Fejezet

 1     1|    Tudja-e még, mikor úgy félt a vén zsidótul a szomszédban,
 2     3| oroszlánlábú íróasztalon mogorva vén ólomkalamáris, belemártott
 3     4|       egész ünnepélyből, áll egy vén, százévesnél öregebb, terepély
 4     6|         Szép éjszaka – dörmögé a vén cseléd –, tizenegy óra már
 5     8|        megmutatja ő, hogy az ily vén reakcionáriusokkal, mint
 6    11|                                A vén csont~Olyan vagyok, mint
 7    11|    oldalán kertek vannak, miknek vén gyümölcsfái a kerítésen
 8    11|           Az öreg most is a régi vén csont. Az ő házát nem ékesíti
 9    11|       újmódi ember; kell oda egy vén paróka is, akin nevessenek
10    11|       újkori ezredes lakodalmán. Vén csont vagyok, vén hányt-vetett
11    11|    lakodalmán. Vén csont vagyok, vén hányt-vetett csont, amilyent
12    11|         mogyorót törtek velök. A vén csont engedte magát ide-oda
13    11|          jégre sikánkózni. Ilyen vén csont vagyok én is. Meghaltam,
14    12|     legundokabb halál.~Egy nagy, vén fűzfa volt a cél, ahova
15    12|        szilárdabb a földtalaj.~A vén odvas fához elérve, társát
16    12|   szétfutott közeledtére, de egy vén csikasz ordas szembeállt
17    12|         szétbontott nádkévéket a vén fűzfa körül. Egy piros szál
18    12|          feketén a tövig leégett vén fa csonka törzse; kormos
19    14|     nyelvét, embergyilkos „ván” „vén”-jeivel, számlálván, fizetvén,
20    15|         hangján voltak mondva; a vén halász leráncolta bozontos
21    15|      asszony – dörmögé magában a vén halász.~Egész olyan idő
22    15|        Itt legelőször beszállt a vén halász; András tartotta
23    15|          a víz színén lebegve. A vén halászt nem látta többé
24    15|      köszönés közben sipkáját. A vén katona ekkor észrevette
25    15|         kérdezé Judit bámulva.~A vén sas nem szólt semmit, csak
26    20|      szomorú dolga van egy olyan vén csontnak, aki már régen
27    25|       meglátja öreg ismerősét, a vén csontot, Kolbayt, szemközt
28    25|         volt biz ez, éppen olyan vén fák, mint a gazdájuk, éppen
29    25|       dezertor katonát, és nekem vén fejemmel meg kellett érnem
30    25|      űzőbe vett; fogadja meg egy vén ember tanácsát, akinek már
31    30|      nagyon megváltozott. Csak a vén vizslakopó az előszobában
32    30|     herceg után kérdezősködve, a vén komornyik a kertbe utasítá;
33    30|    Gyémánt egy kölyök! Hát azt a vén brugóst nézzed! Tegnap vályogot
34    32|   átalakítják, újra beültetik; a vén csont még mindig a föld
35    32|      nagyon jól van így, hanem a vén csont nem akarja azt megszokni.~
36    32|      ócska emlékekkel. Ezt már a vén csont nem érti; neki harci
37    32|     csitítá a házőrző ebet, mely vén létére még meg akarta szolgálni
38    32|  másoknak is bizonyítani, hogy a vén Kolbay még nem olyan vén,
39    32|         vén Kolbay még nem olyan vén, mint amilyennek hiszik.~–
40    32|    valakit? Tán éppen engemet? A vén csontot?~– Várjon ön holnap
41    33|     miért ez az emfatikus öröm a vén csontnál?~Sietett Szerafinhez.~
42    34|          nyalja gazdája kezét ~A vén eb, a hű bolond!~Viszontlátás
43    34|      politizáljak. Látod, milyen vén fecsegő lettem. – Úgy szaporítom
44    35|        még egyszer megkérdezte a vén komornyiktól, nem volt-e
45    35|    csizmámon? Ne üsd.~Most már a vén szolga is kezdett valamit
46    35|     magát, és kiment az ajtón.~A vén komornyik az ajtón hallgatózott,