirálynői szerephez, mert ő sohasem szokta tárcáját nejénél
28 23| világi mendemonda vizslái sohasem hajtottak az igazi nyomon.
29 23| látható kegyeivel, akikért sohasem kellend lelkével beszámolni.
30 23| azt Fertőy tudta.~Szerafin sohasem vonul hálószobájába hamarább,
31 23| mindig magával hordta, s sohasem szokta valahol felejteni.
32 23| Ráismertem. Róbert volt. Sohasem láttam ilyen szépnek. Ugyanazon
33 25| Köszönöm uram, nagyon köszönöm. Sohasem szerettem önt, mindig kerültem,
34 25| elhítt. Nagyon örülök rajta. Sohasem fogom elfelejteni, és mindig
35 25| Ezer örömmel, jó asszonyom. Sohasem hittem volna, hogy valakinek
36 26| s akárhányszor keresék, sohasem akadhattak rá, pedig a férj
37 27| s akárhányszor keresék, sohasem akadhattak rá, pedig a férj
38 28| törvényszékek elé idézettek sorában? Sohasem! Ön előjöhetett, amikor
39 28| fog goromba lenni, aztán sohasem talált hozzá való szavakat.~–
40 29| józan belátású emberek, akik sohasem kerülnek a zsibvásárba,
41 29| egy sereg léha ember, aki sohasem szokott a maga fejével gondolkozni,
42 30| rám ragad a nevetése. Ön sohasem veszi észre, mikor tréfálok.~–
43 30| férjétől. Egy férfi, akire sohasem gondolhatott szívdobogás
44 30| Ne áltassa magát, egy nő sohasem egészen a magáé.~– Tehát
45 32| kegyed ablakán asszonyom, de sohasem láttam egyebet ezeknél a
46 32| tegezni kezdé, amit különben sohasem tett.~– Köszönöm. Éppen
47 32| sokszor jégre viszi, de sárba sohasem viszi.~Szerafin ajkai vonaglottak
48 33| nézett Bélára, mint még sohasem.~– Én is tévedhettem. Azért
49 35| Mindenki azt mondá, hogy sohasem látta szeretetreméltóbbnak,
50 35| és „alul”, selymet visel. Sohasem tűrte azt öltönybélésnek,
|