Fejezet

 1     1|    fogadnunk.~– Ki az a Pusztafi? – kérdé Kolbay őrnagy inkvizítori
 2     1|    nyerítenek már megint odabenn? – kérdé Blumné inasa.~– Azt nevetik –
 3     2|           látja ön még Pusztafit? – kérdé Szerafin Lávaytól.~– Ott
 4     2|         eléje siető barátjának, ezt kérdé tőle:~– Lemondtál-e a holnap
 5     2|         becses pártfogását.~– Te? – kérdé Béla elcsodálkozva.~– Igen,
 6     2|           foga.~– Melyik volt az? – kérdé részvétteljesen Pusztafi.~–
 7     3|            megkaptad azt az urat? – kérdé tőle Hargitay, pipáját szája
 8     7|             Ráérsz-e velem jönni? – kérdé Lávay.~– Veled menni (és
 9     8|         város ég…~– Csak a város? – kérdé a mosolygó úr.~– Az egész
10     9|     epithetonokat.~– Nem tetszik? – kérdé Lávayné a köpenyegzsebbe
11    10|                S mi célra van ez? – kérdé kegyetlen sandítással a
12    10|           baromfi nincs a háznál? – kérdé Melchior a mentegetőző korcsmárostól.~–
13    10|            húzni.~– Jó lesz-e ez? – kérdé Melchiortól.~– Csak sietve,
14    10|     beszélni tud”, jó helyen van? – kérdé Melchior sokat jelentő hangnyomattal.~–
15    11|        tavasszal.~– Nem ismer rá? – kérdé csintalanul mosolyogva Szerafin,
16    11|       jöttem kegyedhez.~– Hozzám? – kérdé elbámulva a hadastyán. –
17    13| aranyzsinóros úr.~– Már én, ugye? – kérdé nyugodtan Kapor uram.~–
18    14|             szobában.~– Hát Béla? – kérdé reszketve az orvos.~– E
19    14|          lehet ott.~– Messze van? – kérdé elszomorodva az orvos.~–
20    14|       Igazán nem ismer rám senki? – kérdé nevetgélve a leányzó.~–
21    15|           Nem fél-e a zivatartól? – kérdé Judithoz fordulva. Aztán
22    15|         kegyelmedet, öreg bátyám? – kérdé Judit a halásztól, ki azalatt,
23    15|              mely nyers merevséggel kérdé tőle:~– András gazda! Van
24    16|           keresztül tensasszonyom – kérdé András –, mikor valaha itt
25    17|              Mégsem látsz semmit? – kérdé Béla vad tűztől villogó
26    18|            Vajon miért teszi azt? – kérdé kíváncsian Szerafin.~– Szokták.
27    19|            oltotta ön el a tüzet? – kérdé a porkoláb.~– Az nem az
28    20|            nem hinném.~– Kicsoda? – kérdé repeső hangon Lávayné, egy
29    21|            Fertőynek megbocsátja? – kérdé tréfásan a herceg.~– Óh,
30    21|              Hát ennek mi a neve? – kérdé Fertőy.~– Lótusz! Hát lótusz –
31    21|           herceg –, mi is a neve? – kérdé Bélához fordulva. – Én mindjárt
32    22|            ment Tihamér?~– Mi az? – kérdé Judit, s minden önuralkodása
33    25|           asszonyt”?~– No? Mi az? – kérdé szörnyen elbámulva a hadastyán.~–
34    28|          tudja ön, miről van szó? – kérdé villogó szemekkel Béla.~–
35    29|            Neuburg és az az 1851? – kérdé az öreg asszonyság legyőzhetlen
36    29|              No és mit nyertetek? – kérdé az öreg asszonyság, ki mindent
37    29|            papa írja.~– Az atyám? – kérdé Judit elbámulva.~– Óh, nagyon
38    30|           Bélához.~– „E helyről”? – kérdé Béla célzatos hangnyomattal.~
39    30|               Mi volt az a pièce? – kérdé a rendezőtől, mikor ismét
40    31|       foglalkodik.~– Kis asztalt? – kérdé Judit, nagy fekete szemeivel
41    31|              Miféle pör lehet az? – kérdé még komolyabb arccal Judit.~
42    31|            egészet csodálatosnak? – kérdé Judit megszakítva a hosszú
43    33|      ismerém fel.~– Nem olvastad? – kérdé Béla.~– Tudod, hogy azon
44    34|      ismerősöd.~– Mi dolgod nála? – kérdé Béla csodálkozva.~– Hát,
45    35|          maradt.~– Nagysád fázik? – kérdé Volozov.~– Hideg van – felelt
46    35|         fogantyúja.~– Mi tetszik? – kérdé a komornyik félig mérgesen,