Fejezet

 1     1|          kezét nyújtja neki, egy valóban finom, selyempuha kezecskét,
 2     3|          tükör felé.~Bárzsingnak valóban elég oka volt zavarban lenni
 3     4|      menyasszonyt. És az a leány valóban megérdemli, hogy nőd legyen.
 4     5|  elragadóan fog szónokolni, mert valóban érzi is azt, amit mond.
 5     5|      közöttük van.~S ha halottai valóban megindultak a túlvilág felé,
 6     6|    helyeslé akaratomat?~– Kegyed valóban igen jó rendőrséget tart
 7     6|          tenger csapkodta körül, valóban hallható volna… Ez nem a
 8     7|  mindenki azt fogja mondani: ím, valóban úgy van az!)~– Megyek veled.~
 9     7|          a te szíved az enyémnek valóban igazán megfelelő fele, ha
10     7|        te lelked az én lelkemmel valóban, igazán egy, úgy az én kezemen
11     7|   hirtelen szemébe nézett, annak valóban két könnycsepp volt szemében.~
12     9|      Szerafin a tűzhely mellett?~Valóban ott; szép fehér kezei össze
13    10|       felfedezni; – mivel azokra valóban semmi sem volt írva.~Igen,
14    11|      rokon sem volt jelen. És ők valóban azt hitték akkor, hogy szeretik
15    15|      beszélt Judittal, mintha az valóban leánycselédje volna: egyszer
16    16|        idegek elviselni képesek.~Valóban beteg volt; de nem akarta
17    16|     lépés már az út.~És most már valóban lehetett kutyaugatást hallani.
18    16|            mindennapi szokás.~És valóban Judit emléke nem csalt.
19    17|         csendőr altiszt leült.~– Valóban nem tudtam, hogy vendégem
20    17| verítékgyöngy a márvány homlokon valóban ott volt.~– Mégsem látsz
21    17|        Nem él, hanem „kísért”!~S valóban olyan volt e jelenet, mintha
22    18|         kétségtelen, hogy Róbert valóban meghalt.~Hiszen valóban
23    18|          valóban meghalt.~Hiszen valóban meghalt! De temetéséről
24    18|         Az egyedüli ember, ki őt valóban látta meghalni, elvérzeni,
25    18|       provizórius szomorúság.~De valóban igazságtalanok volnánk hozzá,
26    18|   Szerafin futólag odatekintett; valóban egy kidugott ujj látszott
27    19|        nézve varázserejű hangok. Valóban mesés kincs olyan emberre
28    20|        véletlen betoppanás által valóban meg volt lepetve, de örvendetesen
29    21| áldásokat meg is érdemelte, mert valóban honleány volt.~És ha egy
30    21|        attól nem ijedek meg.~– S valóban megijedt nagysád?~– De hogyne!
31    21|         meg volt nyugtatva; Béla valóban oly ügyesen játszotta szerepét,
32    21|      ismét gyanút költött volna.~Valóban oly jól játszott, hogy Fertőyt
33    23|     legkisebb hírét hallotta.~És valóban a szép delnőnek nehéz lett
34    23|         lenni nem jutott eszébe.~Valóban reszketett a keze, midőn
35    24|         nem volt, s melyből apja valóban kitagadta.~Bárzsing úr most
36    28|       udvariassággal viszonza:~– Valóban, nagyon óhajtottam önnel
37    29|          s csak akkor kezdett el valóban élni, mikor hazajutott szűk
38    29|       tekintetet az ő arcán?~Óh, valóban egy szerető asszony, egy
39    29|            No, ezt vártam öntől; valóban nagyon csalatkoztam volna
40    29|     kezébe adott levél borítékán valóban a legtökéletesebben felismerhető
41    30|        nevetést erőltetett.~– Én valóban nem látszhatom másnak, mint
42    30|    megnyerni a világ ellen.~– Ön valóban saját szavaimmal fog meg.
43    31|         név: „Talleyrand.” És ez valóban az ő keze írása. Én láttam
44    31|         abban, amit hisz.~– Béla valóban ott van Volozov hercegnél,
45    33|        írásainak; pedig az a kéz valóban jót akart vele, amíg azokat
46    34|    ideáljai után?~Szerafin pedig valóban betege, igen nagy betege