Fejezet
1 2| úri társaságát, az érkező elé sietett.~A költő magas,
2 2| jó öreg erőszakkal rakja elé legízletesb falatjait, ott
3 3| egy kisírt szemű társaság elé kell kerülnie; azonban meglepetésére
4 6| függetlenül nézhetek a sors elé, ha az kedvét találja egy
5 6| Pusztafi kilépett a súgólyuk elé, s kezét fölemelte.~„Csend!”~
6 8| a szekeresgazdák ágyúk elé gyakorolják lovaikat.~Csak
7 8| lovakat fogtak a szekér elé, az ostor pattogott, a szekér
8 9| megfosztassanak, s haditörvényszék elé legyenek állítva. Ezt beszélte
9 9| úrhoz, hogy parancsolja őt elé.~– Az könnyű; éppen itt
10 9| akarom lelkemen vinni az Úr elé; – hanem a lábának fogom
11 10| szavak, melyek többször elé szoktak fordulni: „és”, „
12 11| hölgyek és a paripák lábai elé boruló hajadonok rettenetes
13 11| belül is.~A Kolbay-ház elé érve, a fiatal hölgy finom
14 11| Szerafin tréfásan tartá szemei elé kezét ernyő gyanánt, mintha
15 13| sötét, egy lemondott jövendő elé menni?~– Ha nem lesz, tőled
16 14| utoljára egy nagy árok elé jutottak, melyen túl egy
17 15| szemöldökeit, s kérges kezét szája elé fogta. Ekkor azonban már
18 15| gazda készséggel ugorva elé.~Mikor aztán a szobába belépett,
19 15| paprikás szalonnát hozott elé, s hozzáült vendégével.
20 16| a sötétből a pattogó tűz elé lépett, s a burkoló nagy
21 17| egy tükröt, tartsd szája elé. Nem lesz-e homályos?~A
22 17| hulla merően nézett maga elé felnyitott nagy, fekete
23 21| nyújtva a reszkető hölgy elé.~– Lássa ön, milyen bolond
24 21| durcával sietett a nimródok elé, s követelte, hogy ki volt
25 21| Most egy pompás akvárium elé értek.~Egy gyönyörű öles
26 22| annyi fényes hintó a kapu elé. És ő minden egyes emberre
27 22| indulni! Kiállni a lámpafény elé, ezzel a dúlt arccal; hazudni
28 22| robogtak a színház csarnoka elé, selyemruhás delnőket, gyalog
29 25| annak kijáratánál a társaság elé nem toppan. Akkor aztán
30 25| hangon kiálta az érkező elé: – Ah, Herr von Fertőy,
31 26| tréfabeszéd nem okos emberek elé való! Asszonymunka! Mit
32 26| veszélyt látva, az ajtó elé veté magát a halálra kínzott
33 27| tréfabeszéd nem okos emberek elé való! Asszonymunka! Mit
34 27| veszélyt látva, az ajtó elé veté magát a halálra kínzott
35 28| olyan komolyan nézett maga elé a világba, mintha ő tartana
36 28| engemet mindenáron maga elé akart állítatni; íme itt
37 28| kiszorítják a világ szeme elé, hogy nem menekülhet másként,
38 28| neve a hadi törvényszékek elé idézettek sorában? Sohasem!
39 28| Mondja meg, miért hítt elé.~– Igaza van, rokon; én
40 30| Megnyerted – szólt Dombay elé téve a nyereményt.~Az anekdota
41 30| az előszobában nyihogott elé, mintha emlékeznék még valamire
42 32| asszonyság sietett ki vendége elé, s erősen csitítá a házőrző
43 34| lelkem csak feloszlása elé megy. Amit írok, maró méreg;
44 34| ijedve attól, hogy a lovai elé kerültem. Megjegyeztem magamnak
45 34| kieszközli, hogy úrnője színe elé juthassak.~Hahhahhaha!~
46 35| kezében; két kezével arca elé kapott: „Róbert!” rebegé,
47 Ut| Politikai divatok-at a közönség elé hozni a saját újságomban.~
48 Ut| hogy katonai törvényszék elé kell bennünket állítani,
|