Fejezet

 1     2|      arcát; a jó öreg átölelte, s csendesen suttogá: „Ne felejtsd el
 2     3|         magával mindent kísérleni csendesen; hosszúdad halavány arcát,
 3     3|           családomban nem szoktak csendesen, ágyban fekve várnia halálra;
 4     4|         beleülök egy csónakba, és csendesen horgászom. Hanem megállj.
 5     4|        legalább azalatt a hölgyek csendesen eljuthatnak a híd túlsó
 6     5|     lélekvesztő tutaján, a víztől csendesen alávitetni.~Ezeket megmenteni
 7     5|  szemekkel, duzzadt arccal szállt csendesen, mint légben a pehely, másik
 8     5|          eközben úgy érzé, mintha csendesen emelkednék fölfelé: tán
 9     5|       Judit nem ellenkezett vele; csendesen összetevé mellén kezeit,
10     5|          a hídtöredék menekülteit csendesen vitte alá a hullám, a szigetpart
11     6|       haza.~Arra mindenki szépen, csendesen hazament.~S oly nyugodt
12     7|       Judit sietve felöltözött, s csendesen benyitott férje dolgozószobájába.~
13     7|          tekintetét, szép fejével csendesen ingatva, suttogá hozzá:~„
14     8|           bántja senki.~Amint így csendesen ballag, a falhoz húzódva,
15     8|   Képzelje, lelkem, én jövök szép csendesen a fal mellett, ez a kardcsörtető
16     8|       pusztul el mind?~Kapor uram csendesen sóhajta, puskájára támaszkodva: „
17     9|     akarok vele ugyé? – mondogatá csendesen. – Meg akarom lőni azt az
18     9| észrevenni a tréfás hatást, hanem csendesen kivont egy fehér zsebkendőt
19     9|           írjon! – szólt Lávayné, csendesen visszarakva zöld köpenye
20     9|        tanúk, előttemezik.~Azután csendesen összehajtogatta az írást,
21     9|   faggyúgyertya mellett elkezdett csendesen szálat eregetni, halkan
22     9|        senki másként, mint otthon csendesen ülve rokkája mellett, olvasva
23    10|          mankó.~Kezébe vette nagy csendesen mosolyogva.~– Milyen könnyű
24    10|          súgott a vámos fülébe:~– Csendesen, uram, a pénzemet tartom
25    11|       figyelmeztetik, hogy írjunk csendesen, mert a felhevítő dolgok –
26    11|  nagybátyja szobáját.~Kolbay nagy csendesen betette a nyitva hagyott
27    13|         szót leírta, a háta mögül csendesen eléje nyúlt egy fehér asszonykéz,
28    13|        tenni.~Judit szekere pedig csendesen haladt az országúton előre.
29    13|          kozák csapat és a szekér csendesen közelítének egymáshoz.~Mikor
30    13|          szekérnek.~És azután – – csendesen elhaladtak egymás mellett.
31    14|         segítsen a kivitelben. De csendesen. Nem hallgatózik itt valaki?~–
32    14|          semmi baj aztán. Mármost csendesen elkocognak magukban is a
33    14|   kupakját tűzmentesen lezárta, s csendesen szunyókálni kezdett.~Azért
34    14|        megint felpillantott; szép csendesen megdorgálta a restet, mintha
35    14|           minden emberi lakástól, csendesen visszafordítá a fejét, megszólalván.~–
36    15|         égből esett le.~– No csak csendesen! – csitítá őt András. –
37    15|           el nem hinném”.~Eközben csendesen megvirradt; az utcán az
38    16|          a karomon.~Judit elkezde csendesen zokogni.~Most már egész
39    17|          a férj. – Az nem igaz.~– Csendesen. Az égre! Te veszélybe döntöd
40    17|     illetni!~És íme a csók után – csendesen lezárta ismét hosszú selyemszálas
41    19|           ember flegmájával nézte csendesen.~A patkány belevitte az
42    21|      gyulladtan Béla.~– Legyen ön csendesen. Méltatlanul rágalmazzák.
43    21|     felfogható ok nélkül egy vele csendesen virágokról beszélgető urat;
44    23|            Én ezt hallgattam mind csendesen. Szívem úgy dobogott, hogy
45    23|     sietett.~Szerafin azután igen csendesen szunnyadt, s másik éjjel
46    29|       őket, nem tekint félre, vár csendesen a pillanatra, amikor lőközelébe
47    30|        hivé, hogy ez a napja igen csendesen fog végződni. Csalatkozott.~
48    31|            azután tíz ujja hegyét csendesen ráereszté, az asztalka mozogni,
49    35|      ajtón hallgatózott, de olyan csendesen végeztek odabenn, hogy semmit