1-500 | 501-1000 | 1001-1376
Fejezet
501 14| eszébe? Ki tenné azt, hogy egy mentő deszkát, mit a hajótöréstől
502 14| hajótöréstől megkapott, egy veszendő jó barátnak általadjon?~–
503 14| gondol kegyed?~– Kérem! Egy szó ellenvetést sem. Nem
504 14| gondolat mellett, hogy valaki egy rövid ellenvetéssel kitérítsen
505 14| mennyire lehet szeretni egy férfit!~És Judit mosolygott,
506 14| kalapját leemelte.~– Ön egy világot tett semmivé Béláért! –
507 14| emlékszik rá, Béla homlokán egy hosszú sebhely látható.~–
508 14| Jó. Tehát most csináljon egy hasonló vágást itt az én
509 14| amit megígért, teljesítse. Egy műértő vágást homlokomra.~–
510 14| alabástrom szépségű homlokon egy karcolást ejtsek éles vassal,
511 14| bárcsak olyan mélyen, mint egy tű véletlen karcolása; hogy
512 14| homlokáról a köteléket; már akkor egy hosszú rózsaszínű vonal,
513 14| hosszú rózsaszínű vonal, egy begyógyult seb hegedése
514 14| után kijött a színházból, egy kék dolmányos ember megszólítá
515 14| fölkeres, s első szava is egy kérdés lesz, amit már száz
516 14| Elvinné-e magával be a városba egy cselédemet?~Kapor András
517 14| cselédemet?~Kapor András uram egy kicsit neheztelt.~– Ha a
518 14| reggeli abrakot adni. Olyankor egy az óra éjfél után.~Amíg
519 14| toronyban ütötte a háromnegyedet egy után, egy cselédforma közelített
520 14| háromnegyedet egy után, egy cselédforma közelített felé
521 14| s megiván utoljára még egy hatalmas egyest abból a
522 14| azért innen.~Azután még egy néhány gyomszagú utcán csavarogtak
523 14| deszkakerítés tart össze, utoljára egy sor trágyakupacon keresztül
524 14| fogja.~Itt jobbról-balról egy jótékony akácfaültetvény
525 14| keresztülvitorlázva, utoljára egy nagy árok elé jutottak,
526 14| elé jutottak, melyen túl egy nagy töltés volt: az volt
527 14| Ide gyütt az is Pestre; egy újságírónak segít.~– Micsodát?
528 14| gazdája, tudja kigyelmed, egy kicsit félreállt az útból,
529 14| megfogadtam neki, hogy róla egy teremtett léleknek se beszélek,
530 14| visszadugta ostorát maga mellé, s egy jókora kulacsból nagyokat
531 14| vagy nevetett.~Vácon fölül, egy kis faluban állt meg kívül
532 14| kívül a csárdánál Kapor uram egy rövid itatóra; amikor maga
533 14| hallatára. Ránézett a beszélőre; egy percre lekapta a süvegét,
534 15| haditervét, mely szerint egy minden oldalról körülfogott
535 15| tekintve András gazda. – Ha egy kicsit zavaros lesz az éjszaka,
536 15| komájával tanakodik, ráérünk egy rövid nyelvészeti értekezést
537 15| fejtegetésével.~Van a magyar nyelvnek egy ismeretes indigénája, akit
538 15| fullad a Dunába”, azt mondja egy nagyon régi példabeszéd.
539 15| Mind? Mind?~– Csak éppen egy lélekvesztő maradt meg a
540 15| maradt meg a komám padlásán, egy olyan egy fából vájt alkotmány,
541 15| komám padlásán, egy olyan egy fából vájt alkotmány, amit
542 15| konyhájából a lakószobába nyitva egy magas, ősz hajú embert látott
543 15| tudom, hogy önnek még van egy csónakja a padláson.~– Az
544 15| ilyen időhöz való. Mi az? Egy dióhéj ebben a zivatarban.
545 15| lovak. – Nagy szó volt ez egy kocsis embertől! – Tehát
546 15| azalatt, míg komája kinn járt, egy sulyokkal és favésűvel faggyús
547 15| hatalmas tüdejével belefújt. Egy vastag marhabél volt az,
548 15| dolgom lesz az.~– Derék egy asszony. Derék asszony –
549 15| és hullám tovaragadt mint egy forgácsot.~A szél a folyammal
550 15| ragadta a csónakot, mint egy elkapott nádszálat.~A két
551 15| dacára helyeiken álltak.~Egy őr észrevette a csónakot,
552 15| hogy álljanak meg?~Azután egy lövés is történt; golyó
553 15| figyelmeztetve volt, s csak egy újabb villanásra vár, hogy
554 15| keresztül. A fűzsziget volt az. Egy hullámtorlat a parthoz csapta
555 15| elmeríté.~András fél kezével egy vízbe hajló fűz ágát ragadta
556 15| víz színén tovább.~András egy ideig még kiáltozott eltűnt
557 15| látott maga előtt feltárulni.~Egy várost, melynek minden háza
558 15| melynek kétévi távollét után egy utcájára sem ismer többé.~
559 15| hevenyészett sáncok mögött; majd egy hosszú sor következik, ahol
560 15| alakja.~„Menjünk, menjünk.”~Egy őrjárattal sem találkozhatni
561 15| utcán. Minek az már?~Most egy szeglethez érnek, melynél
562 15| Megyercsi utcán végighaladva egy til-túl befödelezett házcsoporthoz
563 15| felesége az idén meghalt, csak egy felnőtt leánya volt otthon,
564 15| bámulva tekinte körül. Egy férfi állt előtte, egy katonatiszt,
565 15| Egy férfi állt előtte, egy katonatiszt, teljes egyenruhában,
566 15| gazda! Van kegyelmednek egy hányt-vetett kardja?~András
567 15| hozzá: „Hát adjon kegyelmed egy kardot, mert anélkül nem
568 15| ötszegletű férfinyak között; egy kis barna festék más színt
569 15| más színt ad az arcnak, s egy szájba dugott szivar befejezi
570 15| is elárulja a nőt, hogy egy önfeledt pillanat semmivé
571 15| sajátja, s ami legnehezebb, egy férfi tekintetével szemközt
572 15| nemsokára kijött utána, s hozott egy négyszegletű palackot, meg
573 15| négyszegletű palackot, meg egy kis poharat magával. A palackban
574 15| No vitéz kapitány uram, egy kis papramorgót! – szólt
575 15| maga is bizonyossá lett egy pohár tartalmának minősége
576 15| van.~András gazdának csak egy kis invitáció kellett arra,
577 15| várudvaron; olyan őrnagy, akinek egy közkatonája sem volt a várban;
578 15| ülésezett.~Bebocsáttaték.~Egy hosszú asztal mellett ültek
579 15| üljön.~A hadastyán előtt egy csomó üres nyomtatvány állt,
580 15| szemüvege is föl volt téve.~Egy másik főtiszt egy nyitott
581 15| téve.~Egy másik főtiszt egy nyitott láda mellett állt,
582 15| ruhás tiszt hozzászólt: „egy sebhely a homlokon.” Kolbay
583 15| beleírta a védlevélbe: „egy sebhely a homlokon.”~Judit
584 15| szakállú tüzértisztnek, ki egy pohár vízzel kínálta?~–
585 15| Micsoda pénz?~– Hát az egy havi díjad, ami még kijár.~–
586 15| bizalmát senkinek. Azon az egy emberen kívül, akit szeretett,
587 15| számára a gyógyszertárból egy üvegcse kénszeszt és kék
588 15| ez nem férfi, hanem nő, egy szerető, egy kétségbeesett
589 15| hanem nő, egy szerető, egy kétségbeesett nő.~Hirtelen
590 15| sikoltása tört ki ajkán, midőn egy pillantást vetett belé.~
591 15| alatt elballagott, megállt egy percre, megkopogtatá az
592 16| megszabadított?~Bárha csak egy vízben fuldokló ebet, egy
593 16| egy vízben fuldokló ebet, egy vergődő madarat, egy széltől
594 16| ebet, egy vergődő madarat, egy széltől kicsavart fát, egy
595 16| egy széltől kicsavart fát, egy száradó virágot.~Az képzelheti
596 16| olyan hegyzugban, ahova csak egy helyen van bejárás, ugyanazon
597 16| beesteledés után is, hogy még egy állomást haladjanak, éjszaka
598 16| halványabb a hölgy.~Csak egy eszme tartotta fenn, mely
599 16| idegek érzik jelenlétét, de egy hatalmasabb erő, egy parancsoló
600 16| de egy hatalmasabb erő, egy parancsoló gondolat túlnyomja
601 16| járóföldön utaztak, akkor egy sűrű erdős völgybe jutottak
602 16| órákig vezetve, anélkül, hogy egy emberi lak látszanék valahol.
603 16| szólt semmit.~Egyszer aztán egy még sötétebb rengeteg, még
604 16| fogta lovai gyeplűjét, amik egy idő óta különösen hegyezték
605 16| amint egymás után ügettek. Egy őzet üldöztek mind a heten,
606 16| csiholó üvöltésük, míg a hajha egy más völgyben el nem mélyed.
607 16| felismerni az utat.~Egyszer aztán egy lapályra értek, mely egészen
608 16| lehete látni.~Egyszer aztán egy mély kátyúba vágott le a
609 16| megpihenjen. Egyszer le is ült egy mohos kőre tikkadtan; hanem
610 16| annyi az nekem, mintha csak egy kisgyereket vinnék a karomon.~
611 16| meg a sötétet.~Egyszerre egy kerek térre jutottak, annak
612 16| közepén állt magányosan egy terebély bükkfa, közel hozzá
613 16| két betűt a kéregbe vésve, egy J és egy B, ezt ő metszette
614 16| kéregbe vésve, egy J és egy B, ezt ő metszette ide: „
615 16| idegzete felüdült volna egy gondolat által. Nem volt
616 16| vagyunk. Itt van a falu egy hajításnyira. Ha a szél
617 16| első kanyarulatnál, mely egy erdős domb mögül kivezetett,
618 16| gondolat Kapor Andrást, amint egy kerítés előtt meglátott
619 16| kettő a padkán ványolgott, egy kis zsámolyon ült a házigazda,
620 17| semmi joga az élethez többé: egy eltemetett ember. Kötelessége
621 17| halál semmi más, mint hogy egy lomha tömeg új fermentációnak
622 17| meg, hogyan lehet az, hogy egy halott, kinek minden vércseppje
623 17| nemsokára le fogják zárni egy fabörtönbe, leeresztik mély
624 17| halottunk van.~– Látom – szólt egy ismeretlen hang. – Alkalmasint
625 17| többet.~– Ne ám. Tessék egy pohár bor inkább.~– Köszönöm.
626 17| Köszönöm. Az úr egészségére!~Egy szék recsegése hallatszott.
627 17| akinek a fejéért nem adnék egy fületlen pitykét.~– Tessék
628 17| fületlen pitykét.~– Tessék még egy pohárral, őrmester úr.~–
629 17| hogy az odvas kőben van egy barlang, abban tartózkodhatik,
630 17| dehogy szólok. Tessék még egy pohárral, őrmester úr.~–
631 17| melynek minden rémlelke egy mozdulatlan testbe van elátkozva,
632 17| démoni!~Nem mozdíthatni meg egy izmot, nem kiálthatni el
633 17| izmot, nem kiálthatni el egy hangot és viselni az égre
634 17| szellemet odabenn, mely egy jégtetembe van lezárva!~–
635 17| oltalom, ő védve van!… Élete egy szavamba kerülne, és nyelvem
636 17| Engeded-e, hogy átmenjek egy másik világba azzal a gondolattal,
637 17| isten sem itt, sem amott…~…… Egy tompa zuhanás verte föl
638 17| hangzott.~– Szentháromság egy úristen!…~Valaki odarohant
639 17| Tépjenek széjjel! De amíg egy ízem él, nem fogom engedni,
640 17| vett magának erőt; csak egy gondolatja volt még, nem
641 17| többé semmit.~A férj mint egy őrjöngő feküdt arcával neje
642 17| észrevenni semmit.~– Hozz egy tükröt, tartsd szája elé.
643 17| Ez észvesztő jelenet, hol egy háborodott lélek, mert a
644 17| tekintése volt az, hanem egy halottnak kőmerev nézése,
645 17| kísértetté változtatta volna át.~Egy fehér alabástrom arc és
646 17| fogadtam. De most siess.~Egy csókot még, Judit!~És a
647 18| szokott az anyjával feleselni.~Egy napon aztán Fertőy azzal
648 18| érzetétől, azt csak azon egy esetből is meg lehet ítélni,
649 18| felelnének meg talán.~Hiszen egy kitömött mókusra is visszaemlékezik
650 18| lábaik alatt hajladozik, egy ölnyivel alább tömör boltozat
651 18| emlékezni fog rá, hogy azok egy inkább széles, mint magas
652 18| hogy a házhoz tartozandók.~Egy napfényes délután ismét
653 18| egészen itt veszett. Pedig már egy árva szotnyája sincs az
654 18| Szerafin, az nem jó jel, ha egy fiatal nő egy fiatal férfit
655 18| jó jel, ha egy fiatal nő egy fiatal férfit rágalmaz.~–
656 18| futólag odatekintett; valóban egy kidugott ujj látszott mozogni
657 18| olyan érzékeny lélek, aki egy kis irónt és papírtekercset,
658 18| és papírtekercset, vagy egy pár forintost dug be nekik
659 18| sétálást.~– Hát hiszen csak egy pár forintot akarok neki
660 18| valamit a rostélyon. Úgy egy kis öt pengő forintos bankjegyecskét
661 18| mindannyiszor láthaták, hogy az az egy ujj előtűnik a rács közül.~
662 18| adott eljegyzéskor.~Szerafin egy rémületeset sikoltott, és
663 19| bírt volna nem titkolni el egy rettentő gondolatot, mely
664 19| iszonyodott volna szemébe nézni egy rémnek, mely őrült óriásként
665 19| követik.~Ha Szerafin csak egy szóval is megmondja az okát
666 19| mocsárból kimenekült, véletlenül egy csoport határőrre bukkant,
667 19| hanem az ajtó fölött volt egy nyílás, melyen át egy homályos
668 19| volt egy nyílás, melyen át egy homályos folyosóról világosságot
669 19| kaphatott.~A bútorzat állt egy asztalból, egy tábori ágyból
670 19| bútorzat állt egy asztalból, egy tábori ágyból és egy székből.
671 19| asztalból, egy tábori ágyból és egy székből. Egyéb utenziliák
672 19| székből. Egyéb utenziliák egy korsóra és egy bádog gyertyatartóra
673 19| utenziliák egy korsóra és egy bádog gyertyatartóra szorítkoztak,
674 19| mert ott rögtön nekiállt egy patkány a lábbelijének,
675 19| őket dühösködni.~Egyszer egy kihízott őspatkány azt a
676 19| terjeszt, zsíros tartalmával egy szegény éhező családnak
677 19| szegény éhező családnak egy napra való szerencséjét
678 19| szeglet felé.~Pusztafi mindezt egy összetört ember flegmájával
679 19| asztalon elnyúlt komor embernek egy kis jókedvet csináljon.~
680 19| kívánok érte. Csupán csak egy üzenetet kellene megírni
681 19| üzenetet kellene megírni egy szép asszonynak, amiben
682 19| postára teszed fel; adj egy szeletet abból a sok rossz
683 19| papírból.~Vencel adott neki egy darab nyíradékot.~Pusztafi
684 19| egyik szegletébe, mikor egy hónap előtt itt tanyáztunk.~–
685 19| olajfestékkel van festve egy karika. Ott azon a helyen
686 19| Majd nemsokára találsz egy rézpitykét, azt mikor fel
687 19| venni, észreveszed, hogy egy vékony lánc jön fel utána;
688 19| fel utána; a vékony lánc – egy vastagabb láncot húz fel
689 19| megkaptad, csak húzzad erősen; egy ajtó fog fölemelkedni, s
690 19| és pálinkákat, miket mi egy időben oda elrejtettünk,
691 19| vitele. A rossz hírnek szabad egy éjszakát késni, a jó bornak
692 19| jó bornak pedig kár csak egy óráig is heverni.~Csak az
693 19| óráig is heverni.~Csak az az egy nehézsége volt a kivitelben,
694 19| nem volt bejárása, mert az egy tábori sütő felügyelete
695 19| Pusztafi felfedezéséhez.~Egy lisztkeverő lapáttal, meg
696 19| lisztkeverő lapáttal, meg egy tűzhelyi vaslapockával elkezdék
697 19| belekapaszkodtak, felnyílt lábaik előtt egy vasajtó, mely tán hat négyszöglábnyi
698 19| felülmúlta a várakozást. Egy üreg nyílt meg szemeik előtt,
699 19| muskotályhoz még igen jól illett egy karcsú derekú ménesi, villogó,
700 19| szeszekből. A választás egy fekete üvegű ürömlélre s
701 19| fekete üvegű ürömlélre s egy öblös hasú arrakra esett.
702 19| egyenként Hubertnek, egyszer egy szép cifra papirosos cinklappal
703 19| különben nem volt nagyobb egy közönséges pezsgősüvegnél,
704 19| gondolatmotolláján:~„Olyan bor, melyből egy üvegre való nyolc fontot
705 19| Hubertnek referál, hogy biz egy palack pálinka eltörött,
706 19| a derce közé bedugdosta, egy földrendítő pukkanás által
707 19| ajtaján kirohant, küszöbén túl egy romokkal telt mélységbe
708 19| pince falán lelték meg. Egy odamázolt tömeg volt; minden
709 19| robbanás, de nem messze egy zsuppasztagra hajította
710 20| kívánta meglátogatni, más meg egy kis borocskát kért beküldetni,
711 20| védelmezte az ifjú asszonyt.~Egy délben szokatlan gyorsasággal
712 20| hadastyánt. Úgy tetszék, mintha egy szekeret akart volna utolérni,
713 20| s a hepehupás kövezeten egy halom rőzsével megrakodottan
714 20| Talán fél napra, talán egy napra, talán egy hétre,
715 20| talán egy napra, talán egy hétre, amíg utol nem értem
716 20| kérdé repeső hangon Lávayné, egy percre az a gondolatja támadt,
717 20| rá.~– No, no, asszonyom; egy szóval se fárassza magát.
718 20| a szekéren.~– Nem, nem; egy percnyi haladékot sem. Menjünk
719 20| szükség egyéb ülésre, mint egy kéve zsúpra, azt pedig ád
720 20| Lávayné.~– Nem ád? Nekem egy kéve zsúpot?~– Nem én egy
721 20| egy kéve zsúpot?~– Nem én egy szalmaszálat sem. Valakinek
722 20| foghatja fel, aki ismeri egy József császár idejében
723 20| köszvénytől merev tagokkal, egy szál pucér deszkán ülve
724 20| vámosoktól, nem láttak-e egy zöldre festett bricskát
725 20| lekanyarodik az út Vék felé, egy pár ács dolgozott a hídkarfákat
726 20| megszólítá, nem láttak-e egy zöld bricskát ezen hajtatni,
727 20| utazóval.~Azok is látták. Egy jó negyed óra előtt ment
728 20| ment át a hídon.~Tehát már egy negyed órával közelebb volna
729 20| Kolbay őrnagynak is volt egy kis őseitől maradt részbirtoka,
730 20| patriarkális viszonyt ugyan egy kissé megrigázta a dolgok
731 20| előtt áll éppen.~– Rajta van egy szürke köpönyeges ember?~–
732 20| nincs rajta, mert leszállt, egy másik úrral, akinek pápaszem
733 20| előbb leszállni a szekérről. Egy pár szájtátó ember volt
734 20| nádkerítés résein áttörve, végre egy szilvásba értek, mely éppen
735 20| természeti nagyságában, s egy plajbásszal, melynek egyik
736 20| veres, jegyezgetett valamit egy hosszú papirosra.~Kolbay
737 20| hosszú papirosra.~Kolbay egy bosszúálló kerubim lángoló
738 20| jártál, mit tettél ezelőtt egy esztendővel. Végre kitört
739 20| ember eltagadja a birtokát egy osztállyal a valódinál hátrább,
740 20| mind katona volt, és soha egy háborúból is seb nélkül
741 20| milyen szomorú dolga van egy olyan vén csontnak, aki
742 20| maradt hazajáró léleknek, egy kísértet hússal és vérrel.~
743 21| Egy ember, aki nem az, ami~Dolnay
744 21| szájra adni, kinek kastélya egy időben valódi sebesültek
745 21| valóban honleány volt.~És ha egy honleánynak van valami hibája,
746 21| áldozat és nagylelkűség volt egy magyarországi rongyos uradalom
747 21| jól hitte magát elrejtve egy következetesen játszott
748 21| asszonyom; ettől a gondolattól egy istennek érzi az ember magát.
749 21| Valahányszor rám gázolnak, mint egy sáros kőre, önnek eszébe
750 21| midőn nem volt igaz; de van egy gondolat, ami még efelett
751 21| hogy van ezen a világon még egy nő, aki őt jobban, igazabban
752 21| Judit oly tiszta és hű, mint egy angyal. Óh, érzi-e ön azt
753 21| önnek azért kell élnie, mert egy nő, akit szeret, az ön oltalmára
754 21| hogy örülnék annak, hogy egy kőkemény szívet, egy hideg,
755 21| hogy egy kőkemény szívet, egy hideg, kegyetlen szívet
756 21| hideg, kegyetlen szívet egy még keményebb, még hidegebb
757 21| a hamvasi pusztán lakik egy jó barátném, gr. Szélaknayné.
758 21| melyben azt írám neki, hogy egy igényeinek megfelelő ifjút
759 21| utazásaiban kövesse, s ön egy napon azt fogja látni, hogy
760 21| lesz ön mellett.~Szerafin egy forró szorítást érzett kezén.
761 21| hogy a delnők hadd jöjjenek egy kis kellemes emócióba.~A
762 21| fürkésző tekintettel Fertőy.~– Egy lélek sem – felelt Szerafin. –
763 21| bizony, tessék elhinni, egy kertésznek nagyon sok „lateint”
764 21| mikor szeretett nejétől egy oldaldöfést kapott, azt
765 21| kérdezé hirtelen Bélától, egy virágzó tőre mutatva.~–
766 21| mondaná neki: én ugyan csak egy paraszt vagyok, ez az úr
767 21| Ez nem Lávay Béla.~Most egy pompás akvárium elé értek.~
768 21| pompás akvárium elé értek.~Egy gyönyörű öles átmérőjű márvány
769 21| növények úsztak, s azok között egy pompás nílusi lótusz, mely
770 21| hogy lehet valaki, aki egy lótuszt első tekintetre
771 21| mely önnek akváriumában egy szépasszony nevére van keresztelve.~–
772 21| triumvirátus idejében; de itt egy mostani asszonyról van szó,
773 21| nem tudok róla semmit. Ez egy egyiptomi királyné.~– Hiszen
774 21| keresztelte el azt a herceg egy igen-igen szép asszony nevére?
775 21| agyonzúzott, míg Béla hirtelen egy szökéssel keresztülveté
776 21| menekvőt gyorsan célba véve. Egy pillanattal elébb, mint
777 21| bámult, és újra bámult. Egy paraszt arcul üt minden
778 21| minden felfogható ok nélkül egy vele csendesen virágokról
779 21| Szerafinnek e tettét, s mikor egy perc múlva az akváriumból
780 21| akváriumból ismét felmerült, mint egy tengeri isten, hínárral
781 22| hős lovakat vakart.~S ha egy álmezben felismerték, ismét
782 22| nagyon elterjedt a híre egy vidéken, akkor kezébe fogta
783 22| ahhoz, amit lelkében viselt. Egy elveszett múlt emléke, s
784 22| elveszett múlt emléke, s egy kínzó jövő réme szeme előtt.
785 22| nélkül közévegyülhetett egy csoport napszámosnak, kiket
786 22| nézte az arcokat, amiket egy percre a lámpák megvilágítottak.
787 22| bokrétát visz Juditnak, hanem egy pohár sert valamelyik muzsikusnak,
788 22| Juditnak már, hanem bizonyára egy másiknak, harmadiknak, ki
789 22| s elhagyja az előadást. Egy ilyen goromba fickótól el
790 22| odabenn mi játékot adnak?~Egy királynét, ki kedvesét elítéli
791 22| bekocogtat szobájába:~– Egy levél.~– Köszönöm. Tegye
792 22| így szólt~„Kedves Juditom!~Egy balesetről értesítelek,
793 22| fog sietni. A féltés csak egy tárgyat Iát, a többire nézve
794 22| figyelmeztetlek, ne vedd rossz néven egy régi barátnéd jó tanácsát:
795 22| tájra vendégszerepekre. Egy vidéki városban nem lenne
796 22| tagján; mondani szerepet egy kitörni akaró jajkiáltással
797 22| vérpadra taszított, midőn egy külső és egy belső ember
798 22| taszított, midőn egy külső és egy belső ember harca tűnik
799 22| öltözőszobák kijáratához egy sem hajtatott.~Az utolsó
800 22| nyílt az öltöző ajtaja, s egy női alak lépett ki rajta,
801 22| volt.~Csak egyedül jött, egy cselédjével, ki jelmezeit
802 22| az esernyőt tartani. Ha egy udvarias férfi volna közelében,
803 22| lámpa világába érve, mint egy tünemény átvillant előtte.
804 22| mentek: az özvegy királynénak egy külvárosi sikátor adott
805 22| adott most szállást.~Ott egy újon épült ház előtt becsöngettek,
806 22| barátom, nekem is jól fog esni egy kis borravaló, majd csak
807 22| magában, hirtelen kinyílt egy ajtó, s azon keresztül Judit
808 22| s besuhant rajta, mint egy tolvaj.~Az előszobában éjjeli
809 22| vehetett észre; az egyik volt egy szőnyegajtó, mely oldalt
810 22| zárva; bemehetett rajta.~Az egy alcovenre nyílt, melynek
811 22| nyílt, melynek hátterét egy fehér függönyös nyoszolya
812 22| szőrfüggönyök zárták el egy tágasabb szobától, mely
813 22| látott.~Nejét látta ott ülni egy terített asztal előtt, melyen
814 22| estebédje volt feltálalva.~Egy tányér, egy pohár az asztalon;
815 22| feltálalva.~Egy tányér, egy pohár az asztalon; nem várt
816 22| mozdította. Úgy ült ott, mint egy halott. Arcán az a végtelenség
817 22| kezében valami csillámlott. Az egy aranyba foglalt mellkép
818 22| két kezébe hajtá.~És akkor egy csókot érzett kezén. Egy
819 22| egy csókot érzett kezén. Egy élő, valódi csókot.~Riadtan
820 22| és férje szavát hirtelen egy csókban eltemesse.~E csóknak
821 22| Judit hirtelen felnyitá egy kis benyíló ajtaját, mely
822 22| nem Tihamér volt, hanem egy napdíjas kisegítő, akit
823 22| tensasszony valamit?~– Igen, még egy kenyeret hozzon alulról,
824 22| egyre kérem. Hozzon egyúttal egy üveg bort is; az orvos azt
825 22| Egyszer aztán Tolna körül egy halottban sokan Bélára véltek
826 22| gyászolt, annyit evett, mint egy gyermek; s amióta gyászol,
827 22| szállást tart; ugyanott egy lefátyolozott úrnő is szokott
828 22| honn. E két mondából könnyű egy kört alakítani.~Judit egyszer
829 22| mondataiban; rájött, hogy őt egy nagy úr szeretőjének tartják.~
830 22| megsértett. Most már nem bízhatta egy darabka papírra férje élet-halál
831 23| gyanújában megerősíti. Csak egy gyönge selyemszál akadna
832 23| csélcsap; ma csupa tűzláng egy új arc iránt, holnap olyan
833 23| mint a jég, s holnapután egy rég elfeledett s újra megtalált
834 23| elszörnyed rajta, hogy azután egy pillanat múlva ismét a bűnbánat
835 23| alakoskodás, színjáték, mely egy mélyebb titok elrejtésére
836 23| okvetlenül szükséges volna vagy egy nagylelkű, de még nagyobb
837 23| olyannemű volt, hogy Fertőy egy kicsit fázott tőle, s elsőséget
838 23| titkos imádóját lepje meg egy kis kényszerített kölcsön
839 23| tervezetével.~Hanem ehhez egy kulcs kellett.~Legelébb
840 23| zárni.~Hogy Szerafinnak egy gondosan vezetett naplója
841 23| szekrénykéjét, s teleír egy lapot vagy kettőt naplójából.~
842 23| szokta valahol felejteni. Egy kis acéllánc volt a kezén,
843 23| állapotba hozták, akkor Fertőy egy éjjel, hitvesi részvéttel
844 23| az száztizenhatot ütött egy perc alatt, a száztizenhatodiknál
845 23| állandóul megjelen; soha egy nap sem maradt még ki.”~„
846 23| a gyökereket válogattam, egy kettős gyökér akadt a kezembe,
847 23| rossz szívem van!”~ ~„Egy ostromlott várban voltunk
848 23| a láz és a golyók.~Csak egy ágyú szólt még, a mienk.
849 23| sivítottak körülünk jobbra-balra; egy sem találta.~Egyszer megállt
850 23| nyílásának támaszkodva.~Egy ádáz gondolat villant át
851 23| lebocsátanám a lőlyukra, egy lobbanás, egy pukkanás,
852 23| lőlyukra, egy lobbanás, egy pukkanás, s ő szerteszét
853 23| elhurcolták Szibériába.~Egy szökevény, ki onnan visszatért,
854 23| között a palota kapuján; egy őrt álló kozák észrevett,
855 23| folyosókon át haladtam, utoljára egy csodálatos gerenda-tömkelegbe
856 23| egymás mellé rakva, azokon egy padozat, szőnyegekkel leterítve;
857 23| szőnyegekkel leterítve; végre egy szűk oldalajtóhoz jutottam
858 23| benyitottam, s előttem állt egy roppant táncterem.~A cári
859 23| táncra húztak. És akkor egy skarlátvörösbe öltözött
860 23| lépett oda mellém, és fölkért egy keringőre. Én kezet adtam
861 23| Az oly borzasztó volt. Egy skarlátvörös táncos és egy
862 23| Egy skarlátvörös táncos és egy fekete ruhás táncosné egymás
863 23| meg.~A veres fáklyafénynél egy csoport láncra vert fogoly
864 23| hallottam mindannyiszor egy nehéz csappanást, mintha
865 23| elgurulni fejem fölött, és egy csendes zuhanást, melynek
866 23| meglepte, Szerafin mellett még egy szék volt. Ő le akart arra
867 23| járta át tőle, hogy íme ő egy nőt vett hitvesül, akivel
868 23| akivel akár ébren, akár alva, egy megholt férj árnya jár,
869 24| felhagyott azzal a tervével, hogy egy gazdag házibarátot üldözzön.~
870 24| de tudjuk jól, hogy csak egy akkora hógomolynak kell
871 24| hógomolynak kell megindulni, mint egy lejárt váltó, hogy az az
872 24| messze van. Nem tetszik egy szivar?~– Igen, de az előkészületek
873 24| igénybe. Ugyan esedezem, egy kis tüzet.~– Tehát csakugyan
874 24| pia”?~– Kétségtelenül. Ha egy soha nem létezett okmány
875 24| létrehozásáról volna szó, arra egy Bárzsing nem adná tanácsát,
876 24| Bárzsing nem adná tanácsát, azt egy Bárzsing legmélyebb indignációval
877 24| utasítná vissza magától; azt egy Bárzsing nem késlekednék
878 24| csalásnak nevezni, de itt egy megvolt, egy létezett okirat
879 24| nevezni, de itt egy megvolt, egy létezett okirat reprodukálása
880 24| tény végrehajtásával mi egy megboldogultnak tartozunk,
881 24| barátom uram felszólítja egy levélben a három távollévő
882 24| tudnak az egész tárgyról egy szót sem. Azután van itt
883 24| szót sem. Azután van itt egy ügyes kéziratmásoló, aki
884 24| szépen felmetszeni. Akkor egy vizes szivaccsal könnyen
885 24| leharapott nagy fogaival egy csomót szivarja végéből,
886 24| Micsoda skandalum?~– Hát– egy özvegy asszony! Tizennégy
887 24| lehetetlen! Az nem lehet, hogy egy nő eltűrje azt a gúnyt,
888 24| könnyebben feláldozna-e egy pert olyan vagyon miatt,
889 24| elfoghatnák, s végre is egy kiterjedt amnesztia őt is
890 24| nem tudhatta meg, hanem egy szép reggelen kapott egy
891 24| egy szép reggelen kapott egy gondosan lepecsételt csomagot
892 24| bemutattatott.~Most csak egy dologtól aggódott Fertőy.
893 24| apróságokon nem szokott megbukni egy Bárzsing!~Bizony merített
894 25| egész nap dolgozott, mint egy buzgó napszámos, akit a
895 25| napszámos, akit a gazdája néz.~Egy szép nyári napon a kis Perflexné
896 25| öreg asszonyság kertjébe. Egy idős hivatalnok kíséretében
897 25| miről foly a beszéd.~Lávayné egy kosárkában érettebb szilvákkal
898 25| sincs asszonynénémnek. Van egy ananászdinnyém, annak olyan
899 25| megérzik a szobában; azután egy turkesztáni faj, melynek
900 25| megköszönöm, én pedig majd viszek egy kosár ringlótát.~Nem akart
901 25| az utcán ruha nélkül be egy ismerőséhez. – Hogy egy
902 25| egy ismerőséhez. – Hogy egy új pár esküvője alkalmával
903 25| úri embert hogy páholta el egy emberséges szekeresgazda,
904 25| fognak majd letenni. – Hogy egy előkelő úr elvette a szakácsnéját,
905 25| látogatásaikat elfogadni. – Hogy egy gazdag agglegény hogy kért
906 25| agglegény hogy kért nőül egy özvegy asszonyságot, s hogy
907 25| kalandok közrebocsátásában, egy úri cséza áll meg a kertajtó
908 25| előtt, s leugrik belőle egy férfi, ki a szőlőlugason
909 25| azt senki észre sem veszi, egy színésznő pedig, mihelyt
910 25| Juno.~– Hát úgy járt, hogy egy virágot megszagolt, s attól
911 25| rossz ember.~– Sőt ez az egy igaz emberem van; ez az
912 25| igaz emberem van; ez az egy igaz barátom – szólt kezét
913 25| tetejéig nőtt a sár; ez az egy becsületes ember volt, aki
914 25| akarnak bimbóba indulni; csak egy óriási repkény fut körös-körül
915 25| előtt elporlott.~Ott volt egy félig elszáradt jerikói
916 25| jerikói rózsalugas, abban egy korhadt pad és asztal; oda
917 25| azokkal az urakkal, csak egy szavamba kerül az egész.
918 25| akar utazni?~– Igenis, csak egy napra.~– Tehát mégis meg
919 25| mikor egyszer kegyedtől egy kéve zsúpot kértem ülésnek
920 25| máskor sáfrányt, de most egy szál szalmát sem; mert kegyed
921 25| azért a gondolatért, hogy egy embert üldözni akartam.
922 25| lepiszkoltak, kigúnyoltak, mint egy gyereket, mint egy dezertor
923 25| mint egy gyereket, mint egy dezertor katonát, és nekem
924 25| űzőbe vett; fogadja meg egy vén ember tanácsát, akinek
925 25| kapuján belépett, cselédje egy levéllel várta, melyet az
926 25| melyet az imént hozott egy libériás inas.~Lávayné fölbontá
927 25| Lávayné fölbontá a levelet. Egy szabályszerűen kiállított
928 26| A felvert vad~Egy kis oldalszoba, melynek
929 26| hossza alig több öt lépésnél, egy mindig lefüggönyözött ablak,
930 26| lépések hangját elenyésztik, egy kis íróasztal a szögletben; –
931 26| végig a színpadon, kiket egy saeculum hoz ide egyszer;
932 26| volt Judit, s a börtönben egy oly világító új fény, minő
933 26| oly világító új fény, minő egy csecsemő mosolygása? A fogoly
934 26| csecsemő mosolygása? A fogoly egy egész új élettervet tud
935 26| készíteni e mosolygásból; egy egész mesevilágot. Béla
936 26| láthatatlanok; csak az az egy lássa őket, aki általuk
937 26| védlevél történetét, melyért egy időben annyit fáradt, szenvedett,
938 26| feküdt.~Akkor jó volt ez. Egy üldözött férj számára elég
939 26| hogy őt ismét kibocsássa egy oly lenge életvesztőn egy
940 26| egy oly lenge életvesztőn egy olyan háborgó tengerre,
941 26| nem merték kikölcsönözni egy írott papír biztosítása
942 26| papír biztosítása mellett; s egy férj nem nagyobb kincs-e
943 26| férj mindig ott volt; hol? Egy széles kő alatt a tűzhely
944 26| világon senkinek még csak egy gondolatját sem lehet elrabolnia
945 26| titkokat rejtve tartani.~Egy reggel Judit alvó gyermeke
946 26| kis rejtekszobán kívül még egy hálószoba volt, s annak
947 26| beszélgető Fertőyt, s mindjárt egy gondolatra kitalálta, hogy
948 26| rögeszméje nem támad, hogy egy fővárosi orvosnak azon porosan,
949 26| cselédjétől azt hallotta, hogy egy öreg asszonyság van itt,
950 26| magát Lávaynénak nevezi, egy úr kíséretében, nem reszketett
951 26| büntetés. Az isten büntetése egy szenvedő anya előtt eltitkolt
952 26| haragot csinálni.~Judit egy szót nem bírt kiejteni;
953 26| magammal, mert ide jövetelemnek egy kis törvényes alapja is
954 26| egész nap dolgozom, mint egy napszámos, de ha az után
955 26| mégis lehetetlen az, hogy egy szemérmes nő felemelje arcát
956 26| tisztességes életmódot ád, s azt egy bolond vénasszony kedvéért
957 26| szavaknál az öreg asszonyság egy kötelezvényt vont elő hímzett
958 26| tízezer forintról szólt, egy úri birtokra első helyen
959 26| vele mit csinálni. Juditnak egy pillantása e percben Fertőy
960 26| ön szerencsétlenné tett egy asszonyt, ki nekem leányom
961 26| ember, annál jobb, ha csak egy vándorkomédiás is, vagy
962 26| titkos szeretője lehessen egy gazdag semmirekellőnek;
963 26| Béla az ajtóhoz közelít; egy perc és rögtön közéjük fog
964 27| A felvert vad~Egy kis oldalszoba, melynek
965 27| hossza alig több öt lépésnél, egy mindig lefüggönyözött ablak,
966 27| lépések hangját elenyésztik, egy kis íróasztal a szögletben; –
967 27| végig a színpadon, kiket egy saeculum hoz ide egyszer;
968 27| volt Judit, s a börtönben egy oly világító új fény, minő
969 27| oly világító új fény, minő egy csecsemő mosolygása? A fogoly
970 27| csecsemő mosolygása? A fogoly egy egész új élettervet tud
971 27| készíteni e mosolygásból; egy egész mesevilágot. Béla
972 27| láthatatlanok; csak az az egy lássa őket, aki általuk
973 27| védlevél történetét, melyért egy időben annyit fáradt, szenvedett,
974 27| feküdt.~Akkor jó volt ez. Egy üldözött férj számára elég
975 27| hogy őt ismét kibocsássa egy oly lenge életvesztőn egy
976 27| egy oly lenge életvesztőn egy olyan háborgó tengerre,
977 27| nem merték kikölcsönözni egy írott papír biztosítása
978 27| papír biztosítása mellett; s egy férj nem nagyobb kincs-e
979 27| férj mindig ott volt; hol? Egy széles kő alatt a tűzhely
980 27| világon senkinek még csak egy gondolatját sem lehet elrabolnia
981 27| titkokat rejtve tartani.~Egy reggel Judit alvó gyermeke
982 27| kis rejtekszobán kívül még egy hálószoba volt, s annak
983 27| beszélgető Fertőyt, s mindjárt egy gondolatra kitalálta, hogy
984 27| rögeszméje nem támad, hogy egy fővárosi orvosnak azon porosan,
985 27| cselédjétől azt hallotta, hogy egy öreg asszonyság van itt,
986 27| magát Lávaynénak nevezi, egy úr kíséretében, nem reszketett
987 27| büntetés. Az isten büntetése egy szenvedő anya előtt eltitkolt
988 27| haragot csinálni.~Judit egy szót nem bírt kiejteni;
989 27| magammal, mert ide jövetelemnek egy kis törvényes alapja is
990 27| egész nap dolgozom, mint egy napszámos, de ha az után
991 27| mégis lehetetlen az, hogy egy szemérmes nő felemelje arcát
992 27| tisztességes életmódot ád, s azt egy bolond vénasszony kedvéért
993 27| szavaknál az öreg asszonyság egy kötelezvényt vont elő hímzett
994 27| tízezer forintról szólt, egy úri birtokra első helyen
995 27| vele mit csinálni. Juditnak egy pillantása e percben Fertőy
996 27| ön szerencsétlenné tett egy asszonyt, ki nekem leányom
997 27| ember, annál jobb, ha csak egy vándorkomédiás is, vagy
998 27| titkos szeretője lehessen egy gazdag semmirekellőnek;
999 27| Béla az ajtóhoz közelít; egy perc és rögtön közéjük fog
1000 28| kérdezé tőle. E sebhely egy pillanat alatt egy hosszú
1-500 | 501-1000 | 1001-1376 |