Fejezet

 1     5|         gomolyba keveredve, mely egymást nyomta, tulajdon esése terhével,
 2     5|         barátnéjának alakja, kik egymást szorosan átölelve lebegtek
 3     6|          húszezer ember csókolta egymást összevissza, aki sohasem
 4     6|   összevissza, aki sohasem látta egymást. Nyomban ott volt Pusztafi
 5     7|    kegyedhez a színpadra feljár, egymást tegezik, karöltve járnak
 6     8|          katonák tegezni szokták egymást. „Az ám, igazi katonák;
 7     9|        hogy talán meg is kellene egymást látogatni. A nagyúri család
 8     9|      ember összeveszett valamin; egymást rögtön elnevezte árulónak.~–
 9    10|       férjhez adta. – Másutt meg egymást rég szerető szíveket úgy
10    10| természetesen nagyon ismerhették egymást, anélkül, hogy neveik után
11    10|       Melchiornak, hogy tegezzék egymást.~– Te nagy kópé vagy. Te
12    11|       mesék óriás szörnyei verik egymást szárnyaikkal, tán a vihar
13    11|       gyermekek lapdáztak velök, egymást hajigálták, diót, mogyorót
14    11|      álom; az, hogy mi szeretjük egymást, és hogy férj és nő fogunk
15    11|          álom. Ti nem szeretitek egymást; és az nem szerelem, mely
16    11|     hitték, hogy nagyon szeretik egymást, pedig az nem igaz, ti nem
17    11|          igaz, ti nem szeretitek egymást, s majd mikor föl fogtok
18    11|      hitték akkor, hogy szeretik egymást.~
19    12|         nagyon, nagyon szerettük egymást.~– Találkozni fogtok még.~–
20    12|    közelükben a bőséges lakomán, egymást hívogatva baljós üvöltéssel.
21    12|         öreg barátom (így hívták egymást, még mikor ifjak voltak:
22    13|   daloltak, mintha nem is látnák egymást…~A széles országúton két
23    16|           nemsokára látni fogjuk egymást”, hogy erőt ne vegyen rajta
24    17|         éj és nappal váltogatják egymást; van gondolatja arról, akit
25    18|     körök tehát újra feltalálták egymást: Blumné megint a várban
26    21|         nevelő és a társalkodóné egymást megszeretik? – folytatá
27    21|           Mi megint nem ismerjük egymást; ön menjen azáleákat oltogatni,
28    21|          csaknem az orraik érték egymást.~– Hát lieber Fritz, a sok
29    22|          minden udvarlóját, csak egymást elosztani tartja őket, és
30    24|         hogy ők ennyire szeretik egymást. Annálfogva önt nagyon kérem,
31    25| esztendőtől a másikig nem látták egymást, ami nagy időköz; akkor
32    25| Negyvenkilencben többször látták egymást, mert Blumné gyakran ellátogatott
33    25|          hogy jó kedélyű emberek egymást mulattassák.~Amint legjobban
34    28|          haragosok. Ne tekintsük egymást rokonoknak. Higgyen ön felőlem
35    29|  sincsenek; mi annyira szeretjük egymást, hogy még a kritikusra is
36    29|         Mi ugyan valaha tegeztük egymást, hanem ha uraságodnak így
37    29|  Hargitay kézírása. Ugyanazok az egymást öklelő betűk, oppozicionális
38    29|         és feleség ölelve tarták egymást. Olyan egy pár ember volt
39    30|          csak akkor vették észre egymást, midőn már szemtől szemben
40    30|       szép. Akkor sokszor fogjuk egymást látni. Fertőy két hetet
41    30|       ugyan kérem, ne titulázzuk egymást, legyünk per tu. Van is
42    30|      sine me”.~– No hát tegezzük egymást – szólt Béla. – Voltam én
43    31|          esztendeje, hogy láttuk egymást. Hát hogy vannak? Mit csinál
44    32|      tied” néven nevezi az ember egymást. Hogy miért nem tették ezt
45    33|    titkos tündéri regékről, amik egymást csodálatosan egészítik ki,
46    35|        adta a kilincset. Siettek egymást megelőzni válogatott üdvkívánatokkal;