Fejezet

 1     1|   elmondom önnek, mi okozza, hogy önt Hargitayék oly egyszerre
 2     1|    meggyőződés. Az bizonyos, hogy önt mindig szívesen látták a
 3     6|         szerencsém. Ki ne ismerné önt? Kérem. Méltóztassék.~–
 4     7|        nem kérve, nem várva, mely önt emancipálni látszik. Emancipálni
 5     8|     pusztulása…?~– Mi akadályozza önt, az én nevemben jelen lenni
 6     9|        tőle; – én pedig nem fogom önt megölni, óh, nem, az ön
 7    14|      tettet végrehajtaná.~– Kérem önt, vonja vissza ez átkot,
 8    21|          a kertészt.~– Hogy híják önt?~– Friedrich.~– Kedves Friedrich,
 9    21|  figyeltem rá, és tudom jól, hogy önt megismeré. Csak az akadályozta
10    21|         ezt a kést.~– Mit érdekli önt, asszonyom, az én életemnek
11    21|       menni – nem azért, mert itt önt elfognák, hiszen van nekem
12    21|      szaggatnám a fonalakat, amik önt Judithoz fűzik, még összébb
13    21|     külföldre. Ahogy én ma reggel önt ez álruhában felismertem,
14    24|      szeretik egymást. Annálfogva önt nagyon kérem, hogy titkomat
15    25|       köszönöm. Sohasem szerettem önt, mindig kerültem, de mátul
16    25|         férje sírját meggyalázni. Önt megcsalták, asszonyom.~–
17    26|     kilátásai vannak?~– Nem értem önt, asszonyom.~– Nem? Különös.
18    26|       fogom neki mondani: „Íme én önt fogadom fiam örökébe, ha
19    27|     kilátásai vannak?~– Nem értem önt, asszonyom.~– Nem? Különös.
20    27|       fogom neki mondani: „Íme én önt fogadom fiam örökébe, ha
21    28|          Az isten irgalmára kérem önt; ne árulja be senkinek,
22    28|  türelmetlenül.~– Dehogy bocsátom önt el, míg hallgatását meg
23    28|        remélem, nem sértettem meg önt ennyire? – sietett Fertőy
24    28|          Nem ön engemet, hanem én önt. S a sérelem teszi előttem
25    28|      hírének árán is.~– Nem értem önt, édes rokon; ön sértett
26    28|          bizonyítsam be azt, hogy önt megsértettem?~– Természetesen.
27    28|  érdekében barátnéival; ki akarta önt külföldre szöktetni, ugyanakkor
28    28|        rokon; én keresve kerestem önt, s akartam feltalálni. Én
29    28|         gyanakodom. És most kérem önt, hogy ha nagyobb okai nincsenek
30    29|          Csak azért mondtam, hogy önt figyelmeztessem arra, mennyivel
31    30|     semmit. Én legjobban szeretem önt akkor látni, mikor hallgat;
32    30|              Ön kiállhatatlan! Én önt sérteni akarom, s ön nevet
33    30|        tudnám, hogy mivel lehetne önt megsérteni?~– Kegyednek
34    30|        Nono; vigyázzon magára. Én önt szeretném egyszer megharagítani;
35    30|          is van egy perem. Szabad önt megkérnem, hogy vállalja
36    30|     szavaimmal fog meg. Én kértem önt, hogy védjen. Mint a gyermek
37    30|          van a bornak.~– Üdvözlöm önt, kedves Lávay – szólt kezet
38    30|        Ennek igen örülök. Siettem önt felkeresni. De nem azért,
39    30|          hanem azért jöttem, hogy önt is levigyem magammal társaságunkba,
40    32|         nők főkötőt.~– Biztosítom önt, nagybátyám, hogy nem azért
41    32| szerepéből. A véletlen összehozta önt egy emberrel, kihez a gyermekszerelem
42    33|          Tehát fél egyre várhatom önt? – szólt Szerafin az indulni
43    33|         Tréfa volt, de én imádtam önt. Önből más asszony férje
44    33|         rám többet, de én imádtam önt. Rám homályos hírt vetett
45    33|          azért még jobban imádtam önt. Egyszer aztán azt gondolta
46    33|            És most – én kinevetem önt.~Béla meg volt fagyva. Lehetett
47    33|          azt. – Én vissza akartam önt adni saját magának. Ön félreértett,
48    35|         kérdi tőlem: Hogyan híják önt, asszonyom?~Mivel mentem
49    35|      Ilyen derültnek régen láttam önt, szép asszony.~– Azt mondják