Fejezet

 1     1|           be, mi látni és hallani való van a házban; húzzunk szépen
 2     2|          nem szerelmes embereknek való időket látok, pajtás; nagy
 3     2|    megossza veled, akkor, ha mind való az, amit kedvesedről leveleidben
 4     2|            én. Megítélheted hozzá való atyai szeretetem nagyságát,
 5     3|    történt, amikor még az ajtókon való hallgatózás nem volt diplomáciai
 6     6|       Nincs, nincs eszme, ami oda való volna. Elolvassa, amit írt
 7     6|           jő, ez nem képzelet, ez való. Az utcákon hallik az a
 8     7|      valami pompás, egészen neked való szállást.~– Igen, kegyed
 9     8|         Még pedig menyegzője után való napon. Az isten rendelte
10     9|           tett valami szégyenelni való dolgot? – Tán csak nem lett –
11    11|        volt szerencsém.~Itt látni való volt, hogy az ismerkedés
12    11|       mama.~Ezen a nagyon nevetni való állapoton könnyezni kezdtek
13    11|    házsártosan. – Nem vagyok arra való ember, hogy valamely akcióban
14    13|      tensasszonyom?~Olyan nevetni való ez! Egy férj, ki beszegődött
15    15|          Jaj, az nem ilyen időhöz való. Mi az? Egy dióhéj ebben
16    15|          volt; kezdte látni, mire való mind ez alakoskodás.~Bele
17    15|         patkót rá, az a kávé után való pohár.~Judit sohasem ivott
18    17|           többé?… Örökké a benned való hit tartott fenn… most hagysz-e
19    18|        hogy ez a vigasztalás arra való, hogy Szerafin ne gondolja
20    18|          háromnegyedrész gyászhoz való, az egész mély gyászt bársonyszalag
21    19|         éhező családnak egy napra való szerencséjét megalapítani.
22    19|           bor, melyből egy üvegre való nyolc fontot akar nyomni,
23    20|         Nem ilyen öreg asszonynak való az már.~Erre aztán nagyot
24    20|        éri az úton. Nem kegyednek való ez. Kegyed olyan jó ember
25    21|          tudom. Ez az Antillákról való, másutt nem terem.~A kertész
26    22|          a tőr, itt az elhajítani való gyűrű; itt a pecsétes levelek.
27    22|       hercegekből fakó polgárokká való átalakulást.~Béla mohón
28    22|   kiválasztott nem az ő soraikból való. Valaki más lehet az, aki
29    25|          hónapig hitelez.~– Ha az való? (Még mindig nem akarta
30    26|     keresném meg vele a kenyérhez való sót. Ideje, hogy megmondjam
31    26|       Mint mondtam, a dolgozásról való tréfabeszéd nem okos emberek
32    26|  tréfabeszéd nem okos emberek elé való! Asszonymunka! Mit vet az
33    27|     keresném meg vele a kenyérhez való sót. Ideje, hogy megmondjam
34    27|       Mint mondtam, a dolgozásról való tréfabeszéd nem okos emberek
35    27|  tréfabeszéd nem okos emberek elé való! Asszonymunka! Mit vet az
36    28|        aztán sohasem talált hozzá való szavakat.~– Tessék.~Fertőy
37    28|    nagyobb okai nincsenek a velem való értekezésre, ne hosszabbítsa
38    29|           volnál ehhez a világhoz való. Te éppen az volnál férfinak,
39    29|         hisz az is a mi vérünkből való vér, annak a keserve is
40    29| alkalmatlankodni régi viszonyokra való hivatkozással. Vessünk fátyolt
41    30|            látja, az ma nem nekem való, ma az ingemet is odaadnám,
42    30|     hagyni, mert ilyenkor megölni való szép!~Béla azt mondta rá,
43    31|         kifogyott a beszélgetésre való tárgy, s a história múzsája
44    31|    kezdett a csendes magányéletbe való visszavonulásról gondolkozni.~
45    33|        két családra nézve.~Előtte való este Béla azt mondta családjának,
46    33| követségbe küldetett, s a lépcsőn való leszaladásban csakugyan
47    34|       szobádban. Nem férfiszobába való. Mert tudod sok olyan pofa
48    34|  elutasító gőggel –, ti nem nekem való emberek vagytok. Nekem olyan
49    34|       szaladni; ahol valami kapni való volt, mindig ott volt, s